Rieth József: Útiemlékek

Lourdesi-Fatimai utunk 2001-ben

Tartalomjegyzékhez  <<<  Utazások       

2001.június 25-július 6. közt Lourdes-Fatimai zarándokútra indultunk. Idegenvezetőnk: Vicsorné Kovács Adrienn, lelki vezetőnk: Lambert Zoltán atya volt. Gépkocsivezetőink: Farkas János és Füstös Csaba voltak. Nagy örömmel és várakozással készültünk erre az útra. Számunkra ez az év a Máriával való találkozások sorozata. Most a Lourdes-i és a Fatimai jelenések helyének meglátogatása következik, ahol sok kegyelem és a Szűzanya Szeplőtelen Szívének oltalma vár.

           

2001. jún. 25. ----- hétfő ---------------- 1. nap

Már előző este le lehetett vinnünk a csomagokat a templom keresztelő kápolnájába, így reggel csak az ennivaló és a buszba felviendő csomagjaink maradtak. Ez nagy könnyebbség volt mindannyiunk számára, reggel kisebb volt a cipekedés. 3/4 6-kor a templomnál gyülekeztünk, de a busz jó fél órányit késett. A Rózsák terén kerestek ugyanis minket, és ráadásul nem is azt az idegenvezetőt küldték, akit Fekete Ági kért. A busz is más típusú volt, mint amire készültünk, így az előre kiosztott helyszámaink nem egyeztek. Emiatt kissé zűrös volt az elhelyezkedés, többen máshova kerültek, mint azt Ági tervezte. Végül minden megoldódott és 6 óra 55 perckor, csaknem egy órás késéssel nekivágtunk hosszú zarándokutunknak.

 

Reggeli imával kezdtük az utat. (A magyarországi útszakasz) Körmend környékén Adrien elmondta, hogy öt országon fogunk keresztül haladni és kb. 8-10 ezer kilométert teszünk meg. Családként, testvérként utazunk, egymáshoz alkalmazkodva és segítve egymást, 47-en. Lelki élmények megszerzéséért megyünk, és benyomásokat fogunk szerezni az egyes helyekről. Hosszú lesz az út, de négyóránként meg fogunk állni. Azért biztosan itt-ott elzsibbadunk, elfáradunk, mert felbomlik a mindennapi életünk. Kérte, hogy gyakoroljunk mindég türelmet, önmérsékletet, szeretetet. Útközben, a határ előtt egyébként nem volt idegenvezetés, ezért csendes beszélgetés, eszegetés, szundikálás folyt a buszban.

Rábafüzesnél a "sengeni határon", begyűjtötték útleveleinket, és háromnegyed órát foglalkoztak azokkal. Adatainkat számítógéppel ellenőrizték. Különösen sok gondjuk volt az egyik útitársunk feleségével, aki a Fülöp-szigetekről származik, és jelenleg Németországban él. Egy teljes órát álltunk, egy órakor végre elindulhattunk Ausztriában. (Az osztrák útszakaszról.) Az osztrák utakon egyenletes sebességgel haladtunk, minden esemény nélkül. Érdekes ismertetést hallottunk az ország földrajzáról, történelméről, foglalkozások megoszlásáról, zenészeiről és népességéről. Közben néztük a szép elsuhanó tájat, majd elmondtuk az örvendetes rózsafüzért. A titkok előtt Zoltán atya elgondolkodtató elmélkedést mondott, majd minden tizednél más-más utastársunk volt az előimádkozó.

Ezután Adrien érdekességeket mesélt Ausztria volt főúri családjairól, nevezetes konyhaművészetéről. Lassan Karintiába értünk, és a csodálatos Wörti-See mellett robogtunk el. Nagyon hideg a vize, nem nagyon alkalmas fürdésre. A Fehér-tó a hegyek között található 930 m magasan. Tíz perccel 17 óra után elértük az osztrák-olasz határállomást, itt már a határnak semmi nyoma sincs. (Egy hónappal később ideiglenesen itt is visszaállították a szigorú határellenőrzést).

Közben valakinek eszébe jutott, hogy ezen a napon van a medugorjei jelenések 20. évfordulója és ebből az alkalomból Máriaremetén ünnepi köszöntést tartanak. Ebbe mi is bekapcsolódtunk a dicsőséges rózsafüzérrel.

Olaszországban (Az olasz útszakasz ismertetése.) 19.40-kor Padova előtt letértünk az autópályáról. Hosszan kerestük szállásunkat. Közben kisvárosokon, villanegyedeken mentünk keresztül. Türelempróbáló kiadós tekergés után a végül a külvárosban megtaláltuk, kilenc óra után értük el célunkat, a Hotel Delfinót, a Via Eugena Treponti 3 szám alatt. [A13,14] Háromszintes kis panzió, 3-4 ágyas szobákkal. Fákkal, meg többnyire emeletes, villaszerű épületekkel volt tele a környék. Nagyon fáradtak voltunk, gyorsan vacsoráztunk, zuhanyozás és lefekvés következett.

2001. jún. 26.----- kedd --------------- 2. nap.

Reggel 6 órakor keltünk, mert az úti csomagot is el kellett készíteni. Az ablakon fákra, néhány kis villára, a közelben párába burkolódzó meredek hegyre láttunk ki. 8 órakor volt közös reggeli, és már útra is keltünk Padovába. Itt egy rövid látogatást tettünk a város központi magjában: a Szent Antal bazilikában és a Prato de Valle ovális szigetén. (Padováról) Délben indultunk tovább. A sztrádára rátérve, az Autogril parkolójában kellemes gondolatokkal eltelve néztünk a pillanatra feltűnő kis Sztráda-kápolnára, ahol Bolberitz atyával volt szentmisénk annakidején. Utaztunk tovább Lourdes felé. 17:12-kor értük el a tengert, Genovát, a Genovai-öblöt.

Ventimilian az olasz-francia határállomás. (A francia Útszakasz leírása Lourdesig.) Az egyik alagút közepén volt az olasz-francia határ, így észre sem vettük, hogy már Franciaországban járunk. Semmi sem jelzi, csak a falon állítólag egy tábla. Mi a gyorsan haladó buszból nem láttuk… Alagutak, vörös sziklák, Sz. Lajos hídja, a határ... Este hét óra előtt néhány perccel már Franciaországban jártunk…

Már sötétedett, amikor eltávolodtunk a tengerparttól, mert feljebb mentünk. Az Argens folyó mentén utaztunk tovább egy darabig. Elénekeltük a Lourdes-i éneket, majd a fájdalmas rózsafüzért mondtuk el, végül megnéztünk videón egy Lourdesról szóló filmet (nekünk is ez van meg).

Fél tízkor már kezdtünk elaludni, buszon alvás volt Avignonig az éjszaka főprogramja. Avignonban éjszakai városnézés szerepelt az útitervben.

2001. jún. 27.-----szerda --------------------3. nap

Eső mosta a buszt. Reggel 7 órakor érkeztünk Lourdes-ba. (Lourdesi tartózkodásunkról.)

2001. június 29. ----- péntek ------------- 5. nap

Reggeli után buszra ültünk és 9.48-kor elindultunk Spanyolország felé.  A forgalom meglehetősen nagy volt, majd nagy dugó következett. Hosszú araszolás után már dél is elmúlt, amikor elértük Biaritzot (= baszk nyelven: "Két szirt").

SPANYOLORSZÁG (1.)

A francia-spanyolt határt 14.12-kor léptük át minden formaság nélkül. Következő állomásunk San Sebastian volt. Bilbaó után hegyek közt haladtunk, majd fennsíkszerű vidék következett. Estére Salamancába érkeztünk, 22.47-től 1.20-ig sétáltunk a városban. Tovább indultunk Portugália felé.  

2001. június 30. ----- szombat ----------- 6. nap

PORTUGÁLIA

A spanyol portugál határt állítólag 2.45-kor léptük át, de ekkor a társaság már mélyen aludt. Leiriában hét óra táján rövid pihenőt tartottunk egy töltőállomáson, majd 7.50-kor megérkeztünk Fatimába a szállodánkhoz, kétnapos zarándoklátogatásra.

2001. július 1.-2. ----- vasárnap, hétfő ------------- 7., 8. nap

A második napon ébredés után berakodtunk az autóbuszba, majd reggeli után elindultunk Fatimából Coimbrába egy futó látogatásra és már indultunk is tovább Spanyolország felé.

SPANYOLORSZÁG (2.)

A portugál-spanyol határt átlépve 13.40-kor, óráinkat gyorsan visszaállítottuk a mi zónaidőnkre. Mezők, bikatenyészetek voltak láthatók. A bikaviadalokra olyan bikákat tenyésztenek, amelyek nem találkoznak emberrel. A tápot is lóról kapják. Az idegenvezetőnk elmondta a bikaviadalok stílusait, szereplőit. A bika színvak, csak a mozgás ingerli. A spanyolok a bika kimúlásáig vívnak az arénában, a spanyolok és portugálok csak az elgyengüléséig. Ketten, a matadorok fárasztják először a bikát, kis lándzsákat szúrnak rituális mozdulatokkal a gerincébe. A pikador lóról, lándzsával fárasztja tovább. Ezután jön a torreádor, aki 90 centiméteres karddal adja meg a kegyelemdöfést az állatnak.

Ismét láttuk az útról Salamancát, láttuk messziről a katedrálist, a római kori hidat. Avilla előtt 17.21.kor pihenőt tartottunk egy benzinkútnál. Szemben álltunk a várossal, ráláttunk és fényképeztünk. Majd városnézésre Avilla kapujához álltunk. 18.50-kor már indultunk is tovább. A hegyeken hosszú sorban szélerőmű lapátkerekeit láttuk forogni. Nem volt esztétikailag csúnya, nem tudom, miért harcol sok szakértő ellene. Egyesek szerint még az uralkodó széljárást is megzavarja. Látva az elszórt telepítésüket és a távvezetékek oszlopainál nem nagyobb felületüket, én ezt az egész nagy alternatív-energia vitát mondvacsináltnak érzem.

Madrid előtt, az autópálya végén az autóbusz első kereke durr-defektet kapott. Ki kellett szállnunk az országúton a buszból, de a gépkocsivezetők gyorsan, negyven perc alatt kicserélték. Madridban 21.16-kor értük el a körgyűrűt. F1-szállóban voltunk elszállásolva, minden automatizált. Minden szobának van egy kódszáma amivel a panzióba és a szobájába is be tud menni. A kódszám egy hatjegyű szám. Mindenki többször is kipróbálta, mire biztonsággal nyitni tudta az ajtóját. Három-ágyasak a szobák; egy emeletes- és egy franciaágy van bennük. A szoba sarkában mosdó van, a másik sarokban asztal, és egyetlen egy szék. Zuhanyozó és a WC a folyosón van. Azok is automatizáltak: a WC felállásra öblít, belépésre a szellőztető indul. A zuhanyozó folyékony szappant csurgat a kézbe, beállásra megindul a víz, előtérben automatikusan légzuhany szárít. Szemnek kellemes színű, de kissé falanszterszerű a mindenütt műanyag felület. Meglehetősen fáradtak voltunk és 1/2 11-kor lefeküdtünk.

Júl. 3. ----- kedd ------------------- 9. nap

Ébresztő ½ 7-kor volt, reggeli ½ 8-kor az épület előterében. Kis asztalokhoz ültünk a magunk választotta ital és ennivalóval. (svédasztal szerűen) Kicsi volt a térség, várakozni kellett egymásra, míg ürült hely. 8óra 28 perckor elindultunk Madrid felé. A körgyűrűn közelítettük meg a fővárost. Hamarosan meg is érkeztünk és a "dugó" miatt gyalog mentünk a várost megnézni.  (Madridi városnézés)

Madridot elhagyva, Torijánál olajfaligeteket láttunk. Alcolea del Pinar után fennsíkon haladtunk, oldalról mély, a Grand Canyonra emlékeztető meredek völgyek mellett haladtunk, lassan ereszkedtünk a tengerparton fekvő Katalónia fővárosához. Holdbéli kietlen kősivatagon vezetett az autópálya. A hőmérő kinn 38 C°- ot mutatott, de bent a buszban is rekkenő hőséget éreztünk. A légkondicionáló berendezés sem bírta legyűrni a kinti hőséget  32 fok alá. Montvenga, Alhama de Aragon, Calatayud, La Muela, Zaragóza és Fraga érintésével robogtunk. 17.28-kor hatalmas tábla és az utat áthidaló betonív mutatta, hogy átléptük a Greenwichi délkört. Ezután már a síkságot kissé zöldes növényzet színezte. Lleida után már megérkeztünk Barcelonát és a szállásunkat, az F1 szállót 20.31-kor értük el. Gyors kipakolás után négy órás városnézésre indultunk. Sokáig sétáltunk a város utcáin a kellemes időben, aztán hazamentünk, mert másnap Montserrat megtekintése volt a terv.

Júl 4.-----szerda---------------10. nap

Portugáliai Szent Erzsébet ünnepe volt ezen a napon. 9,15-kor indultunk el, sok tévelygés után jutottunk el Montserratba.

            Sietnünk kellett, mert estére a francia szállást el kellett érnünk. Gyorsan vásároltunk képeket, ennivalót és már várt is a busz indulásra készen.13.28-kor elindultunk hazafelé. Granollersnél (4.43) a hegytetőn obeliszk szerűség, a faluban kimagasló templom látszott. Az úttól balra Serra de Montseny helységnél, a hegyen hatalmas épülettömb volt látható kupolával. A spanyol-francia (16.21) határ mindkét oldalán hatalmas római kori kőoszlopok állnak az út két oldalán.

FRANCIAORSZÁG (2.)

16 óra 20-kor értünk Franciaországba. PerpignanSalses után gyors tempóban mentünk Toulon felé, de így is csak 22.03-ra értük el az F1 szállót. Szállásunk a korábbiakkal teljesen megegyezett, azzal a különbséggel, hogy a szobánkban a konnektorban nem volt feszültség.

Júl. 5. ----- csütörtök ------------ 11. nap

Reggel Toulonból 8.49-kor indultunk el. Reggeli imát és a tized rózsafüzért elmondtuk a buszon, majd hamarosan a francia Riviéra egyik fürdővárosába érkeztünk. Cannes-ban megálltunk (10.38-12.15) a tengerparton, 1/4 3-kor indultunk tovább. Megnéztük Nizzát, majd egy bevásárlóközpontnál álltunk meg. Egy tankolás után a tengerparton sétakocsiztunk egészen San Remoig. Kedves pilótáink még hosszan buszoztak velünk a csodálatos tengerparton, hogy így élvezhessük a hullámzó tenger, a vitorlás hajók és az egymást követő fürdőhelyek látványát. [D26,28]

OLASZORSZÁG

A francia-olasz határt 18.15-kor léptük át. még hosszan követtük a tengerpartot és csak a sötétedés felé tértünk át az autópályára. Este, sötétedés után vetítettünk Montserrátról és a mi Fatima-filmünket is, majd aludni tértünk a buszban. Most már folyamatosan tartottunk hazafelé, pihenőt kétszer tartottunk, alvással próbáltuk elfoglalni magunkat.

AUSZTRIA

Júl. 6.-----péntek--------------12. nap

Már Ausztria határán ébredtünk, Villachban. Egy kis pihenőre, mosdásra megálltunk, ettünk is és örömmel vegyülő szomorúsággal vettük tudomásul, hogy véget ért ez a szép, kegyelmekkel teli út.

MAGYARORSZÁG

             Pihenőt a magyar határ közelében tartottunk, az osztrák magyar határt 8.56-9.09 közt léptük át, minden különösebb formaság nélkül. Budapest előtt még kértek egyesek egy pihenőt és 1/2 3-ra értünk a Városmajorba, ahol Zoltán atya hálaadó szentmiséjén vettünk részt, megköszönve Istennek és angyalainknak, hogy vigyáztak ránk, minden baj nélkül  hazaértünk. Mindenki annyira boldog volt!!!

ÚTITÁRSAINK:

Almásy János

Boemelburg Lajos

Boemelburg Lajosné

Brúder László

Bruder, Lenie Barraga

Csősz-Tóth József

Csősz-Tóth Józsefné

Dupcsák Magdolna

Falusi Józsefné

Falusi Mária

Fejes Erzsébet

Fekete Ágnes

Fekete Ferencné

Jakusovszky Lajosné

Kamocsay Erzsébet

Karnausz Terézia

Kauffmann Mária

Kisházi Anna

Kocsis Rita

Koltay Tiborné

Kovács Jánosné

Ládonyi László

Lakatos Margit

Lambert Zoltán

Léderer Tamás

Marosinecz Béláné

Mihályi Lászlóné, dr

Musitsné Atlasz Ágnes

Nagy Lászlóné

Nerhaft Ferencné

Niederkirchner Ferenc

Niederkirchner Ferencné

Pál Sándorné

Péterfy Éva

Rieth József

Rieth Józsefné

Schanda Pálné

Szabó Emilné

Szegi Tünde

Szilasi Katalin

Újvári Magdolna

Várkonyi Lajos

Várkonyi Lajosné

Verőczei Péterné