Háttérismeret a
"GYERMEKKOROM" című anyaghoz:
CIPÉSZ
(Tartalomjegyzékhez
-- Gyermekkorom)
Cipész >
Műhelymunka >
Kellékek >
Cipőkészítés >
Inas
>
Felsőrész >
Ukrán példa
CIPÉSZMESTERSÉGRŐL MINDENFÉLE (TARTALOM)
Cipészek; -
Varga - Papucs - Saru - Csizma - Cipő - Cipész -
Csizmadia - Suszter - Tímár
Cipészszakma; -
Cipészismeretek
Cipész
szakképesítés -
Munkavédelem
- Munkajog -
Gyártás
- Dokumentáció -
Alapműveletek -
Lábbelikészítés
- Ortopédia -
Műveletek -
Javítások -
Követelmények -
Vizsga
Cipészműhely; -
Pangli - Suszterszék - Varrógép - Cégtábla
Javítási munkák -
Talpalás - Sarkalás - Talpfoltozás - Bélésjavítás -
Tágítás
Alapműveletek; -
Darabolás - Szabás - Áztatás - Élezés -
Tömörítés - Csiszolás - Reszelés - Szegezés - Varrás - Szurkosfonál - Ragasztás
Cipészszerszámok és anyagok; -
Cipészkalapács - Csontkés - Vócvágó - Dikics -
Szeghúzó - Fareszelő - Kaptafa - Varróár - Csípőfogó - Harapófogó - Szegelőár -
Bórer - Falcfogó - Tágító -
Cvikkolószög -
Cipészszurok - Spiccvas -
Cipőprés - Sámfa - Fenőkő - Susztercenti - Lyukasztók - Snittvas - Rádli -
Ampasz - Faszeg - Csiriz - Politur
Újcipő készítése
- Méretvétel - Fazon kiválasztása -
Felsőrészkészítés - Kaptafa - Branzol - Kapli - Kéreg - Cvikkolás - Bindolás -
Branzolhoz varrás - Rámázás -
Talpalás - Szegezés faszöggel - Varrott
talp - Ragasztott talp - Csiszolás - Sarokkészítés - Brennolás - Fényezés -
Lásztolás
Cipészinas
-
Ipartestület - Inasévek - Legényévek - Segéd - Kolping
Felsőrész :
Bőrkikészítés
- Magyar bőr - Borotválás - Timsó - Konyhasó - Faggyú
Tímár
-
Szömörce - Sutor - Lábbeli varró - Bőrkikészítő -
Vizesműhely - Szárazműhely - Bocskor - Szekernye - Saru - Bocskorszíj
Tobak
- Oszmán-török - Alutarius - Kordován - Irha
- Szattyán - Kecskebőr
Varga
- Cipellő - Kapca - Talp - Fehérgyártó - Fehértimár
- Csizma - Szandál - Hosszú szárú saru - Deli saru - Foldozás - Javítás - Magyar
varga -
Német varga - Papucs - Cipész
Csizmadia
- Topán - Bakancs - Cikkelyes talpú bőrkapca -
Oldalvarrott szárú csizma - Hátulvarrott csizma - Sámfa
Paraszti bőrkikészítés
- Mész - Ürülék pác - Tölgygubacs
Felsőrészkészítés -
Méretvétel - Cipészcenti - Akcióhossz - Metrikus
számozás - Francia számozás - Öltés számozás - Angol számozás - Amerikai
számozás -
Orrforma - Szabásminta - Szabás - Visszahajtás -
Sirfolás - Vékonyítás - Bebukkolás - Lyukasztás - Cakkozás - Tűzőnő
Követelmények
- Esztétikai megjelenés - Komfortabilitás -
Mechanikai komfortabilitás - Lábra illőség - Hajlékonyság - Higiéniai
konfortabilitás - Tartósság - Egyenszilárdság
Ukrán cipészpélda
- Erdei Éva: Tanúim lesztek című tanulmánya
Cipészek
Cipészek; -
Cipészszakma; - Cipészműhely;
-
Javítási munkák - Alapműveletek; -
Cipészszerszámok és anyagok; -
Újcipő készítése;
(Varga - Papucs - Saru - Csizma - Cipő - Cipész -
Csizmadia - Suszter - Tímár)
A
paraszti viseletben a cipő egészen a 20. századig nem játszott nagy szerepet. A
vargák a papucsok, saruk, csizmák széles választékát állították elő, ezek
általában vásárokban és a vargák műhelyeiben került piacra. A
cipészek (suszterok) kezdetben a (városi) polgárság igényeit elégítették ki, jelentőségük
csak a parasztság polgárosodásával nőtt meg, és természetesen a városok rohamos
fejlődésével a városi polgárság igényeinek növekedése következtében. A mesterség
valószínűleg a német vargák (vagyis bőrkikészítő és
egyszerű lábbeli készítésével foglalkozó iparos) tevékenységéből alakult ki.
|
   Csizmák |
A
cipészek száma a 19. század vége felé indult növekedésnek. A mesterség
virágkorának a 20. század eleje tekinthető. A 20. század első felében falun is a
csizmát és papucsot fokozatosan a cipő váltotta föl, a városokban pedig egyre
magasabb igények szerint rendeltek cipőt. A falusi igényeknek a csizma mellett
rohamosan terjedt a bakancs használata, a nehéz talajviszonyok és a terepi,
valamint munkakörülményi követelmények miatt. A cipők iránt magas követelményeket
támasztottak. Tartósnak kellett lennie (az általános elvárás 10-15 év élettartam
volt, ezalatt az időtartam alatt -- átlagos igénybevétel mellett -- a cipők
külleme nem romolhatott túlságosan), ugyanakkor divatosnak, kényelmesnek illett
maradnia és nem
lehetett túl drága. Alkalmasnak kellett lennie többszöri javításra (talpalás,
sarkalás, fejelés, foltozás, stb.) az esztétikai igények változatlanul tartós fenntartása
mellett. Nagy konkurenciaharc alakult ki a cipészek között. Ugyanakkor a
felhasznált nyersanyagok alkalmas megválasztásával széles határok között
változott a lábbeli élettartama is és az ár is.
|
A cipész iparosok közötti minőségi különbségek a megnevezésükben is megmutatkoztak:
cipész, cipészmester,
cipész és felsőrészkészítő, csizmadia, ortopédcipész, úri- és női cipész,
cipőszalon, és még ki tudja hányféle megnevezés. A legalacsonyabb szint volt a
foltozó varga, vagy a suszter, de ezt már nem írták ki a
cégtáblára, ezt inkább csak pejoratív jelzőként (szinte csak kocsmaszinten)
használták. A cipészmesterek közül a legjobbak méret után, megrendelésre
dolgoztak, a legkiválóbbak a felsőrészt is maguk készítették el. Kevesen voltak
olyan cipészek, akik több pár cipőt előre megvarrva piacoztak, vásároztak vele,
vagy készcipőként a kirakatban, vitrinben tárolták és kínálták eladásra.
Általában a cipő olyan értéket képviselt, hogy új cipőt raktárra a cipészek nem
tudtak készíteni, hiszen az eladásra kevés esélyük volt (méreti finomságok,
divat igények, láb kényes részei, mint például bütykök, stb.)
Az ipar hanyatlása a 20. század közepén kezdődött
el, amikor a cipőgyárak igen olcsón (de a kisipari minőséghez képest gyenge
minőségben) nagy tömegben dobták piacra gyártmányaikat. Aztán a világháború
időszaka alatt az anyaghiány és jegyrendszer nehezítette meg a kisiparosok
tevékenységét. A második világháború után a cipészeket is szövetkezetekbe
igyekeztek szervezni, ahol elsősorban javítást végeztek. A szövetkezetbe be nem
lépett iparosokat az anyaghiány és az egyre súlyosabb adó terhelte. Ugyanakkor a
gyáripari termékek elterjedése végső csapást jelentett az iparnak. Az olcsó
gyári cipők nem voltak megfelelő minőségűek, szerkezetük sem teszi lehetővé a
klasszikus javítási műveleteket. A gyári cipők általában egy szezonra tartják
meg a minőségüket. A 20. század végére a cipészműhelyek gyors ütemben
megszűntek, a kisiparosok eltűnése következett be. A még szükséges javítási
munkákat gyorsjavító (és egyben többnyire kulcsmásoló) műhelyek vállalták át,
melyek általában aluljárókban üzemelnek, és teljesen gépekkel, meg vegyi
anyagokkal oldják meg a sürgős (általában megvárható) apró javításokat. Nagyobb
javítás helyett -- ma már inkább -- az újcipő vásárlást ajánlják.
|
  Cipők
|
A
cipészek a bőrt
tímároktól vagy bőrkereskedőktől
szerezték be. A női cipőhöz
borjúbox, a férficipőhöz
marhaboxbőrt használtak felsőrésznek; talpnak vastagabb
marhabőrt. A cipészek egyre nagyobb száma a 20. század első felében bizonyos
szakosodáshoz is vezetett. Voltak, akik csupán a
felsőrész készítésére szakosodtak, mások a
tőlük megrendelt felsőrészt fölhasználva állították össze a kész cipőt, de ők is főleg
javításokból éltek, az új cipő összeállítása számukra is ritka és fontos esemény
volt.. Ebben az időben a divatos férficipő a (rámán)
varrott vagy
gojzervarrott cipő
volt: vastag, dupla talpú félcipő, melynek fő dísze a szélén végigfutó feltűnő
varrás. A női cipők lehettek félcipők vagy magas szárúak, lapos vagy magas
sarokkal. A 6 cm magas, de nem túl hegyes sarok neve
kubán sarok, a 4 cm magasé
trottőr
sarok volt. Készültek a cipészműhelyben
magas szárú cipők és gyermekcipők is.
Cipészszakma
Cipészek; -
Cipészszakma; - Cipészműhely;
- Javítási munkák -
Alapműveletek; -
Cipészszerszámok és anyagok; -
Újcipő készítése;
(Cipészismeretek)
A cipészség komoly szakma, szigorú jogszabályok
határozzák meg magát a szakmát, annak gyakorlását, és a szakma elnyeréséhez
szükséges ismereteket, követelményeket. Az Országos Képzési Jegyzékben a
cipész szakképesítés azonosító száma: 12 2
7335 03 4 0 05. Az ezzel a képesítéssel legjellemzőbben betölthető munkakör,
foglalkozás FEOR száma: 7335 és megnevezése: Cipész, cipőkészítő, -javító
(cipőfelsőrész-készítő). A cipész munkaterülete:
lábbelikészítés, méretvétel, kaptafa
kialakítása, az alsórész és
felsőrész mintáinak készítése, valamint
természetesen a lábbelik javítása.
Cipő
szerkezete
|
A
cipésznek ismernie kell a lábbeli szerkezetét,
felépítését, az alkatrészekkel szemben támasztott követelményeket és a lábbeli
rendeltetését. Ismernie kell a lábbeli készítéséhez felhasznált alap-,
kellék-, segédanyagok, valamint félkésztermékek tulajdonságait, szerkezetét,
azok kiválasztási szempontjait. Ismeri az alkalmazott technológiák műveleti
elemekre bontását, a szükséges eszközöket, kéziszerszámokat, berendezéseket.
Fontos a műszaki rajzok szabvány előírásainak ismerete, alkalmazása, szakmai
rajzok előírásainak ismerete, alkalmazása, a láb méretvételének dokumentálása,
alkatrész és összeállítási rajzok készítése, szakmai szabványok ismerete és
alkalmazása. Megtanulja az emberi láb felépítésének, élettani funkcióinak
ismereteit, a láb és cipő viszonyának, a mérések közötti összefüggéseknek a
megértését. Tisztában van a láb legjellemzőbb anatómiai helyeivel, el tudja
végezni a méretvételt. A kaptafa jellemző pontjainak, vonalainak,
felületeinek, szerkezetének ismeretében a kaptafa felületeit fel tudja
másolni.
Minderről nem sok fogalmam volt kisgyermekként,
amikor lépésről lépésre megismerkedtem a szakma apróbb rejtelmeivel. Csak
édesapám napi gyakorlatában láttam mindezt megvalósulni, tapasztaltam
erőfeszítéseit a kihívásokkal szemben, próbálkoztam eltanulni apró fogásokat,
amiket ő sohase titkolt el előlem. Mindketten -- legalább is
kisgyermekkoromtól egészen a polgári iskolai tanulmányaim középső éveiig, vagy
talán az ostromig -- arról álmodtunk, hogy én is cipész leszek, egy ragyogó
üzlet tulajdonosa, egy olyan üzleté, amelyik sok évtizedes hagyomány örököse.
Előttem -- és biztos őelőtte is -- a Márvány utcai Németh Kálmán példája
lebegett, aki segédekkel dolgoztatott, maga szabta a felsőrészeket, köpenyben,
szinte egy szalon szépségével berendezett üzletben fogadta a vevőit, akik
többnyire előkelő urak és hölgyek voltak. Ilyen ambícióval ismerkedtem meg a
mesterség szépségeivel. |
|
Cipészműhely
Cipészek; -
Cipészszakma; - Cipészműhely;
-
Javítási munkák - Alapműveletek; -
Cipészszerszámok és anyagok; -
Újcipő készítése;
(Pangli - Suszterszék - Varrógép - Cégtábla)
   Pangli
|
A
hagyományos műhelyben középen állt a peremes kis asztal, a
pangli. Ezeken általában a
különböző szerszámok, a csirizes tál, a különböző szegtartó dobozok, a
spirituszégő, polituros edény volt található. A pangli egy kicsiny (talán már
öregecske, korhadt és rozzant is volt) tároló asztalka volt. Csak fényképen
láttam a rajta levő dolgokat elrendezettnek. Minden a helyén volt ugyan, de
elképzelhetetlen rendetlenségben. A mester mégis mindent azonnal megtalált
(talán még becsukott szemmel is), legfeljebb csak ritkán kellett kotorásznia,
keresgélnie. Onnan vette el, ahova letette, mindennek meg volt, "ott volt" a
helye. Éppen emiatt csak ritkán takarította, az eszközök bőrcafatokon, kihullott
fa és fémszögeken nyugodtak. Volt ott csatt, ringli, kapocs meg még ki tudja
hányféle ilyen-olyan megmaradt apró kellék... |
 Műhely |
A pangli mellett ült a cipész a becsapolt, háromlábú, kerek
suszterszéken. A kisebb szerszámok a falon, polcokon, fogasokon és a pangli
szélén kaptak helyet. A pangli alatt egy vödör víz állt a szükséges áztatási
feladatokhoz. A cipész mellett a földön volt a klopfstein, a vaskaptafa, a
falcfogó, a csípőfogó, a vakacoló, meg a lábszíj. Polcokon sorakoztak a javítandó
és kész cipők, valamint a különböző méretű
kaptafák. Fiókokban tartalék bőrök, nyersanyagok nyertek elhelyezést. Ezek
különösebb figyelmességet igényeltek. A színbőröket nagyon meg kellett becsülni:
értékesek és roppant kényesek voltak. A különböző nyersanyagok pedig (a
festékek, a szegek, a spiccvasak, a gumisarkak, a tartalék viaszok, a csiriz
alapanyaga, stb.) általában meghatározott céllal, a szükséges mennyiségben
lettek megvásárolva. |
   Suszterszék,
varrógép, cégtáblák |
A háromlábú alacsony szék biztosította a stabil
űlést, a földön elhelyezett szerszámok kényelmes elérhetőségét, valamint a
térdre szorított cipő biztos és nem fárasztó kalapálásának lehetőségét. A
gépi felszereléshez egyes műhelyekben a hosszúnyakú cipész
varrógép
is hozzátartozott. Csak kevés cipésznek volt varrógépe, ilyen esetekben
kénytelenek voltak bérmunkát igénybe venni géppel rendelkező kollégájuktól. Ezek
a gépek különösen erősek voltak, több réteg bőrt is át tudtak varrni törés
nélkül. Hosszú nyakuk lehetővé tette magasszárú cipők, sőt csizmák fejrészének a
varrását is. Hangos csattogással dolgozott, és különlegessége volt, hogy a
varrófeje elfordítható volt, így minden irányban tudott haladni varrás közben. A
cégtábla általában hivalkodva igyekezett felhívni a járókelők figyelmét a mester
szolgáltatásainak színvonalára.
A legtöbb cipész a műhely mögött, az üzlethelyiség
(spanyolfallal, függönnyel) elválasztott hátsó részében lakott.
De ha külön lakása volt is a cipésznek, a pangli és a kiszolgáló pult , tehát a
műhely és üzlet egy közös térben volt. Csak a jobbmódú cipészeknél volt
különválasztva a műhely és az üzlet tere. Itt rendszerint a műhelyben a segéd
(ritka esetben több segéd) dolgozott, míg a mester általában a vevőkkel
foglalkozott, vagy a segédek munkáját ellenőrizte. Ilyen esetekben legtöbbször
az üzlet szalon jelleget öltött, mutatva a cipész szakmai és vagyoni helyzetét.
A 20. század közepén, a vége felé, az utolsó évtizedekben a
cipészek már szinte csak javításokat végeztek. A második világháború anyaghiánya
(drágaság, jegyrendszer), majd az államosítások idején a szövetkezetekbe
kényszerítés megakadályozta, szinte lehetetlenné tette az új cipők készítését.
De a fizetőképes kereslet is megszűnt. Az egyszerű dolgozó kénytelen volt gyári
cipőt vásárolni. Ezek a cipők viszonylag olcsók voltak, ugyanakkor a minőségük
rohamosan romlott. Egy ideig még javíthatóak voltak, de a technológia rohamos
változásával már a javítás lehetősége is megszűnt. Az ipar ma már
"egyenszilárdságú" lábbeliket gyárt, vagyis a cipő minden alkotórésze egyszerre
megy tönkre: javíttatás helyett újat kell venni! A kisiparos cipő ma már
különlegesség, de a szakemberek ma is műremeknek készítik és értékelik azt,
ugyanakkor nosztalgiával emlékeznek
vissza a régi műhelyek produktumaira.
Javítási munkák
Cipészek; -
Cipészszakma; - Cipészműhely;
-
Javítási munkák - Alapműveletek; -
Cipészszerszámok és anyagok; -
Újcipő készítése;
(Talpalás - Sarkalás - Talpfoltozás - Bélésjavítás -
Tágítás)
-- Az egyik leggyakoribb javítási feladat a
talpalás volt. Minden esetben az erősen
megkopott (lyukas) talpat el kellett távolítani. Ezt harapófogóval végeztük. A
régi talpat a lágyék felőli részét ferdén levágtuk, így az új talp egy egyenes
felfekvő felületet kapott. A régi talp helyét erős reszeléssel letisztítottuk,
és ide került fel az új talp úgy, amint ezt az új cipőnél ismertettem. A
talpalásnál csak annyi eltérés volt az új cipőhöz képest, hogy a talp lágyék
felőli vége is kapott két sor szögelést.
-- A
sarkalás esetében vésővel és csípőfogóval
eltávolítottuk a megkopott flekket, majd a felület alapos reszelése után az új
cipőnél ismertetett módon felkerült a sarokflekk. Amennyiben a sarok több
flekket is érintő durva kopást szenvedett, a lekopott felületet ferde síkká
reszeltük és elvékonyított bőrdarabokkal pótoltuk, majd a sarok síkjába
munkáltuk, és azután tettük fel a sarokflekket. A sarok oldalfelületét is az
újcipőknél leírt módon alakítottuk ki, és a kikészítése is az ott leírt módon
történt.
-- Talpfoltozás sűrűn
előforduló javítási feladat volt, szegény, egyszerű emberek kénytelenek voltak
így tartósítani a cipőjüket. Kényes feladat volt ez, mert a folt nem nyomhatta
a talpat, nem akadhatott bele különböző kiemelkedésekbe, ezenkívül tartósnak
kellett lennie. A javítandó cipő talpa általában lyukas volt, azt kellett
javítani. A lyuk környékét alaposan megtisztítottuk, megreszeltük,
megcsiszoltuk, beragasztóztuk. A folt néhány centivel túlért a sérült,
megvékonyodott talprészen (de elérte a még tartós, nem kopott talprészt!), a
szélei erősen le voltak vékonyítva. Alapos klopfolás és ragasztózás után sűrű
faszög sorokkal lett felszögelve.
-- Gyakori feladat volt a sérült
felsőrész foltozása. A szakadt vagy
kikopott sérülés alá azonos színű bőrből kivágott bőrdarabot ragasztottunk be,
majd erős kalapálás után varrógéppel zik-zakban sűrűn átvarrtuk. Ezután ismét
alapos kalapálás következett, majd bőrfestékkel
igyekeztünk a javítás helyét láthatatlanná tenni.
-- Gyakori javítási feladat
volt a
bélés hibájának javítása. A talpbélés
cseréje egyszerű volt, (a régi bélés eltávolítása, kitépése után) csak új betétet kellett beragasztani. A sarokbélés
hibája esetén új betétet ragasztottunk be a sarokrésznél, majd a kéreg varrása
magasságában végig varrtuk a bélést addig a pontig, ameddig a varrógép hozzá
tudott férni.
-- Előfordult, hogy valami miatt egy cipő szűknek bizonyult és a
vevő a cipő tágításának igényével fordult
hozzánk. Ebben az esetben a cipő fejét beáztattuk, majd
tágítót tettünk bele, és a
tágító
csavarja segítségével alaposan szétfeszítettük. A tágítónak az így széttáruló fejrésze
valamelyest
bővítette a cipőt, majd hagytuk rászáradni a fejrész bőrét.
CIPÉSZMESTERSÉGRŐL MINDENFÉLE (TARTALOM)
Cipészek; -
Varga - Papucs - Saru - Csizma - Cipő - Cipész -
Csizmadia - Suszter - Tímár
Cipészszakma; -
Cipészismeretek
Cipész
szakképesítés -
Munkavédelem
- Munkajog -
Gyártás
- Dokumentáció -
Alapműveletek -
Lábbelikészítés
- Ortopédia -
Műveletek -
Javítások -
Követelmények -
Vizsga
Cipészműhely; -
Pangli - Suszterszék - Varrógép - Cégtábla
Javítási munkák -
Talpalás - Sarkalás - Talpfoltozás - Bélésjavítás -
Tágítás
Alapműveletek; -
Darabolás - Szabás - Áztatás - Élezés -
Tömörítés - Csiszolás - Reszelés - Szegezés - Varrás - Szurkosfonál - Ragasztás
Cipészszerszámok és anyagok; -
Cipészkalapács - Csontkés - Vócvágó - Dikics -
Szeghúzó - Fareszelő - Kaptafa - Varróár - Csípőfogó - Harapófogó - Szegelőár -
Bórer - Falcfogó - Tágító -
Cvikkolószög -
Cipészszurok - Spiccvas -
Cipőprés - Sámfa - Fenőkő - Susztercenti - Lyukasztók - Snittvas - Rádli -
Ampasz - Faszeg - Csiriz - Politur
Újcipő készítése
- Méretvétel - Fazon kiválasztása -
Felsőrészkészítés - Kaptafa - Branzol - Kapli - Kéreg - Cvikkolás - Bindolás -
Branzolhoz varrás - Rámázás -
Talpalás - Szegezés faszöggel - Varrott
talp - Ragasztott talp - Csiszolás - Sarokkészítés - Brennolás - Fényezés -
Lásztolás
Cipészinas
-
Ipartestület - Inasévek - Legényévek - Segéd - Kolping
Felsőrész :
Bőrkikészítés
- Magyar bőr - Borotválás - Timsó - Konyhasó - Faggyú
Tímár
-
Szömörce - Sutor - Lábbeli varró - Bőrkikészítő -
Vizesműhely - Szárazműhely - Bocskor - Szekernye - Saru - Bocskorszíj
Tobak
- Oszmán-török - Alutarius - Kordován - Irha
- Szattyán - Kecskebőr
Varga
- Cipellő - Kapca - Talp - Fehérgyártó - Fehértimár
- Csizma - Szandál - Hosszú szárú saru - Deli saru - Foldozás - Javítás - Magyar
varga -
Német varga - Papucs - Cipész
Csizmadia
- Topán - Bakancs - Cikkelyes talpú bőrkapca -
Oldalvarrott szárú csizma - Hátulvarrott csizma - Sámfa
Paraszti bőrkikészítés
- Mész - Ürülék pác - Tölgygubacs
Felsőrészkészítés -
Méretvétel - Cipészcenti - Akcióhossz - Metrikus
számozás - Francia számozás - Öltés számozás - Angol számozás - Amerikai
számozás -
Orrforma - Szabásminta - Szabás - Visszahajtás -
Sirfolás - Vékonyítás - Bebukkolás - Lyukasztás - Cakkozás - Tűzőnő
Követelmények
- Esztétikai megjelenés - Komfortabilitás -
Mechanikai komfortabilitás - Lábra illőség - Hajlékonyság - Higiéniai
konfortabilitás - Tartósság - Egyenszilárdság
Ukrán cipészpélda
- Erdei Éva: Tanúim lesztek című tanulmánya
(Tartalomjegyzékhez
-- Gyermekkorom)
Cipész >
Műhelymunka >
Kellékek >
Cipőkészítés >
Inas
>
Felsőrész >
Ukrán példa
---------------------------------
|
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Mako_monografia_sorozat/pages/monografia_3/007_kezmuvesseg.htm
Cipészszakképesítés
|