Rieth József: Világom - Anyagvilág - Háttérismeret
(<<< (Tartalomjegyzék) <<< Világképem <<<) Anyagelőtti <<< < Szingularitás > Ősrobbanás > >>>Planck-időszak
A szinguláris szó jelentése: egyedi, kivételes, különleges viselkedést vagy szabálytalanságot mutató. A szingularitás egy szinguláris hely.
Gravitációs szingularitásról akkor beszélünk, amikor a gravitációs mezőt leíró modellben a koordinátarendszertől függetlenül végtelen mennyiségek jelennek meg. Másképp megfogalmazva: ott lép fel gravitációs szingularitás, ahol a gravitáció egyenletének matematikai szingularitása van.
Az Ősrobbanás kozmológiai modellje szerint Világegyetemünk a születése pillanatában egy gravitációs szingularitást tartalmazott. Az Ősrobbanás szingularitásában a modell szerint a Világegyetem sűrűsége és a téridő görbülete paradox módon végtelen volt. Mivel azonban az Ősrobbanás-elmélet jelenleg még nem tartalmaz kvantumos hatásokat, ezért előrejelzései csak az Ősrobbanás pillanata után kis idővel válnak érvényessé.
Az általános relativitáselmélet gravitációs szingularitás kialakulását, egyben a téridő végtelen görbületét jósolja a fekete lyuknak is nevezett, extrém nagy tömegű, extrém nagy gravitációjú égitestek közvetlen közelében. Egy nem forgó, töltés nélküli fekete lyukban a szingularitás egyetlen pont, amit „pontszingularitásnak” neveznek. Forgó fekete lyukban ez a tartomány egy gyűrű, melyet „gyűrűszingularitásnak” neveznek. A forgó fekete lyukakat gyakran Kerr-féle fekete lyukaknak nevezik.
A 1990-es évek elejéig általánosan elfogadott volt, hogy az általános relativitáselmélet minden szingularitást eseményhorizont mögé rejt, lehetetlenné téve az úgynevezett csupasz szingularitásokat. Erre úgy hivatkoztak, mint a „kozmikus cenzúra” elve. 1991-ben viszont Shapiro és Teukolsky számítógépes szimulációval megmutatták, hogy forgó sík porkorongban létrejöhet csupasz szingularitás. Nem tudjuk biztosan, hogy az eredményeik nem csak bizonyos, a szimulációk kivitelezéséhez szükséges egyszerűsítő feltételezések következményei-e, sem azt, hogy pontosan hogyan nézhetnek ki ezek az objektumok, ha valóban léteznek.
Az 1961-ben közzétett Penrose–Hawking tétel szerint az általános relativitáselméletben az anyag mozgásegyenletének minden megoldásában létezik szingularitás.
Sok fizikus szerint a gravitációs szingularitások „nem fizikaiak”, abban az értelemben, hogy ha a gravitációt és a kvantummechanikát sikeresen egyesítjük egy kvantumgravitációs elméletben, akkor az általános relativitáselmélet által jósolt szingularitásokban a végtelenek eltűnnek az elméleteinkből.
Háttérismeret és irodalom: Abszorpció, Annihilácio, Anyag, ANYAGELŐTTI, Elektromos töltés, Energia, Energiaegységek, Energiamegmaradás, Erő, Erőtér, Éter-elmélet, Fázisátalakulás, Fejlődésképünk, Fenntartható fejlődés, Fizikai folyamatok, Fizikai mennyiség, G-Faktor, Gerjesztés, Gravitációs Hullámok, Gravitáció, Graviton, Halmaz, Hőmozgás, Hősugárzás, Húrelmélet, Megmaradási tétel, Möbiusz-változatok, Möbiusz szalag, Ősrobbanás, Ősrobbanás előtt, Ősrobbanás grafikusan, Sötét anyag, Sötét energia, Speciális Relativitás Elmélet, Statisztikus fizika, Struktura, Sűrűség, Szingularitás, Szuperhúr, Szuperszimmetria,
(<<< (Tartalomjegyzék) <<< Világképem <<<) Anyagelőtti <<< < Szingularitás > Ősrobbanás > >>>Planck-időszak --------------------- http://hu.wikipedia.org/wiki/Gravit%C3%A1ci%C3%B3s_szingularit%C3%A1s
|