Római látogatásunk 1998 - Hitoktatók zarándoklata
Tartalomjegyzékhez <<< Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső
A Hitoktatói Felügyelőség meghívta hitoktatóit és koordinátorait egy 1998. április 13-19 közötti olaszországi zarándokútra. Utunk során a hitoktatással szorosabb kapcsolatban álló szentekkel (*) ismerkedtünk és a hozzájuk kapcsolódó fontosabb városaikat (**) látogattuk meg. Utunk első napján Veronába mentünk, ahol első szállásunk volt, másnap Siennába látogattunk el, ahol Sienai Szent Katalin életével ismerkedtünk. Rómából aztán április 18-án hazafelé utazva ismét Veronában szálltunk meg és ekkor foglalkoztunk Szent Zénóval
*Szentek: Szent Ágnes, Assisi Szent Ferenc, Szent Bonaventura, Loyolai Szent Ignác, Szent Julian, Szent I. Kelemen pápa, Nursiai Szent Benedek, Szent Pál apostol, Szent Sebestyén, , Szent Skolasztika, Szent Szilveszter pápa,
Odaút - Róma - Subiaco és hazaút
"Boldog az az ember… akinek szíve zarándokútra készül" (Zsolt 84, 6)
1998. április 13. (Húsvét hétfő)
A meghívás a családtagoknak is szólt, így nagy örömmel jelentkeztünk. Reggel 5 órakor tervezték az indulást a Szent István Bazilika főbejárata előtti parkolóból.
Már napokkal előbb megnéztük, hogy mikor indul az első Metró, így nem szükséges taxival mennünk, viszont időben kell érkeznie a metrónak, hogy még éppen odaérjünk. Szerencsére fél 5-kor nyitották a Metró bejáratát és mi pontosan, időre odaértünk. Már ott nyüzsgött a társaság, néhányukkal már továbbképzéseken találkoztam, így nem éreztem olyan nagyon idegennek magam. Beszálltunk, és öt óra hét perckor kigördültünk a Szent István térről.
MAGYARORSZÁG
Udvardy György (Gyuri) atya -- hitoktatási felügyelő --
utunk szervezője és vezetője először mindenkit üdvözölt, majd bemutatta
két pilótánkat: Reisz György és Fazekas Imre urakat (az ő kezükre volt
bízva időnk, biztonságunk, mindenben segítségünkre lesznek). Autóbuszunk
kényelmes, légkondicionált. [D28] (A
hazai útszakasz.)
Megbeszéltük, hogy ez a hét a "Fehér-hét" lesz, az utunk pedig az "Öröm-út". A zarándokút során szent hitoktatók nyomában fogunk járni, tőlük igyekszünk tanulni, példájukat követni. Az úthoz egy kis füzetet is kaptunk, ebbe vannak összegyűjtve a hét szentmiséinek olvasmányai, énekei, imái.
Hét óráig mindenki pihent, vagy reggelizett, az autóbuszban nagy csönd uralkodott, majd elmondtuk a reggeli zsolozsmát. Utána következett a bemutatkozás annak érdekében, hogy mindenki megismerje az utastársakat és elinduljon egy közösség kialakulása. Sokan jöttek csoportosan a XI. kerületi Szent Gellért óvodából, a legtöbben pedagógus végzettségű hitoktatók, egyikőjük szociális gondozó. A férjek egy része szintén hitoktató, de vannak orvosok, közgazdász, szakács, művész, stb. foglalkozásúak, akik mint "tartozékok", házastársuk kíséretében jöttek (Zsóval együtt). A legtöbben sok gyermekkel büszkélkedtek, de vannak 9, 8, 6 unokás nagyszülők is. A Szent Imre plébániáról fiatal jöttek, de a legtöbb az idős vagy középkorú koordinátor. Egyikőjük például fogyatékosok hitoktatója (ő a "Doki atya" munkáját folytatja).
Körmenden álltunk meg először pihenni, levegőzni, majd 8 óra 50 perckor Rábafüzesnél hagytuk el országunkat. Több mint egy órát várakoztunk az osztrákoknál, mert egy előttünk lévő -- román, vagy talán szlovén -- csoportot kiszállítottak a buszukból. Végül, a hosszú várakozás után minket minden cirkusz nélkül tovább engedtek.
AUSZTRIA
Ausztria gyönyörű, mint ahogy már megállapítottuk máskor is és megcsodáltuk az ápolt kerteket, utakat, házakat. Utunk nyírfa és fenyőfa erdők mellett vitt el az autósztrádán. (Az osztrák útszakasz.) Magas hegyek és apró települések itt-ott. Kicsit borongós az idő, hol kisüt a nap, hol pedig száguldó felhők takarják el. Még havas hegyeket is láttunk. A gyönyörködés aztán egy időre abbamaradt, mert Isten felé fordultunk, a dicsőséges rózsafüzért imádkoztuk el. Zsuzsó minden tizedet más szándékra ajánlott fel, főleg három betegért, akiknek sorsát a Jó Istenre és a Szűz Anyára bízta, felajánlva értük az egész út minden fáradtságát, kényelmetlenségét, fájdalmait.
Fél tizenkettőkor Twimberg és Wolfsberg között
megeredt a hó. Közben hosszú alagutakon haladtunk át, majd dombok és
szép parasztházak között vitt a négysávos utunk. Valamivel 12 óra előtt megálltunk
egy pihenőben és ebédszünetet tartottunk. Voltak asztalok padokkal ahova
leült aki akart, de mi inkább a tájat néztük egy magas vas-kilátóból.
Csövekből, lemezekből volt összehegesztve. Érdekes szerkezet volt, több
lépcsővel, bizarr figurákkal. Élénk színekkel volt kifestve, szinte a
primitív művészek és a graffitik stílusát utánozva. A felületeken,
lépcsőkön olvasható volt az itt élt és dolgozott polgármesterek,
püspökök, művészek neve. Hideg szél fújt ott fönn, de a kilátás gyönyörű
volt. Beláttuk az összefutó völgyeket, a vékonyan havas hegyoldalakat és
tetőket.
Az osztrák honlapok az alábbiak szerint ismertetik a kilátót: "Der Künstler Giselbert Hoke (geboren 1927) war es, der im Jahr 1986 den Auftrag erhielt, den entstehenden Turm am A2-Rastplatz Twimberg kurz nach der Abfahrt Bad St. Leonhard Fahrtrichtung Klagenfurt zu gestalten.
Es ist schließlich der „Sonnenturm“ aus stählerner Konstruktion geworden, der nun – stolze 24 Meter hoch – über genau 83 Stufen zu einer Aussichtsplattform führt. Blickt man bereits bei der Begehung nach oben, so erblickt man über sich die überaus kunstvolle Verewigung der größten Persönlichkeiten Kärntens aus den Bereichen der Kunst, Musik, Literatur, Politik und Kirche, die dort eingraviert und gestaltet sind.
Die Sonne steht dabei am höchsten Punkt als weiteres wichtiges Symbol für das Kunst- und Kulturschaffen des Landes. Ihr und den zahlreichen gotischen und romanischen Kirchtürmen des Landes ist das begehbare Kunstwerk von Professor Giselbert Hoke gewidmet. Mit bis zu 100 Besuchern täglich ist der Sonnenturm im Lavanttal zu einem Publikumsmagneten für Gäste auf der Durchreise geworden." (http://www.lovntol.at/sehenswuerdigkeiten/sonnenturm-a2-twimberg) Auf dem Weg nach oben prangen in Tafeln die Namen von Kärntner Bischöfen, Regenten, Dichtern, Künstlern und Musikern und am höchsten Punkt die Sonne als Symbol für das Kunst- und Kulturschaffen. (http://www.kleinezeitung.at/k/kaernten/lavanttal/4035289/Lavanttal_Der-Sonnenturm-wird-jetzt-saniert)
Aztán beszálltunk a buszba és tovább robogtunk. Elmélkedés következett. Gyuri atya felolvasta Péter első leveléből (1 Péter 13-16.) "Hivatás az életszentségre" című részt és pár gondolatot mondott: az ember az úton lehet vándor vagy zarándok.
Különbség: a vándor ember szerencsét keres, tovább megy, egyetlen cél irányítja keresni a szerencsét, nem kötelezi el magát. Ez látszólag jó, de valójában mégis rossz. Nincs otthona.
A zarándok embernek pontos célja van, hite, meggyőződése: célba lehet érni. Mindent meg is tesz, hogy elérje. Tud választani, dönteni. Sokszor próbatételeken megy keresztül. Nem a boldogság megtalálását, nemcsak egy értéket keres, hanem Jézus életét követi, amire Ő hívott minket és amit bemutatott.
Jézus találkozik Magdolnával. Az asszony sír, eltűnt a Mester. Az Úr megszólítja: "Ne félj! Legyőztem a halált!" Nekünk sincs okunk félni, ő ugyan nem adott receptet, hogy kiiktassuk a szenvedést, de vállalja a mi sorsunkat. Meghalt, de feltámadt! Felesleges aggódnunk a félelmek miatt. A zarándoknak nincs oka félni, el kell dobni a félelmeket, hogy mi van otthon és mi lesz az úton.
A Szűz Anyának óriási szerepe van: szívében hordta az Igét, részt vett a szenvedésben, és a kereszt alatt Édesanyánk lett.
OLASZORSZÁG
14 óra 10 perckor nagy hóviharban léptük át az olasz határt. (Olasz út Paduáig.) Pillanatok alatt betakarta a fákat, hegyoldalakat, háztetőket. Akkora nagy pamacsokban hullott, mint decemberben szokott. Erős szél vágta a havat. Az utat hókotró gépek tisztították. Minden fehér, itt a tél! 3 órakor elhagytuk a dolomitokat és a hóból az esőbe jutottunk. Ahogy haladtunk délre kezdett kiderülni az ég és a vidék is lassan síkra fordult. Oszlik a felhőzet és 5 órára már telibe süt a nap. Közben, hogy gyorsabban teljen az idő, a zarándok-füzetből dalokat tanultunk. Lassan tudtunk csak haladni, mert vége a Húsvétnak és mindenki hazafelé tartott, így azután a forgalmi dugóban araszoltunk. Késésben voltunk, ezért most Páduába nem mentünk (elmaradt a városnézés), hanem igyekeztünk "egyenesen" a szállásunkra, Veronába. Az "egyenes" sietségünk nagyon görbére sikerült, 40 kilométeres kerülővel értük el a várost, úgy látszik, erről a sztrádáról különleges ismeretek birtokában sikerül csak letérni. Már korábbi utunkon is csak hosszas tévelygés után tudtunk célhoz érni a Garda tó mellé. Veronát elérve sem voltunk szerencsésebbek.
Csak
hosszú
"városnézés" után találtuk meg szállásunkat. A városmagot ki kellett
kerülnünk, és szinte az egész várost megkerültük -- szűk utcácskákon
tekeregve -- mire célhoz értünk. (Prospektus)
Centro Pastorale Mons. Carraro
Lungadige Attiraglio, 45
37124 Verona
Tel.: 045/915423-915877 (Fax: 045/8301929)
Két és háromágyas szobáink vannak, valamilyen ifjúsági szállóhoz hasonlít. Mindenki elrendezkedett a jéghideg szobákban, majd szentmisére mentünk a kis kápolnába. Vacsorát készítettünk és gyorsan lefeküdtünk.
1998. április 14. (kedd)
Derült reggelre ébredtünk és az óránk csörgésére. Finom reggelit kaptunk, és 7 óra 50 perckor már indultunk Sienába. Útközben felhők gyülekeztek és fenyegettek bennünket. Elmondtuk a reggeli zsolozsmát. Téptünk a sztrádán. Mellettünk nagy szőlők, szépen művelt területek. Állnak szép sorban a karók a szőlővesszők mellett. Közben mondtuk a rózsafüzért és énekeltünk, dicsőítettük Istent. Ez teszi igazán zarándokúttá ezt az utunkat. Egyik útitársunk felkészült Siennai Szent Katalin életének bemutatására. Nagyon szép volt amit elmondott. Engem két dolog ragadott meg: Katalin szívet cserélt Jézussal (tanuljuk meg tőle!) és két mondat egyik írásából " Önismeretből fakad a hála, hálából a türelem, a türelmes ember örömmel várhatja az örök életet." "Az isteni Gondviselés az örökké égő tűz, amely nem hamvad el, elolvasztja a jeget és tüzet gyújt a szívben!"
Féltizenkettőkor megérkeztünk Siennába egy rövid látogatásra. Negyed háromkor már indultunk is tovább Greccioba, ahol Assisi Szent Ferenc felállította az első betlehemet egy barlangban. Hegyes-dombos vidéken haladtunk. A házak a dombok tetején épültek Némelyik szinte várkastély kinézetű. Minden üde zöld: virágzó fák, aranyeső, lila akác, pálma és fenyő látható. Útközben Szent Ferencre emlékezünk. Még egy viccet is meghallgatunk a három különböző színű habitust (csuhát) hordó ferences rendről. Vidám nevetés töltötte be a buszt. Nemcsak savanyú hitoktatók és papok ülnek itt. Ferenc a pápától azt a feladatot kapta, hogy hozza rendbe az egyházat. Meglátogattuk Greccio kolostorát, mely egy hegy oldalába települt, régi remetebarlangok köré. Az ember át tudja érezni a szent remeték életéből sugárzó erőt.
Hét óra után indultunk tovább, robogtunk Róma felé. A Szent Városban igen sok látnivalóban gyönyörködtünk, sok lelki élményben volt részünk.
1998. április 15. (szerda)
1998. április 16. (csütörtök)
1998. április 17. (péntek)
Subiacoba is elmentünk, a Szent Benedek-kolostorba. Délután egy órakor indultunk is vissza Rómába további városnézésre. Útközben elmélkedés volt. Rómában meglátogattuk a Lateráni bazilikát, a Szent Lépcsőt
1998. április 18. (szombat)
Indulás Firenzébe. A buszon beszámolót hallgattunk a város földrajzáról, történelméről. Az idő változó volt, hol esett, hol sütött a nap. Firenzében városnézés következett. Utána Verona felé vettük utunkat. Egyre sötétebb felhők fenyegettek. Mire Veronába visszaértünk leszakadt az ég, megeredt az eső. Ugyanabba a hotelbe mentünk vissza, ahol már egy éjszakát eltöltöttünk. Megnézzük a városkát.
1998. április 19. (vasárnap)
Veronából 7 óra 50-kor indultunk Páduába. Közben Szent Zénóról hallgattunk ismertetést, akinek Veronában van temploma. Páduát röviden látogattuk meg és már indultunk is hazafelé. Ismét látszottak a havas hegyek a távolban.
Irány Ausztria és Budapest. Gyönyörű tájakat láttunk, fenséges havasokat. Énekeltünk, beszélgettünk, majd amikor félhomály borult a buszban ránk, akkor Gyuri atya kérte, hogy akinek olyan lelki élménye van, amit meg tud osztani a társasággal, akkor mondja el. Egyenként mentek a mikrofonhoz az emberek és tettek tanúságot. Eltáncoltuk a "hálatáncot" ülve, majd elmondtuk a zsolozsmát.
Élményekben gazdagodva tértünk haza: a Szentatyával való találkozás, Subbiaco és Grecio mély hatása, a Szent Péter Bazilika, mint az Egyház szíve, a hivatások megerősítése, a közösség jó hatása töltötte el lelkünket.
Szerencsésen érkeztünk meg Budapestre még éjfél előtt, és egyik társunk autóval hozott haza a lakásunkhoz.
Odaút - Róma - Subiaco és hazaút
Tartalomjegyzékhez <<< Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső
------------------