Rieth József

Gyermekkorom - Szeminárium, összeroppanás

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom  --  Szemináriumi élmények)    <<<   Összeroppanás   >>>     

 

          SZEMINÁRIUM, ÖSSZEROPPANÁSOM (TARTALOM)

Értés és felelés -

Vívódás -

Döntés -

 

 

            Értés és felelés            Értés és felelés - Vívódás - Döntés

 

Két tantárgy okozott számomra áthidalhatatlan akadályt, a filozófia és a dogmatika. Mindkettő latin nyelvű előadással és konzultációval zajlott. Mindkét tanár megkövetelte a precíz latin nyelvezetet, és a filozófia-jegyzet is, meg a dogmatika könyv is latin nyelvű volt. Két nehéz, de lényeges tantárgy várt rám én pedig se szókinccsel, se megfelelő nyelvtani háttérrel nem rendelkeztem.

 

A filozófia volt az első megpróbáltatásom. Vajda József volt a tanárom. Sajnos a filozófia nem volt kedvenc tárgyam, már a tanítóképzőben is kényszeredetten foglalkoztam vele. Ellenszenves volt számomra a "filozofálás", nem tudtam megérteni a filozófusok érveinek súlyát. A problémáikat mondvacsináltnak éreztem, a bizonyításaikat nem találtam meggyőzőnek, a filozófusokat -- akikkel találkoztam -- kissé (vagy talán inkább nagyon) hóbortos embereknek találtam. Ők egy más szakma emberei voltak, látszólag lebecsülték a mi természettudományos tárgyalási módunkat, cserébe én is csökkentértékűnek éreztem az ő bizonyítási eljárásaikat.

 

Magyarul sem értettem Vajda atya előadásainak mondanivalóját, a viták lényegét. Szigorú követelményeket támasztott filozófiai ismereteink elé. Egyértelműen elvárta a latin szövet pontos megértését, alkalmazását és a precíz beszámolót, sőt vitakészséget. Nehézségeimet látva megengedte volna bizonyos mértékű "konyha-latinság" használatát, de nem is akarta egyszerűsíteni a helyzetemet (bár a filozófia fontosságát ismerve nem is akceptálhatta nyelvi és így tudományos elmaradottságomat)..

 

Sima János dogmatikája roppant szigorú, és precíz volt (amint ő is következetesen szigorú és precíz volt a magánéletben, a tudományban és általában mindenben. Elvárta a hibátlan latinságot és a klasszikus nyelvi formák használatát, semmilyen pongyolaságot sem tűrt. A vallástörténet volt az első, ahol találkoztunk vele. Az anyag óriási szókincset és speciális fogalmak ismeretét igényelte. Schütz Antal Dogmatikáját tanultuk és szerencsére a magyar fordítást használhattam, így legalább sejtettem, hogy hol tartunk. De a Sima-órákon is veretes latinsággal folyt az előadás is, az anyag megvitatása is és -- természetesen -- a beszámoló is. Nem tudtam utol érni magamat. Makogtam, tehetetlenkedtem. Néhány sort betanultam, de a kérdésekkel már nem boldogultam. A filozófiatanulmányom szinte semmi ismeretet sem adott, de a vallástörténet és dogmatika stúdiuma -- bár érdekeltek és többet értettem meg belőlük -- érzésem szerint roppant hézagos ismeretet adott. Nagyon szégyelltem a csetlést, botlást, a -- kegyelemből való -- megtűrtségemet. Iszonyatos erőlködéssel próbáltam lépést tartani...

 

 

            Vívódás            Értés és felelés - Vívódás - Döntés

 

Egyre csak halmozódott a restanciám. Az új anyagok megértése a lemaradások miatt egyre nehezebbé vált. Nagyon sok kapcsolódó alapfogalom hiányzott, ami miatt nem tudtam lépést tartani a tananyaggal. Érthetetlen mondatokat magoltam be. Egyre erősebben éreztem, hogy nem tudok olyan pappá válni, amilyet magam elé képzeltem.

 

Egyre jobban aggasztott a közben sűrűsödő latin nyelvtani pótlások tortúrája. Már egy éve tanultam a szemináriumban, de a felvételem és az érvényes vizsgáim még feltételesek voltak, mert néhány nyelvtani vizsga feleletemet nem fogadták el, ezek pótlásával tartoztam. Közben tanulni kellett a többi tantárgyat. Az új anyagok betanulása óriási erőt igényelt, nem jutott idő a pótlásokból való felkészülésre.

 

Folyton az a kísértés gyötört, hogy ezzel az erővel fizikából, kémiából milyen eredményt érhetnék el. Ott kiváló lehetnék, itt meg áthomorító, csapnivaló vagyok, a papság szégyene. A tanárok megértően vigasztaltak. Biztattak a kitartásra...

 

 

            Döntés            Értés és felelés - Vívódás - Döntés

 

A tanáraimmal is, Liska atyával (a lelki vezetőmmel) is konzultáltam: kifejtettem hogy nem bírom teljesíteni az elvárásokat. Ők buzdítottak a kitartó tanulásra, az aggodalmaim legyőzésére. Vianney Szent Jánosra hivatkoztak; de én nem akartam áthomorító lenni. Számomra elfogadhatatlan volt, hogy még a középszerűséget sem tudom elérni. Kialakult bennem az elhatározás, hogy visszatérek a civil életbe, és azon a területen valósítom meg a jövőmet, ahol tehetségem adott.

 

Aggodalmaimat megírtam szüleimnek -- nem sokat tudtak tanácsolni, megértettek. Elfogadták, hogy nem tudok megfelelni az elvárásoknak, rám bízták a döntést. A vizsgaszünetet igyekeztem becsületesen végig tanulni, de láttam hogy eredménytelen a fáradozásom. Idegeim felmondták a szolgálatot. Szemem előtt imbolyogtak a sorok, a betanulandó mondatokat képtelen voltam megjegyezni, de a tartalmukat, értelmüket sem értettem. Lelkiismeretesen végig tanultam a felkészülési időszakot, de világosan láttam hogy nem tudnék eredményesen levizsgázni. A vizsgák előtt elbúcsúztam társaimtól, tanáraimtól. Összepakoltam és szomorúan hazautaztam.

 

Szüleim elfogadták a döntésem, vigasztalva fogadtak. Húgom tartózkodó volt. Ő már dolgozó volt, anyagilag segítette szüleimet és esti iskolán tanult. Hazatérésem a családnak anyagi gondot is jelentett, hiszen nem csak egy plusz száj voltam, de gyakorlatilag fel kellett engem ruházni, hiszen a reverenda alatt bármit elhordhattam. A plébánián felemásan vették tudomásul a döntésemet. Indokaimat nem üdvözölték lelkesen. Elfogadták, de tartózkodóak voltak. Nyilvánvalóan a politikai világot ismerve fenntartással fogadtak és afféle "na majd meglátjuk, mi sül ki ebből" hozzáállással, de csak afféle tudomásulvétel érződött. Vajda atya, a volt hitoktatóm higgadtan fogadott, megértette hogy iszonyodtam a középszerűségtől, vagy annál gyengébb eredménytől. A szomszédok javarészt helyeselték a hazatérésemet. Szerintük hasznosabb ember leszek civilben, mint papként. Az világi emberek számára akkoriban a pap már ha nem is ellenség, de megbízhatatlan, gondot okozó hátrányos társadalmi elem volt. Az önkormányzaton, a politika irányítói gyanakodva fogadtak, legalább is ilyen sugdolódzások jutottak el hozzánk.

 

Mindenesetre én a korábbi gyakorlatomnak megfelelően napi ministráns és napi áldozó maradtam. A reverendámat Fidélnek, Pálfalvi Ferinek adtam.

 

 

          SZEMINÁRIUM, ÖSSZEROPPANÁSOM (TARTALOM)

Értés és felelés -

Vívódás -

Döntés -

 

 

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom  --  Szemináriumi élmények)    <<<   Összeroppanás   >>>