Rieth József: Anyagvilág - Háttéranyag
Tartalomjegyzékhez < Világképem < (Alfapont, Kezdetben...)
A filozófiában a létező problémájának a kérdése a metafizika problémakörébe tartozik.
A 'létező' kérdésével való foglalkozást két igen korán megfogalmazott filozófiai felismerés tette szükségessé:
Nem minden létezik (a szó valódi értelmében), ami az érzékszervek számára megjelenik. Továbbá nem minden létező jelenik meg az érzékszerveink számára. A dolgok valódi természete nem jelenik meg érzékszerveink számára. A gondolkodásnak erőfeszítéseket kell tennie, hogy felismerje a dolgok valódi természetét. A létezésre irányuló kérdés nyelvi eredetű. Vegyük a következő két állítást:
Én vagyok.
Én nő vagyok.
Az első mondatban az alany létezését fejezi ki, a második mondatban az alanyt és a névszói állítmányt kapcsolja össze. Filozófiai nyelvben, a kétféle használatot egzisztenciális és kopulatív létigéknek nevezzük. E különbséget elsőként Arisztotelész ismerte fel.
Az ontológia, más néven léttan, lételmélet, létfilozófia vagy általános metafizika, az a filozófiai tudomány, amely a léttel mint létezők alapjával foglalkozik, azaz elsősorban nem a létezőről, hanem a létről szóló tudomány. Az „ontológia” kifejezés a görög on (létezés/lét) és a logos (tudomány) szavak összekapcsolásából származik.
A klasszikus görög filozófia és a metafizika azt a valóság teljességét nevezi létnek, amihez minden hozzátarozik, amennyiben lét illeti meg. Létezőnek nevezzük mindazt, aminek lehatárolt lét-tartományon belül kijár a lét. A létezőnek ezért és annyiban jár ki a lét, amiért és amilyen mértékben részesedik a létből.
Létfogalomnak nevezzük azt a gondolati tartalmat, melynek segítségével a létezőt megjelenítjük. A létfogalom teszi lehetővé, hogy egyáltalán létezőről beszéljünk, vagy gondolkozzunk. Mivel a létfogalom a mindent átfogó valóság valamennyi tárgyát magába foglalja, ebből az következik, hogy a létfogalomnál nincs általánosabb fogalom. Mivel a létfogalom a tárgyi dolgok valóságtartományának valamennyi különbözőségét magában foglalja, és egyben felül is múlja (latinul: transcendere), ezért azt mondjuk, hogy a létfogalom transzcendens.
A JHVH (vagy YHWH יהוה) az úgynevezett tetragrammaton (görögül
τετραγράμματον – (a) négy betű), a négybetűs héber Istennév, Izrael
Istenének az Ószövetségben található neve. A
Szentírásban
(Kiv 3,14) maga Isten nyilatkoztatta ki számunkra
ilyen formában a nevét. Tradicionális kiejtése Adonáj (Úr, Uram), vagy ha-Sém (a Név), melyeket
Örökkévaló vagy Mindenható formában fordítanak,
A kereszténységen belüli kiejtése(i) és/vagy fordításai világnézettől és felekezettől erősen függőek és ezek alapján is különülnek el. A magyar – nem zsidó – bibliafordításokban többnyire az Úr (a görög és latin fordítások nyomán), ritkábban a Jehova, újabban, és a teológiai irodalomban csaknem kizárólagosan a Jahve alakok terjedtek el.
A szó alapja a הוה hwh: הָוָה hává
lenni, válni valamivé,
megtörténni ige, mely a היה hyh: הָיָה hájá
lenni, válni valamivé ritkább
(régebbi) alakja. (Mindkét gyöknek van lenni, létezni jelentése is, de ez a
klasszikus héberben mindig dinamikus történést takar, a statikus létezésre
való szó a klasszikusból még hiányzik.
- A zsidóságban a יהוה jhvh-t tiszteleti okokból (és a harmadik parancsolat értelmében) nem ejtették, azt csak az engesztelés napja alkalmával mondhatta ki a főpap a Szentek Szentjében. Helyette az אָדוֹן ádón úr szóból képzett אֲדֹנָי ădōnāy: Adonáj Úr, Uram, Urunk szót ejtették. (Mindig hosszú á-val, a rövid ă-s forma אֲדֹנַי ădōnăy: adonaj a szó egyes szám 1. személyű י ַ- -ăj enyém birtokraggal ellátott alakja, jelentése uram és mindig emberre vonatkozik. Az Adonáj vagy ennek pauzális (pluszhangsúlyos) alakja, vagy egy külön tiszteleti י ָ- áj raggal van ellátva, de ebben az irodalom nem egységes.)
- Az אֲדֹנָי Adonáj magánhangzói ְ ֹ ָ ə-ó-á tehát bekerülnek a יהוה jhvh alá (az ֲ „ă” nem más, mint a svá („ə”) ְ álef alatti formája): így jön létre a kevert írású יְהֹוָה yəhōwāh alak, aminek téves egybeolvasása eredményezi a Jehova szót.
- A zsidóságban az istennév szentsége már korábban áttevődött az Adonáj-ra is, így jelenleg többnyire a הַשֵּׁם hassém, moder kiejtéssel: ha-Sém a Név szót ejtik helyette.
- A kereszténység is az Adonájt vette át. A görög Szeptuaginta fordításában helyén a κυριος küriosz (görögül: Úr) szót találjuk, a latin Vulgátában pedig az ugyancsak Úr jelentésű Dominus-t.
Tartalomjegyzékhez < Világképem < (Alfapont, Kezdetben...)
--------------------
http://hu.wikipedia.org/wiki/A_l%C3%A9tez%C5%91
http://hu.wikipedia.org/wiki/Ontol%C3%B3gia
http://hu.wikipedia.org/wiki/JHVH