Cipészinas

Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz:

Rieth József

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom) Cipész < Műhelymunka < Kellékek < Cipőkészítés < Inas > Felsőrész > Ukrán példa

CIPÉSZMESTERSÉGRŐL MINDENFÉLE (TARTALOM)

Cipészek; - Varga - Papucs - Saru - Csizma - Cipő - Cipész - Csizmadia - Suszter - Tímár

Cipészszakma; - Cipészismeretek

Cipész szakképesítés - Munkavédelem - Munkajog - Gyártás - Dokumentáció - Alapműveletek - Lábbelikészítés - Ortopédia - Műveletek - Javítások - Követelmények - Vizsga

Cipészműhely; - Pangli - Suszterszék - Varrógép - Cégtábla

Javítási munkák - Talpalás - Sarkalás - Talpfoltozás - Bélésjavítás - Tágítás

Alapműveletek; - Darabolás - Szabás - Áztatás - Élezés - Tömörítés - Csiszolás - Reszelés - Szegezés - Varrás - Szurkosfonál - Ragasztás

Cipészszerszámok és anyagok; - Cipészkalapács - Csontkés - Vócvágó - Dikics - Szeghúzó - Fareszelő - Kaptafa - Varróár - Csípőfogó - Harapófogó - Szegelőár - Bórer - Falcfogó - Tágító -

Cvikkolószög - Cipészszurok - Spiccvas - Cipőprés - Sámfa - Fenőkő - Susztercenti - Lyukasztók - Snittvas - Rádli - Ampasz - Faszeg - Csiriz - Politur

Újcipő készítése - Méretvétel - Fazon kiválasztása - Felsőrészkészítés - Kaptafa - Branzol - Kapli - Kéreg - Cvikkolás - Bindolás - Branzolhoz varrás - Rámázás -

Talpalás - Szegezés faszöggel - Varrott talp - Ragasztott talp - Csiszolás - Sarokkészítés - Brennolás - Fényezés - Lásztolás

Cipészinas - Ipartestület - Inasévek - Legényévek - Segéd - Kolping

Felsőrész :

Bőrkikészítés - Magyar bőr - Borotválás - Timsó - Konyhasó - Faggyú

Tímár - Szömörce - Sutor - Lábbeli varró - Bőrkikészítő - Vizesműhely - Szárazműhely - Bocskor - Szekernye - Saru - Bocskorszíj

Tobak - Oszmán-török - Alutarius - Kordován - Irha - Szattyán - Kecskebőr

Varga - Cipellő - Kapca - Talp - Fehérgyártó - Fehértimár - Csizma - Szandál - Hosszú szárú saru - Deli saru - Foldozás - Javítás - Magyar varga -

Német varga - Papucs - Cipész

Csizmadia - Topán - Bakancs - Cikkelyes talpú bőrkapca - Oldalvarrott szárú csizma - Hátulvarrott csizma - Sámfa

Paraszti bőrkikészítés - Mész - Ürülék pác - Tölgygubacs

Felsőrészkészítés - Méretvétel - Cipészcenti - Akcióhossz - Metrikus számozás - Francia számozás - Öltés számozás - Angol számozás - Amerikai számozás -

Orrforma - Szabásminta - Szabás - Visszahajtás - Sirfolás - Vékonyítás - Bebukkolás - Lyukasztás - Cakkozás - Tűzőnő

Követelmények - Esztétikai megjelenés - Komfortabilitás - Mechanikai komfortabilitás - Lábra illőség - Hajlékonyság - Higiéniai konfortabilitás - Tartósság - Egyenszilárdság

Ukrán cipészpélda - Erdei Éva: Tanúim lesztek című tanulmánya

(Ipartestület - Inasévek - Legényévek - Segéd - Kolping)

Cipészek ipartestületének székháza

A középkortól kezdve a kézművesek, iparosok érdekvédelmének szervezetei voltak az ipartestületek. Azonban nemcsak a termékeket, és a tagokat védték a konkurenciától, más iparosoktól, vagy éppen a „kontároktól”, hanem belső szervezetüket, életüket is maguk irányították. A cipészek ipartestülete Pesten a Weselényi utcában volt. Gyönyörű műemlék épület volt, itt intézték a háborús idők miatt erősen korlátozott bőrkiutalásokat, de a szakmai gyakorlattal kapcsolatos mindenféle adminisztráció is itt bonyolódott. Ide kellett bejelenteni az inas- illetve legénytartást. Ők szervezték a szakmai képzést is, az inasiskolát.

A mesterré válást inasévek, legényévek előzte meg, s igen szigorú szabályai voltak mind az inasfogadásnak, mind a mesterré válásnak. A fizetendő összegek, a mestermunka elkészítése, a tanuló- és a vándorévek időtartama szakmánként különböző lehetett, de alapjaiban egyformán működött minden szakmában. A mester mellett több évig kellett inaskodni, közben tanulni is kellett az inasiskolában. A segéd már csaknem mindent tudott a szakmájában, segédlevéllel rendelkezett, de többnyire továbbra is (a legtöbbször élete végéig) egy mester műhelyében, a mester irányítása alatt dolgozott. A segéd nagy szakmai megbecsülésnek örvendett, kincs volt mestere számára. De amíg oda eljutott, igen göröngyös utat kellett végigjárnia. Híres csibészei voltak az akkori társadalom életének. Gazemberségükről anekdoták tömege szól.

Suszterinasok kerámiaszobrai és egy műhely inasokkal, segédekkel és a mesterrel

Az inasévek gyakran igen nehezek voltak, nemcsak a mester, de a legények és a mesterné is parancsolt a kisinasnak, nem egyszer házimunkára is befogták, így 14-16 órát dolgozott egy nap. Az inas hosszú ideig csak kiegészítő, alárendelt munkákat végzett: beszerzés, házhoz szállítás, takarítás. Gyakran kölcsönadták más mestereknek. Általános volt a mester háztartásában végzett háztartási munka: takarítás, vásárlás, mosás, mosogatás. Csak minimális fizetés (inkább csak zsebpénz) járt mindezért. Cserébe szállást és étkezést kapott a mesteréktől. Jó idő után -- ha engedelmes, türelmes, szorgalmas és tanulékony volt -- kissebb előkészítő munkával is megbízták: csiriz keverés, bontómunka. Gyakori volt az inas testi fenyítése. Ezt nem csak a mester, de a segédek is és a háziasszony is alkalmazhatta. De így, kemény évek alatt bizonyíthatta be tanulékonyságát, megbízhatóságát és engedelmességét. Ha figyelmes volt, ellesett munkafogásokat, apránként megtanulta a különböző szakmai gyakorlatokat. Szerencsés volt, amikor valamelyik segéd mellett részmunkákkal bízták meg. Ha sikerült rátermettségét és megbízhatóságát bizonyítania fokozatosan egyre komolyabb feladatokat is kapott: varrás, szegezés, reszelés, fényezés.

Kitartó, türelmes munkával évek alatt juthatott el arra a tudásszintre, hogy a segédek feladataihoz hasonló -- de azért még mindég a mester vagy segéd irányítása alatt végzett -- munkafázisokkal bízzák meg. három, de olykor ötéves inaskodás után vagy felhagyott a próbálkozással, hogy cipész legyen, vagy bebizonyította alkalmasságát a mesterségre. Ha jól együtt tudott dolgozni a segéddel, mesterrel, akkor egyre komolyabb feladatot kapott. Végül az Ipartestületben el kellett készítenie egy vizsgabizottság előtt egy új cipőt. Ha ez jól sikerült, "szabadult" és a segédlevelet is megkapta. Ettől kezdve már önálló munkára alkalmas volt és mestere igen jól megfizetett segítője lett, "segédúr".

Édesapám mellett "kisinas" lehettem

Szerencsés voltam, amikor édesapám mellett évek során eltanulhattam a mesterség sok-sok csínját-bínját. Boldogan gyakoroltam a szakmát a mi kis "specerájunkban". Nem kellett volna nagy erőlködés, hogy segédlevelet kaphassak, de hát az én életem máskép alakult...

Adolph Kolping (1813-1865)

Tanulságos Kolping élete. Adolph Kolping (Kerpen, 1813. december 8. – Köln, 1865. december 4.) német katolikus pap volt, a Kolping mozgalom megszervezője. Adolph Kolping pásztorcsalád negyedik gyermekeként született, a család nem élt különösen jó körülmények között. Édesapja, Peter Kolping, édesanyja Maria Zurheyden. 1820-tól 1826-ig az elemi iskolába járt. Ezután három évig Kerpenben cipésznek tanult szülei kívánságára. Gyermekkorát Kolping később, szegénységük ellenére is, boldognak írta. A segédvizsga után 1829-től 1832-ig Sindorfban, Dürenben és Lecheichban dolgozott mint cipészsegéd, majd egy akkor híres cipészműhelyben Kölnben, ahol mestere felajánlotta, hogy házasodjon be a műhelybe. Ő azonban inkább más állás után nézett. Kolping szomorú tapasztalatokat szerzett segédévei során. Betegsége miatt a szakmáját is fel kellett adnia. Továbbtanult mecénása segítségével. Pap lett, de papként is a szakmunkástanulók pártfogója volt. Kinevezték a katolikus segédegylet második elöljárójává. Az egylet támogatást, lelki támaszt és tanulási lehetőséget biztosított tagjai számára, különösen a segédek képzése idején, amikor évekig távol kellett maradniuk szülővárosuktól. Megalapította hét segéddel a Kölni Segédek Egyletét. Taglétszámuk egyre nőtt, majd 1851-ben Katolikus Segédegylet néven vált ismertté. Ez lett a mai Kolpingwerk alapja. 1991. október 27-én avatta boldoggá II. János Pál pápa. A római katolikus egyház december 4-én emlékezik meg Adolph Kolpingról.