Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz:

BUDAKESZI - 4. Kitelepítés, emlékezés és virágszőnyeg

                                        Írta: Gallasy Katalin (2007. december 13.)

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)    Őslakók < svábok < modernizáció < kitelepítés > jelen       

          Hagyomány         Hagyomány - Betelepítés - Kitelepítés - Sváb hagyományok - Volksbund

(Úrnapja - Virágszőnyeg)

Úrnapján mindig különleges virágszőnyeg veszi körül a budakeszi templomot. Sokan jönnek is nézni, fotózni. A szőnyeget főleg a keszi sváb családok készítik, hagyományosan ők. Vajon miért? Érdeklődésem kétfelől indult. Tanulmányaim felől az identitáskutatás, kisebbségkutatás problematikái és a hozzá kötődő kulturális antropológiai kérdésfelvetések, valamint az oral history gyűjtések eredményei és a kollektív emlékezetre vonatkozó vizsgálatok voltak azok, amelyek vonzottak. Másfelől, a gyakorlatban az az antropológiai terep vonzott, amelyhez közel kerültem, amikor nyolc éve Budakeszire költöztem. A Hagyományőrző körhöz csatlakoztam - nem svábként -, és sok időt töltve közöttük sok mindenre felfigyeltem. A Hagyományőrző kör a sváb hagyományokat őrzi. Ezt Budakeszin ki sem kell jelenteni. Itt egyértelmű, hogy a "hagyomány" - az sváb.

            Betelepítés         Hagyomány - Betelepítés - Kitelepítés - Sváb hagyományok - Volksbund

(Emlékezet - Ulmerschachtel - Sváb)

"Nem szekérrel jöttek" - a betelepítés emlékezete. Az első svábok bejövetele élénken él a budakeszi sváb szóbeli hagyományban. Időnként felelevenítik, kérdéseimre is, de maguk között is, például a farsangi báljukon, kisebb-nagyobb összejöveteleken.

A történetet egymáshoz hasonló módon mesélik el, érezhetően tartalmilag is egységesült módon, a szövegformálás tekintetében is közel egységessé csiszoltan.

"Nem szekérrel jöttek, akik ide betelepültek annak idején. Úgy mondják, Ulmerschachtellel. Ulmban beszálltak egy kis bárkaszerű valamibe. Ulmban ki is van állítva a Zentral múzeumban. Olyan, mint egy csónak, csak van egy teteje, mint egy háznak. Olyan bárkaféle. És azzal csorogtak le a Dunán, és különféle helyeken kiszálltak, ahol mondták, hogy kellenek emberek. Ezért vannak a Duna mentén túlnyomórészt a svábok. Óbuda is tiszta sváb volt régen. Budakeszi nincs olyan messze a Dunától."

Az interjúkban a betelepítés ideje nem konkretizálódik (néha Mária Terézia neve azonban meg-megjelenik), elbeszéléseikből általában nem tudható, hogy a századokat is átlépő betelepülések közül melyik időszakra gondolnak. Úgy tűnik, egységessé, egyetlen idejűvé vált emlékezetükben a folyamat, ez lett "a betelepülés". Az ilyen egybemosódás az oral history sajátsága. A történelemtudomány a következő változásokat ismeri.

A svábok akkor jöttek Budakeszire, amikor az teljesen elnéptelenedett. Ugyanis Budakeszi magyar lakossága Buda visszafoglalásakor elpusztult. Később több bevándorlási hullám során települt be. Az 1739-ben pusztító pestis 536 ember életét követelte a faluban, ezért a 18. század negyvenes éveiben újabb telepítéssel igyekeztek a munkaerőhiányt pótolni. A betelepülők a német nyelvterületnek különböző részeiről érkeztek. Nem mind sváb földről, mégis itt így nevezték el őket. Ennek a fiatalabb nemzedékből is többen tudatában vannak:

"A Magyarországra legelőször bekerült németeket sváboknak hívták, mert ők tényleg sváb földről érkeztek. Utána a következő generáció, aki jött, ők nem. Budakeszin is a svábok csak a nevükben svábok. Jöttek ide sváb földről is, de ők tovább mentek Ukrajnába, Beregdédára. Ott már magyaroknak hívták őket."

Mivel a svábok egy teljesen elnéptelenedett faluba érkeztek, így ez a körülmény meghatározta a sváb és a magyar hagyományok viszonyát a kezdetekben. Ez azt jelenti, hogy a sváb hagyományok közül azok, amelyeket Németországból hoztak magukkal, folytatódhattak itt. Magyar hagyományok közvetlenül nem befolyásolhatták ezt. Nemcsak gazdaságilag, de kultúrájuk terén is az volt a kényszerszülte feladatuk, hogy "csináljanak valamit a semmiből". Nincs arról adat, hogy a kettősközség akár egyetlen élő hagyományhulláma is részt vett volna az új német település kialakulásában.

            Kitelepítés         Hagyomány - Betelepítés - Kitelepítés - Sváb hagyományok - Volksbund

(Vegyes lakosság - Keszi-sváb legenda)

"Valami borzasztó dolog" - a kitelepítés emlékezete. Budakeszi sváb lakossága számára kiemelkedően meghatározó esemény a XX. századi kitelepítés. Ettől kezdve megváltozik a falu lakosságának összetétele is, mert a lakosság nagy része kicserélődik, a keszi svábok legalább négyötödének el kellett hagynia az országot. A svábok kitelepítését követően újabb, többféle helyről történő betelepítések következnek, és így erősen vegyes lakosságúvá válik Budakeszi. A sváb családok emlékezetében élénken él a kitelepítés, annak minden részlete, az egyes családok tovább hagyományozzák ezeket. Egyes részletek legendaszerűekké váltak.

"Azért ez a kitelepítés igen bestiális dolog volt, mert a svábok nem úgy jöttek ide, hogy valakit leigáztak, és elzavarták a földjéről. Hanem behívták őket. Hogy csináljanak valamit a semmiből. És amikor virágzóvá tették ezt a települést, nem csak ezt, hanem máshol is, akkor elzavarták őket szépen ötven kilóval fejenként... ennyi motyót vihettek."

"Valami borzasztó dolog volt a kitelepítés, ahogy így elmondják. Mert én három éves voltam, én nem sokra emlékszem, csak ahogy elmondják, hogy körülzárták a falut, és akkor se ki, se be. Föl a kocsira... és szanaszét volt minden, állatok... bőgtek, éhesek voltak. Aki itt maradt, nem mert sehova se bemenni, mert hogy nem szabad."

"Mondta az Anyukám, hogy a velünk szemben lévőt is kitelepítették. A kapufélfát szorította, nem akarta elengedni. Mindene ott van, az égvilágon! Amit egy életen át megszerzett magának."

A kitelepítés elmesélése, gondolatai, fordulatai - mint már szó volt róla - több elbeszélőnél hasonlók, ez nemcsak a valóságból táplálkozik, hanem a többszöri elmesélés afféle családi legendává, afféle "keszi-sváb legendává" formálódik. Három motívum emelkedik ki: az elszakadás, szétszakítás drámája; a svábság "nem bűn" gondolatával reflektálás a történésekre, és harmadikként erős szálnak mutatkozik az elbeszélésekben a magyarsághoz, Magyarországhoz való tartozás motívuma, a "De magyar ruhában voltunk és magyarul tanultunk!"

            Sváb hagyományok         Hagyomány - Betelepítés - Kitelepítés - Sváb hagyományok - Volksbund

(Fánk - Virágszőnyeg - Úrnapi körmenet - Fúvószenekar)

Sváb fánk, úrnapi virágszőnyeg - azonosságtudat és a hagyományok. A sváb identitástudat minden történelmi körülmény ellenére Keszin mindmáig fennmaradt. Fennmaradásában két különböző dolognak van jelentősége. Az egyik a világi hagyományok köre, ünneptartások, rítusok. Ilyenek az utóbbi évtizedben is élő sváb bálok, főzőversenyek, táncos összejövetelek és műsorok. A sváb bálokon kiemelkedő szerepe van az úgynevezett sváb fánk készítésének, kínálgatásának, fogyasztásának. Emlékezetükben ma is fontos helyet foglal el, éppen ezért etnikai-kohéziós szimbólumnak tekinthető. Az azonosságtudat fenntartásának másik fontos köre a vallásossághoz kötődik.

A sváb identitástudat fenntartása a budakeszi sváb lakosság életében, történetében - nem kizárólagosan ugyan, de jellemzően - azáltal valósulhatott meg, sőt, erősödhetett fel az utóbbi időkben, hogy a sváb vagy svábnak tartott szokások egybeolvadtak vagy szorosan összekapcsolódtak a katolikus egyházi élet, kivált az ünnepek szertartásaival. Jelképezheti ezt az úrnapi virágszőnyeg, melyet régtől, talán ittlétük kezdetétől fogva elkészítenek a sváb családok, részfeladataiban is rögzült rítusként. A katolikus ünnepek központjában áll még a szintén Budakeszin kívül is ismertté vált Kálvária-járás. Már a sváb kitelepítés előtt is a szokásaik szerves részei voltak ezek. Mára megújultak, megerősödtek a szertartások, főleg a sváb családok közreműködése révén. Az interjúk szerint mindez részben a tudatos sváb identitásőrzés következménye.

"A virágszőnyeg-készítésbe most már kezdenek bekapcsolódni magyar családok is. Így a svábok, magyarok aránya fele-fele. A legutóbbi népszámláláskor, amikor a vallásra rákérdeztek, hatezer ember vallotta magát katolikusnak, háromezer protestánsnak, a többi meg semmilyennek a tizenkét és fél ezerből. A svábok olyan kis létszámmal maradtak meg... Tehát az, hogy a virágszőnyeg készítésnél fele-fele a svábok és magyarok aránya, az azt mutatja, hogy ez még az ő privilégiumuk. Ha jön egy új család, ő is bekapcsolódhat a virágszőnyeg készítésbe, van mindig gazdátlan terület, oda beállítják. A négy oltár, az azt hiszem kihalásos rendben megy. Megvan, hogy melyiket melyik család csinálja."

Az úrnapi körmenet maga a réges-régi német hagyományok folytatása, és egyúttal a régi (egyébként római eredetű) keresztény szertartások fennmaradása. Az újkori, s máig érő budakeszi úrnapi körmenet külsőségei és szertartásai ugyanazokat a jellegzetes elemeket tartalmazzák. Megvannak a sátrak, és megvan a virágszőnyeg elkészítése és szertartásbeli kiemelt szerepe. Szimbóluma lehet ez a németség és a (katolikus) kereszténység összefonódásának a budakeszi sváb életben, illetőleg az összefonódás funkciójának, jelentőségének a hagyomány- és identitásőrzésben.

"A virágszőnyeg-készítésnek megvannak a maga hagyományai, hogy ki melyik szakaszt csinálja, ki melyik oltárt csinálja, és a motívumok is megvannak. Ezek íratlan szabályok, íratlan törvények, hogy hogy csinálják. Virágmotívumok és ilyen vallásos szimbólumok. Kis virágok, mint a sváb népviseletben: nem volt nagyon tiri-tarka."

"Egy hagyományos régi minta, a lósóska. Úgy mondják a svábok, hogy "putapleisn". Apró kis lencse nagyságú levelei vannak". "A régi templom, ez is egy hagyományos minta... akkor épült, amikor bejöttek a svábok. Ez van benne a címerben is. Ott volt, ahol a romok vannak, a katolikus templom mellett."

Hagyományos sváb fúvószenekar is csatlakozott az úrnapi körmenet szertartásaihoz - a szőnyegkészítés folyamatosan fenntartott szokása mellé revival jelleggel csatlakozott a zenei hagyomány, felújított formában. A fúvószenekar megújult, sok fiatal is csatlakozott hozzájuk. "Most azt is beszerveztük, hogy legyen egy fúvószenekar, egy helyi, fiatalokból álló fúvós zenekar. Itt a városháza mögött a zeneiskolából. És akkor azok jönnek és játszanak. Négy számot, és énekelünk! Nagyon szép most már..."

A fúvószenekarhoz csatlakozó fiatalok között sok nem-sváb fiatal is van. Ez a jelenség más vonatkozásban is folyamatnak látszik: a virágszőnyeg-készítésében részt vesznek már magyar családok is, és a Hagyományőrző Tánccsoport tagjai is "vegyesek". Hogy mi motiválja a magyar családokat abban, hogy beszálljanak a sváb hagyományok őrzésébe, és mennyire érzik magukénak, ezt további kutatások tárhatják fel.

            Volksbund         Hagyomány - Betelepítés - Kitelepítés - Sváb hagyományok - Volksbund

(Ötödik hadoszlop - Kitelepítés)

1910-ben a 19 milliónyi összlakosság 9,8%-a volt német. A németségen belül a legnagyobb csoportot a parasztság alkotta, a második jelentős csoportot pedig a kézművesek, ipari munkások és bányászok.

A trianoni békeszerződés alapvetően megváltoztatta Magyarország nemzetiségi összetételét, de 1920-ban még így is a lakosság 6,9%-át tette ki a németség, és gazdasági-társadalmi szerkezete sem változott: most is a parasztság tette ki a többségét, és őket követték az iparosok-munkások.

Hitler uralomra jutása után a német külpolitika az „ötödik hadoszlop” szerepét szánta a kelet-európai németeknek, és ezt a törekvését pénzzel („guruló márkák”) és szervezeti segítséggel is alátámasztotta. Ennek során 1938. november 26-án megalakult Budapesten a Volksbund der Deutschen in Ungarn nevű egyesület, amelynek célja valamennyi magyarországi német minden területen való összefogása. A Volksbund igyekezett minden németek lakta településen szervezetet létrehozni, népi német takarékpénztárakat és szövetkezeteket szervezett, amelyek Németországba szállíthatták terményeiket. 1940-től kezdve illegális toborzást is végzett a fegyveres SS-be. 1942 februárjában azonban a Bárdossy-kormánnyal való megegyezés alapján a Német Birodalom jogot nyert SS-önkéntesek verbuválására, és a toborzásban a Volksbund nagy szerepet játszott. Körülbelül 20 000 magyarországi német került így az SS kötelékeibe. Magyarország német megszállása után a magyar kormány hozzájárult ahhoz, hogy német nemzetiségű állampolgárai 17–62 év között a német hadsereg kötelékében teljesítsenek szolgálatot.

1942 őszén, befolyásának tetőpontján a Volksbundnak 200 000 tagja volt, nő- (Deutsche Frauenschaft) és ifjúsági (Deutsche Jugend) szervezeteivel együtt 300 000. Ez a magyarországi össznémetség 41%-át tette ki. Legkevésbé a városi ipari munkásság körében tudott a Volksbund befolyást szerezni.

A volksbundisták a Szálasi-féle nyilas uralom alatt is kitartottak, részt vettek a zsidóüldözésben, az ejtőernyős-vadászatban, és saját népüket is terrorizálták.

Bár nem minden német volt a Volksbund tagja, a háború után a hazai németséget mégis a Volksbunddal azonosították, és 1946-ban, ill. 1947-ben, két hullámban összesen 240 000 német nemzetiségű magyar állampolgárt telepítettek ki (Bellér Béla: A magyarországi németek rövid története, Magvető Kiadó, 1981).

Hagyomány - Betelepítés - Kitelepítés - Sváb hagyományok - Volksbund

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)    Őslakók < svábok < modernizáció < kitelepítés > jelen       

---------------------------------------------

Jegyzetek:

Nora, Pierre: Emlékezet és történelem között. A helyek problematikája. 1999.

K. Merkl Hilda szerk.: Budakeszi évszázadai a harmadik évezred kezdetéig. Budakeszi, 2001

http://www.magyardiplo.hu/mitiokitthon/478-viragsznyeg-budakeszin

http://louise.hu/poet/?p=4230