|
Háttéranyag Izraeli utazásunkhoz Templomtér: 3-Falak - Krollnál (<< Siratófal << vagy) << Templomtér << 1 - Templom-párkány - Hegy-metszet - Kősorok - Baálbeki példa - Templomtér - Lépcső - Feltárás - Tiltó tábla - Pénz - Lámpatartó - 2 - Szikladom - Kékmecset - 3 - Siratófal - Titusz íve - Aranykapu - Tér sarka - 4 - Nyugati templomter - 5 - Antóniusz-vár - Struthion-tó
A Siratófal és egy tervezett ásatás a Falnál
A Templomteret körülvevő fal a nyugati oldalon 18 m magas. Ezen a részen van az a hely, amelyet "Siratófal''-nak neveznek, mert a középkor óta ide járnak a zsidók, hogy az elpusztult templomot elsirassák. A falban az alsó 12 méter Heródes korából való! A mai utcaszint alatt még 19 sor kő van egymáson a romok alatt 20 méteres mélységig.
A képen látható részleten jól megfigyelhetők a heródesi építkezés jellegzetes kőtömbjei. A kövek különböző anyaga magyarázza, hogy miért egyenlőtlenül rongálódtak meg az idők folyamán. A puha "meleke'' mészkő kevésbé állta a szél és az eső pusztító hatását, mint a kemény "mizzi-jehudi'' kövek. A kőtömbök szélére faragott perem 5--10 cm széles és 7--13 mm mély. A kövek átlagos magassága 1,07 m. Ha jól megfigyeljük, a kövek alsó peremén bevágott szegély keskenyebb, mint a felső szélen lévő. Ennek az lehet a magyarázata, hogy az építész figyelembe vette, hogy a falat a szemlélő mindig alulró látta, s ebből a nézőpontból a különbséget nem lehet érzékelni.
Minden kornak megrázó élményt jelentett a zsidók siratásának hallgatása, amely egy ősi litániaforma imádsággá állt össze:
1 - Templom-párkány - Hegy-metszet - Kősorok - Baálbeki példa - Templomtér - Lépcső - Feltárás - Tiltó tábla - Pénz - Lámpatartó - 2 - Szikladom - Kékmecset - 3 - Siratófal - Titusz íve - Aranykapu - Tér sarka - 4 - Nyugati templomter - 5 - Antóniusz-vár - Struthion-tó
A hétágú lámpatartó Titus diadalívén, Rómában
A hétágú lámpatartó története sajnos homályban foszlik szét: a fogoly zsidókkal együtt Rómába vitték, és ott Titus diadalmenetében felvonultatták. Kr. u. 455-ben Geiserich, a vandálok királya elvitte magával Karthagóba, ahonnét 533-ban Beliszár hozta vissza. Justinianus császár elrendelte, hogy szállítsák vissza Rómából Jeruzsálembe. És ezzel a lámpatartónak nyoma vész, csak gyanítható, hogy a perzsák, amikor 614-ben kirabolták Jeruzsálemet, elvitték magukkal.
A lámpatartó formájáról több leírás is maradt ránk Josephusnál, Philonál és a Talmudban. Nagyon sok kép is maradt róla mind zsidó, mind keresztény művészi alkotásokon: hosszú, középső szárából három pár félkör alakú kar nyúlik ki. Azonos magasságban végződnek, és a végükre illesztettek hét olajmécsest. A szakértők vitatkoznak azon, hogy milyen lehetett a talpa. A képen látható formával ellentétben a hagyomány úgy tudja, hogy a szár és a talp egy darabból készült. Egyéb ábrázolásokon a szár három lábban végződik (l. a 108. képet). Egyedül a Titus-diadalíven látható ez a forma, amely szerint a lámpatartó talpa nyolcszögletű és figurális díszítés van rajta. A középső szár megfordított virágkehelyben végződik, s ez illeszkedik a talpra. Feltűnő, hogy a felső rész a lámpákkal együtt keleti stílusjegyeket mutat, a talapzat viszont hellén vonásokat hordoz. Erre a stíluskeverékre még nem találtak megfelelő magyarázatot.
1 - Templom-párkány - Hegy-metszet - Kősorok - Baálbeki példa - Templomtér - Lépcső - Feltárás - Tiltó tábla - Pénz - Lámpatartó - 2 - Szikladom - Kékmecset - 3 - Siratófal - Titusz íve - Aranykapu - Tér sarka - 4 - Nyugati templomter - 5 - Antóniusz-vár - Struthion-tó
Az Aranykapu a templomfal délkeleti sarkától 315 méternyire északra van. 1,45 méterre kiugrik a fal síkjából. Valószínűleg ugyanazon a helyen áll, ahová a Krónikák könyve helyezi az "Alapkapu''-t (2Krón 23,5). Az északi kapunyílásba épített két hatalmas kőtömb kb. 4 m magas. A kapu mostani formája a bizánci és arab időből származik. Az egész kapuépítmény kívül mérve 24,6 m hosszú és 17,25 m széles. A kapunyílás azonban mindössze 11,5 m. Ebből már látszik a falak vastagsága: 5,75 m! Már ezek a méretek is arra utalnak, hogy ez az építmény sem nem bizánci, sem nem római. A kapualjat belül két, egy-egy kőből faragott, 8,3 m magas oszlop két hajóra tagolta. Ha valaki gondosabban tanulmányozza a képen látható keleti homlokzatot, hamarosan észreveszi, hogy több építési szakasz jegyei jelennek meg rajta.
Először az tűnik szembe, hogy a mostani homlokzatot biztosan a régi kapu elé építették. A legrégibb réteghez tartozik a két szélső pillér, amelyekre finoman faragott oszlopfőket illesztettek. A kapunyílásokat felül két félkör alakú, gazdagon díszített ív zárja le. Középütt, éppen úgy, mint a nyugati oldalon, a két ív egy oszlopra támaszkodott, amely oszlop valószínűleg benn van a falban. A szélső pilléreket később 13 m széles, lefelé vastagodó fallal erősítették meg, a boltívek fölé pedig 6,8 m magas felépítményt emeltek. A felső peremet egy öttagú párkányzat képezi, a középsőbe egy korintusi oszlopfőt falaztak be. A kapu másik oldala a látható.
1 - Templom-párkány - Hegy-metszet - Kősorok - Baálbeki példa - Templomtér - Lépcső - Feltárás - Tiltó tábla - Pénz - Lámpatartó - 2 - Szikladom - Kékmecset - 3 - Siratófal - Titusz íve - Aranykapu - Tér sarka - 4 - Nyugati templomter - 5 - Antóniusz-vár - Struthion-tó
A Templomtér északnyugati sarkánál lévő sziklaplatót, amelyen a Templom fellegvára állt, nagy részén még ma is fel lehet ismerni. A régi török kaszárnyaépület emlékeztet az Antonius-vár stratégiailag fontos helyzetére. Ma az Antonius-sziklára a Via Dolorosa felől lejtőn lehet felmenni. A sarokban a Templomtér falán belül áll a Hárám négy minaretje közül a legmagasabb. A neve "Medineh-esz-Szarai''. 1297-ben Abd-er-Rahman kádi, a mekkai, medinai és jeruzsálemi jámbor alapítványok felügyelője építtette.
1 - Templom-párkány - Hegy-metszet - Kősorok - Baálbeki példa - Templomtér - Lépcső - Feltárás - Tiltó tábla - Pénz - Lámpatartó - 2 - Szikladom - Kékmecset - 3 - Siratófal - Titusz íve - Aranykapu - Tér sarka - 4 - Nyugati templomter - 5 - Antóniusz-vár - Struthion-tó
(<< Siratófal << vagy) << Templomtér << -------------------------------
|