Rieth József:

SZÍVÜGYEM --- Imaéletem -- Belenyugvás

 

Előzmények -- Rádöbbenés  -- Választás -- Belenyugvás -- Átrendeződés -- Remény -- Újrakezdés -- Víz, víz -- Visszatérés -- Kétévesen 

<<<   >>>

Felkészülés, búcsúzás, hálaadás keveredett imámban. Nem sokat bizonytalankodhattam, a gyors döntés után felgyorsultak az események. Készen kellett állnom minden eshetőségre. Emelt fővel vártam az isteni határozatot. (Betegnaplóm párhuzamos része: Érfestés.)

Az eddigi vizsgálatok megmutatták kicsinységemet, esendőségemet, kiszolgáltatottságomat. Egyre világosabb volt számomra Isten végtelen nagysága, határtalan jósága, kimérhetetlen mindenhatósága, megmagyarázhatatlan irgalma. A két ellentétes véglet, amit most megtapasztaltam - a végtelem Irgalom és a mérhetetlen kicsinység - csodálattal teli hálaérzetet ébresztett bennem. Érdemtelenségem, méltatlanságom és hálám hosszú, dicsőítő himnuszsorozatokra ösztönzött. Az első átimádkozott éjszakák után ennek rövid vázlatát papírra is vetettem, most a kórházi betegnaplómból ide másolom változtatás nélkül. Íme:

"Dicsőítelek, magasztallak, áldalak Fenséges Uram!

            Hálát adok azért a több mint 75 évért, amivel elhalmoztál. Csodálatos életet élhettem, kimondhatatlan élményekkel jutalmaztál. Minderre érdemtelen voltam, de a Te Szereteted végtelen. Köszönöm, és viszonzásul méltatlan életemet, szenvedéseimet ajánlom Neked.

 

Köszönöm szüleimet, akik nagy gonddal Neked neveltek. Féltő aggodalommal biztosítottak számomra mindent, ami szegénységükből telt, sokszor erejükön felül is. Gondoskodásukat előre menetelük után is (még Szent Színed elől is) teljes bizonyossággal éreztem. Testvéreket, családot, rokonságot adtak életünkbe.

            Hálát adok Uram!

 

Köszönöm Uram, hogy Zsuzsót, a feleségemet adtad mellém. Ő értelmet adott életemnek, mindég éreztem szeretetét, munkámnak mindég biztos háttere volt. Gyermekeinkkel ajándékozott meg, gyermekeinket csodálatosan nevelte, úgy, hogy ők is hűséges gyermekeid legyenek. Azokká is váltak.

            Hálát adok Uram!

 

Köszönöm Uram két gyermekünket. Családi életünknek ők adtak értelmet és beteljesedést. Végtelen mértékű csoda, hogy megtartottad őket az igaz úton, elkötelezett életre vezetted őket, csodálatos társakat és csodálatos gyermekeket adtál nekik.

            Hálát adok Uram!

 

Köszönöm Uram unokáimat. Büszkeséggel tölt el tehetségük, szorgalmuk és vallásosságuk. Csodálatossá és a mai világban egyedülállóvá tetted családunkat. Mindegyiket tehetséggel áldottad meg, és nagy örömöm, hogy az elkötelezett élet csodáit is feltártad előttük. Könyörgöm értük Uram, hogy igaz gyermekeid, buzgó apostolaid, álmaink és szüleik szándékainak következetes megvalósítói legyenek. Segítsd őket Uram az élet sok veszélyével szemben. Ha méltónak találsz, segítse őket az én parányi érdemem is.

            Hálát adok Uram!

 

Köszönöm Uram tanítványaimat. A sok gyermek közt, akiket rám bíztál, igen sok a Te igaz gyermeked akkor is, ha ma még nem is igazán tudnak követni. Nem az ő hibájuk! Hiszem, hogy azért szólítottad meg őket, mert választottaid. Megfelelő pillanatban meg fogják találni a követendő, helyes utat. Külön köszönöm Kingát és Bencét, akik előre mentek, sok vonatkozásban nekem is utat mutatva.

            Hálát adok Uram!

 

Köszönöm Uram Imacsoportunkat. A Te dicséretedre érzékeny lélekkel imádkoznak már több mint egy évtizede. Soha nem szűntek meg hálát adni. Odaadóan reagáltak egymás örömére, bánatára. Nagy hittel hozták Eléd kéréseiket és köszönték meg a gyakori meghallgatást Neked, ebben oly sokszor részesültek. Köszönöm, hogy segítségükkel új és csodálatos imaformára tanítottál meg engem is. Tartsd Uram egyben ezt a csodás közösséget és segítsd őket az imában. Hallgasd meg őket!

            Hálát adok Uram!

 

Köszönöm Uram az életem! Szüleim szeretettel elfogadtak, engem is a szeretetre tanítottak. Tehetséget adtál Uram és kora gyermekkorom óta igyekeztem ezt a tehetséget ápolni. Sok bűnnel küzdöttem, de megtanultam igaz bánatot felindítani. Lelki vezetőim (áldd meg Uram őket) a Te követésedre tanítottak és felismertették velem a nagy igazságot, hogy a szüntelen jelenlétedben élünk. Csodák tömegét nyújtotta számomra ez a felismerés. Ez a felismerés Irántad érzett végtelen szeretetet öntött belém. Most, hogy a Veled való teljes közösség küszöbén állok, félelem nélkül nézek szembe az átmenettel. Szeretlek rendíthetetlenül és végtelenül bízom Irgalmas Szívedben. Bocsáss meg nekem, és ha méltó vagyok, fogadj Magadhoz. De ha Tervedben még szükség van rám, tedd meg, hogy új életre küldesz.

            Hálát adok Uram!

 

Végül kérni szeretnék Uram. Ha elődeim útjára kell lépnem, az itt maradottaknál fájdalmas űr maradhat hátra. Add Uram, hogy a hiányomat bizakodással, előremenetelnek tekintsék és ez vigasztalásukra szolgáljon. Add Uram, hogy ne hibáim, bűneim kínozzák őket, hanem kevéske erényemből követendő példát merítsenek. Ne a könnyes gyász, hanem az allelujás feltámadás biztos reménye töltse el boldogsággal szívüket. Fogantatásomkor is Te vezettél a boldog Létbe, több mint háromnegyed évszázadon át vezettél az Életben (ebből csaknem a fele a Te tudatos jelenlétedben telt), most is Te vezetsz az örök élet felé. Boldog vagyok Uram, és nagy szeretet tölti el szívemet (ezt a gyenge jószágot). Áraszd ki Rájuk -- a majdan bánatosan, az esetlegesen fájó hiányommal kínlódó hozzám tartozókra -- is az irántad érzett feltétlen viszontszeretetet. Mert Te Uram csodálatos vagy, Te vagy a végtelen Szeretet. Köszönöm örök szeretetedet.

            Hálát adok Uram!"

Rövidek lettek az éjszakák, észrevétlenül suhantak a nappalok, készen álltam az átvonulásra. Nem volt félelmem, bár biztosra vettem, hogy itt vannak az utolsó napjaim. Nagyon nagy erőt adott a mindennapi áldozás, boldog voltam az elővételezett misztikus találkozásokban. Nagy-nagy hálát éreztem elsősorban Frivaldszky János és felesége iránt, akik dacára a sok nehézségnek, minden nap áldozatosan megkerestek a Legszentebbel és Erővel töltöttek el.

 

Üzenetjelleget éreztem abban, hogy az érfestés nem állapított meg szűkületet, bár én ezt a boldogító eredményt csak szerencsés véletlennek véltem, és a felgyógyulásomra vonatkozó tényleges jelentőségét akkoriban még nem fogtam fel. A műtét után értettem meg, hogy az esetleges értágítás igen sokszor csak múló javulást eredményez, az érpótlás pedig a legtöbbször sok-sok utólagos, az egész életre kiható komplikációval jár. Sokszor az egész lábat végig boncolják, hogy használható érszakaszt találjanak, a láb gyógyulása is lassú és fájdalmas. Mindettől megmenekültem a sikeres érfestési vizsgálattal. Később ezt a jó eredményt is az Isten külön üzenetének értékeltem: "Ekkora megpróbáltatást nem várok most tőled!"

 

Ekkoriban még csak apránként bontakozott a felelet kérés az imaéletemben. Csak lassanként kerekedett ki bennem egész tudatosan a válasz várása: "Uram, mutasd meg, hogy szükség van-e még a jelenlétemre, vagy elvégeztem mindent..."

<<<   >>>

Előzmények -- Rádöbbenés  -- Választás -- Belenyugvás -- Átrendeződés -- Remény -- Újrakezdés -- Víz, víz -- Visszatérés -- Kétévesen 

Betegnaplóm párhuzamos része: Érfestés.