Rieth József: Szentföldi zarándoklatunk -- Háttéranyag
Jeruzsálem - Kroll és mások alapján
<< Jeruzsálem az Olajfák hegye felől <<
Látkép - Jebuzeusok - Domborzat - Dávid idején - Salamon idején - Joziás idején - Nehemiás idején - Janneusz korában -
Heródes idején - Lerombolásakor - Középkortól -
1. kép. Jeruzsálem
A három egyistenhívő világvallás számára Jeruzsálem szent város: a zsidók számára az a hely, ahová "fölmennek az Úr nemzetségei'' (Zsolt 121,4), "a szépség koronája'', amelyben "Isten dicsősége ragyog'' (Zsolt 49, 2); a keresztények számára Jeruzsálem azért szent, mert Jézus Krisztus vére szentelte meg; a mohamedánok is szentnek tekintik, sőt így nevezik: "el-Kudsz'', "a Szent''.
Az Üdvözítő templomának tornyából készült (bal szélső) felvételen a következők láthatók: a kép alsó része az óváros házait mutatja, középen a Szikladóm. Az Olajfák hegyének nyugati lejtőjén, a Sziklatemplom aranyozott kupolájától balra van az orosz Magdolna-templom; a kupolától jobbra, kissé hátrább a "Dominus flevit'', az "Úr sírt''-kápolna; a kép felső részén a messziről látható Orosztorony. A torony lábánál balra van a Mennybemenetel kápolnájának kicsi kupolája. Jobb kéz felé, kissé távolabb a Miatyánk-templom a francia kármelita apácák kolostorával. A Miatyánk-templom közelében találhatók a Konstantin-féle "Eleona''-templom romjai (l. a 226, 2. képet).
81. kép. Jeruzsálem térképe a jebuzeusok és Dávid
király idejében, és a város későbbi terjeszkedése (K. M. Kenyon szerint)
A délkeleti dombon épített város aránylag kisméretű volt: 420 m hosszú, 100 m széles. Területe mindössze 4,4 hektárnyi lehetett. Ma egyre inkább merő feltételezésnek tűnik, hogy Salamon a várost észak felé jelentős mértékben megnagyobbította volna. Azon a területen ugyanis az építészeti emlékek csak a 8. századból valók. A salamoni építkezésekről különben nem sokat tudhatunk, mert amikor Heródes megnagyobbította a templomteret, minden maradványt eltemettek és hozzáférhetetlenné tettek. A nyolcadik századi falmaradványok -- kövei között olyanok is vannak, amelyek Salamon idejéből valók -- valószínűvé teszik a feltételezést, hogy a város nyugati fala a késői királykorban nem a templomtér délnyugati sarkához, hanem a mai "török fal'' vonalában a déli falhoz csatlakozott (l. a 82. képet).
A jebuzeusok városfalának maradványa annak az ásatási területnek az aljában látható, amely a térképen kis négyszögekkel van jelezve.
82. kép. Jeruzsálem domborzati térképe és
várostérképe
A város -- kissé keletre a Földközi-tenger és a Holt-tenger közötti vízválasztóvonaltól -- 760 m magas, vízben szegény mészkőplatón terül el, amely a nyugat-jordániai hegyek közé tartozik. A domborzati térkép nagyon jól szemlélteti, hogy Jeruzsálemet három oldalról völgyek veszik körül: keletről a Kidron völgye, délről és nyugatról a Gehinnom-völgy. Észak felől nincs ilyen természetes határa a városnak. Az Óváros szelíd domborulatai itt magas hegyláncba mennek át, amelyek észak-déli irányban Palesztina gerincét alkotják. Ezért semmi csodálnivaló sincs abban, hogy minden támadás észak felől érte Jeruzsálemet. A másik három oldalon a mély völgyek és a meredek hegyoldal eleve kilátástalanná tettek minden ostromot (l. a 79. képet a 134. oldalon). A mészkőplató északnyugatról délkelet felé 190 métert lejt, 790 m-ről 600 méterre ereszkedik alá. A fennsíkot középen, észak-déli irányban egy völgy tagolta ketté, a Tyropaion-völgy, amelyet idővel feltöltöttek. E völgy következtében beszélünk két városhegyről: a délkeletiről és a délnyugatiról. A völgyet egyébként sem az Ó-, sem az Újszövetség nem említi. Josephustól tudjuk, hogy Tyropaion-völgynek hívták. Nem tudjuk, honnan származik, de általában a "Sajtkészítők völgye''-ként értelmezik a nevet. Az erős feltöltésben, amelynek következtében ma már csak enyhe hajlatú nyeregnek látszik, fontos szerepe volt annak, hogy a két városhegy települése össze akart épülni. Eredetileg a legmélyebb pontja és a felső vége között (a mai Damaszkusz kapunál) 635 méterről 726 méterig emelkedett a völgy.
A legújabb ásatások a templomtér délnyugati sarkánál kimutatták, hogy ebben a völgyben futott az észak-déli irányú összeköttetés legfontosabb ütőere: kikövezett utat és vízvezetéket találtak, amely a templomtér nyugati fala mentén a völgyben futott végig, egészen a Siloe-tóig.
A délnyugati városdomb, amelyen Josephus szerint Jézus idejében a Felsőváros épült, a város északnyugati sarkánál 789 m magasságig emelkedik és 200 m széles, sima tetejére építette Heródes a palotáját. Ez a délnyugati domb nagyságával és magasságával annyira felülmúlja a délkeleti dombot, hogy Josephus századában már itt keresték Dávid városát. A legutóbbi régészeti kutatások ezt a téves elgondolást teljesen és véglegesen helyesbítették. Az alacsonyabb fekvésű és délkelet felé enyhén lejtő délkeleti városdomb a Jeruzsálemtől északra fekvő Király-fennsík végső nyúlványa. A városfalakon belüli dombtetőt hatalmas falrendszerrel kiszélesítették, 744 m magasságban ide épült a templom. A templomtér északnyugati sarkánál állt az Antonius-vár, amelyet Heródes épített. Egy hosszúkásan elnyúlt, 100--150 m széles, teraszosan lejtő részen épült a jebuzeusok városa, Sion vára (2Sám 5, 7), Dávid városa.
A templomtér mai déli fala és a Dávid városának északi fala közötti területet Ofelnek, "kelés, tályog''-nak nevezték. Josephus így hívja a domb egész déli részét. A domb keleti lejtőjén, a Kidron völgyében fakad a Gihon-forrás (Mária forrása), amelynek vizét földalatti csatornán keresztül a domb déli csücskének nyugati oldalára, a Siloé-tóba vezették, ahol kb. 900 méternyire délre a templomtértől a Tyropaion- és a Kidron-völgy találkozik és a dombnak vége van. 200 méterrel odébb egyesül a Kidron- és a Gehinnom-völgy. Itt van a bibliai Rogel-forrás, s innen a Vádi-en-Nar 25 km hosszan halad lefelé a Holt-tengerig.
A város és környékének tájképét az éghajlati és domborzati sajátosságok határozzák meg. Ámbár csak néhány száz méterrel van a város keletebbre, mint Palesztina észak-déli vízválasztó vonala, mégis már az esőárnyékos területen fekszik. S a csapadék mennyisége nemcsak kevés, hanem nagyon rendszertelen eloszlású is, és évenként jelentős ingadozást mutat. Az utóbbi száz esztendő évi átlaga 230 mm (1959--60) és 1090 mm (1877--78) között változott. A száz éves évenkénti átlag 560 mm. A Jeruzsálemtől északkeletre húzódó Olajfák hegye azt is megakadályozza, hogy az északi és keleti szél a magassági viszonyoknak megfelelő hatást ki tudja váltani. A délkeletre nyíló Vádi-en-Nar nyit csak szabad utat a szelek közül a Júdeai-pusztaság felől érkező száraz szélnek.
A geológiai viszonyok is sajátos vonásokkal ajándékozzák meg a várost és a környéket. A vízválasztó vonaltól néhány kilométernyire keletre erősen vízáteresztő szenon mészkőréteg húzódik a kemény és vízzáró turon és cenoman rétegek felett, s ez az erdőövezet természetes határát jelenti. Ezért Jézus korában sem volt sokkal odébb az erdők határa. A geológiai térkép első pillantásra láthatóvá teszi a völgyek elhelyezkedését. Általában széles, lapos nyereggel kezdődnek, de lefelé haladva egyre szűkebbek és egyre mélyebb szakadékokká válnak. A felszínen végigzúduló víz eróziós hatása nem egyformán tudta rombolni a különböző keménységű mészkőtömböket Jeruzsálem körül. A víz természetesen dél-keleti irányban folyt lefelé, s hatásának legkevésbé a fehér "meleke'' kőzet állt ellen, amely mintegy 3--400 m szélességben húzódik végig a város alatt. A délnyugati domb nyugati peremén a Gehinnom-völgyet mosta ki a víz, amely nyugatról és délről körülveszi a város dombját. Kelet felől a Kidron patak vágta be völgyét a sziklába. Így született ez a három oldalról mély völgyekkel határolt sziklafélsziget. Ha észak felől közelíti meg valaki a várost, csak akkor pillantja meg, pontosabban akkor tárul eléje a város, amikor már majdnem be is lépett a kapuján. Jeruzsálem "jól megépült a szent hegyen'' (Zsolt 86, 1), "magas hegyek veszik körül'' (124,2). A 744 m magas templomhegy 33 méterrel alacsonyabb, mint a délnyugati városdomb, ez viszont 66 méterrel alacsonyabb, mint az Olajfák hegye. Jeruzsálemet "a magasban épített város''-nak nevezik, de ez csak akkor illik rá, ha dél felől közelítjük meg, és a Rogel-forrástól (603 m) tekintünk fel a templomhegyre (744 m).
97. képsor. Jeruzsálem alakulása a történelem folyamán (M. Broshi szerint) -- ,
A hét rajzon követhető a város alakulása története folyamán, összehasonlítási alapul véve a mai Óvárost, amelyet Szulejmán szultán (1520-1566) falai határolnak ma is. A templomtér beépítetlen, 14,5 hektárnyi területét nem számoljuk bele a város területébe. A hetedik rajz a harmadik falat két elgondolás szerint mutatja, az egyik E. L. Sukenik, a másik S. A. Muver véleménye).
97.1. Jeruzsálem Dávid korában (Kr. e. 1004--965)
Dávid városában (vonalkázott terület) kb. 2 000 lakos élhetett 965 körül.
A keleti városhegyen fekvő kis jebuzeus város és Dávid városa mindössze 4,4 hektár területű volt.
97.2. Jeruzsálem Salamon idejében
(Kr. e. 965--926)
Salamon városában kb. 5 200 lakos élhetett 926 körül.
97.3. Jeruzsálem Joziás korában (Kr. e. 639--609)
Joziás idejében kb. 20 000 lakosa lehetett (609
körül).
97.4. Jeruzsálem Nehemiás idejében (Kr. e. 444--433)
Nehemiás idejében, a fogság utáni újjáépítéskor kb. 4 800 lakos.
97.5. A város Alexander Janneusz korában (Kr. e. 103--76)
Alexander Janneusz korában kb. 32 000 lakost becsülhetünk Kr. e. 76 körül.
97.6. Nagy Heródes városa (Kr. e. 37--4)
Nagy Heródes alatt kb. 38 000 lakos volt mivel egy 77 hektár nagyságú várost alakított ki.
97.7. Jeruzsálem a lerombolás évében (Kr. u. 70.)
7. A város pusztulásakor kb. 82 500 lakos
Nagy Heródes unokája, I. Heródes Agrippa (Kr. 41--44), észak felé tovább növelte a várost, az ún. "harmadik fal'' megépítésével. Attól függően, hogy ez a harmadik fal hol helyezkedett el, Jeruzsálem területe az Újvárossal, Bezethával együtt 106 vagy 156 hektárnyira nőtt.
Jeruzsálem lakossága létszámának meghatározásánál óvatosnak kell lennünk, mert a régi források adatai nem feltétlenül megbízhatók. Tárgyilagosabb eredményhez vezet a város területének és a valószínű népsűrűségnek figyelembevételére támaszkodó becslés. Az ásatások és a század eleji Aleppo, Damaszkusz és Jeruzsálem óvárosának népessége alapján az átlagos népsűrűséget 400--500 ember/hektárban lehet megadni. Erre alapozva Jeruzsálem számára a következő értékek jönnek ki:
1. Dávid városában kb. 2 000 lakos
2. Salamon városában kb. 5 200 lakos
3. Joziás idejében kb. 20 000 lakos
4. Nehemiás idejében kb. 4 800 lakos
5. Alexander Janneusz korában kb. 32 000 lakos
6. Nagy Heródes alatt kb. 38 000 lakos
7. A város pusztulásakor kb. 82 500 lakos
Az Interneten szereplő lakósági adatok:
|
|
Jeruzsálemi térképek
<< Jeruzsálem az Olajfák hegye felől <<
-----------------
http://hu.wikipedia.org/wiki/Jeruzs%C3%A1lem