Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz:

BAJOROK - anyaország

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)     Svábok < Bajorok > Betelepítés     

Bajorország (németül Bayern) Németország legnagyobb területű tartománya, Dél-Németországban fekszik. A következő tájegységek tartoznak hozzá:

            délen a Bajor-Alpok;

            a Dunáig az Alpok nyúlványai,

                     a három nagy felső-bajorországi tóval (Chiem-tó, Stambergi (Würm)-tó, Ammer-tó);

            a Keletbajor-középhegység

            a Sváb és a Frank Alb (németül Schwäbische / Fränkische Alb a Boden tóig)

A Római Birodalom időszakában a kelták települtek le a mai Bajorország területére. A Római Birodalom vége után a germánokból, rómaiakból és a keltákból az úgynevezett bajor törzs jött létre. Bajorországot elsőképpen 555-ben említik, amikor a Agilofing család uralkodott; így Európa legrégebbi államai közé tartozik. Fővárosát, Münchent, Oroszlán Henrik alapította 1158-ban. 1180-tól a Wittelsbach-ház volt az uralkodója a Bajor Törzsi Hercegségnek. (Annak uralkodása 1918-ban, a novemberi német forradalom miatt befejeződött.) 1623-ban választófejedelemség lett Bajorország, 1806-ban királyság. 1818-ban alkotmányt kapott. 1800 és 1815 között sváb és a frank területeket csatoltak Bajorországhoz. 1918. november 18. óta „szabadállam” (németül Freistaat) Bajorország. 1919 óta hivatalos elnevezése Bajor Szabadállam (Freistaat Bayern), ami a korábbi királyság helyett választott köztársasági államformát jelzi. 1949-től Nyugat-Németországhoz tartozott. Szabadállami alkotmányát 1946-ban kapta.

A peremterületein hegyvidéki tartomány gazdasági ereje miatt az ország egyik legfontosabb területe. Gazdag hagyományokkal rendelkezik, és a világon mindenütt ismert a bajor sör kiváló minősége. 1835 óta az első németországi vasút közlekedett Nürnberg és Fürth között. Bajorország legalacsonyabb pontja Kahl am Mainban van (107 m), a legmagasabb pontot pedig a Zugspitze csúcsa alkotja (2962 m).

Bajorország lakossága az Észak-Rajna-Vesztfáliáénál kisebb. Lakosságának egyötöde nagyvárosokban él, egytizede pedig a fővárosban. Bajorország öt városának több, mint 100.000 lakosa van (München, Nürnberg, Augsburg, Würzburg, Regensburg, Ingolstadt, Fürth, Erlangen). A férfiak aránya 48,71% (6.088.805). A népesség 15,5 százaléka fiatalabb, mint 15 év, 16,5 százaléka pedig idősebb, mint 65 év. Legnagyobb része római katolikus (67,2%) vagy evangélikus (24,1%); a népesség 3,6 százaléka másik valláshoz tartozik. A bajorországi embereket négy úgynevezett törzs alkotja:

            Óbajorok (Altbayern), akik Felső- és Alsó-Bajorországban és az Oberpfalzban élnek.

                        Őszintének, zeneértőnek és ragaszkodónak tekintik. Száma kb. 6,4 millió.

            Frankok (Franken) az Alsó-, a Közép- és a Felső-Frankföldön élnek, száma kb. 4,1 millió.

                        Csoportszellemesnek, szervezhetőnek tekintik e törzset.

            Svábok (Schwaben) száma kb. 1,8 millió.

                        Róluk azt mondják, hogy takarékosak és gyakran lebecsülnek.

            Szudétanémetek, akik 1945 után vándoroltak be. 

                        Egy 1962-i okirat szerint „a bajor kormány külön bajorországi törzsnek tekinti ezt a népcsoportot”.

Német nyelv

Bajorország hivatalos nyelve a német, pedig a külföldi bevándorlók számos egyéb nyelvet is beszélnek. A területen beszélt nyelvjárások a következő három nagy nyelvjáráscsaládhoz tartoznak:

            Bajorul a tartomány délkeleti részén beszélnek, az ahhoz tartozó fő alcsoportok az

                        északi bajor és a

                        középső bajor, valamint a

                        déli bajor a tiroli határ mellett.

            A frank északon és északnyugaton elterjedt. Beszélői száma kb. 3 millió. Változatai a

                        keleti frank és a

                        rajnai frankok.

            Az alemannt nyugaton és délnyugaton kb. 2 millió ember beszéli. Az alcsoportok a

                        sváb és az

                        alsó alemann.

            Alnémet nyelv (sárga felület)

            Hochdeutsch: centrális csoport, középnémet németül Mitteldeutsch (kék felületek),

                        ripuari (Észak-Rajna-Vesztfália déli részén, Belgium keleti csücskében)

                        mózeli frank (Rajna-vidék–Pfalz északnyugati részén, Luxemburgban),

                                    ebből származik az erdélyi szász nyelv is

                        rajnai frank (Rajna-vidék–Pfalz keleti részén, Hessenben, Frankföldön,

                                    azaz a Bajor Szabadállam északi részén)

                        keleti középnémet vagy szász

                                    (Szászország, Türingia, magyarországi és erdélyi területek)

            déli csoport, felsőnémet németül oberdeutsch (barna felületek)

                        bajor (Bajorország a Bajor Szabadállamon belül, Ausztria, Dél-Tirol)

                        sváb (Svábföld a Bajor Szabadállamon belül, Baden-Württemberg határvidéke)

                       alemann (Svájc, Vorarlberg)

A tág értelemben vett német nyelv

A tág értelemben vett német nyelvnek (nyelveknek, nyelvjárásoknak) két nagy változata van:

az alnémet (németül Niederdeutsch vagy Plattdeutsch, saját nevén Nedderdüütsch vagy Plattdüütsch). Az északon beszélt alnémet hangrendszerében (és egyes nyelvjárások esetében nyelvtanában is) olyan jelentős mértékben különbözik a délebben beszélt "Hochdeutsch"-tól, hogy a "Hochdeutsch" használói azt nem is értik, ezért ma az alnémet önálló nyelvnek tekinthető.

 

és a szűkebb értelemben vett német nyelv (lásd alább, németül Deutsch), amely a felnémet nyelvek egyike.

A szűkebb értelemben vett német nyelv

A szűkebb értelemben vett német nyelv (németül Deutsch) a felnémet nyelvek egyike. A köznyelvben kissé zavaros módon[1] gyakran Hochdeutschnak is nevezik, keverve a szabályos irodalmi német nyelv nevével, a Standarddeutsch-csal.

Bár Németországban sem ismeretlen, hogy a nyelvjárásokat „vidékiesnek” tartják és beszélőiket lenézik emiatt, azok mégis művelik anyanyelvüket. Könyvek, kiadványok jelennek meg rajtuk.

A német nyelv története

Történetileg a német nyelvek (nyelvjárások) két nagy csoportra oszthatók: felnémet nyelvjárásokra ill. alnémet nyelvjárásokra.

A felnémet nyelvjárások közé mindazok a germán nyelvjárások tartoznak, amelyekre a korai középkorban hatással volt a 2. vagy ófelnémet hangeltolódás: ilyen egyrészt az alemann, a bajor, a keleti, a rajnai és a középső frank, másrészt a középnémet nyelvjárások. A két csoportot gyakran két külön dialektusra osztják: szűkebb értelemben vett felnémetre és középnémetre.

 

Azokat a kontinentális nyugati germán nyelvjárásokat, amelyek nem vagy csak csekély mértékben vettek részt a 2. hangeltolódásban, az alnémet nyelvjárások közé soroljuk: például (alsószász, alsófrank).

A nyelvjárások területi egységesítését a középfelnémet nyelvben szerették volna látni. Ez a nyelv volt az udvari költészet nyelve a 13. században. Mégis azonban a költők ezirányú igyekezete csak részben sikerült; mivel egy olyan korban tevékenykedtek, amikor a lakosságnak csak elenyésző kis része volt írástudó. Ezért az újfelnémet irodalmi nyelv csak a késő középkor és a korai újkor területi nyelvjárásainak egységesülésével jöhetett létre.

Amíg a legtöbb európai ország irodalmi nyelve az adott ország fővárosában használt nyelvjárásból fejlődött ki, addig a mai irodalmi német nyelv kompromisszumot képez a közép- és felnémet nyelvjárások között.

Észak-Németországban főként a reformáció következményeként, az irodalmi német nyelv lett a hivatalok és az oktatás nyelve. Ez az új hivatalos nyelv kiszorította az ott beszélt alnémet nyelvjárásokat: a Plattdeutsch és az alsófrank nyelvjárást. A Hansa virágzása idején a középalnémet nyelvjárás terjedt el az Északi-tenger és a Keleti-tenger partvidékén. A holland nyelv az alsófrank nyelvjárással együtt az alnémet nyelvjáráshoz tartozik. Az önálló államiságra való törekvés miatt, és a birodalmi szövetségből való részleges kiválás miatt sem sikerült itt az irodalmi német nyelvnek kiszorítania az alnémet nyelvjárásokat. Ezekből fejlődött ki később a holland-flamand nyelv.

Luther Márton 1521-ben fordította le az Újszövetséget, majd 1534-ben az Ószövetséget az akkor még kialakulóban levő újfelnémet nyelvre. Ez a keleti középnémet színezetű irodalmi nyelv erősítette Luther vallásos jelentőségét több generáción át. Észre kell azonban vennünk, hogy Luther ezirányú jelentősége az újfelnémet irodalmi nyelvre hosszú ideig túlértékelt volt. Már a 14. század óta fokozatosan kezdett kialakulni egy országosan is ismert irodalmi nyelv, amelyet korai újfelnémet nyelvként is ismerünk. A mai modern irodalmi nyelv kialakulása nagyrészt a 17. században lezártnak tekinthető. Az úgynevezett betűhalmozás 18. századi kiküszöbölésével az íráskép általában véve változatlan maradt.

Az (irodalmi) német nyelv története négy szakaszra osztható fel:

            750-1050:         ófelnémet nyelv

            1050-1350:       középfelnémet nyelv

            1350-1650:       korai újfelnémet nyelv

            1650-:              újfelnémet nyelv

A teutsch (német) szó a germán thioda (melléknévi alakja: thiodisk) szóból származik, amelynek jelentése nép. Ez a szó eredetileg a nem latinul beszélő nép nyelvére vonatkozott. A frank elnevezés a 9. század óta már nem volt egyértelmű, mivel a nyugati frank törzsek a későbbi Franciaországban átvették az itt letelepedett népek nyelvét, másrészt Franciaország keleti részén nem frank törzsek is letelepedtek, mint például alemannok, bajorok (svábok), türingiaiak és alsószászok.

A főnevek nemének eredetéről: Ez onnan ered, hogy a régi germánok a tárgyakhoz és az állatokhoz is hímnemű, nőnemű vagy semlegesnemű tulajdonságokat rendeltek. Például a macska (die Katze) mint élőlény nőnemű, de ennek kandúrja (der Kater) már hímnemű, a kutya (der Hund), mint élőlény hímnemű, de ennek szukája (die Hündin) nőnemű.

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)     Svábok < Bajorok > Betelepítés     

------------------

http://hu.wikipedia.org/wiki/Bajororsz%C3%A1g

http://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A9met_nyelv