BESZÉLGETÉS DR. JERMENDY GYÖRGY ORVOSPROFESSZORRAL (Lásd még a cukros diétáról és a kezelésről mellékelt cikkeket.)
Mielőtt a cukorbetegség két típusáról esne szó, nézzük: mire való a vércukor, s mekkora a vérben mérhető töménysége? A vérben levő cukornak -- szőlőcukornak (glükóznak) -- az a biológiai feladata, hogy a sejteket hasznosítható energiaforrással lássa el. Töménységét nagyon bonyolult szabályozórendszer tartja rendesen 6 millimól/liter alatti értéken. Nemzetközileg (egyebek között az Egészségügyi Világszervezet által) elfogadott útmutatók alapján cukorbetegségről akkor beszélünk, ha e szabályozórendszer működésében zavar támad, s a vércukor mennyisége éhomi állapotban (azaz tizenkét órával az utolsó étkezés után) egymást követő két mérés alkalmával meghaladja a 7 millimól/liter értéket.
Részese -- egyebek között -- a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek alfa-sejtjeiből elválasztódó glukagon nevű hormon is, amely az inzulinnal ellentétben növeli a vércukortartalmat.
Jó ideje ismeretes, hogy az 1-es típusú cukorbetegség autoimmun eredetű, vagyis azért alakul ki, mert a szervezet védekezési rendszere saját sejtekre támad rá. Bár az okát még nem tisztázták, azt kimutatták, hogy az inzulinelválasztó béta-sejtek valamiért „idegen"-né, „ ellenség"-gé válnak a védekezési rendszer számára, s az elpusztítja őket. Ez általában néhány nap alatt bekövetkezik, olykor azonban hetekig vagy évekig elhúzódik. A betegség 2-es típusú válfaja azonban nem autoimmun kórforma.
Az utóbbi cukorbetegség-típust mi idézi elő? A legfontosabb ok a testtömeg felesleg, az elhízás, illetve az ennek alapján kialakuló inzulinrezisztencia. A kialakulásban azonban örökletes tényezők is szerepet játszanak. Az inzulinrezisztencia mellett a kórfejlődés során a béta-sejtek funkciózavara, a csökkenő inzulin elválasztás is megjelenik.
A betegség két válfaja nem egyformán gyakori. A cukorbetegek 90 százaléka a 2-es típusba tartozik. Népegészségügyi, egészségügyi ellátási és gazdasági szempontból tehát a 2-es típusú cukorbetegség okozza a nagyobb gondot. Sőt, családi szempontból is, mert ez a betegségtípus gyakran halmozódik a családban.
A cukorbetegség örökletes hátterét egyébként rengetegen kutatják, de egyelőre nem születtek igazán hasznosítható eredmények (nem véletlenül mondogatják, hogy a cukorbetegség örökletessége a genetikával foglalkozó kutatók rémálma). Ennek valószínűleg az az oka, hogy a betegség sokgénes természetű, következésképp sok helyen következhet be „hiba". Zavar támadhat a bélben a szőlőcukor felszívódásában és a máj glükóz szintézisében, valamint a sejtek felszínén levő inzulin receptorok szerkezetében és működésében, hogy csak néhány példát említsek.
Mit tudnak felelni a cukorbeteg szülőnek arra a kérdésére, hogy: a gyermekem is cukorbeteg lesz-e? Azt szoktuk mondani, hogy statisztikailag valamivel nagyobb esélye van erre, mint az olyan családba születő gyermeknek, akinek nincsenek cukorbeteg vérrokonai. Nem törvényszerű tehát, hogy a gyermek is cukorbeteg lesz. Arra azonban nagyon ügyelnie kell a szülőnek, hogy a gyermeke ne hízzon el, mert az is hajlamosító tényező. Étkezzen egészségesen és mértékletesen, és sokat mozogjon.
Miről veszi észre az ember, hogy cukorbetegsége van? E betegség l-es típusának klasszikus tünetei vannak: a beteg feltűnően gyakran szomjazik meg, sok folyadékot iszik, sokszor kell vizeletet ürítenie, látszólag ok nélkül fogyni kezdhet, s bőrfertőzése és altesti viszketegsége támadhat. Ezek a panaszok előbb-utóbb hozzánk, orvosokhoz kényszerítik, s már a tünetei hallatán tudjuk, hogy mi a baja. Ezt azután vércukorméréssel megerősítjük.
Gondunk a 2-es típusú cukorbetegséggel van, mert az lappangva fejlődik ki. A betegségre gyakran csak negyven-ötven, sőt, akár hatvan-hetven év fölött derül fény. Előfordul, hogy tünetek híján akkor figyelnek fel a betegségre, ha például jogosítvány szerzése vagy megújítása végett szemészeti vizsgálatra kerül sor (a szemész már olyasmit vesz észre, ami öt-hat éve meglevő cukorbetegség szemészeti szövődménye), valamilyen ok miatt vérvizsgálatot végeznek, vagy a páciens szűrővizsgálaton vesz részt. Az természetesen nem indokolt - és nem is lenne gazdaságos -, hogy valamennyi negyven év fölötti honpolgárunkat szűrővizsgálatnak vessük alá, ám a veszélyeztetetteknek ajánlatos erre rászánniuk magukat. Sajnos, gyakran előfordul, hogy olyan beteg kerül hozzám, aki már legalább tíz éve cukorbeteg, sőt, olyan páciensem is akadt, aki cukorbetegség okozta ideghártya-bántalma miatt már alig látott, mégsem fordult orvoshoz.
Kik számítanak veszélyeztetettnek? Akiknek a családjában cukorbetegség fordul elő, negyven-ötven évnél idősebbek, elhízottak, magas vérnyomásban szenvednek, eltérés tapasztalható a vérzsír-összetételükben, érelmeszesedéses szövődményük (például szívizominfarktusuk, szélütésük, alsó végtagi érszűkületük) volt, s hozzájuk jönnek azok a nők, akik négyezer grammosnál nagyobb gyermeket szültek.
A szűrővizsgálat - bárhol végzik is - mindig terheléses vizsgálat. Az éhgyomorral érkező pácienstől vért veszünk, majd 75 gramm szőlőcukrot tartalmazó, kissé émelyítő oldatot kell meginnia, s e terhelés után két órával újra vért veszünk tőle. A vizsgálati eredmény (a két vércukorérték) egyértelműen mutatja, hogy a páciens egészséges-e, vagy cukorbeteg, vagy csökkent a glükóztűrése. Az utóbbi még nem cukorbetegség, de annak az „előszobá"-ja.
- Milyen kimenetele volt hajdan a cukorbetegségnek?
Már csak a szövődményekre tekintettel is alighanem oda kell figyelniük a kezelésre. De még mennyire. Ha inzulinra szorul a beteg, akkor azt rendszeresen kapnia kell, a tablettával kezelt betegnek pedig szednie kell a gyógyszerét. Ezenkívül nagy gondot kell fordítania egyrészt az étkezésére (diétázására), mert ez is feltétele annak, hogy a vér cukortartalma ne haladja meg a kívánatos értéket, másrészt a testmozgására. Ha minden az orvosi előírások szerint történik, a cukorbeteg hosszú ideig él. Az évtizedek alatt azonban szövődményei jelenhetnek meg, de ezek nem törvényszerűek, azaz nem fenyegetnek minden beteget. Elsősorban akkor lehet számítani rájuk, ha a páciens nem volt szakszerűen kezelve a hosszú időtartamú betegsége során (ezt úgy mondjuk, hogy nem volt jól beállítva), vagyis a kelleténél magasabb volt a vércukorszintje.
Melyek a leggyakoribb szövődmények? Érszövődmények a kis- és a nagyerekre egyaránt jellemzők lehetnek. A cukorbetegség elsősorban a szemben, a vesében és az idegrendszerben levő kisereket támadhatja meg. A szemben ideghártya-bántalom (szakmai szóval retinopátia diabetika) alakulhat ki, amely enyhe esetben szemfenéki eltérésre, súlyosabb esetben látásromlásra, még súlyosabb esetben vakságra vezethet. Szeretném hangsúlyozni, hogy a súlyos végállapot csak igen ritkán, s olyan betegek esetében következhet be, akik hosszú időn át elhanyagolják a betegségüket.
Míg a szemészeti rendellenesség az életminőség romlása miatt előbb-utóbb orvoshoz kényszeríti a beteget, a veseszövődmény lappangva fejlődik ki, ekképp csak vizeletvizsgálattal ismerhető fel idejében. A vizelet kiválasztását végző érgomolyok károsodása miatt előbb fehérje jelenik meg a vizeletben, majd a vérnyomás is emelkedik, s a végső állapot a veseelégtelenség, amely összeegyeztethetetlen az élettel. Ezt azonban már jó ideje művese-kezeléssel vagy megokolt esetben veseátültetéssel kezelni lehet.
Az idegrendszeri szövődmények elsősorban alsó végtagi panaszokat (zsibbadást és fájdalmat) szoktak okozni, de az is előfordul, hogy teljesen érzéketlenné válik a láb, illetve szerencsétlen esetben talpi fekély alakul ki (ezt diabéteszes lábnak nevezzük). Ez fertőzésre vezethet, amelynek súlyos esetben kisebb-nagyobb mérvű csonkolás lehet a következménye. Ezenkívül szív-ér rendszeri és urogenitális, azaz a vizelet kiválasztást és a nemi működést végző szerveken megfigyelhető idegi következmények is ismeretesek (például merevedési zavar támadhat a férfiaknál).
A nagyér szövődmények érelmeszesedései jellegűek. Ilyen például a koszorúér-elmeszesedés, a szívizominfarktus, a szélütés és az alsó végtag nagy ereinek elmeszesedése. Ezek a kórképek elsősorban a 2-es típusú cukorbetegségben gyakori szövődmények.
Hogyan foglalhatók össze a cukorbetegség kezelésének irányelvei? Az életmód-terápiával kezdeném, amely egyrészt az étkezési előírások betartását, másrészt az életkornak megfelelő fokozott testi aktivitást jelenti. A fiatal cukorbeteg akár focizhat is, a középkorú kocogjon vagy ússzon, míg az idősebb rendszeresen sétáljon. Ez mindkét típusú cukorbetegség esetén kívánalom. Ehhez jön az 1-es típusú betegek esetén az inzulin (a belőle továbbfejlesztett úgynevezett analógjait is beleértve), a 2-es típusúaknál pedig a tabletta, illetve hatásának az elvesztésekor szintén az inzulin.
Hol tartanak a hasnyálmirigy vagy a béta-sejtek átültetésével kapcsolatos próbálkozások? Ez lenne az igazi, hiszen ekképp az 1-es típusú cukorbetegség okát lehetne megszüntetni. Ennek a lehetőségét világszerte kutatják, s vannak is eredmények, de egyelőre csak ritka esetben és nagyon megfontolt körülmények között kerülhet rá sor. Ha a beteg inzulinnal kiválóan kezelhető, jelenleg szóba sem jön a szerv- vagy a sejtátültetés.
Dr. P. T. ----------------------------------------------------------------- A Mindentudás Egyetemén 2006. májusában Dr. Jermendy György "Miért baj a cukorbaj?" címmel tartott előadást, ennek előzménye volt ez a beszélgetés. --------------------------------------------------------------------------------------------------
------------------------------------------------------------------------------------------------ Forrás: Élet és Tudomány - 2006/20 - 614.o.
|