|
SZÍVÜGYEM --- Lábadozás (13. nap) -- 2005. nov. 6. MŰTÉTEK Epeműtét Sebészet, -- epeműtét, -- lábadozás, -- felépülés.. Imaéletemről: Lelki átrendeződés Észrevétlenül lett reggel. Szinte semmit sem aludtam. Nem a fájdalom miatt, de valahogy nem jött álom a szememre, csak a környezetemet figyeltem. Az éjszaka az Intenzív Osztályon folyamatos nyüzsgéssel telt. A körülöttem fekvő súlyos betegek egész éjszaka ápolásra szorultak. Hősiesek voltak az osztályon szolgáló orvosok és az ápolók. Ténylegesen gyógyító munkát végeztek ezek a fiatalemberek. És még saját gyengeségeikkel is ráértek foglalkozni. Hallottam vitájukat az előtérben: hogy az egyikük ezt mondta, a másik azt; az egyikük ezt gondolta, a másik azt; ő megmondta, de a másik félreértette... Nők, és mennyi problémát tudnak hurcolni a lelkükben. Meg is mondtam az egyik velem ügyködő nővérnek reggelfelé, hogy sokat imádkoztam értük, az egyetértésükért, azért, hogy idejüket jobban hasznosíthassák a gyógyító tevékenységre, kevésbé a marakodásra. Igazat adott nekem... Délelőtt megtalált egy áldoztatónk az Intenzív osztály rejtettsége dacára. Zoltán atya küldte az Oltáriszentséggel, mivelhogy vasárnap van. Boldogan vettem a Legszentebbet magamhoz. Lassan egyre jobban éreztem magam. Már kortyolgathattam kedvemre. A kötésem átvérzett ugyan, de a nővérek kitoldották. Délre megjött a mentő is. Megszabadultam az oxigén csőtől, az elektródáktól, az infúziótól. A két zsákommal (katéter és drén) hordágyra tettek, újabb, az Intenzív Osztály zárójelentésével visszavittek a Sebészeti üvegkalitkámba.
A kisméretű fülkémből ki kellett gurítaniuk az ágyamat, a folyosón áttettek és ágyastól toltak vissza a helyemre, benn ugyanis olyan kevés volt a hely, hogy a tolókocsi meg a szállítók már nem fértek volna el. Esemény volt az érkezésem az osztály betegei számára, egy időre nem a saját problémáikkal foglalkoztak, hanem az újonnan érkezettel, vagyis az én állapotommal. Az ágyammal való tili-toli különösen felhívta rám a betegtársak figyelmét. Bódultságomból az rázott fel, hogy a kórterem másik végéből egy beszélgetésre lettem figyelmes. Hajléktalanokat ápoltak ott különböző panaszokkal. Az egyik lelkesen kezdte magyarázni a társainak, hogy én egy pap vagyok a Városmajorból, ahol őt alaposan elverték, az irodából kidobták, emiatt akkoriban kórházba is került. A többiek kételkedtek az elbeszélés valódiságában (kissé Háry Jánosos mesének, nagyképű hazugságnak tartották), mire az előadó eléggé trágár szavakkal bizonygatta az igazát, és a dühét minden ingyenélő, élősködő egyházit illetően.
Ennek a csúfosan végződött pénzszerzési kísérletnek az emléke elevenedett fel bennem, a közös légtér jóvoltából hallott elbeszélés nyomán. Az elbeszélő hangneme meglehetősen nyers volt, az esetleges bosszúállás veszélyét éreztem ki belőle. Nagyon kiszolgáltatottnak és gyengének éreztem magam, ráadásul még dolgozott is bennem a műtéti kábítószerek hatása. Száz szónak is egy a vége, kicsit (nagyon) féltem. Félelmemet megosztottam a délután látogatóba érkező Anyával is, meg az éppen ügyeletes nővérrel is. A nővér igen komolyan vette a dolgot, komoly idegességgel a hangjában mondta: "Még csak ez hiányzik...". Érezhetően tettek is intézkedést a biztonság érdekében. Éjszakára férfi ápolóval erősítették meg a kórtermet. Kellett is az erősítés, nem is annyira a biztonság érdekében, de az éjszakai zűrzavarok miatt is. Mindenki szenvedett, mindenki lázálmokkal küszködött, csaknem mindenki igényelte az ápolást. Volt egy amputált-lábú Pali bácsi, aki egész éjjel gondot okozott az ápolóknak. Nem csak szenvedett, rémlátásokkal gyötrődött, hangosan kiabált, de kínjában kitépte az infúziója csövét is, majd megpróbált felkelni és kiesett az ágyából. Az éjszakánk így, óriási forgalommal telt el, gyakorlatilag mindenki ébren volt, állandó volt a nyüzsgés, hangoskodás. Már délutánra átvérzett a kötésem, estére aztán újból. A jórészt átvirrasztott éjszaka dacára érezhetően javultam, valószínűleg a műtéthez kapott zsibbasztó szer távozott már belőlem, és a sok ima is erősített. Reggelre nem éreztem különösebben fáradtnak magamat. Testileg. De a sok jajgatás, az éjszaka hallott sok szenvedés, panasz lelkileg megviselt. Sajnáltam azokat, akik lelki vigasz nélkül csak a saját bajukkal tudtak foglalkozni egész éjjel. Szenvedtek, káromkodtak és mindezt teljes hangerővel... BEVEZETŐ Bevezető -- betegen -- kórházkóstoló -- vizsgálatok -- döntés -- kimenőn -- érfestés MŰTÉTEK - Epeműtét Sebészet -- epeműtét -- lábadozás -- felépülés - Szívműtét Előkészület -- felkészítés -- szívműtét -- intenzíven - Utókezelés Szíves elbocsátás -- vizenyős javulás -- vizesen REHABILITÁCIÓ Ferenc kórházban -- hazabocsátás -- kontroll IMAÉLETEM Előzmények -- Rádöbbenés -- Választás -- Belenyugvás -- Átrendeződés -- Remény -- Újrakezdés -- Víz, víz -- Visszatérés -- Kétévesen IDŐPONTOK A betegségem időpontjai DIÉTÁK CUKROSDIÉTA (Cukorbetegség -- Kezelés) -- EPE-DIÉTA -- SYNCUMAR (tabletta -- diéta -- profilaxis) VEGYES Edzésprogram -- Epeismeretek -- Életmód (Vörösbor) -- Szívműködés és műtét -- Terhelési értékek -- Meditáció -- Fájdalom Személyekről -- Szent Ferenc Kórház (Tahy-interju) -- Szívsebészeti Klinika -- Új Szent János Kórház
|