Antóniusz-vár

Jeruzsálem Jézus korában -- Az Antónia-vár makettja

Az Antonia-vár (héb. birah, Josephus Flaviusnál Barisz, lat. arx antonia): Jeruzsálem fellegvára. Először Nehemiás említi (2,8; 7,2). A Hasmoneusok felújították (ZsidTört 15,11.4; 18,4.3). Nagy Heródes átépíttette és egykori pártfogója, Antonius tiszteletére Antonia várnak nevezte el (ZsidTört15,8.15; 15,11.4; 18,4.3; ZsidHáb 1,75.401; 5,238). A 4 tornyú vár 25 m magas, minden oldalán meredek sziklára épült (ZsidHáb 5,5.8) és egyszerre szolgált palotául is, erődül is. A római helytartók idején a római helyőrség szálláshelye volt (ApCsel 21,31-37; 22,24; 23,10.16). Két helyen vezetett le lépcső a Templom-térre; a helytartó így a Templom-teret is felügyelete alatt tarthatta. A zsidó háború idején a felkelők kezén volt; hősiesen védték, de Titus bevette (Kr. u. 70) és hamarosan le is romboltatta. A 12. sz.-tól egy hagyomány itt keresi Pilátus praetoriumát.

82. kép Jeruzsálem --- 257. kép. Az Antonius-vár környéke

A rajz az Antonius-szikla beépített környékének vázlatát mutatja B. Bagatti OFM szerint (1958), és az Antonius-vár rekonstrukciós alaprajzát L.-H. Vincent OP szerint (1927).

A várost kelet, dél és nyugat felől mély völgyek védték, csak észak felé kellett erődítménnyel gondoskodni a védelemről. A 82. képen látható szintvonalakból könnyen fölismerhető, hogy hol vannak az északi oldal legsebezhetőbb pontjai. A keleti városhegynél ez a gyenge pont a Kidron-völgy és a Tyropaion-völgy közötti széles nyereg (l. a 82. képet). Ezért már a babiloni fogságból visszatérve itt építette fel Nehemiás (444--433) a Hananel-tornyot (Hananel, Hananeel (héb. 'Jahve megkegyelmezett'), Barisz (gör.): Jeruzsálem városfalának egyik tornya (Neh 3,1; 12,39; Jer 31,38; Zak 14,10;). A Hasmoneusok az erődítményt széles árokkal egészítették ki, és a templomtér északnyugati sarkán a sziklára építették fel Barisz várát. A Barisz nem más, mint a Nehemiásnál Birának (Neh 2,8) nevezett vár görög neve.

Amikor Pompeius Kr. e. 63-ban ostrom alá vette Jeruzsálemet, hamarosan felismerte ezt a gyenge védelmi pontot. Sáncot építtetett az árokban, és bevette a várat. Heródes mégis ugyanezt a védelmi vonalat építette ki. Első ténykedései közé tartozott még hatalma megszilárdításának korszakában, hogy a Barisz-sziklán újra várat építsen, és császári pártfogójáról Antonius-várnak nevezte el. Az épület egyszerre volt erődítmény és palota.

Amikor Josephus az Antonius-vár környékéről beszél, csak a szikla magasságát adja meg 50 könyökben (25 m) (Zsh. V, 5, 8), a vár nagyságáról azonban hallgat. Ezért csak a helyszíni kutatások alapján tudunk fogalmat alkotni a várról. Ezeket a feltárásokat a múlt században két angol régész, Ch. Wilson és Ch. Warren vezette.

Az Antonius-szikla kelet-nyugati irányban 114 m hosszú, szélessége a keleti végén 42,5 m, a nyugati végén 35 m. Ezen a végén dél felé kiszögellés van a sziklán. E sziklaplatónak a délkeleti sarka 750,4 m magasan van, azaz 10 méterrel feljebb, mint a Hárám kövezetének szintje. Régebben a templom és a vár között is árok volt, amelynek aljától valóban lehetett 25 m magas a vár fala. Észak felől a sziklatömböt ismét csak árok választotta el a Bezeta városrésztől. Az árok kb. 50 m széles lehetett. Ezt a Sion-nővérek kolostorának építésekor állapították meg. Az árok nyugat felé kanyarodva veszi körül az Antonius-sziklát, a másik oldal az Ecce Homo-bazilikában válik ismét láthatóvá. 1863-ban, a kolostor alapozása közben egy délkeleti irányban futó alagutat találtak, amelyről Ch. Warren megállapította, hogy egy boltozatos tetőzettel ellátott kétmedencés fürdő egyik oldaláról van szó (l. a 258,3. képet).

Lithosztroton

Korábban biztosra vették, hogy az Antonius-vár csak a szikla négyszögének félhektárnyi területén állt. 1931--37 közötti feltárásai közben L.-H. Vincent OP az árokban egy kövekkel kirakott udvarra bukkant, amelyet fal vett körül a még ma is látható Ecce Homo-ív mellett. Nagy, kettős kapu vezetett hozzá a Via Dolorosa felől. Ebből L.-H. Vincent arra a következtetésre jutott, hogy magán az Antonius-sziklán nem állhatott több, csak egy a Josephus által említett tornyok közül, a másik három tőle nyugatra, északnyugatra és északra állt. Ezek szerint az Antonius-vár észak-déli szélessége 90 m, kelet-nyugati hosszúsága 150 m volt, azaz négyszer akkora területet foglalt el, mint előbb gondolták. Az ásatás középpontjában a kövekkel kirakott udvar állt, amelynek kövei a kettős medence fölött feküdtek (l. a 258,3, és a fenti képet). Az udvar kövezetében még nagyon jól láthatók azok a csatornák, amelyek a ciszternákba vezethették a vizet. Egy nyugat-keleti irányban fekvő út vonalában az udvar kövezetét rovátkákkal látták el, hogy a lovak elcsúszásának elejét vegyék. A neves francia régész, aki annyi mindent felkutatott Jeruzsálemben, úgy vélte, hogy ez az udvar az Antonius-vár belső berendezéséhez tartozott.

A mintegy 1900 m˛ területű belső udvar bejárata nyugat felől az a kettős kapu volt, amelynek középső oszlopa a Sion-apácák Ecce Homo-bazilikájába van beépítve. A kapu északi oldalán két olyan helyiség volt, amelyekről L.-H. Vincent úgy vélte, hogy őrszobák voltak. Az egyik őrszoba bejárata előtt az elkoptatott kövezetbe egy társasjáték táblája van a kőbe bekarcolva. A játékhoz szükséges kődarabkák közül négyet a közeli ajtó küszöbének egyik mélyedésében megtaláltak. Az udvarról lépcsők vezettek fel a tornyokhoz, a kaszárnyákhoz és a bástyafalakra.

A várat Kr. u. 70-ben lerombolták. A második zsidó lázadás leverése után takarították el a romokat, és a megépítésekor (a hagyomány ezt nevezi Ecce Homo-ívnek) teret képeztek ki a helyén, amely előtt terült el (l. az alábbi képeket).

Ecce Homo-ív

A belső udvar történetének tisztázása alkalmat adott L.-H. Vincentnek, hogy kapcsolatot találjon a szenvedéstörténettel. Úgy vélte, hogy ebben az udvarban megtalálta a Jn 19,13-ban említett "lithosztroton''-t, ahol Jézus állt, amikor Pilátus elítélte. Majd itt ostorozták meg és gúnyolták ki a katonák. Annyira meg volt győződve feltevésének igazáról, hogy kijelentette: semmiféle irodalmi hivatkozás nem döntheti meg elgondolását. Egyetlen ellenérvet fogad el, ha a talált régészeti leletek mást jelentenek, mint ahogy ő értelmezi őket. S ezt tette egyik rendtestvére, P. Benoit OP, aki éppúgy az École Biblique-hez tartozott mint Vincent. Pater Benoit először azt mutatta ki filológiai, jogi és történeti érvekkel, hogy a "praetorium'', s ezzel együtt Pilátus hivatali székhelye, egyértelműen Heródes palotájához kapcsolódik, és nem az Antonius-várhoz. Ezért a "lithosztroton''-t ott, Heródes palotájában kell keresni. Érvelését megerősítette az a régészeti felismerés, hogy a P. Vincent által talált udvar kövezete nem Heródes idejéből származik. Ezzel az Antonius-vár méretei megint összezsugorodnak a sziklaplató területére.

De nézzük csak egyenként a régészeti eredményeket, és hasonlítsuk össze annak az embernek a leírásával, aki az ostromot és a vár lerombolását tulajdon szemével látta. Josephus ezt írja: "Négy fősáncot építettek: az egyiket az Antonius-várral szemben az V. légió, az ún. Struthion-tavon keresztül; a másodikat a XII. légió körülbelül 20 könyöknyivel (10 méterrel) odébb'' (Zsh. V, 11, 4). Hol lehetett ez a Struthion-tó? A Bethesda-fürdő és a Birket-Israil medence nem jöhet számításba, mert a vártól túlságosan messze vannak. Nem marad más lehetőség hátra, mint az a kettős, boltozattal fedett medence, amelyet az Antonius-szikla északnyugati sarkánál fedezett fel Ch. Warren. Ez pedig azt jelentené, hogy a ciszterna a vár területén kívül, a szabad ég alatt volt. Bagatti legújabb kutatásai nagyon valószínűvé teszik, hogy a kettős ciszterna Kr. u. 70 előtt nyitott medencepár volt. 1956-os feltárása idején újra megvizsgálta a medence szélén lévő lépcsőket, már amennyire a Megostorozás-kápolna területén ezek hozzáférhetők voltak. Kiderült, hogy a lépcsőkön vízálló vakolat volt. Lehet, hogy ezeken a lépcsőkön jártak le vizet meríteni a medencéből, ahogy ez a környező sziklákba vágott edénytároló üregekből is sejthető. Ilyen lépcsőket L.-H. Vincent a medence nyugati oldalán már felfedezett, de a saját tételének megfelelően értékelte őket. Azonban minden amellett szól, hogy a medencéket és a föléje épített mészkőlapokkal kirakott udvart időben el kell választani egymástól. A medencék eredetileg nyitottak voltak. Később ciszternává alakították őket azzal, hogy boltozatot emeltek föléjük. Az udvar kövezete és a boltozatok viszont egyidősek. A medencékben talált szeleukida és Makkabeus-pénzek a medencék Heródes előtti létéről tanúskodnak.

De mikor készíthették ezt a boltozatos lefedést és az udvart? L.-H. Vincent szerint Heródes építészének a ciszternák kialakításával hármas célja volt: követ bányászott az erődítmény építéséhez, gondoskodott a vár vízellátásáról, és helyet teremtett a nagy belső udvar számára. Csakhogy az Ecce Homo-ív alapzatának újabb vizsgálata -- az ív középső nyílása ma a Via Dolorosa felett ível át, északi mellékíve pedig az Ecce Homo-bazilika keleti falába épült be -- ellene szól ennek a tételnek (vö. fenti képpel). A rajzon jól látható, hogy az ív rajta áll az udvar kövezetén. A régészek és történészek egyetértenek abban, hogy ez a három részből álló ív Hadrianus császár (Kr. u. 117--138) diadalíve, és Aelia Capitolina keleti városkapujának volt a dísze. Vajon az ív alatti utcakövezet -- anyaga ugyanaz mint a belső udvar mészkőlapjaié -- korábbi-e, vagy egyidőben készült az udvarral? L.-H. Vincent úgy látta, hogy ezt a diadalívet az udvar már meglévő kövezetére emelték, mert az udvaron végighúzódó rovátkás úttest nem illeszkedik az ív nyílásához. Szerinte az udvar előbbi, mint az ív.

Lithosztroton

Amikor a Sion-nővérek felújították bazilikájuk kövezetét, és megvizsgáltatták az ív északi pillérét (l. a fenti képet), az eredmény világos volt: az ív nem a "lithosztroton'' kövein áll, hanem sziklára támaszkodik! A sziklát viszont még a diadalív alapozásakor egy szintbe hozták a környezetével. A terület nyugatról kelet felé lejt. Ezért az alap számára a sziklát be kellett faragni, a keleti végére viszont 20--30 cm-es kőlapokat kellett berakni. Ez a rész csak 45--50 cm-rel van magasabban, mint a távolabb, kelet felé lévő kövezet, amely a Sion-nővérek kriptájában mint a "lithosztroton'' kövezete látható. Ezek a leletek megalapozzák azt a következtetést, hogy a "lithosztroton'' kövezete egyidős a Hadrianus-féle diadalívvel, sőt vele összefüggésben készült az udvar is.

Via Dolorosa

Josephus adata, mely szerint az Antonius-vár 25 m magas, minden oldalán meredek sziklára épült -- eltekintve minden egyéb nehézségtől, amelyeket L.-H. Vincent rekonstrukciós kísérletével szemben fel lehet hozni -- újra jelentőséget nyert (Zsh. V, 5, 8; l. a fenti képet).

Struthion-tó és a kettős ciszterna.

1 - Templom-párkány - Hegy-metszet - Kősorok - Baálbeki példa - Templomtér - Lépcső - Feltárás - Tiltó tábla - Pénz - Lámpatartó -

2 - Szikladom - Kékmecset - 3 - Siratófal - Titusz íve - Aranykapu - Tér sarka - 4 - Nyugati templomter - 5 - Antóniusz-vár - Struthion-tó

258.1. Az Antonius-szikla északnyugati sarka

1. Az Antonius-szikla északnyugati sarka 2. A kettős ciszterna északi fala 3. A kettős ciszterna alaprajza és hosszmetszete Az egykori Struthion-tó és a kettős ciszterna területén ma különböző épületek állnak. A ciszternák délkeleti szélén áll a kép jobb alsó negyedében látható Elítélés-kápolna. Mögötte van a Sion-nővérek kolostora és az Ecce Homo-bazilika. A bazilika nagy kupolája a kép jobb szélénél látszik. Az Elítélés-kápolna és az Antonius-szikla északi pereme között (a kép bal alsó sarkában) kezdődik a Via Dolorosa (Tarik-Báb-Szitti-Marjam).

258.2. A kettős ciszterna északi fala

Az egykori Struthion-tó (l. az alaprajzon A, B, C, D) -- északi oldalán antik és modern falak állnak (A--B, A'--B'), a déli oldalán pedig egy modern fal választja ketté (C', D') -- nagyjából téglalap alaprajzú medence, melynek hossza 52, szélessége 14,5 m. Oldalfalának lépcsőzetes magassága jelzi, hogy utólag vágták a várárokban. Mélysége a mai felszínhez viszonyítva északon 11, délen 18 m (l. a 256. képet). A nagyobb vízmennyiség ezért mindig a déli oldalában volt, amely kissé benyúlt az Antonius-szikla északnyugati sarka alá (l. a 257. képet). A vízállást egy gáttal tudták szabályozni, s a felesleges vizet egy sziklába vágott csatornán (K) keresztül dél felé vezették el. Valószínűleg Hadrianus császár idejében (Kr. u. 135.) a medence aljára emelt fallal hosszában kettéválasztották, és dongaboltozatot emeltek mindkét fél fölé (T). A boltozatok egyik oldalon a medence oldalára támaszkodtak, amelyet lépcsőzetesre képeztek ki, a másik oldalon, középütt az 1,75 m vastag, hosszanti válaszfal tartotta őket (M). A 2. kép az északi, az alaprajz szerinti felső félmedencét mutatja, háttérben a modern válaszfallal (C', D'). A medence alján heverő nagy kövek a megsérült dongaboltozatból zuhantak alá. E medencerész fölött volt részben a "lithosztroton''-nak nevezett, mészkőlapokkal kirakott udvar (L). A csatornák, amelyek a ciszterna fölött kialakított víznyelőkbe (G) vezették a vizet, ma is láthatók.

258.3. A kettős ciszterna alaprajza és hosszmetszete

A kettős ciszternát a Sion-nővérek kolostora felől lépcsőn (T) lehet megközelíteni.

1 - Templom-párkány - Hegy-metszet - Kősorok - Baálbeki példa - Templomtér - Lépcső - Feltárás - Tiltó tábla - Pénz - Lámpatartó -

2 - Szikladom - Kékmecset - 3 - Siratófal - Titusz íve - Aranykapu - Tér sarka - 4 - Nyugati templomter - 5 - Antóniusz-vár - Struthion-tó

(<< Via Dolorosa << vagy) << Templomtér <<

-------------

G. KROLL könyve szerint: