Rieth József: Szentföldi zarándoklatunk
(Szentföldi utunk) --- << Kumrán << Olajfák hegye >> Dominus Flevit templom >>
(Szentföldi utunk 6. napja, 1994. október 18., kedd.) Reggel 8 órakor indultunk Almog-ból Jeruzsálembe, ugyanazon az úton haladtunk, amelyen előző nap a beduin pásztortanyához mentünk. Végig vad összevisszaságban, meredek vízmosások, kopár fennsíkok szegélyezték utunkat. Mindvégig folyamatosan felfelé kapaszkodtunk. Itt is láttunk az út mellett tengerszint jelzést.
Jerikó-Jeruzsálem útvonal térképe
Lassanként épületek tűntek fel az út közelében. Egyre több ház, majd kertek következtek, a forgalom is gyarapodott. Felértünk az Olajfák hegyének tetejére. A meredek út mellett kis üzletek álltak, árusok nyüzsögtek mindenütt. Egy forduló után előttünk volt a Szentváros, csodálatos kilátás nyílt a városra, a vakítóan csillogó aranykupolával, a hosszan elnyúló, ősi, magas templomfalakkal.
Jeruzsálem látképe
Kilátás az Olajfák hegyéről (Előtérben a Hinnom völgye)
Az olajfák hegyének látképe Jeruzsálem felől
Kiszálltunk a buszból, és egy párkány mellől csodáltuk a látványt. Ez a látkép a legismertebb panorámakép a Szentvárosról, ehhez hasonló kép indította sírásra a Mestert is. Tényleg szívbemarkoló a pillanat. Alattunk terült el az ősi zsidó temető, a túloldalon, a Templom fala alatt, a kopár hegyoldal néhány sírral, fenn a fal, az elfalazott Aranykapu kontúrjával. A temető bántóan feldúlt állapotban van, a jordániai harcok áldozata lett. Kétezer éve sok zsidó, keresztény és mohamedán akar ide temetkezni (az utolsó ítéletnél szeretnének az első feltámasztottak közt lenni, mert a hagyomány szerint itt fog megszólalni a harsonaszó a végítéletkor).
A Jozafát völgyének képei. Sírok tömege várja a végitéletet
Jeruzsálemi térképek
Jeruzsálem (modern héberül: ירושלים Jerusalájim; bibliai héber: ירושלם; arabul: al-Kudsz; görögül: Ιερουσαλήμ [Hieroszalém]; latinul: Hierosolyma) Izrael fővárosa, továbbá politikai, jogi és vallási központja (az 1967-es hatnapos háború óta), a három ábrahámi világvallás (izraelita vallás, kereszténység, iszlám) szent helye, de elsősorban a judaizmus számára meghatározó jelentőségű. Az ókori zsidó állam és egyben az új izraeli állam fővárosa.
Jeruzsálem valószínűleg azonos az ősi Salem-mel, Melkizedek városával. A zsidó honfoglaláskor Uru-Salim néven szerepel, a jebuzeusok városa volt. Évszázadokon át bevehetetlen volt a zsidók számára, csak Dávid tudta megszerezni. Ő aztán az ország fővárosává tette. Jóval később az asszírok elfoglalták. Bővebben Jeruzsálem történetéről.
A Zsidók a babiloni fogságból hazatérve ismét újjáépítették a várost. 70-ben Titus ostrom alá vette Jeruzsálemet, és a rómaiak csaknem teljesen lerombolták. A későbbi korokban is gyakran változott a várost birtokló náció, minden esetben mészárlással járt az elfoglalása. Ma 107 km2 területű, félmillió lakóssal (ebből 300ezer zsidó). Ketté van szakítva, az arabok és a zsidók is fővárosuknak tekintik. Izrael -- megállapodás ellenére -- újabb és újabb lakótelepeket épít, lerombolva az ott lévő palesztin lakóházakat. (Jeruzsálemről Kroll.)
Olajfák hegye, latinul Mons Olivarum v. Oliveti, arabul Dzsebel et-Tor, Jeruzsálemtől K.-re, a Templom hegytől a Kedron-patak völgyével elválasztott, 820 m magas domb. Az Olajfák hegye színhelye Krisztus Getszemani-kertben történt vérizzadásának, elfogatásának és mennybemenetelének. DNy.-i lejtőjén vannak Jeruzsálem mai temetői. Egyik csúcsán, a Skopuson, 1918 óta zsidó egyetem épült.
Az Olajfák hegyének térképe -- A hegy látképe -- A Notre Dame központja
Olajfák hegye: Jeruzsálemtől északra kezdődő hegylánc. Egy kis darabon a vízválasztó a Földközi-tenger és a Jordán-árok között. Először csak alig-alig változó magasságban húzódik, majd egy meredek lejtő után, mely a nyeregig vezet, a Jeruzsálemből Jerikóba vivő úton át folytatódva végül a Botrány hegyében (742 m) végződik Szilvan falu fölött, ahonnan a Vadi en-Nar völgyfenékig ereszkedik alá. Jeruzsálemet védi az É-i és K-i szél ellen (vö. Zsolt 125,2), ugyanakkor a tenger felől felhőt hozó szelet feltartóztatja, és a Jordántól Ny-ra ki is csapja az esőt, így a szent város, melyet a Kidron patak választ el az Olajfák hegyétől, megkapja a szükséges csapadékot.
A NépekTemploma a hegy lábánál, a Getszemáni kertben
A hegyláncnak az a szakasza, „amely Jeruzsálemmel szemben áll, keletre” (Zak 14,4), a tulajdonképpeni Olajfák hegye, az Ószövetségben Harhazzetim néven szerepel, de az ÚjSzövetség legtöbbször Olajfák hegyeként említi; latin megfelelője: mons olivarum.
Az Ószövetségben
2Sám 15,30-16,14 leírja Dávid menekülését az Olajfák hegyén át; felfelé haladva felért „a hegytetőre, ahol az Istent szokták imádni” (15,32), majd miután a hegytetőn túljutott (16,1), elérte Bachurimot (16,5).
Az Olajfák hegyén Salamon kultikus helyeket létesített feleségei idegen isteneinek tiszteletére (1Kir 11,7; vö. 2Kir 23,13);
Jozija király az Olajfák hegyétől délre eső magaslati helyeket (a vallási megújulás jegyében) „tisztátalanná tette” (= megszüntette).
Ez 11,23: „Az Úr dicsősége fölemelkedett, elhagyta a várost, és azon a hegyen állt meg, mely a várostól keletre van”;
Ez 43,1: az Úr dicsősége K felől vonul be újra a Templomba.
A Zak 14,4 leírta teofániában a végső időben az Úr lába az Olajfák hegyére hág, az Olajfák hegye középen kettéválik, úgyhogy egy igen mély völgy keletkezik. Ez a részlet hozzájárult ahhoz, hogy Jozafát völgyét a Kidronnal azonosították.
Az Olajfák hegyén égették el a vörös tehenet (vö. Szám 19,1-10), miután a Templom-térről a Keleti kapun és a Kidronon át felvezették.
Tüzet gyújtva az Olajfák hegyéről adták hírül minden hónapnak a kezdetét.
Az Újszövetség 12-szer említi az Olajfák hegyét.
Lk 21,37: Jézus éjszakára kiment az Olajfák hegyére (vö. Jn 8,1), „szokása szerint” (Lk 22,39).
Virágvasárnap az Olajfák hegyén át vonult be Jeruzsálembe (Mk 11,1; Betánia, Betfagé).
Mk 13,1: Jézus az Olajfák hegyén, a Templommal szemben beszélt a végső időről.
Mk 14,26: az utolsó vacsora után Jézus tanítványaival kiment az Olajfák hegyére;
Jn 18,1: „a Kidron patakon túlra”, ahol „volt egy kert” (Getszemáni).
Az ApCsel 1,12 alapján feltehető, hogy Lukács evangélista szerint az Olajfák hegye volt a mennybemenetel színhelye, mely „Jeruzsálemtől egy szombatnapi járásra” van (2000 könyök, kb. 880 m). A visszajövetelre vonatkozó ígéret (1,11) Zak 14,4-re emlékeztet, és arra is rávilágít, miért gondolt Lukács is az Olajfák hegyére.
Az Olajfák hegyének látképe Szilvan falu irányában
Szent helyek is létesültek itt már a korai időkben. Szent Ilona és Nagy Konstantin egy már előbb is tiszteletben tartott barlang fölé bazilikát emeltetett; nem annyira a mennybemenetel emlékére, mint inkább a tanító Jézus tiszteletére. 378 előtt a mennybemenetelnek külön emlékhelyet létesítettek az említett bazilikától északra, valamivel magasabban. A könnyen megközelíthető, nevezetes helyhez az idők folyamán több olyan esemény kötődött, melynek valójában nincs hozzá köze. Már 330 körül az ún. bordeaux-i zarándok a Színeváltozás hegyének mondja. Szent Jeromos szembeszegül azzal a nézettel, mely szerint az Olajfák hegye volt a Hegyi beszéd színhelye. A görög keresztények a mai napig az Olajfák hegyével próbálják azonosítani azt a galileai hegyet, ahova Jézus a tanítványokat rendelte (Mt 28,16). Minthogy a Lk 10,38-42 Betániához kötődik, az evangéliumban közvetlen utána következő rész (11,1-4) eseményei (a Miatyánkra tanítás) is az Olajfák hegyéhez kapcsolódtak a hagyományban. Napjainkban a francia karmelita apácák Pater Noster-temploma őrzi ezt a hagyományt. A bizánci időben ide települt kolostorok a perzsa betörés (614-től) idején sokat szenvedtek, az arab uralom idején pedig teljesen elpusztultak. Jeruzsálem siratása (19,41-44, vö. 19,37: „közel jártak az Olajfák hegyének lejtőjéhez”) emlékére emelték a ferencesek a Dominus flevit-kápolnát az ásatások során felszínre került osszuárium fölé.
Az Olajfák hegye párhuzamos hegyvonulat a Templomheggyel, a Cedron völgy keleti oldalán. Magasabb a Templomhegynél. Északon van legmagasabb pontja, a Galileae hegy, ma Viri Galilaei. Egyes hagyomány szerint itt történt a mennybemenetel, de ezt cáfolják szövegkritikusok, akik egy más hagyományra hivatkozva a középső csúcsot nevezik meg Krisztus felemelkedésére. Itt már szent Helén templomot építtetett.
Az olajfák hegyének arab neve: Dzsebel el Tur (Szenthegy). Három csúcsa van:
1. Galilea-hegy volt a 13. században, de a 14. szd.-óta Viri Galilaei, arabul Karm es Sajad (a Vadász szőlője). Ez a magasasabbik, észak felöl. Amikor mecsetté alakították a Mennybemenetel szentélyét, itt kezdték tisztelni a két angyal megjelenését. Fel is állítottak itt is két oszlopot. 1881-óta a jerikói püspök palotája volt itt, körbe kerítve.
2. Krisztus mennybemenetele domb, 818 méter magasan (64 méterrel magasabb a Templomhegynél).
3. Névtelen dombhajlat, a Próféták sírjával.
A hegy egyik nyúlványa a Dzsebel Batn el Hauna (Botrány hegye), ahol sokáig bálványozás folyt. Itt áldozták fel minden húsvét előtt a vörös tehenet, melynek hamvaival készítették a tisztító vizet. Itt gyújtották fel azokat a jelzőtüzeket, amivel a babiloni zsidókat tudósították a húsvéti hold feljöttéről.
Az Olajfák hegyén egy tevés fényképezést kínáló arab -- Látkép
Mögöttünk a hegy tetején lenne látható a Mennybemenetel mecset, amibe a mohamedánok nem engedtek be minket. Ott őriznek egy sziklát, amiben Krisztus lábnyomát fedezik fel egyesek. A hagyomány szerint Krisztus mennybemenetelekor azon a sziklán állt. Szent Heléna 376-ban, majd később a keresztesek is a hagyomány szerinti mennybemenetel helyére körtemplomot emeltek, az Imbomont (Embomion = oltár). A mohamedánok átépítették Szaladin szultán utasítására mecsetté. Benne őrzik ma is 80 x 50 x 10 cm-es márványfoglalatban azt a bizonyos sziklát, amin Jézus bal lábnyoma látható. A sziklát Szent Jeromos és Szent Paula is megcsókolta. A ferencesek csak évente egyszer, Krisztus mennybemenetelének ünnepén misézhetnek itt. (A mecsetről bővebben.)
A Mennybemenetel-mecset
"Krisztus lábnyomát" őrző szikla a mecsetben
(Szentföldi utunk) --- << Kumrán << Olajfák hegye >> Dominus Flevit templom >>
-----------------
http://hu.wikipedia.org/wiki/Jeruzs%C3%A1lem
http://lexikon.katolikus.hu/O/Olajf%C3%A1k%20hegye.html