Szívműködés -- Elektrokardiográfia -- Billentyű problémák -- Mechanikus műbillentyű -- Élet műbillentyűvel
Az emberi szívben a szívbillentyűk – a szelepekhez hasonlóan – biztosítják a vér megfelelő, egyirányú áramlását a változó nyomáson alapuló nyitás-zárás útján. A billentyűk feladata, hogy megakadályozzák a vér visszaáramlását a kamrákból a pitvarok felé, illetve a nagyartériákból a kamrák felé.
A
tüdőből a szív bal pitvarába érkező oxigéndús vér a mitrális (kéthegyű)
billentyűn át jut a bal kamrába. Onnan az aortabillentyűn keresztül folyik
át a főverőérbe (aortába). A bal kamra összehúzódásakor a mitrális billentyű
bezárul, megakadályozva a vér visszaáramlását a pitvarba, ugyanakkor az
aortabillentyű kinyílik, hogy a vér a főverőérbe áramolhasson. Amikor a
kamra elernyed, a mitrális billentyű kinyílik, lehetővé téve, hogy a vér
beáramoljon a pitvarból, az aortabillentyű pedig bezárul, hogy meggátolja a
vér visszaáramlását az erekből. Hasonló elven működik a jobb szívfélben a
pitvar és a kamra között elhelyezkedő háromhegyű billentyű, valamint a jobb
kamra és a tüdőartéria közötti pulmonális billentyű.
A szív működése közben kétféle szívhang hallható. Az első a szív kamráinak összehúzódásakor keletkezik, ez a szisztolés hang, a kamrák összehúzódásakor a pitvar-kamrai billentyűk becsapódása és az ínhúrok megfeszülése hosszú, elnyúlt "búú"-szerű hanggal jár. A diasztolés hang a kamrák összehúzódásának végén, azok elernyedésekor hallható, ekkor a félhold alakú billentyűk becsapódnak, ami rövid "tup" hangot ad. Az első és második hang között rövidebb szünet van, a második és az azt követő hang közt hosszabb. Olykor főleg fiataloknál, 3. hang is hallható és néha a pitvar összehúzódása is hangot ad. A billenytűk és az izomzat kóros működése miatt hallható hangok a szívzörejek.
Az
echocardiographia a szív képalkotó módszerei közé tartozó
eljárás. Jelentős a kardiológiai diagnosztikában, sürgősségi ellátás során a
döntéshozatalban és a későbbi terápiában is. Alkalmas a pericardialis
folyadék (a szívet körülvevő hártyák közötti folyadék) kimutatására, a szív
belsejének és az abban lévő képleteknek a leképezésére, a kamrafal septum (a
szív két kamrája közötti sövény) és szívüregek méretének megállapítására.
Segítségével kiszámítható a szájadékok keresztmetszete és az ejekciós
frakció (a verőtérfogat és a végdiasztolés térfogat hányadosa. 50-60%-os
értéke megfelelő) is. Elvégzése nem igényel semmilyen behatolást a testbe,
tehát a módszer non-invazív.
Szívműködés -- Elektrokardiográfia -- Billentyű problémák -- Mechanikus műbillentyű -- Élet műbillentyűvel
Az
elektrokardiográfia (röviden EKG) egy non-invazív szívvizsgáló eljárás, mely
a szív működéséről ad hasznos információt. A szív elektromos jelenségeit
vizsgálja, a szívizom-összehúzódásakor keletkező elektromos feszültség
regisztrálásával. A szív összehúzódása elektromos inger hatására jön létre,
mely normális esetben a sinuscsomóból indul el és a szív sajátságos
ingerületvezető rostjain keresztül a szívizomsejtekhez jut. Ezt az
elektromos ingerületet a test felszínére helyezett elektródokkal fel lehet
jegyezni. Az EKG-hullám szabályos görbe, melynek egyedi sajátossága van.
EKG-vizsgálat során a szív elektromos aktivitásán keresztül következtetünk a szív állapotára. Úgynevezett végtagi és mellkasi elektródákból gyűjti össze az elektromos jeleket az EKG-gép. A végtagi elektródák a frontális sík tengelyeit, míg a mellkasi elektródákból a horizontális sík elektromos tengelyeit jelenítik meg. Négy végtagi és hat mellkasi elektródát használnak, melyek közül a négy végtagról elvezetett információból az EKG-készülék 6 elvezetést készít (I, II, III, aVF, aVR és aVL), a hat mellkasi elektróda pedig hat különböző elvezetésnek számít (V1, V2, V3, V4, V5 és V6). Minden elvezetés különböző szögből látja a szívet. Az így készült 12 elvezetéses EKG éppen elfogadható számú irányból ad információt a szívről ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk a szív elektromos működéséről. Ha kutatási célból részletesebb képre van szükség a szívről, gyakran használnak 100 elvezetést is.
Egységes,
nemzetközi megállapodás alapján, az EKG-n észlelt hullámok nevei: P, Q, R,
S, T és U. Minden hullám a szív egy meghatározott részének depolarizációját
(elektromos kisülést) vagy repolarizációját (elektromos újratöltődést)
jelenti. P-hullám (pitvari hullám): pozitív amplitúdójú (1–2
mm), az ingerület pitvari terjedésének felel meg (pitvarokra vonatozik,
időtartama 0,06-0,11 másodperc. P-Q távolság: átvezetési idő a
pitvar és kamra között, időtartama 0,04-0,1 s. QRS-komplexum
(kamrai hullám): a kamrák depolarizációját jelöli (gyors lefolyású), kis
negatív Q-hullámból (nem mindig észleljük), magas pozitív R-hullámból
(kamraizomzat fő tömegének ingerületbe jutása, amplitúdója 10 mm) és negatív
S-hullámból áll. Ez idő alatt megy végbe a kamra teljes munkaizomzatának
depolarizációja. Időtartama 0,06-0,1 s, amiből 0,03 s az interventricularis
septum depolarizációja, 0,055 s a jobb kamra és 0,068 s a bal kamra
depolarizációja. ST-szakasz: a kamrák lassú repolarizációs
szakasza T-hullám: elnyújtott közepes amplitúdójú hullám, a
kamrák teljes repolarizációját jelzi, időtartama 0,20 s. Q-T távolság:
kamraizomzat depolarizációjának és repolarizációjának együttes időtartama.
U-hullám: eredete bizonytalan, de jelezheti az
interventricularis septum repolarizációját vagy a kamrák lassú
újratöltődését. Időtartama 0,1-0,2 s.
A szívbillentyűk működési zavara alapvetően kétféle lehet. Elégtelen záródásuk esetén a vér visszaáramlik: ezt a folyamatot orvosi nyelven regurgitációnak nevezik. Nyitási rendellenesség esetén a kamra vagy a pitvar csak nehezen tudja átpumpálni a vért a beszűkült billentyűn keresztül.
Szívműködés -- Elektrokardiográfia -- Billentyű problémák -- Mechanikus műbillentyű -- Élet műbillentyűvel
Az aortabillentyű betegségei Az
aortabillentyű szűkülete (aortasztenózis), az aortabillentyű-elégtelenség.
Az aortabillentyű-elégtelenség kialakulhat fokozatosan, hosszú évek alatt
is, meszesedés, gyulladások, reumás láz, veleszületett billentyű-eltérés,
vagy egyéb okok következményeként. Enyhe fokú aortabillentyű-elégtelenség
általában nem okoz panaszt. Súlyos esetben a kamra megnagyobbodik és
szívelégtelenség lép fel, annak jellegzetes tüneteivel. Az
aortabillentyű-elégtelenség panaszmentes szakaszában megoperált betegek
hosszú távú túlélési kilátásai igen jók.
A kéthegyű billentyű megbetegedései
A mitrális billentyű szűkülete gátolja a vér beáramlását a bal pitvarból a balkamrába. Súlyos, előrehaladott állapotban műbillentyű beültetésére van szükség.
Mitrális billentyű
A mitrális billentyű elégtelen működése (mitrális inszufficiencia) esetén az elégtelenül működő billentyűt még a balkamra súlyos károsodása előtt meg kell operálni (billentyűplasztikával, vagy műbillentyű-beültetéssel)
A háromhegyű billentyű betegségei
A háromhegyű (orvosi nevén trikuszpidális) billentyű működésének elégtelensége esetén kezelése alapvetően az alapbetegségek gyógyszeres terápiájával történik, súlyos esetben műtéti beavatkozásra – ún. triszkuszpidális anuloplasztikára – is sor kerülhet, ritkábban bioprotézist ültetnek be. A háromhegyű billentyű szűkülete esetén a műtéti kezelés bioprotézis beültetéséből, ritkábban billentyűplasztikából áll, amikor általában a mitrális billentyű egyidejű operációját is elvégzik. (A műtétem hivatalos leírása a zárójelentés mellékleténél volt olvasható.)
Szívműködés -- Elektrokardiográfia -- Billentyű problémák -- Mechanikus műbillentyű -- Élet műbillentyűvel
A
szegycsont hosszanti átvágásán (median sternotomia) keresztül végezhető a
beavatkozás. Extracorporalis keringés és hűtés védelme mellett. A mitralis
billentyű kivágásra kerül, majd a helyére műbillentyűt varrnak. Általában
mechanikus billentyű kerül beültetésre, ami egy műanyagból készült
szerkezet.
Amennyiben nincs súlyos meszesedés, vagy ínhúrrövidülés, azokat esetleg nem
távolítják el, csak bevarrnak egy műbillentyűt is.
A
szívműtétek többsége során a mellkas a középvonalban, a szegycsonton
keresztül kerül megnyitásra. A legtöbb szívműtéthez a szívet meg kell
állítani. A vérkeringést ez idő alatt egy erre a célra kifejlesztett gép, a
szívmotor biztosítja, mely a műtét időtartama alatt helyettesíti a szív és a
tüdő működését. A műtét végén, a szívmotor teljesítményét fokozatosan
csökkentve a szív ismét átveszi a vérkeringést. Amint a szívműködés
stabilizálódik, a mellkasi sebet zárjuk. A szegycsontot steril, rozsdamentes
drótvarratokkal egyesítjük, mely kellő szilárdságot biztosít a légzéshez
és a műtét után csanem mindig fellépő köhögéshez.
Az
emberi szívben négy billentyű található, melyek a szíven belül a véráramlást
irányítják, szelepként működnek. Amennyiben bármelyik billentyű beszűkül
vagy a vért visszaereszti, ez a szív számára erős megterhelést jelent, ami
súlyos esetben szívelégtelenséghez vezethet. A szívbillentyű hibák
gyógyításához jelenleg minden esetben műtét szükséges. A beavatkozássorán a
beteg szívbillentyűt igyekszünk megjavítani. Amennyiben a javítás nem
lehetséges, akkor a beteg billentyűt eltávolítjuk és a helyére egy jól
működő műbillentyűt ültetünk. A műbillentyűknek két fajtája van: a
mechanikus műbillentyűk, melyet egy nagyon kemény szénvegyületből
állítanak elő.
Lábadozását felgyorsítani mindenki csakis önmaga tudja, mégpedig pozitív
gondolkodással, erős akarattal és minél több fizikai aktivitással,
gyógytornával.
Szívműtétet követően a betegek többsége érzi/hallja a saját szívdobogását, sőt a hangot mint "ketyegést" a környezete is hallja. Ez a jelenség nem kóros, oka pedig az, hogy műtét után a szív hozzánő a mellkas belső falához, aminek következtében a szívműködés okozta mozgás erősebben érezhető. Idővel a szervezet megszokja az új állapotot és a „furcsa érzés” elmúlik. A betegek jelentős részénél a műtét utáni első napokban a vérnyomás inkább alacsony, ami miatt gyengének érzik magukat, gyakran szédülnek.
A
bőrön látható seb csak a „jéghegy csúcsa”, a tényleges seb ennél sokkal
mélyebbre hatol. A teljes seb több egymás alatti rétegből áll (bőr, zsír,
izom, csont). A mellkast a műtét végén rétegenként zárjuk: a csontot
rozsdamentes, szövetbarát drótokkal, az izmokat, a zsírt és a bőrt pedig
felszívódó szintetikus varróanyagokkal, rejtett varratokkal egyesítjük. A
mellkas zárása előtt a szegycsont alá, illetve szükség esetén a mellkasba
kb. ujjnyi vastag csöveket helyezünk, amelyek a műtéti területen normálisan
képződő sebváladékot és vért kivezetik egy erre a célra szolgáló tartályba.
A csövek száma műtétenként változó, de legalább egy, legfeljebb négy lehet
és azokat a mellkasi seb alatt, a hasfal bőrén át vezetjük ki. A csöveket
általában a műtétet követő első vagy második napon eltávolítjuk. Szintén a
mellkas zárását megelőzően a szív felszínéhez vékony, puha drótot rögzítünk,
melynek segítségével szükség esetén a szívritmust tudjuk befolyásolni
(pacemaker). A vékony, kék drótot szintén a hasfal bőrén keresztül, a
mellkasi csövek mellett vezetjük ki.
Szívműködés -- Elektrokardiográfia -- Billentyű problémák -- Mechanikus műbillentyű -- Élet műbillentyűvel
A legtöbb szívműtét elvégzése során a keringést mesterségesen tartják fenn, aminek következtében a szervezet egyensúlya átmenetileg megbomlik. Ezért a frissen műtött beteg néha erőtlennek, fáradtnak érezheti magát. Az operációt követően szapora, rendetlen szívdobogást, légszomjat is érezhet, ami megfelelő szívritmus-szabályozó gyógyszerrel megszüntethető. Minden műtétnek természetes velejárója a sebfájdalom, amelynek mértéke egyénenként változó, de megfelelő fájdalomcsillapítókkal enyhíthető.
A műbillentyűvel élő betegeknek egész életükön át ügyelniük kell arra, hogy elkerüljék a beültetett műbillentyű elfertőződését. Éppen ezért bármilyen lázas, fertőző betegség esetén antibiotikumot kell szedniük. Ha fogászati, vagy egyéb sebészeti beavatkozásra kerül sor, feltétlenül tudatni kell a kezelőorvossal, hogy a betegnek műbillentyűje van. Fontos a rendszeres fogászati kontroll is, mivel a rossz fogak tövéből a véráramba kerülő kórokozók megtámadhatják a műbillentyűt. A betegeknek tisztában kell lenniük azzal is, hogy a vér a test számára idegen felületen megalvad. Ezért mechanikus műbillentyű beültetést követően egész életen át (biológiai- vagyis tartósított állati szövetből készült műbillentyű beültetés után néhány hétig) véralvadásgátló gyógyszert kell szedniük, amelynek hatékonyságát rendszeresen ellenőriztetni kell. A tartós és jó műtéti eredmény szempontjából nagyon fontos, hogy a betegek a gyógyszerüket rendszeresen, pontosan vegyék be, és a kontrollvizsgálatokon időben megjelenjenek.
A műtét utáni felépülés elengedhetetlen része a testmozgás, a rendszeres edzés, amely javítja a vérkeringést, és elősegíti a testsúlycsökkenést is. Az első három hónapban leginkább ajánlott mozgásforma a séta. A gyaloglás ütemét az egyéni teljesítőképességhez mérten kell megszabni. A sebesség akkor optimális, ha a beteg séta közben képes beszélgetni. Eleinte elegendő egy rövid séta a ház körül, majd érdemes apránként emelni a távot. A műbillentyűvel élő betegek fokozatosan visszatérhetnek a normális mindennapokba, így a munkahelyükre is. A szellemi munkát már a műtét után körülbelül egy-másfél hónappal meg lehet kezdeni, fizikai erőkifejtést viszont három hónapig nem szabad végezni.
Szívműködés -- Elektrokardiográfia -- Billentyű problémák -- Mechanikus műbillentyű -- Élet műbillentyűvel
------------------------------------------------------------
További hasznos tudnivalók találhatók az alábbi (forrásnak is használt) címeken.
http://szeretemazeletem.hu/cikkek/mit-kell-tudni-a-szivbillentyu-betegsegekrol
http://www.mnsza.hu/szivbeteg/kezel/mitralis_billentyu_csere.php
http://www.gvmd.hu/pdf/sziv5.pdf
http://hu.wikipedia.org/wiki/Elektrokardiogr%C3%A1fia
http://www.webbeteg.hu/mediatar/sziv_es_errendszer/177/szivritmus
http://hu.wikipedia.org/wiki/Echocardiographia