Rieth József: Útiemlékek

Római látogatásunk 1998 - Hitoktatók zarándoklata

 

Tartalomjegyzékhez  <<<  Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

A Hitoktatói Felügyelőség meghívta hitoktatóit és koordinátorait egy 1998. április 13-19 közötti olaszországi zarándokútra. Utunk egy alapos lelkigyakorlat volt, ennek során a hitoktatással szorosabb kapcsolatban álló szentekkel (*) ismerkedtünk és a hozzájuk kapcsolódó fontosabb városaikat (**) látogattuk meg. Így látogattunk el 1998. április 14-19. között Rómába, és foglalkoztunk röviden Szent Sebestyénnel, Szent Ágnessel,  Loyolai Szent Ignáccal,

*Szentek: Assisi Szent Ferenc, Szent Bonaventura, Szent Julian, Szent I. Kelemen pápa, Nursiai Szent Benedek, Szent Pál apostol,, Sienai Szent Katalin, Szent Skolasztika, Szent Szilveszter pápa, Szent Zénó  

**Városok: Firenze, Greccio, Róma, Sienna, Subiaco, Verona

Odaút - Róma - Subiaco és hazaút

1998. Április 14.( kedd)    

Sötét este, fél tízkor hajtottunk be a Szent István-ház udvarába. Jó volt újra látni az öt éve itt töltött kellemes napokra emlékeztető épületet, a portát, az ebédlőt, a kápolnát, ahol ministráltam és Jézussal mindennap találkoztunk. Genovéva nővér kedves, mozgékony alakja hiányzott a portáról, de ő már máshol él. Most is egy határozott, tapasztalt, udvarias nővér rendezett el minket. Bernadett nővér és két kis fiatal, de már fogadalmat tett segítő nővér látja el a portai ügyeletet és áll a vendégek szolgálatára. Más személyzet is biztosan van (takarító, konyhai), de őket nem láttuk. Kaptunk egy több ágyas szobát, amit elcseréltünk egy kétágyasra. A többiek lázas helyezkedésbe kezdtek, ágyakat hurcoltak a szobák közt, sőt emeletek közt. Végül sikerült minden házaspárt és csoportot összehangolni. Villámgyorsan lefeküdtünk.

1998. Április 15.( szerda)    

 

Már megint 6-kor csörgött az óra! Gyors fürdés, reggelizés , majd egy kis reggeli ima a kápolnában. Fél nyolckor már indultunk is a pápai  audienciára. El sem mertük hinni, hogy most sikerül részt vennünk a fogadáson, hiszen korábban valahányszor Rómában jártunk, a Szentatya (II. János Pál) kórházban volt. Halkan mondtuk is (a kísértés keserűségével küzdve), hogy "el ne csússzon a szappanon miattunk". 9 órára értünk a Szent Péter térre, ahol a kijelölt "B" szektorban kaptunk ülőhelyet.

 

 

10 órakor pontosan megjelent a Szentatya a Bazilika bal oldalán. Kis nyitott autóban állt és körbehaladva mereven nézte nyáját. Tőlünk kb. 2-3 méterre haladt el. Ilyen közelről még nem láttuk. Nagyon látszott rajta előrehaladott kora, kis ember lett. Meghajlott háttal, a korlátba kapaszkodva állt. Sajnáltam szegényt, hogy minden szerdán ilyen tortúrának van kitéve, de Jézus földi helytartója ő, s Jézus nem ígérte, hogy könnyű lesz képviselni Őt. Mindenki örült, tapsolt, éljenzett. Ez biztosan jól esett neki, mert a szeretetet fejezte ki a lelkesedés. (A tömegről készült felvételek egyikén magunkat is felfedeztük.)

 

 

Ez a kis, megtört, idős ember, fenn az emelvényen, amikor leült és megszólalt -- köszöntve a megjelent zarándokok tömegét -- teljesen megváltozott: már a határozott, a tanító, a nyáját vezető Főpásztor volt. Körülbelül ezeket mondta: Mi mindannyian megkeresztelkedtünk. Részesedtünk Krisztus papságában. A keresztség Istenhez kapcsol mindannyiunkat, és ez egy küldetés minden keresztény számára. Minden megkeresztelt ember misszionárius, dialógusba kerül a világgal. Krisztusban mindenki testvér, fivér és nővér.

 

 

A pápai fogadás után megpróbáltuk hamar elérni buszunkat és a Falakon Kívüli Szent Pál Bazilikához hajtottunk (l.még Rómánál és a 92-es utunknál). Mint utoljára - amikor itt jártunk - most is megragadott a bazilika monumentalitása, a szépsége. Már az előudvar csodálatra készteti az embert arányaival, színeivel.[B18] Meghatott a középkori emberek aprólékos munkája a mennyezeten, az oszlopokon és a falakon. Csodálatos a szentélyben, az egész templom felett terebélyesedő Pantokrátor-Krisztus ábrázolás.[B19] Itt található Pál sírja is, hosszan imádkoztunk ereklyéje előtt, kérve támogatását. Ő miután felismerte Krisztus útját, mindenét elhagyva követte őt, és óriási térítő munkát folytatott. Követésre méltó, sőt kötelező! Megcsodáltuk a hatalmas, gyönyörű faragásokkal díszített gyertyát, ami az oldalhajóban állt.[B20]

 

 

Innen a Szt. Sebestyén katakombába mentünk. Most még jobban megfigyeltem minden részletet és átéreztem az egykori keresztények szokásait: üldözésük idején ide temették vértanúikat, itt miséztek titokban, és ide menekültek a rómaiak elől. Azért -- bizonyára szándékosan is -- építették labirintusossá a katakombát, hogy pillanatok alatt eltévedjen az ellenség, mert a járatokat könnyen el lehetett  falazni, át lehetett alakítani.[B21-22]. (L. még 92-es utunkat) Milyen jó, hogy nem rég olvastam egy könyvet Szt.Sebestyénről és Szt Ágnesről valamint a Diocleciánus alatt élő keresztények életéről. Elevenen jelent meg szemem előtt az a kor.

 

Szokás szerint nekünk is -- mint a turistáknak általában -- sietnünk kellett, mert még vásárolni akart mindenki, elfogyott a kenyerünk és még ma az éjszakai Rómát is be akartuk járni, meg akartuk nézni. Hazabuszoztunk, majd minden dolgot elvégezve este 8-kor bevitt minket a busz a Tevére partjára, ahonnan belevetettük magunkat az "éjszakai Róma életébe".

Jócskán folyt a város esti élete, a kellemes időben szerintem az összes  turista sétálgatott. Olyan helyeket is megmutatott Gyuri atya, amit még korábban nem láttam. Az autóbusz bevitt minket a Tevere partjára. A Francia Intézetnél szálltunk ki, és gyalog indultunk tovább. Gyuri atya megmutatta azt az épületet, a Magyar Intézetet, ahol a magyar ösztöndíjasok laknak, még az emeleti ablakot is megjelölte, ahol az ő szobája volt. Tréfásan jegyezte meg, hogy az emléktáblát még nem tették ugyan fel az épületre, de azért háromszor fejet hajtottunk és megnéztük, hogy hova fog emléktáblát helyezni  róla az utókor.

Elmentünk a Forvard cargo de Foire, a gyümölcs és zöldségpiacra, megnéztük a Campadéi Fiú és Gordano Bruno szobrát. Belátogattunk a Kalazanci Szent József templomba, majd a Piazza Navona téren (ami egykor lóversenytér volt, de állítólag vízi attrakciókat is bemutattak itt) belestünk a Szent Ágnes templomba, a téren körülsétáltuk a négy folyó szobrát és a többi szökőkutat, a Bernini alkotású obeliszket. (L. a 92-es utunkat is) Beszélt Gyuri atya arról, hogy a tér talajszintje az antik-Róma idején mélyebben volt, sok antik sírt tártak itt fel ebből az időből. Meglátogattuk Szent Mónika templomát, ahol imádkoztunk az édesanyákért. Elmentünk a Panteonhoz, a Tauros kegyhelyhez.

 

Már nem is emlékszem, mi-mindent láttunk séta közben, de egyszer csak a Trevi-kútnál találtuk magunkat. Szépen ki volt világítva, zubogott a víz és rengeteg különböző nemzetiségű ember verődött össze. Nagyon szép volt így a kút az éjszakai fényben ragyogva. Jókedvünk kerekedett, mindenki boldognak érezte magát és szinte önként elkezdtünk magyar népdalokat énekelni. Nagy csönd lett és mindenki ránk figyelt. A végén megtapsoltak, sőt amikor eljöttünk mások is énekelni kezdtek, kedvet csináltunk nekik. Féltizenegyre értünk haza.

Április 16. (csütörtök)    

Ismét korán keltünk, mert a Szent Péter Bazilika Magyar Kápolnában volt a misénk 7 órakor. Amikor elindultunk, esett az eső, mire kiszálltunk már csak szemerkélt és hamarosan ragyogó napsütés lett. Még korán volt, üres volt a tér, a templomhoz vezető lépcső kapuja is zárva volt. Végre hét előtt jött az őr és ki akarta nyitni a kaput. Ám rossz kulcsot hozott és visszarohant. A fegyelemre jellemző, hogy így is egy perccel hét óra előtt bejutottunk a Kápolnába.

Megdöbbentő volt az üres bazilika óriási mérete. Ha tele van emberekkel, nem is tűnik fel, de így a távoli emberek mérete figyelmeztet a tér nagyságára. Ezen a napon volt feleségem édesanyja halálának tizenkettedik évfordulója. Érte és apósomért imádkoztunk a szentmisében. Biztosan örömmel néztek ránk az Örökkévalóságból.

Szép a kápolna, korábban még nem volt szerencsénk egyszer sem bejutni, most ez is megadatott. Az oltár fölött Szűz Mária, Pátrónánk szobra, az oltár előtt Szent István tekint fel a Nagyasszonyra, a falakon körbe magyar szentjeink domborművei láthatók. Imádkoztunk országunkért, egy keresztényszellemiségű kormányért és szentistváni országért.

 

Fél nyolckor már egy másik társaság miséje következett, így hamar el kellett hagyni a kápolnát. Kint megreggeliztünk, majd a Bazilika megtekintése következett.[C1-2] Felelevenítettük a halványuló emlékeinket, és a csoportot elhagyva sétálgattunk. Körbejárva megnéztük a szobrokat, oltárokat, az altemplomot a padlóra feljegyzett nagy templomokat jelző feliratokat, és a csoportot elhagyva sétálgattunk. Voltak, akik a kupolába mentek fel, sajnos a múzeumban bombariadó volt, így a felújított Szixtusi-kápolnát sem láthattuk. Vásároltunk némi apróságot a gyerekeknek és 2-kor szálltunk buszra és este 3/4 8-ig Róma nevezetességeit néztük meg.

 

Először a Sancta Maria Maggore templomba látogattunk, benne a "jászol ereklyét" néztük meg és zsolozsmát mondtunk.[C5-7] (L. még a Római ismertetést) A Szent Ignác-templom volt a következő állomásunk, ...

 

... ahol egyik útitársuk Szent Ignácról beszélt.[C17-19] (L. még a 92-es utunkat) Láttuk Siennai Szt. Katalin sírját,[C21] majd az elefántos oszlopot. Innen ismét a Panteonhoz mentünk, most már be is mehettünk. Rövid sétával átmentünk a Piazza Veneziára, és végigjártuk a Fórum és a Colosseum környékét[C8-10, 14]. Victor Emmanuel emlékmű, Péter-Pál börtöne [C15], Sopra Minerva, a Trajánusz-oszlop,[C16] a Szent Kelemen templom,[D6-7] Oldalt felkapaszkodtunk a Szent Péter bilincsei-templomhoz, itt most már szabadon lehetett látnunk a templom szépségét is, és Mózes szobrát is.[C12] A Colosseumba csoportokban engedték be a látogatókat. Majdnem bementünk együtt, de mivel sokat kellett volna várakozni, így végül is kihagytuk. Ági és Attila kollegáink valahogy mégis betévedtek, és csak akkor vették észre, hogy mi nem mentünk be, amikor a csoportjuk már messzire sodorta őket. Körbe kellett járniuk, hogy a kijáratnál találkozhassunk.[C11]

"A Szűz Anya mielőtt méhébe fogadta az Igét, Isten igéjét már szívébe fogadta." Este a szálláson a kápolnában közös Vecsernye, majd vacsora és bedőlés az ágyba. 22,30-ra értünk haza. A Szent István házban összefutottunk Prokop atyával, persze már nem emlékezett ránk, nem is vártuk tőle. Gyors pakolás és alvás.

Odaút - Róma - Subiaco és hazaút

 

Tartalomjegyzékhez  <<<  Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

--------------------

http://www.magyarkurir.hu/hirek/mi-kell-tudni-papa-szerdai-altalanos-kihallgatasairol

http://www.casasimpatia.com/hu/ferenc-papa-papai-audienciaja,5150