Tartalomjegyzékhez <<< Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső
Balassagyarmat (szlovákul: Balážske Ďarmoty, németül Jahrmarkt) város Nógrád megyében, az Ipoly folyó bal partján, határátkelőhely Szlovákia felé. A Balassagyarmati járás központja. Balassagyarmat központjának térképe, a látnivalók jelzésével. A másik képen a főtér, a sétálóutcák kialakításának tervpályázati elképzelése látható. A Balassagyarmat utótagja a honfoglaló magyarok Gyarmat nevű törzsének megtelepedésére utal, a név előtagját pedig a legfontosabb birtokosairól, a Balassa családról kapta a 15. században. Teljes népesség 16 055 fő (2013. január 1.) Az alábbi táblázat Balassagyarmat nemzetiségi eloszlását mutatja 2001-es adatok alapján:
Balassagyarmat Észak-Magyarországon, Nógrád megye északnyugati szegletében, a szlovák-magyar államhatár mentén, az Ipoly folyó bal partján, a Nógrádi-medencében fekszik. Az egykoron a városhoz tartozó jobbparti rész ma a Szlovákiához tartozó Tótgyarmat (Slovenské Ďarmoty). A város nyugati bejáratánál terül el az ún. Égerláp nevű természetvédelmi terület. A város a palóc nyelvjárás egyik kitüntetett helyén fekszik, a palóc kultúra számos emlékét őrzi. Balassagyarmat területének eddigi legrégebbi régészeti leletei a középső rézkorból származnak (badeni kultúra). A római korban (1–4. sz.) a kvádok telepedtek itt meg, az Ipoly mentén vezető kereskedelmi utat kialakítva. A honfoglaló magyarok Gyarmat nevű törzsének megtelepedésére utal a név utótagja. A név előtagját pedig a legfontosabb birtokosairól, a Balassa családról kapta a 15. században. Gyarmat az Ipoly folyó átkelőhelyét védte. Vára a tatárjárás után létesült őrhelyből fejlődött ki. Első írásos említése 1244-ből származik. Mezővárosi jogot 1437-ben kapott. A török 1552-től 1593-ig tartotta megszállva. 1663-ban vagy talán 1665-ben foglalták el ismét a törökök, akik ez alkalommal fel is robbantották. A település ezzel elveszítette jelentőségét. A hódoltsági harcok során a környék elnéptelenedett. A lakosság visszatelepítése csak a 17. század második felében kezdődött meg. Az ekkor épült várfal maradványa a Bástya utcában látható. A török kiűzése után nagyszámú kereskedelemmel foglalkozó csoport, pl. szerbek, zsidók, németek telepedtek meg itt. Emléküket őrzi a ma is meglévő Szerbtemplom, illetve a zsidótemető. A látogató lépten-nyomon szép parkokba, szép művészeti látnivalókba, vagy modern épületekbe botlik.
Kulturális intézmények
Mikszáth Kálmán Művelődési Központ Civitas Fortissima Kiállítóhely Mikszáth Kálmán Művelődési Központ Madách Imre Városi Könyvtár Horváth Endre Galéria Szerbtemplom (kiállítóterem) Madách Filmszínház Látnivalók Balassagyarmat vasútállomása fontos közlekedési gócpont Palóc Múzeum és skanzen (néprajzi gyűjtemény) (Palóc liget 1.) Civitas Fortissima Kiállítóhely (Bajcsy-Zsilinszky út 8.) Pannónia Motorkerékpár Múzeum (Kossuth Lajos út 1.) Egykori vármegyeháza - klasszicista, Kasselik Ferenc tervei alapján 1832–1835 között épült épület (Civitas Fortissima tér 2.) A Városháza épülete (Rákóczi fejedelem útja 12.) Képtár - kortárs képzőművészeti gyűjtemény (Civitas Fortissima tér 5.) Csillagház - klasszicista épület, helytörténeti gyűjtemény (Rákóczi fejedelem útja 107.) Horváth Endre Galéria - időszaki kiállítások (Mikszáth Kálmán Művelődési Központ, Rákóczi fejedelem útja 50.) Szerbtemplom - 1910-ben épült klasszicista épület, időszaki kiállítások (Szerb utca 5.) Ipoly-menti Zsidó Gyűjtemény és Imaház (Hunyadi utca 24.) Palóc liget, botanikai ritkaságokkal Nyírjesi tavak - horgászat, védett erdők és források Nyírjesi Füvészkert és Vadaspark Éger láp természetvédelmi tanösvény Ipoly folyó, horgászparadicsom Balassagyarmat köztéri szobrai A volt Pénzügyi Palota épülete (Bajcsy-Zsilinszky út 6.) A megyei bíróság épülete (Köztársaság tér 2.) Balassagyarmati börtön (Madách utca 2.) Mikszáth Kálmán lakóháza (Madách utca 8.) Szabó Lőrinc lakóháza (Szabó Lőrinc utca 10.) Barokk emeletes polgárházak - 1780 körül (Rákóczi fejedelem útja) Szecessziós villasor - 1910 körül (Bajcsy-Zsilinszky út) Az angolkisasszonyok zárdája (Civitas Fortissima tér 7.) Egykori Balassa Szálloda (klasszicista, Petőfi Sándor kétszer is megszállt itt; Rákóczi fejedelem útja 39.) Műemlék ortodox zsidó temető (Temető utca 6.)
Templomok
Református templom (Ady Endre utca 10.) Balassagyarmati evangélikus templom (barokk, 1785–1786 között, tornya 1793–1794 között épült; Kossuth Lajos út 36–38.) Bosco Szent János szalézi rendház és templom (1935; Kossuth Lajos út 41.) Római katolikus Szentháromság-templom (barokk, 1740–1746 között épült; Rákóczi fejedelem útja 20.) Mária a Szentlélek Mátkája templom (1995–1998 között épült; Perczel Mór – Honti utca sarka)
Csodálatos park közepén áll a Múzeum épülete. A palota előtti parkban Petőfi szobra, egy háromtányéros szökőkút és egy Országzászló áll. A múzeum látszólag egy szép palota, de lépten-nyomon az átalakítások apróbb fogyatékosságát veszi észre az ember, miközben a nemes vonások is megmaradnak. Már maga a bejárat is egy szűk lépcsőházi -- előszoba méretű kis térségre -- szorítkozik. Innen lép az ember egy "személyzeti bejáró"-méretű ajtón az egyszerűen csak "kőtárnak" nevezett díszterembe, ahol a szép díszoszlopok között elrejtve látható néhány emléktábla. Innen nyílik egy bemutatóterem, aminek lépcsős padozata van, mint egy mozinak. Ezeken a lépcsőkön sorakoznak a csodálatos tárlók, kincset érő gyűjteménnyel.
Nagy Iván dolgozószobáját igyekeztek az eredetihez hasonló formában rekonstruálni a Palóc Múzeum felső emeletén. Hangulatos és méltóságot sugárzó a berendezett szobasarok.
Nagy Iván történésznek köszönhetően – múzeumalapítás céljából – létrejött a Nógrád vármegyei Múzeumi Társulat 1891. március 15-én Balassagyarmaton. A 19. század hetvenes éveitől gyors ütemben szaporodó múzeumi társulatok és egyesületek között ez volt a tizenötödik vidéki múzeumalapítási törekvés. Az Alapszabály a Múzeumi Társulat célját így rögzítette: “Felkutatni és egybegyűjteni mindazt, ami történelmi, régészeti, természet- vagy néprajzi tekintetben kiváltképpen Nógrád vármegyére vonatkozik.” A Nógrád vármegyei Múzeum ajándékozás révén gyarapodott.
Nagy Iván (Balassagyarmat, 1824. június 18. – Horpács, 1898. október 26.) az egyik legnagyobb hatású magyar genealógus, heraldikus, történész. Magyarország családai című műve ma is alapvető forrás a családkutatók számára. A magyar genealógia fejlődését egymaga, minden segítség és támogatás nélkül mozdította előre. Elsősorban családkutató és nem elméleti genealógus volt, akárcsak a legtöbb magyar kollégája. 1891-ben az ő ösztönzésére jött létre a Nógrádvármegyei Múzeum-Társulat és ugyanebben az évben Balassagyarmaton a Nógrád megyei Múzeum (ma Palóc Múzeum), amelynek hatalmas, tízezer kötetes könyvtárát is szánta.
A tárlókban gazdag anyag sorakozik fel, bemutatva a népi művészet csodálatos értékeit. Művészi faragású tárgyak (csanakok, hangszerek, botok), bútorok, ruhadarabok, fejdíszek, hímzések, csipkék, ékszerek.
Az alapítást követő néhány hónap alatt olyan jelentős mennyiségű tárgy gyűlt össze, hogy az azóta lebontott Nemzeti Iskola egyik tágas termében kiállítást rendezhettek. A nagy mennyiségű tárgy elhelyezésére a Nemzeti Iskola terme egy idő után már nem volt elegendő, 1894-ben tehát átszállították az ún. Gabonyi-féle házba. A termek zsúfoltsága, megosztott elhelyezése a látogatók további fogadását nem tette lehetővé. E kényszerhelyzet rövid időn belül felvetette az új múzeum építésének gondolatát. 1910-ben meghirdették a pályázatot a múzeum építési tervének elkészítésére. A beérkezett 15 pályamunka közül Walder Gyula terveit találták a legjobbnak.
A múzeum építéséhez 1914. március 6-án kezdtek hozzá. Még ez év nyarán megkezdhették az eddig különböző intézményekben őrzött tárgyi gyűjtemény átszállítását. 1914-15 telén laktanyának használták, 1917 nyarán jótékony célú kézimunka kiállítást nyitottak meg, és 1917 őszétől 1925 tavaszáig a hatóságok foglalták le az épületet, kórháznak, csendőrségnek használták. A különböző igénybevétel nem csak az épület állagát rongálta meg, hanem az itt őrzött tárgyi gyűjtemény 80 %-át is elpusztította. 1926 őszén fejeződtek be a tatarozási munkálatok, és indult el újra a tárgygyűjtés, különös tekintettel a néprajzra.
A Múzeumi Társulat rendkívüli közgyűlése 1930. szeptember 15-én elhatározta, hogy az alapító iránti tiszteletből az intézménynek a Nógrádvármegyei Nagy Iván Múzeum nevet adja. A múzeum a nyilvánosság előtt 1931. november 29-én nyílt meg. 1936. július 17-én a vallás- és közoktatási miniszter a Nagy Iván Múzeumot közgyűjteménnyé nyilvánította. 1940 után a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségétől sorra érkeztek a gyűjtemények összecsomagolását, biztonságos helyre való szállítását sürgető követelések. A múzeum vezetője a szükséges intézkedéseket tudatosan nem hajtotta végre, sőt lehetővé tette, hogy 1944 nyarán német katonák költözzenek az intézménybe. Ezzel a szabadon, a vitrinekben elhelyezett tárgyak sorsa megpecsételődött, a gyűjtemény 90%-a elpusztult, illetve elkallódott.
A háborút követő években Krepuska Gyula és munkatársai öntevékenyen gondozásukba vették a múzeumot. Megkezdték a romok és a szemét eltakarítását, az épület állagának helyreállítását, a megmaradt múzeumi anyag rendezését. 1949-ben Manga János néprajzkutatót kinevezték a múzeum vezetőjévé. Patai Pál ősrégész 1950-ben, Lipthay Béla entomológus 1952-től került Balassagyarmatra.
A rendszeres néprajzi munka Manga János kinevezésével indult meg. 1950-ben viseleti tárgyak gyűjtését kezdték meg. Manga János nagy súlyt fektetett a népi hangszerek, a pásztorélet, az ünnepi szokások, a kismesterségek tárgyi anyagának gyűjtésére, emlékanyagának lejegyzésére. 1950-ben államosították a múzeumot, felsőbb rendelkezésre az intézmény nevét Palóc Múzeumra változtatták. 1963. május 1-től került sor a múzeumok decentralizációjára. 1970 nyarán a megyei múzeumi szervezet központja Salgótarjánba került. Az 1960-as évek óta több neves kutató is itt dolgozott, többek között Flórián Mária, Gádor Judit, Zólyomi József és Kapros Márta, 1986-ban lett a múzeum munkatársa Limbacher Gábor és Lengyel Ágnes.
A múzeum fő kutatási területei a népművészet, ezen belül a textil és a viselet, a népi vallásosság, népi írásosság valamint a szokások és hagyományok. A múzeum jelentős néprajzi gyűjteménnyel rendelkezik, ezen belül kiemelkedik a textil és viselet-, a pásztor-, és a népi vallásosság tárgyi gyűjteménye. A múzeum új kutatási irányvonala a 2001-ben újraindított Palóckutatásban foglal helyet. (Zólyomi József: A múzeum történetéből)
A földszinti lépcsőzetes bemutatóteremben az üvegvitrinekben elképesztő mennyiségű használati tárgy van kiállítva. A palóc hagyományokat nagyon jól mutatják be a szépen díszített bútorok, a kiállított festett- faragott használati tárgyak, a szép, színes hímzések, sőt még egy húsvéti-tojás gyűjtemény is. Az emeleten vallásos festmények, szentképek, imakönyvek mutatják be a népi vallásosság mindennapjait.
Az első emeleten diaporámák, használati tárgyak, öltözetek, fényképek mutatják be a születéstől a halálig a palóc élet hétköznapjait és ünnepeit. A bemutatott jelenetek nagyon életszerűek, meggyőzőek, csak a bábok arcai sajnos szinte jelzésszerűek, jelképesek. Érdekes lenne az is, ha a palóc nyelvjárást valahogy bemutatnák, mert az is nyomtalanul eltűnik lassan a mindennapi használatból.
Nagyon érdekes volt látni a földműves élet jelenetei mellett a bemutatott konyhákat is, a használati tárgyakat, a nyitott tűzhelyet, a kemencét. Izgalmas volt a kiállított kovácsműhely tanulmányozása. Mindenféle szerszám itt sorakozik a tűzhely körül, még egy kézihajtású régi-régi fúrógép is ott áll a műhely sarkában.
A múzeum mögött egy parasztudvarnyi skanzen is található. A parasztház félméternyi gerenda lábazat fölött fonott rőzse fallal és sárral vastagon tapasztva nem biztos, hogy nagy hőszigetelést produkáltak, de a meleget a kemence biztosíthatta. A lakóházzal szemben istálló, ól és széna-szalma tároló állt. Az udvar végében egy nyitott pajtában fából készült olajsajtoló áll, mellette egy kis gerendaházban szőlőprés található.
A parasztház lakószobájában az ágyon magasra dagasztott szalmazsák, vastag dunyha volt, egy csecsemő fateknőben feküdt. A gerendába vert szögön lógott néhány csizma, díszruha, kosár lógott. Falóca, padnak is használt tároló láda és egy nagyméretű tároló láda volt még látható a szobában. Felfüggesztve "fregolin"-szerű szárítókeret (és tároló alkalmatosság lógott a szoba végében.
A ötletét a balassagyarmati városvezetés irányába még 2002-ben vetettem fel az akkori polgármester, Juhász Péter úr felé. Tekintve, hogy korábban rendezett veterán motorkerékpár kiállításoknak nagy sikere volt, és a nézőközönség a vendégkönyvek tanúsága szerint is hiányolja e híres magyar motormárka állandó kiállítását. Juhász úr mandátuma végén messzemenő ígéreteket nem akart tenni, de segített más intézményeknél nyolc motor elraktározásának megoldásában, mivel akkor már elhelyezési gondokkal is küszködtem. Lombos polgármester úrnak is felvetettem az ötletet, de a városnak nem volt megfelelő épülete múzeum kialakítására - mondta. Változás az ügyben Medvácz Lajos polgármester úr mandátuma alatt történt. Indítványozta a képviselőtestület tagjai előtt a volt Kábel Klub pincehelyiségének múzeummá alakítását, akik egyhangúan támogatták a javaslatot. Először, mikor lementem a lépcsőn, eléggé meglepődtem, mert 20 centiméternyi víz állt a 400 négyzetméteres pincében, egy csőtörés következtében. Mivel a gyűjteményem nem motorcsónakokból, hanem motorkerékpárokból áll, inkább a szárazpadlós megoldás mellett döntöttünk. A víz kiszivattyúzása után következett a teljesen kifosztott pince világításrendszerének megújítása, a festés-tapétázás, vízvezeték javítás, majd a motorok leengedése a meredek lépcsőn. Az Axelo Kft. jóvoltából megérkeztek a vitrinek és posztamensek bútorlapjai. Megkezdődött a Múzeum berendezése: a motorok tisztítása, a vitrinek összeszerelése, a kiállítóhelyek kialakítása. Balogh Ádám barátommal szinte minden esténket a múzeum kialakítása töltötte ki. Eljött a várt dátum: 2008. március 6., a sajtótájékoztató napja, ami az első nyilvános szereplésünk volt. Sorra jelentek meg a cikkek és közvetítések, jöttek a telefonok, érdeklődtek a nyitás felől. Március 15-ére, nemzeti ünnepünkre tettük a nyitás napját, mert ekkor biztos senki sem dolgozik, és így aki akart, el tudott jönni a megnyitóra. Az internetes fórumokon megjelentek alapján sejteni lehetett, hogy jönnek majd szép számmal. Nem kellett csalódnom, sok motoros, közöttük pannoniások is megjelentek. A polgármester úrral és Ádám Györggyel, az alapítványi elnökkel büszkén húztuk ki magunkat, és kértük fel a megnyitásra Paulovits Imrét a Motor Revü c. szaklap főszerkesztőjét. Ezután Fóti Gyula, a Magyar Gépek Túra Szakosztályának elnöke adta át a Múzeum részére az elismerésüket jelképező bekeretezett emblémájukat. Sorra jöttek az interjúk és a TV stábok, akik hírét vitték a Múzeumnak, mely azóta szorgos hétköznapjait éli, további lassan megvalósuló tervekkel. (A gyűjteményt létrehozó Szakács László írása) Balassagyarmaton ifj. Szakács László gépészmérnök 1995 óta gyűjt Pannónia motorkerékpárokat, és országos szinten is jelentős Pannónia gyűjteményre tett szert. Olyan gyűjteményre, amely már megérett arra, hogy állandó kiállítás formájában a nagyközönség is megismerhesse. Két nógrádi település, Rétság és Bercel már felajánlotta befogadó szándékát, de a lokálpatriotizmus még erősebb. De miből is áll a kb. 5 millió Ft eszmei értékű gyűjtemény? Nos, 20 db kiállítható állapotú és további 13 db restaurálandó motorkerékpárból, 7 db oldalkocsiból, 2 db utánfutóból, 4 db ún. stabilmotorból, de van itt még számtalan gépkönyv, műszaki rajz, kezelési utasítás, és még megannyi műszaki ritkaság, benzinkutak stb. Egy nagy darab magyar technikatörténet, hiszen a Pannónia motor a Csepel Művek terméke, egy igazi hungaricum, igen tudjuk, nem Yamaha, nem Suzuki, de éppen ez adja értékét. Ez az a motorkerékpár típus, amiből a legfiatalabb is 27 éves, de még mindig lehet látni néha az utakon. Szakács László elmondta: 13 éve gyűjti a Pannóniákat, ez volt a legnagyobb számban gyártott és legismertebb magyar motormárka, 1954-től 1975-ig, a Csepeli Motorkerékpárgyár bezárásáig gyártották. A Kossuth Lajos utca elején, egy pincehelységben található ez az érdekes gyűjtemény. Kissé bizalmatlanul óvatoskodtunk le a meredek lépcsőkön és ott szembe találkoztunk egy roncs állapotban levő, sáros, szalmával beszórt ócska oldalkocsissal. Balra fordulva egy hosszú pincefolyosóba léptünk, ahol példás rendben állnak a különböző motorok. Ezek már látszólag menetkész állapotban vannak, csillognak, mindegyik mellett tábla mutatja a motor adatait. A folyosó mindkét végén tükörfal teszi a motorsor látványát még hosszabbá. Érdekes a fal vörös tapétája, a motorokkal szemközti falat borító fényképek és oklevelek, meg ismertetők valamint újságcikkek. Büszke lehet a múzeumot megálmodó, megszervező, a motorokat felkutató és javító Szakács László.
Alaposan végig csodáltuk a motorok sorát, visszaemlékeztünk arra az időre, amikor még nagyon ritka volt az autó a forgalomban, és sok motorkerékpár volt látható. Magyar motorok. Időközben megérkezett Szakács László is (a középső képen sárga pólóban). A jogosan büszke alapítót nagyon megdicsértük ezért az óriási munkáért. Az oldalfülkékben szervizműszerek, kiszerelt motorkerékpár-motorok és egy benzinkút szerelvényei voltak még láthatók. A múzeum nem kér belépti díjat, egy perselybe teheti bele mindenki azt az összeget, amivel honorálni szándékozik a nagy élményt.
Tartalomjegyzékhez <<< Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső ------------- http://hu.wikipedia.org/wiki/Balassagyarmat http://bgyinfo.hu/pannoniamuzeum/kiallitas.html ifj. Szakács László telefon: 06 (30) 746 18 06 e-mail: pannoniamuzeum@freemail.hu http://www.agt.bme.hu/balassi/szakacs_pannonia.html http://www.szeporszag.hu/Pann%C3%B3nia+motorm%C3%BAzeum+-+Balassagyarmat.latnivalo http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Iv%C3%A1n _(t%C3%B6rt%C3%A9n%C3%A9sz)
|