Ipolytarnóc (szlovákul: Ipeľský Trnovec) község Nógrád megyében, a Salgótarjáni járásban. Ipolytarnóc Nógrád megye legészakibb települése, az Ipoly bal partján terül el, határában kezdődik a folyó völgyének magyarországi szakasza, amely itt keresztezi a szlovák-magyar szárazföldi országhatárt. Budapesttől 140 km-re, a megyeszékhelytől, Salgótarjántól 26 km-re található. A községet első ízben -- Tarnócz néven -- az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék említi, ami azt bizonyítja, hogy volt plébániája. A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye losonci járásához tartozott, és egyben a járás egyetlen Magyarországon maradt települése is. A falu az 1873-as községtörvénytől 1950-ig kisközség. 1951. február 1-től 1973. április 30-ig önálló községi tanácsa volt. 1973. május 1-től Litke társközsége a rendszerváltozásig. 1990-től közigazgatásilag önálló település, amelynek mindennapi életét választott polgármester és képviselő-testület irányítja. Teljes népesség 452 fő (2013. január 1.). 2001-ben a település lakosságának 91%-a magyar, 9%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Nevezetességei Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület – Európa Diplomás őslénytani bemutatóhely Római katolikus templom Szent-Anna temetőkápolna Bory-kúria Ipolytarnóci Ősmaradványok Ősmaradványok - Tanösvények - Cápafog - Lábnyomok - Fák - Levelek - Vulkáni katasztrófa Világhírű természetvédelmi területünk a régmúlt emlékeit őrzi, egy vulkánkitörés során betemetett miocén kori, ősi kincseket. Fogalmazhatnánk úgy is, jelen idők divatját követve: a katasztrófa turizmus célpontja területünk! Az Ősvilági Pompeji Budapesttől csupán 150 km-re, ÉK felé, Magyarország szlovákiai határának közelében található. Példás kezelőnk a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. Miocén Parkunkban cápafogakkal hintett tengerparti föveny, szubtrópusi erdő hatalmas, megkövesedett fái, egzotikus növénylenyomatok, ősvilági szörnyek lábnyomai, a vulkáni tufa áradatában összesült maradványok, s mindezek eredeti helyzetükben, egy geológiai tanösvény mentén ismerhetők meg. S a rejtély a legek birodalmában: csupán a töredékek töredéke került ez idáig felszínre, a múlt nagy része lábunk alatt, még feltáratlan! Az 1836-ban elkezdődött tudományos kutatások eredményeit felfűző geológiai tanösvényünk 28 éve áll a látogatók rendelkezésére. Nógrád megye északi szögletében, az Ipoly-folyó közelében bújik meg földtani örökségünk gyöngyszeme, az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület. Ipolytarnóc nevét először a környéken megtalált közel 100 méter hosszúságú, és 8 méter kerületű óriási megkövesült fa tette híressé. A világ legnagyobb ismert megkövesedett fenyő-féléjét a Borókás-patak bontotta ki a vulkáni kőzetek halotti lepléből. A helybéliek „Gyurtyánkő-lóczának” nevezték el, és kővé válásáról varázslatos meséket szőttek. Mondják, hogy a régiek hídnak használták a patak felett átívelő hatalmas fatörzset, darabjait pedig fenőkőnek vitték házaikba. Ma már védett helyen, földalatti teremben látható a megmaradt két darabja a hatalmas fatörzsnek. A régi metszet reprodukciója a falon sejteti az egykori körülményeket, a terem falán pedig hatalmas kör mutatja a fa-matuzsálem valamikori méretét. Mindenesetre az idő és az emberi közreműködés jócskán elvékonyította a fatörzset, amit ma már a pince egyenletes klímáján kívül egy hosszú plexi-tető is véd (az emberi érintéstől). A központi épület az erdő szélén csupán a felirattal csalogat: "Ősfenyő belépő". Kisforgalmú parkoló fogad, de egyébként nagy csönd és nyugalom -- most éppen nincsenek turista csoportok, iskolák, csupán néhány autónyi látogató lehet a területen. Az épületbe lépve az emléktárgy bolt mellett található a pénztár, szemben pedig egy folyosó vezet az előadótermek, a 4D-mozi, és a technikai helyiségek felé. Az épület közepén a folyosót üvegpadló keresztezi: lenn kövesült fák hevernek a kiszáradt patakmedret mintázó kővel borított mélyedésben. Van egy időutazást sugalló fénykép- és kőzetkiállítás a terület régmúltjáról és az elképzelt távoli jövőről. A központi épület előtt egy üvegfalú bemutatótérben őskori erdő embermagasságú kövesült fatönkjei közt képzelhetjük el az egykori őserdőt. A terület első tudományos vizsgálatai 1836-ban kezdődtek el Kubinyi Ferenc révén, és időközben a téma iránt érdeklődők zarándokhelyévé vált. Az Ősvilági Pompejinek is nevezett, Európa Diplomás és világörökségi nevezés alatt álló terület 23-17 millió éves képződményeinek változatos kövületei részben az egykori földrajzi helyzetének, az őskörnyezetet elpusztító, ám egyúttal maga alá is temető vulkáni katasztrófának, részben pedig a különleges konzerválódási körülményeknek köszönhetően válhattak közkincsé. A vulkáni katasztrófa elpusztította az ősi Ipolytarnócot, de egyúttal lehetőséget is adott arra, hogy maradványai átvészeljék az évmilliókat. A tovatűnt világ relikviáit geológiai tanösvényünk őrzi. A területre érkező látogatókat az Ősfenyő Belépő fogadóépület üdvözli, amely önmagában is figyelmet érdemel: közlekedő folyosója a tarnóci gigantikus megkövesedett fa belső üregét példázza, kiállító- és vetítőtermeiben pedig a földtani múlt történései kerülnek szemléletes bemutatásra. Különleges élményt nyújtott a 4D-mozi. Biztonsági övekkel csatoltuk be magunkat, polarizációs szemüvegeket vettünk fel, így néztünk végig egy rajzfilmet. A film a távoli -- hipermodern, fantasztikus technikát alkalmazó -- jövőből egy elképzelt "időgép" segítségével vitt vissza minket a régmúltba, a miocén korba. Láttuk az akkori állatok elképzelt világát, életét. Természetesen a film kihasználta a térbeli ábrázolás mindenféle lehetőségét. Az állatok szinte érinthető közelségben mozogtak, mancsaik csapkodása elől az ember önkéntelenül is el akart hajolni, ugrani (de ebben a bekötött biztonsági öv szigorúan akadályozott). A film a múltbeli vulkánkitörés katasztrófa-élményével végződött... (Remek élmény volt...) A miocén földtörténeti kor 23 millió évvel ezelőtt kezdődött, az oligocén kor után, és mintegy 5,3 millió évvel ezelőtt zárult, a pliocén kor előtt. Elnevezése Sir Charles Lyelltől ered (a meión (kevesebb) és cénó (új) szavak összetételével), ami arra utal, hogy ebben a korban a fajok változatossága jóval kisebb, mint az előző korokban. Határait nem egyszerű megszabni, hiszen sem a korszak elején, sem a végén nem történt drámai jellegű esemény, pusztán az oligocén végén elkezdődött lehűlés folytatódott. A miocén korban indult meg az a lassú lehűlési folyamat, amely később majd a jégkorszakot fogja kiváltani. A kontinensek ekkorra már nagyjából a mai helyzetükben voltak, egy kivételtől eltekintve: Észak-Amerika és Dél-Amerika között még nem létezett kapcsolat. A Kárpátok és Alpok kiemelkedésével párhuzamosan erős vulkanizmus indult meg a Kárpát-medence nagy részén. A miocénben a Kárpát-medence nagy részét beltenger borította, így a térség nagy részén megtalálhatók a kor képződményei. Sok helyen hatalmas üledékhézagra települnek, ahol évtízmilliók óta nem volt tengeri környezet. Nagy részük azonban medenceüledék, amelyeket nagy vastagságú (több ezer méteres) fiatalabb üledékek takarnak. A medenceképződmények a nagyobb süllyedési sebességű mélyzóna mentén képződtek, amelyek a Kisalföld, a Dunántúl délnyugati része és az Alföld délkeleti része. Az Alpok, Kárpátok és Dinaridák nagyjából egy időben kezdtek emelkedni. A helyi tenger az északi kapcsolatait elveszítve az Eoparatethys állapotából a szorosabb értelemben vett Paratethysszé vált. Ebből alakult ki később a Pannon-tenger. (A miocén korról bővebben lásd: Wikipédia) Ősmaradványok - Tanösvények - Cápafog - Lábnyomok - Fák - Levelek - Vulkáni katasztrófa A terület túraúthálózata a geológiai tanösvényhez illeszkedő kőzetparki, biológiai, kőszikla és miocén-erdő ösvényekből épül fel. Ez utóbbiak a nyitvatartási időn belül, sétálójeggyel szabadon, túravezetés nélkül látogathatók. A Lombkorona sétány is bejárható, habár némi korlátozással, kérjük, vigyázzák értékeinket. A tájékozódást magyar - angol nyelvű információk segítik. A pénztár környékén eligazítótábla és néhány ügyeletes dolgozó segíti a tájékozódást, bár én egy kicsit szűkösnek találtam a kapott információt. Azt megtudtuk a szavaikból, hogy merre induljunk, hogy hol és mikor kezdődik a vezetés, de azt már nem, hogy melyik túrán mi várható, mit fogunk látni. Azt sem, hogy melyik útvonal mennyire nehéz. Mindenesetre mi a Geológiai tanösvényt céloztuk meg, úgy ítélve, hogy az ott kezdődő vezetés még kényelmesen elérhető. Lankásan emelkedő aszfaltos úton sétáltunk az erdei kapuig. Baloldalon erdő mellett haladtunk, jobb oldalon ráláttunk a patakvölgyben elterülő Miocén erdő változatos világára. Erdőnek ugyan nem nagyon tűnt, fák helyett cserjés ligetek, tavacskák szigetekkel és hidakkal látszottak a kerítésen túl. A kerítés mellett részünkre sziklacsoportok mutatták be a különböző kőzetfajtákat Geológiai tanösvény Egy ősi tenger, a Paratethys fenekétől - egy folyóparti, szubtrópusi esőerdő övezetén keresztül - a vulkánok tetejéig ívelő időutazás révén csöppen a látogató a történelem előtti múltba. A példásan akadálymentesített, 800 m hosszú körút utcai cipőben, esős időben is bonyodalom nélkül bejárható. A tanösvény kiállításai magyar-angol nyelvűek. Legfontosabb ősmaradványai a cápafogak, kövesedett fák, levéllenyomatok és az ősállati lábnyomok. A lábnyomos homokkövet két csarnok és egy védőpince rész mutatja be, a legújabb, folyamatban levő feltárások belső terét ideiglenes, faszerkezetű épület védi. Nem kellett sokáig várnunk. Az előre jelzett időben, pontosan érkezett meg vezetőnk. Elmondta a terület geológiai történetét, az ősi tengerpart és folyótorkolat -- leletekből kiolvasható -- életét. Szinte magunk előtt láttuk a különböző geológiai rétegek kialakulását, a folyóparton dagonyázó ősi állatok nyüzsgését, majd az életet megváltoztató hatalmas vulkánkitörést. A vulkán kidöntötte a hatalmas fákat, vastag hamuréteggel konzerválta a lágy iszapba nyomódott állati lábnyomokat.
Több fedett bemutatócsarnok tartalmazza a nagy területű partrészletet. Az elképesztően sok lábnyom sokszor a mostoha világítás miatt (ugyanakkor számunkra, laikusok számára) nehezen sejthető, de a legtöbb világosan kivehető. A legnagyobb csarnokban sztereo vetítést is láttunk, a miocénkori elképzelt környezetet és élővilágot mutatta be. Ennek a nagy csarnoknak az egyik oldalát teljes hosszában hátulról megvilágított hatalmas diaporáma fedi. A nagycsarnok kiállítása világszínvonalú, a terület ősmaradványai mellett az egyéb európai -- és magyar -- lábnyomos lelőhelyek ismertetésére is kitér. Az egykori vegetációt egy ősnövénysarok rekonstrukciója teszi szemléletessé, a lábnyomok alapján rekonstruált állatok pedig háromdimenziós kivetítés segítségével elevenednek meg. A vetített anyagból részletek a YouTube-n. Az ösvény mentén a meredek parton nagyon jól tanulmányozható a geológiai rétegek váltakozása, gyűrődése. A mellettünk levő -- most éppen száraz -- patakmederben kövesült fa csonkja látható, de az oldalfalból is derékvastagságú fa-kövület lóg ki.
A partfal végig az üledékrétegek szinte szabályos tagozódását mutatja. Az ember önkéntelenül is azt lesi, nem lát-e meg egy cápafogat, vagy ősállat csontot, ami kilóg a falból. Szomorúságunkra egyetlen leletet se leltünk (a falból kilógó fatörzsön kívül), de a látvány és a kapott ismeret-anyag csodálatos volt. Lombkorona sétány A különleges ösvény bejárása némi bátorságot igényel, de nagyon megéri. Az Ipolytarnóci Ősmaradványok egyik új fejlesztéseként a természetvédelmi terület játszótere mellett egy lomb- sétány épült, amely igazi csemege a kalandvágyóknak. A kilátótorony, csúszda és a lombkorona ösvény biztosítás nélküli alsó szakaszán az általános előírásokat kell betartani, viszont a lombkorona sétány legfelső, hevederes szintje csak szabályozott keretben áll a látogatók rendelkezésére. Mivel veszélyes, ezért a lombsétány felső szintje csak a biztonsági előírások teljes betartásával látogatható, esős, csúszós időben zárva tart. A mintegy 150 méter hosszan, és 8-10 méteres magasságban a fák lombjai közt húzódó, keskeny függőhidakból álló sétányon a látogatók hevederrel bebiztosítva fedezhetik fel a lombkoronában megbújó erdei vadvilág talajszintről nem látható mindennapjait. De ehhez a látványhoz fel kell készülni! A lombkorona ösvényt csak azok vehetik felügyelet mellett igénybe, akik a helyszíni kiképzésen és a biztonsági előírásoknak megfelelnek. Ingyenes a szolgáltatás, de csak azok számára, akik a geológiai tanösvényre vagy a 4D moziba aznap már jegyet váltottak. (A jegyet a helyszínen be kell mutatni.) Mivel a sétány legfelső szintjének áteresztő képessége limitált, ezért várhatóan csak 10 fős csoportokban és félórás váltásban követhetik egymást a legrátermettebbek, érdemes ennek tudtával tervezni ezt a különleges program lehetőséget. Miocén erdő Az ősnövények jelenkori leszármazottjaiból, többszáz éves távlatban kialakuló arborétumban fotogén ősvilági szörnyek hívják találkozóra a vállalkozókat. 2010 augusztusától az új fogadóépülettől a geológiai tanösvény bejáratáig vezető kőzetparki ösvény melletti 4 hektáros területen új arborétum várja a látogatókat. A miocén erdőben (ami -- mint már említettem -- számomra inkább csak egy szolid cserjésnek tűnt. A kövesült fákhoz képest az ember ugyanis sokkal tekintélyesebb fákat képzelne el. A "szörnyek" is simogathatóak, meglovagolhatóak a fényképezgető családok nagy örömére. Az állat-rekonstrukciókat is bizalmatlanul szemlélem, hiszen ebből az időtávolságból megbízhatóan nem rekonstruálhatók ezek az ősi szörnyek) a 20 millió évvel ezelőtti miocén kor flórájának jelenkori leszármazottjai és ősállatreprodukciók között vezet az út. A pihenőhelyekkel szabdalt, gyaloghidakon átívelő ösvények mentén különleges, exotikus helyekről származó növények bontogatják lombjaikat. Árnyékukban minden olyan miocén kori állatfaj élethű szobra megtalálható, amelynek lábnyomait megtalálták az ipolytarnóci ősvilág mára megkövült, agyagos talajában. (Mindenesetre tekintélyes feladat volt ezeknek az állatoknak a rekonstruálása a lábnyom alakja, benyomódása és lépéstávolsága alapján. Alapos irodalmi kutatás, lelőhelyek és jegyzőkönyvek tanulmányozása lehetett szükséges ahhoz, hogy sejthessék a tudósok ezeknek az élőlényeknek az életmódját, táplálkozását, külső testfelszínét.) Kőzetparki Ösvény A fogadóépülettől a geológiai tanösvény bejáratáig egy 700 m-es útszakasz, a kőzetparki ösvény vezet el. Minden egyes lépése 15 ezer évvel visz közelebb a geológiai tanösvény bejáratánál levő rétegek korához. Az idő kerekét visszapörgető séta átéléséhez 2 millió évenkénti tanúkövek feliratai és az idősorba illeszkedő környékbeli kőzetminták nyújtanak segítséget. Biológiai ösvények A Geológiai ösvény bejárata mellől induló és a Fogadóépületig vezető biológiai sétányok kellemes kikapcsolódás ígéretével ismertetik a terület élővilágát. A 2 ill. 4 km hosszúságú erdei ösvényeket pihenőhelyek, kilátó és a helyi kőbányászkodás tájba simuló emlékhelyei színesítik.(Bejárásuk esős időben kevésbé ajánlott.) Kőszikla ösvény A Geológiai ösvénytől 100 méterre, a felső parkoló mellől induló és Botos árokig, majd a Fogadóépületig vezető 4 km hosszú Kőszikla ösvény vízmosások, tanyaromok, kőzetkibúvások és felhagyott kőbányák mentén vezeti látogatóit. Kapaszkodós rész, főképp második szakasza nagyobb felkészültséget igényel, de megéri. Az ösvény mindjárt az elején meredek partoldal megmászását igényelte. A felkészültséget és nagyobb időráfordítás igénylő túrát kihagytuk. Ősmaradványok - Tanösvények - Cápafog - Lábnyomok - Fák - Levelek - Vulkáni katasztrófa A Paratethys - az egykori trópusi sekélytenger partszegélyi övezetében, 23 millió éve halmozódott fel az a homokkő, mely a geológiai tanösvény elején fogadja a látogatókat. Jellegzetes zöld színét a glaukonit ásvány 5%-ot meghaladó feldúsulása okozza, áthalmozott, régebbi korok kőzeteiből sodorták össze az alsó miocén áramlatok. De más is összesodródott itt a partszegélyi környezetben, a cápafogaktól hemzsegő, és ráják, delfinek, tengeri tehenek, krokodilok összemosott csontjait tartalmazó „cápafogas réteg”. A népi fantázia leleményes, az előkerült cápafogakat a helybéliek megkövesült madárnyelveknek nevezték el és ekként árusították is a területre vetődőknek, egészen a múlt század közepéig. Szerencsére a védelem időben közbeszólt, a lelőhely megmaradt, feltárása pedig száz év után folytatódott. Legújabb feldolgozása 19 cápa nemzetség jelenlétét mutatta ki az összemosott, áthalmozódott maradványokból. (Kocsis-Geol_Carpath_2007_Ipolytarnoc.pdf) Tengeri élőlények táplálkozásnyomai láthatók a geológiai tanösvényen található, vulkáni ártufa által vonszolt homokkő-konglomerátum tömb felszínén, bizonyítva a tengerpart egykori jelenlétét. Ősmaradványok - Tanösvények - Cápafog - Lábnyomok - Fák - Levelek - Vulkáni katasztrófa A geológiai tanösvény középső szakaszán bukkan felszínre az a lábnyomos homokkő, melyen páratlan értékű pillanatfelvételek, ősállati nyomok maradtak hátra. Ez idáig, közel 2 ezer m2 felületen, 11 gerinces állatfaj 3 ezer lábnyomát sikerült beazonosítani, de az ősorrszarvú, őz, szarvasfélék, ragadozók és madarak lábnyomai mellett egyéb nyomfosszíliák is iszapba kövültek. Az ipolytarnóci rétegek előfordulása a világ egyik leggazdagabb komplex lábnyomos lelőhelye! Ornithotarnocia lambrechti Kordos, 1985 (1) Aviadactyla media Kordos, 1985 (2) Tetraornithopedia tasnadii Kordos, 1985 (3) Passeripeda ipolyensis Kordos, 1985 (4)
Emlősök Bestiopeda maxima Kordos, 1985 (11) Bestiopeda tarnocensis Vialov, 1985 (7) Carnivoripeda nogradensis Kordos, 1985 (5) Mustelipeda punctata Kordos, 1985 (6) Rhinoceripeda tasnadyi Vialov, 1966 (10) Megapecoripeda miocaenica Kordos, 1985 (8) Pecoripeda hamori Vialov, 1986 (9) Nem árt tudni, hogy a latin elnevezések nem az állatok nevei, mert végződései - a nyomfosszíliák nevezéktanát követve - lábnyomokra utalnak. Így például a Bestiopeda név jelentése bestia, szörnyeteg lábnyoma. ( A párhuzamos nevezéktant követve a filmsztárrá előlépett Tyrannosaurus lábnyomának tudományos neve Tyrannosauripus. A tradíció során kialakult gyakorlat magyarázata az, hogy ritka az olyan lelet együttes, ahol a lábnyom mellett ott van a csontváz is, de a pontos beazonosítás hiányában is nevet kell adni a leletnek, a nyomfosszília is kövület. De mi sem menekülhetünk, világunkban mindenki és minden be van sorolva.) Ősmaradványok - Tanösvények - Cápafog - Lábnyomok - Fák - Levelek - Vulkáni katasztrófa Ipolytarnóc nevét először a tövében 8m kerületű és közel 100 m hosszúságúra becsült óriási megkövesült fa tette híressé. A Borókás árok két oldalát a XIX. század elején még kőhídként összekötő óriásfenyő kövesedett törzsének vizsgálatai a tudománytörténeti megismerés folyamatát szépen példázzák, a kovásodott fatörzs hányatott sorsa pedig veszélyeztetett természeti értékeink védelmének fontosságát hangsúlyozza. A világ legnagyobb ismert, kövesedett pinus-féléjét (Pinuxylon tarnocziense) a Borókás-patak bontotta ki a vulkáni kőzetek halotti lepléből. A helybéliek „Gyurtyánkő-lóczának” nevezték el, kővé válásáról varázslatos meséket szőttek. A fatörzs megkövesedését valójában a vulkáni rétegekből kioldódó, a fa anyagát átitató kovasav okozta. A terület első tudományos vizsgálatai, ásatásai a fatörzs mellett, 1836-ban kezdődtek el Kubinyi Ferenc révén. Már a fogadóépület előtt ott vannak a kövesült ősfák (manapság üvegcsarnok védi a leleteket), a híres ipolytarnóci lelet nagyobb darabjait ma már egy pince-építmény és plexi védőtető óvja. A falon látható egy régi metszet nagyítása, a másik falon pedig a fatörzs eredeti kerületének kétméteres rajza látható.
A kövesült fa két nagy darabja látható a pincében. Az egyik körüljárható, a másik egy vasrácson keresztül szemlélhető a pice folyosó folytatásában. Természetesen alaposan megkutatták a leletet: vizsgálva az évgyűrűk sűrűségét és az egykori éghajlat tulajdonságait. Az egykori óriásfenyő törzsének már csak 3 nagyobb töredékét láthatjuk eredeti helyzetében, nagy részét széthordták. Vastagabb törzsrészeit a pince boltozata, míg a lombkoronához tartozó vékonyabb részét a nagycsarnok épülete őrzi. Az ősfenyő évgyűrűinek vizsgálatával az alsó miocén napfolttevékenység 7 éves ciklusváltozását mutatták ki a jelenlegi 11 éves periódussal szemben. Egy ősmaradvány megannyi titkot rejthet önmagában, csak meg kell fejteni. Ami a tömegesen előkerült kövült famaradványok alapján még bizonyosnak mondható: egy megkövült erdő rejtezik a vulkáni képződmények alatt. Ősmaradványok - Tanösvények - Cápafog - Lábnyomok - Fák - Levelek - Vulkáni katasztrófa A lábnyomos felszínt növénymaradványok is tarkítják. Az innen és a közvetlen fedő portufából előkerült több, mint 15 ezer levéllenyomat révén sikerült rekonstruálni az egykori vegetációt. Az állatvilágnak trópusi-szubtrópusi esőerdő adott otthont. A csepegtető csúcsos levelek párás, háromezer mm-t is elérő csapadékos időjárást jeleznek. A többszintes erdőket páfrányok aljnövényzete mellett pálma, babér, magnólia, platán-félék uralták, míg óriási kimagasló fenyők őrizték a tájat. A növénytakarót uralkodóan babérlevelűek alkották, mint például a Magnolia mirabilis (liliomfa). Babérféle a cserje méretű Laurus princeps, vagy az a tudományra új faj, amely Ipolytarnócról kapta a nevét (Litsea ipolytarnocense). Ezt az extrém babérlevelű flórát a nemzetközi szakirodalom külön csoportba sorolja, és „Florenkomplex Ipolytarnóc” néven tartja számon. Mindezek mellett még számos más ősi, ma már kihalt fajnak is szerepe volt a flórában, ilyenek: az Engelhardia orsbergensis (ősi diófaféle), Platanus neptuni (ősi platánféle), Cyclocarya cyclocarpa (ősi diófaféle), valamint egészen egzotikus növények is jelen vannak, mint például a Schefflera gaudini (ősi, trópusi borostyánféle). A pálmák közül egy legyezőpálma, a Sabal major és egy kúszópálma, a Calamus noszkyi játszott fontos szerepet. Ez utóbbi a liánszint kialakításában vett részt egy másik egyszikű növénnyel, a Smilax aspera-val együtt. A flóra igen változatos, gazdag volt, és csaknem kivétel nélkül ősi, melegigényes, ún. palaeotrópusi elemek alkották. Ősmaradványok - Tanösvények - Cápafog - Lábnyomok - Fák - Levelek - Vulkáni katasztrófa Az ipolytarnóci rétegeket fedő vulkáni anyag (Gyulakeszi Riolittufa) a tanösvény középső szakaszán jelenik meg, végig kísérve a lábnyomos homokkő kibúvását. A vulkáni katasztrófát portufa szórás vezette be, melynek legalsó, sárgásbarnás, csíkozott rétege egyidejű nedvességkicsapódás kíséretében halmozódott fel az ősi felszínen, tufitos védőleple a legszebb növénylenyomatokat őrizte meg az utókornak. Az ősélőhelyet lavinaként betemető, riolittufa áradat később érkezett. Horzsaköves, szürkés anyagából feketés foltok, sávok sötétlenek ki. Az egykori növényzet faszenes töredékeit a forró vulkáni anyag ágyazta magába. A tanösvény mentén található fatörzsek egymással párhuzamosan, KÉK irányban dőltek ki, jelezve az ártufa haladási irányát. Ugyanezt az irányt jelzik a földrengések által generált kisméretű iszapredők is. A vulkáni katasztrófa elpusztította az ősi Ipolytarnócot, de egyúttal lehetőséget adott arra, hogy maradványai átvészeljék az évmilliókat. Az idők folyamán a riolittufából kiszivárgó kovasavas oldatok járták át az alsóbb rétegeket, kötőanyagot adva a lábnyomok homokkövének és a fatörzseknek egyaránt. A vulkáni anyagon mért kormeghatározások pontosították a lábnyomok korát is, a legkorszerűbb radioizotópos mérések 17 millió évesnek mutatják azt, amit a jóval régebbi laboratóriumi vizsgálatok 20 millió évesnek gondoltak. (Palfy_etal_2007_EPSL_Ipolytarnoc.pdf Marton_etal_2007_GC_Paleomagnetic study of Ipolytarnoc.pdf) Ősmaradványok - Tanösvények - Cápafog - Lábnyomok - Fák - Levelek - Vulkáni katasztrófa -------------------- http://osmaradvanyok.hu/index.php?p=hu_home
|