|
SZÍVÜGYEM --- Vizsgálatok (2. nap) -- 2005. október 26. Bevezető, -- betegen, -- kórházkóstoló, -- vizsgálatok, -- döntés, -- kimenőn, -- érfestés. Jól átaludtam az éjszakát, reggel nagy csörömpölésre ébredtem. Az új napot már jóval reggel 7 óra előtt a takarítónők hangos tereferével, óriási csörömpöléssel, látványos szemétkosár ürítéssel kezdték minden nap. Úgy dolgoztak, mintha az egész egészségügy csak őértük lenne, mintha ők szórakoztatnák a betegeket, mintha csak ők látnának el mindent, mintha az egész egészségügy csak miattuk és értük lenne. Mindenre volt megjegyzésük, kora reggeltől délig fontoskodtak a kórtermekben, a folyosókon, a mosdókban. Hatalmas kocsikkal jöttek-mentek, hangosan kiáltoztak egymásnak, a betegeket ide-oda vezényelték, ajtókat ablakokat kitártak, egyszóval jócskán felforgattak mindent. A takarítónők ébresztője után jött az éjszakás nővér a reggeli véroldó injekcióval, ezzel búcsúzott, kezdődött az új műszak, az új nap. A nappali nővér 8 óra után jött, vért vett. Ezután következett a reggeli, ami a vacsorához hasonlóan tej, felvágott és kenyér volt csaknem minden reggel. Reggeli után, vagy néha már reggeli közben megkezdődtek a komoly vizsgálatok. Nekem, mint új betegnek különösen sok program jutott osztályrészemül. Először altesti ultrahang vizsgálatra kísértek el egy közeli épületbe, a szülészet alagsorába. Jó sokan vártak itt vizsgálatra, de szerencsére hamarosan sorra kerültem. Bekentek egy kulimásszal, az orvosnő a vizsgálófejjel körbe tapogatta a hasamat, közben sorolta az asszisztensnőjének az észlelt dolgokat. Megdöbbenve vettem tudomásul, hogy tele vagyok kivetni való szörnyűséggel. A prosztatám nagyobb a kelleténél, a baloldali vesémben két nagy ciszta van, az epém gyulladásban van csúnya nagy kövekkel, meg még egy csomó számomra kínainak tűnő kifejezést sorolt el. (Teljesen döbbent lettem. Eddig semmilyen epe-panaszom sem volt, itt pedig gyulladást és jelentős köveket mutatnak ki. Prosztata panaszom se volt, de hogy megnagyobbodott a prosztatám, azt el tudtam képzelni. Vese panaszom se volt soha. Csak az nyugtalanított, hogy a sok rendellenesség milyen kezeléseket fog magával hozni. Mennyi ideig kell a kórházban maradnom, esetleg milyen műtétek várnak rám? Na, de hát végül is ők az orvosok... Reméljük, hogy értik a dolgukat, kegyesek lesznek hozzám, és mindent túlélek...) A következő állomás a mellkas-röntgen volt a szomszédos folyosón. Itt is meglehetősen sokan, még többen vártak. Lassanként én is sorra kerültem, de a felvétel előhívását meg kellett volna várni, mert elő szokott fordulni sikertelen felvétel, ilyenkor ismételni kell. Szerencsémre a betegkísérő megszabadított a várakozástól, sürgetve elhurcolt a 10 órakor kezdődő nagyvizitre, amin okvetlen részt kell ugyanis vennem, ő pedig később majd elhozza utánam a leletet. Ha kell, a vizit után inkább visszajövünk a röntgenfelvétel esetleges megismétlésére -- bíztatott. Időben, bár kissé lihegve értünk vissza a kórterembe, megelőzve a közben az épület másik szárnyán már folyó nagyvizitet.. A nagyviziten az igazgató főorvos, Jánosi professzor vezetésével 7-8 orvos és az ügyeletes nővérek (a főnővér mögé felzárkózva) vesznek részt. Pukkadásig megtelik a betegszoba, néha még a folyosóra is kiszorult néhány gyakornok. Teljesen körülállják a soros beteget. A kezelőorvos elmondja a beteg diagnózisát, mintha csak egy leletet olvasna fel. A főorvos feltesz néhány kérdést, megnézi a legfrissebb leleteket, megvizsgálja a beteget. Az orvosok közt lapuló gyakorló orvosokhoz intéz néhány kellemetlen kérdést, mint egy vizsgán, mire azok kétségbeesve igyekeznek elfogadható választ megfogalmazni. Boldog örömmel lélegeznek fel, ha a professzor elismerően bólint. Nálam a professzor teljesen megütközött azon, hogy évek óta Gilemált szedek. ("Az nem gyógyszer!", "Így élünk mi mások hülyeségéből!" Ilyesmiket hörgött dühöngve a kollegáinak. Azok megszeppenve bólogattak.) Azon se tudott megbékélni, hogy évek óta nem készítettek rólam EKG felvételt. A kezelőorvosomnak (Dr. Győrfi Melinda) és a folyamatosan jegyzetelő főnővérnek adott néhány bizonyára jelentős utasítást fojtott hangú orvosi latinsággal, majd tovább vonultak. Szobatársaimmal nem volt sok gondjuk, azoknak már kifelé állt a szekérrúdja. A folyosón még folytatódott a diskurzusuk, valószínűleg a gyakorló orvosokkal, majd tovább mentek a következő kórterembe. A nagyvizit után az urológiára kísértek le. Itt is tömeg volt, jó sokat kellett várnunk, mert még nem kezdődött el a vizsgálat. Végül beviharzott egy fiatal orvos, és hamarosan én is sorra kerültem. Szinte magában motyogva hívott be a rendelőbe. Alig érthetően intett az egyik fülke felé hogy ott vetkőzzem le, és álljak a lépcsőre. Ösztönszerűen tettem a dolgom, de teljesen bizonytalan voltam, hogy jól értettem-e. Mennyire kell levetkőznöm, hova álljak (egyáltalán hol van az a bizonyos lépcső? Tényleg lépcsőt mondott? Vagy csak rosszul értettem?) - gyakorlott beteg ezeket bizonyára tudja, de én először vagyok ilyen szituációban. Szerencsére sikerült az utasításainak (vagy elképzelésének) megfelelő helyzetbe állnom. Még a lépcsőt is sikerült megtalálnom, naná, hogy ott volt a vizsgáló asztal\ágy mellett. Elengedett néhány kérdést az esetleges panaszaimra vonatkozóan (szintén csak úgy a -- nem létező -- bajusza alatt). Válaszaim megnyugtatták. Kurtán megállapította, hogy csúnya gyulladt a bőröm a nemi szervemen és környékén, valamint a makk is gyulladásban van. (Való igaz, élénk piros voltam azon az altesti tájékon, égett mindenem. Az a vízhajtó, amit a röntgen után kaptam a háziorvosomtól, teljesen kikezdett, égetett. Roppant kellemetlen volt.) Mondott valamit, hogy valamiféle-milyen kenőccsel kezelni kell. Középső ujját bevazelinozva a végbelemet is megvizsgálta. Prosztatámat nagynak találva érdeklődött prosztata panaszaim felől. Mondtam neki, hogy semmi panaszom se volt soha a prosztatámra. Erre nekiült és a vizsgálati beutalómra írt néhány sort, csakúgy puszta kézzel és nem a számítógépbe, mint ahogy más osztályokon eddig csinálták (de biztos nem olyan lényegesek a megjegyzései, hogy a központi adatbankban tárolniuk kellene), majd a lelkemre kötötte, hogy egy hónap múlva kontrollra jelenjek meg újra. Délután Anya is meg Fiú is meglátogattak. Közben Manja is telefonált. Mindenki meglepődött a vizsgálatok eddigi eredményein. Tényleg nem tapasztaltunk olyan jellegű panaszokat, mint amilyen eredményeket az eddigi vizsgálatok kimutattak. A látogatás után Fiú azonnal felhívta egyik munkatársát, Bártfai Ildikót, aki belgyógyász és kiváló kardiológus. Konzultált vele az eddigi vizsgálatokról és a várható következményekről. Megbeszélték, hogy az eddigiek alapján, -- előre láthatóan -- milyen életmód követelmények szerint kell majd élnem. A megbeszélésükről Fiú azonnal telefonon tájékoztatott engem. Lassan kezdtem érezni, hogy itt műtétek sora várható. De a mostani kezelőorvosom, még nem nyilatkozott. Este ismét vérhígító injekciót kaptam, majd megvizsgálták a vércukor szintemet is, 5,3 értéket mutattak ki. Úgy aludtam el, hogy kezdtem már érezni a következő napokban rám váró megpróbáltatásokat és veszélyeket. Egyre intenzívebben imádkoztam, kezdtem még szorosabb imakapcsolatba lépni a gondviselő Istennel. A sok bizonytalanság, a várható bonyodalmak, a műtétek, az új kórházi életkörülmények, és a többi tapasztalatom, ijesztően tornyosultak mindeddig gondtalan életem fölé, nyugtalanságomat csak az ima tudta mérsékelni. BEVEZETŐ Bevezető -- betegen -- kórházkóstoló -- vizsgálatok -- döntés -- kimenőn -- érfestés MŰTÉTEK - Epeműtét Sebészet -- epeműtét -- lábadozás -- felépülés - Szívműtét Előkészület -- felkészítés -- szívműtét -- intenzíven - Utókezelés Szíves elbocsátás -- vizenyős javulás -- vizesen REHABILITÁCIÓ Ferenc kórházban -- hazabocsátás -- kontroll IMAÉLETEM Előzmények -- Rádöbbenés -- Választás -- Belenyugvás -- Átrendeződés -- Remény -- Újrakezdés -- Víz, víz -- Visszatérés -- Kétévesen IDŐPONTOK A betegségem időpontjai DIÉTÁK CUKROSDIÉTA (Cukorbetegség -- Kezelés) -- EPE-DIÉTA -- SYNCUMAR (tabletta -- diéta -- profilaxis) VEGYES Edzésprogram -- Epeismeretek -- Életmód (Vörösbor) -- Szívműködés és műtét -- Terhelési értékek -- Meditáció -- Fájdalom Személyekről -- Szent Ferenc Kórház (Tahy-interju) -- Szívsebészeti Klinika -- Új Szent János Kórház
|