Rieth József

Gyermekkorom - Szeminárium, visszatérés

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom  --  Szemináriumi élmények)    <<<   Visszatérés     

 

          SZEMINÁRIUM, VISSZATÉRÉSEM (TARTALOM)

 

Elöljárók -

Család -

Papság -

Ismerősök -

Barátok -

 

 

            Elöljárók            Elöljárók - Család - Papság - Ismerősök - Barátok

 

Az önkormányzat, a kerületi pártapparátus gyanakodott a visszatérésem miatt. Ezt a Weiss lányok súgták meg édesanyámnak (az ostrom után egy ideig az ő lakásukban voltunk társbérlők, mígcsak az Ákos lakásba fel nem tudtunk költözni). Ekkor indultak a látványos perek papok, szerzetesek, klerikális érzelmű civilek ellen. Javában folyt a Mindszenty-per és minden vallásos ember veszélyben volt. Engem is befurakodó ellenségnek néztek. Mindenki mindenkit figyelt, lesték, hol bukom le. Nagyon vigyáztam, hogy semmiféle gyanút se ébresszek.

 

A gyanús anyagokat -- amibe egy házkutatás során beleköthetnek -- eltüntettem. Ilyen anyagok voltak: a Fehér könyvek (melyek a Mindszenty és vádlottársai elleni vádakat, rágalmakat, gyanusításokat, valamint a szerzetesek állítólagos ifjúság elleni és népellenes rágalmakat tartalmazták), a Mindszenty perről szóló cikkek gyűjteményét, tiltott könyveket. Ezeket Budakeszi határában egy elhagyott piktortégla bánya oldaljáratában ástam el. Sajnos ezek az anyagok elvesztek, mert a bánya bejáratát eldózerolták (valószínűleg biztonsági okból, mert a régi bánya omlásveszélyes volt). Az esetlegesen tiltott kapcsolatokat megszüntettem. Otthmár atyával (aki ebben az időben Zsuzsó révén lelkivezetőnk lett) nem kerestem a kapcsolatot, ebben az időben le is tartóztatták. ( Faddy Otthmár visszaemlékezése, vasmiséje, hittanóráiról)

 

Próbáltunk egy illegális lelki vezetővel is kapcsolatot teremteni, amikor Otthmár atya eltűnt a Margit-körútról és megtudtuk, hogy letartóztatták. A fiatalok csak Kopasz-nak hívták (talán Barlay? volt az igazi neve). Népes csapata volt, amit ügynökök figyeltek. Amikor ezt láttuk, elhagytuk Kopasz köreit. Később hallottuk, hogy letartóztatták Kopaszt és néhány társát. Boldogok voltunk, hogy időben visszavonultunk. Suttogták, hogy Zsuzsó révén barátnőnk Kereszti Zsuzsi valamilyen ügy kapcsán szintén be lett idézve kihallgatásra (állítólag meg is lett verve). A plébánián volt egy fiatalember, akiről csak annyit tudok, hogy Pistának hívták. Ő Farkaskölykök illegális vezetésével foglalkozott. Állítólag őt is letartóztatták. Szerencsére az ő köreihez se csatlakoztam.

 

 

            Család            Elöljárók - Család - Papság - Ismerősök - Barátok

 

Szüleim örültek a hazatérésemnek. Anyagi gondjaikon enyhítettem, ugyanis jelentős összeget igényelt Esztergomi tartózkodásom, mert a tanszereim, az utazgatások, a ruházatom több pénzt igényelt, mintha otthon lettem volna. Az álmaikhoz is visszatértem egy kissé, hiszen ők nem egy papgyermeket álmodtak maguknak, hanem valami doktor Rieth Józsefet, aki lehetett volna cipész, de akár tanár is. De az elképzelésükbe unoka inkább belefért, mint egy távoli plébánián élő, tanító, szolgáló pap.

 

Gond volt a beilleszkedésem kialakítása. Váratlan terhet jelentett a ruházatom pótlása, kiegészítése. A lakást is át kellett rendezni, hogy valahova beférjek. Hiába, öt ember két szobában, miközben a konyha ráadásul műhelyként szerepelt, komoly gondot jelentett. Felborult a másfél év alatt kialakult rendjük, éreztem a nehézségeket, de mindent megtettem, hogy zökkenőmentesen alkalmazkodhassam és minél kisebb gondot okozzak.

 

Komoly anyagi gondban éltünk. Édesapa végzetesen keveset keresett. Hiába, egy cipészműhely a második emeleten nem rendelkezhetett olyan vevőkörrel, mint egy utcára nyíló műhely. Nyersanyagot is csak igen keveset kapott, az adót is alaposan kivetették egy elvárt forgalomra. Minden szabályozó arra irányult, hogy kénytelen legyen a cipészszövetkezetbe belépni, erre azonban édesapám nem volt hajlandó.

 

Édesanya egy szociális bedolgozóban kapott munkát. Textil árukat varrtak össze. Ő leszabva kapta a darabokat, amiket hazahozott és a saját varrógépén készre varrt. A kész árut -- többnyire plüssbabákat, állatfigurákat, díszpárnákat -- ipari vattával kitömte és hetente levitte a Márvány utcában levő központba. Nem sokat kapott a munkáért, de édesapa bevételéhez képest számottevő volt.

 

Húgom valahol Újpesten, egy szövőgyárban dolgozott, és közben esti iskolán óvónőnek képezte magát. Nem keresett sokat, de a családi kasszát jelentősen segítette. Bizonyára az ő jövedelme is hozzájárult az én esztergomi tanulmányaimhoz. Erről nem beszélgettünk otthon, de bizonyos visszafogottságot éreztem a viselkedésén. Mintha valamennyire neheztelt volna rám. Valószínűleg a szövőgyárban és az óvodában sokat macerálták miattam. Ilyen volt az akkori világ. Feszültségek tömegét hurcoltuk a lelkünkben, de ezt kibeszélni se mertük.

 

Hazatérve én is igyekeztem segíteni a családi költségvetést. Indulásnak a Schiller fűszeresnél alkalmi munkával kezdtem. Többnyire a Vásárcsarnokból hoztam árut. Egy nagy hátikosárral utaztam a Szabadság-hídnál levő Nagycsarnokba és telepakolva fűszerekkel, vagy illatszerekkel, azt áthoztam a Schiller raktárába. Bőkezűen fizetett, bár úgy hiszem nem lehetett számottevő az alkalmi bevételem. Időnként a megrendelt, vagy vásárolt árut szállítottam különböző címekre, a jómódú vevőkhöz. Érdekes feladat volt ez a munka. Egyszer azonban baleset történt. Sok üveg HYPO-t kellett a Vásárcsarnokból elhoznom, és amikor a nehéz kosárral a Délinél átszálltam, a lezökkenő kosárban eltört egy üveg. A törést csak akkor vettük észre, amikor megérkeztem a Schiller üzletébe. A maró folyadék a viharkabátom hátán hatalmas foltot mart, a kabát gyakorlatilag tönkrement. Schiller roppant mérges lett. Szidott mint a bokrot, hogy miért pakoltam úgy meg a kosarat, miért nem vigyáztam jobban, ha ilyen veszélyes áruval közlekedem, stb., stb. Gyakorlatilag kirúgott alkalmi munkás mivoltomból.

 

Munkanélkülivé váltam, ami veszélyes volt, mivel ebben az időben Dunapentelét-Sztalinvárost építették és begyűjtötték a közveszélyes munkakerülőnek minősített munkanélkülieket. Más sem hiányzott volna nekem, mint hogy egy volt kispappal is gyarapodjon a mai Dunaújváros hős építőinek népes csapata. Szüleim egy ismerős segítségével be szerettek volna juttatni a MOM gyárba esztergályosnak. Én azonban az elektromos iparhoz ragaszkodtam, így aztán egy másik protekció segítségével pár napon belül a Váci úton levő VIFOGY (Villamos Forgógép Gyár) dolgozója lettem.

 

 

            Papság            Elöljárók - Család - Papság - Ismerősök - Barátok

 

Esztergomi tanulmányaim alatt Szelényi plébános úr nyugdíjba ment. Az új plébános tudomásul vette a döntésemet. Nem ismert, kivárt a véleményalkotással. Vajda főtisztelendő úr először neheztelt, csalódott lehetett, de lassanként megbarátkozott új "státuszommal". Más papjaink nem nagyon érdeklődtek irántam. A korábbi ministránstársak barátian fogadtak, a hívek a zavaros idők miatt tartózkodással vették tudomásul civil jelenlétemet. Napi ministráns maradtam és az esti imát is szorgalmasan csináltuk a Palival. Ez megnyugtató volt mindenki számára.

 

 

            Ismerősök            Elöljárók - Család - Papság - Ismerősök - Barátok

 

A lakókörnyezetem helyeselte a döntésemet. Általános volt a vélemény, hogy nem jó a Párttal ujjat húzni. A Weiss-lányok, akiknél az ostrom után társbérletben laktunk teljesen érthetőnek találták a "kiugrásomat", ők a Tanácson (a volt Kerületi Elöljáróságon) dolgoztak és bizonyára jelenteniük is kellett, hogy az "osztályidegen kisiparosék" megindultak a "szocializmus hasznos tagjává válás" útján. Szomszédunk volt a Merzich tanító. Ő a döntésemet úgy kommentálta, hogy "egy ilyen jól fejlett fiatalnak apává kell válnia!" (Betyárul rosszul esett nekem a hangos kijelentése, úgy éreztem, csak egy tenyészállatot lát bennem.)

 

 

            Barátok           Elöljárók - Család - Papság - Ismerősök - Barátok

 

A hozzám közelálló barátaim: Apró Pali, Kelényi Tibi és Zsuzsóék teljesen megértettek. Elfogadták a döntésemet, teljesen átérezték a nehézségek végzetes súlyát, és hittek is bennem, hogy nem változtam semmit és továbbra is keményen küzdeni fogok eszméimért. Egyetértettek azzal, hogy civil pályán, a fizikusi vagy mérnöki utat kell folytatnom. A többi ministráns ismerősöm gyorsan megszokta státuszom változását. Most már nem kispapként, hanem újra "Jóskaként" szolgálok köztük, segítem, vezetem őket. Megnyugtatta őket az a tény is, hogy a szolgálatomat továbbra is áldozatosan végeztem. Segítettek is a visszailleszkedésben. Nagy szerepük volt abban, hogy új helyzetembe sikeresen beilleszkedjem és új életet kezdhessek.

 

 

          SZEMINÁRIUM, VISSZATÉRÉSEM (TARTALOM)

 

Elöljárók -

Család -

Papság -

Ismerősök -

Barátok -

 

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom  --  Szemináriumi élmények)    <<<   Visszatérés