Háttéranyag Izraeli utazásunkhoz
Ősi Jeruzsálem emlékei: 3 - Feltárások - Krollnál
1 - Óváros - Falak - 2 - Városfal - Feltárás - Ősi Jeruzsálem - 3 - Királysírok - Pogány szentély - Királykorban - Tyropaion-völgy -
4 - Gihon - Siloé - 5 - Siloé-felirat - Siloé-csatorna - Csatorna - Siloé-templom - 6 - Sírok - Gallicantu -
88. kép. Az ún. királysírok bejárata
A régi források környékén folytatott kutatások a királysírok után kilátástalannak bizonyultak. Amikor ugyanis a római várost fölépítették (Aelia Capitolina volt a neve akkoriban Kr. u. 135. után), s később a bizánci korszakban is, Dávid városának déli lejtőjét kőbányaként használták, és nagy rombolásokat vittek végbe a területen. Amikor R. Weill, francia régész 1913--14-ben az Ofelen feltárásokat végzett, a Siloé-csatorna déli kanyarulatától északnyugatra három sziklába vágott folyosó bejáratát tette szabaddá. Weill azt hitte, hogy megtalálta Júda első 13 királyának temetkezési helyét. Erre azonban mind a mai napig nem sikerült meggyőző bizonyítékokat találni. A felvételen az 1913-14-ben feltárt terület látható: ciszternák, fürdők és csatornák labirintusának nyomai, amelyeket azonban a kőbányászat munkálatai során a felismerhetetlenségig tönkretettek.
1 - Óváros - Falak - 2 - Városfal - Feltárás - Ősi Jeruzsálem - 3 - Királysírok - Pogány szentély - Királykorban - Tyropaion-völgy -
4 - Gihon - Siloé - 5 - Siloé-felirat - Siloé-csatorna - Csatorna - Siloé-templom - 6 - Sírok - Gallicantu -
90. kép. Pogány szentély Jeruzsálemben
A régi Jeruzsálem építményei közül alig-alig maradt meg valami. A csekély maradvány azonban nagyon fontos dolog tanúja lehet. K. M. Kenyon Dávid városának keleti lejtőjén egy nagyon szilárd sziklafalra bukkant, amellyel annak idején elfalaztak egy barlangot. A kép bal alsó sarkában ott sötétlik a barlang bejárata. Az első benyomások szerint egy sziklasírt találtak. A fal és a mögötte lévő sziklafal közötti résből több cserépmaradvány került elő. Mikor a feltárást észak felé tovább folytatták, egy olyan helyiség bontakozott ki, melynek közepén két kőpillér állt (a kép jobb alsó sarkában láthatók). Az első feltételezés az volt, hogy bizonyára a tetőszerkezetet tartották. Ez azonban nem igazolódott, mert annyira kicsiny térről volt szó, hogy indokolatlannak látszott két ilyen elem benne. K. M. Kenyon ekkor arra a felismerésre jutott, hogy ez a két kő a kananeusok kultikus kövei közül való, amelyekről a Szentírás is beszél: ,,Az Úr a te Istened oltárán kívül, amelyet majd építesz magadnak, ne ültess semmiféle szent fát, s ne állíts fel kőoszlopot sem, hiszen gyűlöletes az Úr, a te Istened előtt'' (MTörv 16,21--22). Ennek a pogány kultikus teremnek a nyugati fala (a kép alján látható férfi háta mögött) a sziklafaltól mindössze 30 cm távolságban áll. Van rajta egy nyílás, amelyről azonban nem lehet feltételezni, hogy átjáró ajtó lett volna, annyira kicsi. K. M. Kenyon úgy gondolja, hogy az italáldozatokat ezen át öntötték az oltár lábához, a sziklafal és a felhúzott fal közé. A felül álló férfi a feltételezett oltár egyik sarkán áll.
1 - Óváros - Falak - 2 - Városfal - Feltárás - Ősi Jeruzsálem - 3 - Királysírok - Pogány szentély - Királykorban - Tyropaion-völgy -
4 - Gihon - Siloé - 5 - Siloé-felirat - Siloé-csatorna - Csatorna - Siloé-templom - 6 - Sírok - Gallicantu -
95. kép. Jeruzsálem a késői királykorban
Minden próbálkozás, amellyel térképet akarnak készíteni a régi Jeruzsálemről, egy sor kérdőjelet támaszt. Mert igaz, hogy a Szentírásban nagyon sok konkrét helyre utaló nevet és megjelölést találunk, mégis szinte leheletlen a városban megtalálni ezeket a jelzett pontokat. E bizonytalanság tudatában mégis kísérletet kell tennünk arra, hogy várostérképet készítsünk, mert a térkép alakulása nagyon szemléletesen mutatja a város történetét.
A jebuzeusok által épített város megnagyobbított területéről az első adatot a 2Kir 14,13-ban olvassuk: Joás, Izrael királya ,,rést ütött Jeruzsálem falán az Efraim-kaputól a Szeglet-kapuig, 400 könyöknyi hosszúságban.'' Ez Kr. e. 800-ban történt. A kétszáz méteres falszakasz kétségtelenül ahhoz a városnegyedhez tartozott, amely Kr. e. a 9. században a templomhegytől nyugatra terült el. Azt azonban nagyon nehéz pontosan meghatározni, hogy ez a városrész meddig terjedt és a templomtól milyen távolságban lehetett az Efraim-, illetve a Szeglet-kapu.
Azariás (787--736) és Ezekiás (725--697) idejében Jeruzsálem lakóinak száma felduzzadt, valószínűleg az északi ország menekültjeivel is (722-től). A város kinőtte a salamoni falakat, és terjeszkedett, elsősorban észak felé, a Tyropaion-völgybe. Ezt az új városrészt először Ezekiás vette körül fallal, de épülését csak Manasszesz fejezte be (696--642). Csak ezután kezdték ezt a részt Második városnak hívni. A Manasszesz-féle területnövelés legjelentősebb része a templomtól északra húzódó völgy volt, amely nyugat-keleti irányban feküdt és a Kidron völgyébe torkollott. A völgyet Manasszesz király erődítésként használta fel, de ennek a keresztvölgynek és a Tyropaion-völgynek a találkozása a város nagyon gyenge pontja volt, mert innen kényelmes sétával lehetett feljutni a templom területére. Ezért ide felépítette a Hananel-tornyot. A forgalom számára három kaput nyitott: keletre a Benjamin-kaput, északra pedig a Juh- és a Halkaput.
Ez a Manasszesz-féle városfal évszázadokon át változatlanul áll! Nehemiás Kr. e. 445-ben újjáépítette. A Dávid-város keleti oldalán azonban megkisebbítette a várost, és a falat a lejtőről a dombtetőre vonta vissza.
Zakariás próféta négy pont megjelölésével pontosan megadja a város kiterjedését: ,,Jeruzsálem magasba emelkedik -- írja --, de minden a maga helyén marad. Benjamin kapujától az Első-kapu tájékáig, vagyis a vártorony kapujáig, valamint Hananel tornyától a királyi ajtóig mindenütt lakni fognak benne'' (Zak 14,19). Ez azt jelenti, hogy Zakariás a várost a keleti fal északi szögletétől a nyugati fal déli sarkáig, és a Hananel-toronytól, azaz a nyugati fal északi szögletétől a Gehinnom-völgyre nyíló kijáratig két átlóval írja körül.
1 - Óváros - Falak - 2 - Városfal - Feltárás - Ősi Jeruzsálem - 3 - Királysírok - Pogány szentély - Királykorban - Tyropaion-völgy -
4 - Gihon - Siloé - 5 - Siloé-felirat - Siloé-csatorna - Csatorna - Siloé-templom - 6 - Sírok - Gallicantu -
202. kép. A Tyropaion-völgy és a Siloé-tó
A Tyropaion-völgy, amely Jézus korában még határozottan elválasztotta egymástól a felső- és az alsóvárost, időközben eltűnt, feltöltődött és feltöltötték. Ahol a völgy a Kidron völgyével találkozott, volt a ,,Birket-el-Hamra'', az alsó tó. A helyét még ma is jelzi a feltűnően viruló facsoport (a kép alsó peremén). Feljebb, a minarettől kissé jobbra van a Siloé-alagút kifolyása, a mai Siloé-tóval. Jól látható a mesterségesen levágott hegyoldal (sötét árnyékot vet!). A kép felső részén a török időkből való városfal egy része látszik, s a kép bal felső sarkában áll a ,,S. Petrus in Gallicantu''.
1 - Óváros - Falak - 2 - Városfal - Feltárás - Ősi Jeruzsálem - 3 - Királysírok - Pogány szentély - Királykorban - Tyropaion-völgy -
4 - Gihon - Siloé - 5 - Siloé-felirat - Siloé-csatorna - Csatorna - Siloé-templom - 6 - Sírok - Gallicantu -
--------------------------