|
SZÍVÜGYEM --- Kórházkóstoló (1.nap) -- 2005. október 25. Bevezető, -- betegen, -- kórházkóstoló, -- vizsgálatok, -- döntés, -- kimenőn, -- érfestés. Szomorú szívvel vonultam be kedd reggel a János Kórházba, a III. Belgyógyászati osztályra. Háromnegyed nyolckor már a felvételi szobában voltam, feleségem kísért. Néhány általános adatomat felvették, türelemre intettek, (a türelmes várakozásról azután -- később is, minden kezelésnél és vizsgálatnál -- még nagyon sok leckét kaptam nemcsak itt, ebben a kórházban, de általában az egészségügyben,) és leültettek a felvételi szoba elé. Feleségem szótlanul izgult mellettem. Vártunk, gyakoroltuk a türelmet... Végül szólítottak. A nővérektől kaptam egy marék csövecskét, és elküldtek, keressem meg az emeleti nővérszobát - a lépcsővel szemben. Hamar megtaláltam, azonnal kezelésbe vettek. A csövekbe vérmintákat vettek, az egyik csövet azonban a kezembe nyomták, hogy abba vizeletmintát adjak. Kemény feladat volt. A vérvétel helyét el kellett szorítanom, szabad kezemmel ki kellett gombolkoznom, majd a keskeny csőbe bele kellett trafálnom. Sikerült a feladatot megoldanom, ellenben a vérvétel helye némiképp bevérzett. Így, mivel sikerült a feladatot megoldanom, ezzel a kórházi felvételre alkalmasnak bizonyultam. Újabb rövid várakozás után elhelyeztek az első emeleti 17-es számú háromágyas szobában. A szoba rendes, tiszta volt. A ruháimat a folyosón álló szekrényünkbe helyezhettük el, ami meglehetősen szűk helyet kínált, mert hármunknak jó sok holmija volt, de azért elfértem. Bezártuk a szekrényt, és megtanultam, hogy annak kulcsa a szobában a mosdó feletti polcon tartandó. Megtanultam továbbá, hogy az ágy végén, a földön, az ablakban semmi se tartható. Mindent az éjjeliszekrénybe, vagy az éjjeliszekrényre kell tenni, mert a főorvos, prof. Dr. Jánosi András erre nagyon kényes -- figyelmeztettek szobatársak, nővérek egybehangzóan. Általában sok szigorú és többé-kevésbé értelmes szabályt kellett még megtanulnom. Ezek egy része a folyosókon kifüggesztett papírokon olvasható, másik része csak szájhagyomány útján terjed. Van ami magától értetődő, van, ami könnyen belátható, van, ami helyi rigolyának tűnik, de bizonyos, hogy megtörtént eset kapcsán került szabályozásra. A szobatársak -- szerencsére -- jó állapotban levő, a gyógyultan távozók kategóriájába tartozó férfiak voltak, sok panasz, jajgatás nem volt a beszédtémák közt. Jó helyet kaptam. Simán ment a kölcsönös bemutatkozás, hamar csaknem baráti beszélgetésekbe kapcsolódhattam be. A sorstársak igyekeztek segíteni a helyi aktualitások, a tájékozódás kezdeti nehézségeinek feldolgozásában, méltányolták és segítették a kezdő kórházi beteg beilleszkedési nehézségeinek a feloldását. Erre a segítségre nagy szükségem is volt, mert meglehetősen nehezen tudtam elfogadni életemnek ezt a gyors és váratlan fordulatát. Mozgalmas napom kezdődött, óránként jöttek orvosok, nővérek, különböző elbeszélgetésre, vizsgálatra. Teljesen le voltam kötve. 9 órakor egy fiatal doktor jött. Vérnyomást mért, majd tüzetesen kikérdezett: korábbi betegségeim, esetleges műtéteim, gyógyszereim, beutalásom története, papírjaim. Mindent elkért, ami irat nálam volt, egy vastag paksamétába jegyzetelt. A TAJ-számomat külön visszajött egyeztetni. Később egy nővér is hozott egy kérdőívet: név, születés, édesanyám neve, telefonszámok, szükség esetén kit értesítsenek, meg egy sor már korábban is bevallott adat is szerepelt a rovatok közt. A következő kíváncsiskodó a diétás orvos volt. Élénken érdeklődött, hogy mióta vagyok cukorbeteg. Meglepődött, hogy nem tartottam magam cukorbetegnek, "De hiszen Gilemált szed" -- mondta -- "Miért szedi, ha nem cukros" -- kérdezte. Magyaráztam neki a terhelési vizsgálatomat, azt, hogy "emlékeztetőnek" szedem a Gilemált, és hogy a szemem miatt. Nagyon együgyű magyarázkodás lehetett a fáradozásom. Nem fogadta el a véleményemet. Talán még szórakoztató is lehetett volna számára erőlködésem, ha nem a jövő gyógyítási próbálkozásait készíti elő a vallatása. Így azonban nem fogadta el magyarázatomat. Szerinte cukros vagyok és punktum. Részletesen elmagyarázta, mit ehetek, milyen diétás ételeket kell fogyasztanom. Próbáltam lebeszélni, de hajthatatlan volt, cukros maradtam... A következő vizsgálat EKG volt. Betolták a gurikocsira szerelt műszert, alaposan felelektródoztak, elmagyarázták, hogy ne mozduljak, ne beszéljek, és legyártották a széles szalagot. Kérdésemre, hogy mi az eredmény, nem adtak választ, majd az orvos közölni fogja, amit tudnom kell...
Délben megkaptam a diétás ebédet: paradicsomleves, tarhonya, uborka. Nem volt valami fényes étvágyam, de legyűrtem az ételt, ami egyébként a kedvenceim közé tartozik (és egyáltalán nem tünt diétásnak...), de most a hangulatom volt rossz. Ebéd után orvosi vizsgálat következett. Vérnyomásmérés, majd a szívhangokat fülelte az orvos, ezután sóhajtoznom kellett. Megnyomkodta a bokámat, élénken érdeklődött, hogy szokott-e és utoljára mikor dagadt a lábam. Tudomásul vette, hogy szerintem nem szokott dagadni. Részletesen kikérdezett a jelenlegi panaszaim előzményeiről. Egy óra múlva újabb orvosi vizsgálat következett. A vérnyomás vizsgálat után gyógyszereket kaptam. Lelkemre kötötték, hogy csak az általuk adott gyógyszereket szedjem. A sok kérdés, vizsgálat, a szobatársak megismerése alaposan elgondolkoztatott. Még nem tudtam, mit diagnosztizálnak majd, de kezdtem a helyzet komolyságát átérezni. Az első nap eddigi élményei, majd az első éjszaka várható eseményei komoly imára ösztönöztek. Fél négyre Anya, majd nemsokára Fiam is megérkezett. Sok enni és innivalót hoztak, hosszan elbeszélgettünk. A látogatási időt itt nem veszik szigorúan. Bármikor be lehet jönni, csak az orvosi vizsgálatok, vizitek idejére kell a folyosóra kimennie a látogatóknak. Nem sokkal a távozásuk után hozták a vacsorát. A vacsora csaknem minden nap felvágott, vaj, kenyér és langyos tej volt. Én mint "cukros" a legtöbbször tejet kaptam, csak elvétve szorultam rá a cukor nélküli teára, ha a tej már elfogyott. (Néhányszor már reggel megkaptam az esti tejemet is és egy befőttes üvegben a folyosón levő hűtőben tartottam estig.) A felvágottat műanyag tálcán, fóliába csomagoltan osztották ki, de a tejért, vagy teáért ki kellett menni a folyosón álló gördülő kocsihoz. A kórterem kellemesen meleg volt, sőt kifejezetten meleg, úgy, hogy takaró nélkül aludtam majdnem minden éjszaka. Éjjel 10 óra előtt néhány perccel -- ha már aludtam -- ébresztettek, mert minden este egy-egy vérhígító injekciót adtak. Mivel még semmiféle műtétem sem volt, nem értettem, miért adják, de ha már ott vagyok, és ki vagyok szolgáltatva a gyógyítás minden szeszéjének, tudomásul vettem ezt a kezelést. Kell nekem mindent érteni?... BEVEZETŐ Bevezető -- betegen -- kórházkóstoló -- vizsgálatok -- döntés -- kimenőn -- érfestés MŰTÉTEK - Epeműtét Sebészet -- epeműtét -- lábadozás -- felépülés - Szívműtét Előkészület -- felkészítés -- szívműtét -- intenzíven - Utókezelés Szíves elbocsátás -- vizenyős javulás -- vizesen REHABILITÁCIÓ Ferenc kórházban -- hazabocsátás -- kontroll IMAÉLETEM Előzmények -- Rádöbbenés -- Választás -- Belenyugvás -- Átrendeződés -- Remény -- Újrakezdés -- Víz, víz -- Visszatérés -- Kétévesen IDŐPONTOK A betegségem időpontjai DIÉTÁK CUKROSDIÉTA (Cukorbetegség -- Kezelés) -- EPE-DIÉTA -- SYNCUMAR (tabletta -- diéta -- profilaxis) VEGYES Edzésprogram -- Epeismeretek -- Életmód (Vörösbor) -- Szívműködés és műtét -- Terhelési értékek -- Meditáció -- Fájdalom Személyekről -- Szent Ferenc Kórház (Tahy-interju) -- Szívsebészeti Klinika -- Új Szent János Kórház
|