96

Az a Jeruzsálem, amelyről az evangéliumok beszélnek, Nagy Heródes városa. Az eredeti jebuzeus város és Dávid városa mindössze 4,4 hektárnyi területet foglalt el a délkeleti városhegyen. Nagy Heródes ezt a területet 100 hektárra növelte, és unokája, Heródes Agrippa (Kr. u. 41--44) még 25 hektárnyit adott hozzá.

Az akkori város nagyságáról a képen látható város alapján alkothatunk magunknak fogalmat. A majdnem függőleges irányból készült légifelvételen Jeruzsálem óvárosát látjuk. Azokat a falakat, amelyek ma veszik körül az Óvárost, Szulejmán szultán építette (1520--1566). (Ő az a II. Szulejmán szultán, aki sok diadalmas hadjáratot vezetett, és nálunk Magyarországon is háborúzott. 1521-ben Nándorfehérvárt, 1526-ban Mohácsot, 1529-ben Bécset ostromolta. Utána Perzsiában és Észak-Afrikában viselt hadat, végül Szigetvárnál halt meg 1566-ban, és ott is van eltemetve! - A ford. megj.) Jézus korában a város dél felé nagyobb volt, mert hozzá tartozott a Gehinnom-völgyig húzódó sziklanyelv is.

96.2. Légifelvétel

Az 1917-ben készült légifelvétel jobb felében látjuk a templomteret és rajta a Szikladómot, tőle jobbra pedig az észak-déli irányú Kidron-völgyet. A városhegyet nyugat és dél felől (a képen balról és alulról) a Gehinnom-völgy öleli körül. A ma már jóformán észrevehetetlen Tyropaion-völgy egykor a Damaszkuszi-kapu tájékán kezdődött (a várostérképen a 20. szám), és a templomtér nyugati fala mentén futott délnek egészen a Siloé taváig. A térképen 17-es számmal jelzett pont segítségével a fényképen is meg lehet találni a fákkal körülvett Birket-el-Hamra, az egykori Siloé-tó helyét.

96.1. Helyrajzi vázlat a városképhez:

1 a templomtér

2 a Szikladóm

3 az al-Aksza mecset

4 az Aranykapu

5 a Siratófal

6 az Antonius-vár területe

7 a Via Dolorosa

8 a Szent István kapu -- Bab-Szitti Marjam

9 Birket-lsrail

10 a megostorozás kápolnája

11 az elítéltetés kápolnája

12 az Ecce Homo-bazilika

13 a Sancta Sophia-templom

14 a Szent Anna-templom és a Bethesda-fürdő

15 a Getszemáni major

16 Absalon sírja

17 a Siloé

18 Bab-el-Muraribe -- a Szemét-kapu

19 a Sion-kapu

20 a Damaszkuszi-kapu

21 a Cardo Maximus (Hán-ez-Zet)

22 Dávid útja

23 Tarik Bab-esz-Szilszele

24 a Jaffai-kapu

25 a Citadella

26 Dormitio Beatae Mariae

27 az Utolsó Vacsora terme

28 a Péter bánata-templom (S. Petrus in Gallicantu)

29 Birket-Hammam-el-Batrak -- Amygdalon-fürdő

30 Heródes kapuja

31 Szent István temploma

32 Tarik-el-Vád -- a Völgybe vivő út

33 Szent Ferenc utcája

34 az Új-kapu

35 a Megváltó temploma

36 Krisztus temploma

37 Szent Jakab temploma

38 az örmény kertek

39 a Szentsír temploma

Az Óváros lényegében azon a területen fekszik, amelyre a római Aelia Capitolinát építették. A római város főútvonalai még ma is nyomon követhetők, ámbár az utca szintje már jóval magasabban van, mint kétezer évvel ezelőtt. A Hadrianus császár (Kr. u. 136.) által építtetett észak-déli tengely, a Cardo Maximus vonala világosan felismerhető az északi Damaszkuszi kapu (20), a Hán-ez-Zet (21) és a Sion-kapu (19) között. A Damaszkuszi kapu síkjára merőleges a római Via Triumphalis, amely a Tarik-el-Vádban (32) folytatódik, s egy darabon a Via Dolorosa is rajta halad (7). A két legfontosabb nyugat-kelet irányú út derékszögben keresztezi a Cardo Maximust. Az első a Via Dolorosa magasságában, s nyugati oldala a Szent Ferenc utcán (33) az Új kapu közelébe visz (34); keleti oldala a Szent István-kapun át éri el a városfalat. A másik keresztbemenő főútvonal a Jaffai-kaput (24), illetve a Citadellát (25) köti össze Dávid útján (22) és a Tarik-Bab-esz-Szilszelen (23) keresztül a templomtérrel (1), azon a ponton, ahol a Siratófal (5) van. A templomtér déli falánál áll az al-Aksza-mecset (3), amelyet Omar kalifa építtetett (634--644). A 90 m hosszú és 60 m széles mecsetet Mekka felé tájolták. Dávid utcája és a Cardo Maximus között van az a városrész, amelyet a keresztesek keresztény negyednek neveztek. Ebben van a Szentsír-templom (39), a nagy kolostor és a pátriárka székhelye.

Az ősi jebuzita várost és Dávid városát a mai városfaltól délre fekvő sziklanyelven építették, a templomtértől délre. Tehát kívül volt a mai város területén! Az ősi város csak Kr. e. a 7. században terjeszkedett a Tyropaion-völgy felé. C. N. Johns angol régész folytatott ásatásokat a Citadella területén, s kimutatta, hogy a nyugati városhegy északi részén már a Makkabeusok korában erődítmény állt (l. a 254. képet a 440. oldalon). Nagy Heródes idejében a nyugati hegy, amelyen a palotája is épült, már szorosan a városhoz tartozik. Josephus ezt a városképet látta, s ő az egyetlen történész, aki leírást hagyományozott ránk Jeruzsálemről. Többször is megemlíti a Zsidó háborúban, hogy részletes leírást ad majd a városról és a templomról, de ezzel adós maradt (Zsh. V, 5, 7). Amikor a város ostromát írja le, inkább az erődítményt és a város szent jellegét állítja olvasói szeme elé, mint egy pontos városképet. Ezért sok helyen régészeti feltárások tudnának csak eligazítást adni, ennek azonban az erősen beépített területek útját állják.

Falak

1 - Óváros - Falak - 2 - Városfal - Feltárás - Ősi Jeruzsálem - 3 - Királysírok - Pogány szentély - Királykorban - Tyropaion-völgy -

4 - Gihon - Siloé - 5 - Siloé-felirat - Siloé-csatorna - Csatorna - Siloé-templom - 6 - Sírok - Gallicantu -

Az úgynevezett első falról Josephus ezt írja: "A három fal közül a legrégibb már csak a szakadékok és a köréje tornyosuló domb miatt is szinte bevehetetlen volt. Természetes erősségét azonban még jócskán fokozta az, hogy Dávid és Salamon, valamint az utánuk következő királyok szinte versengtek egymással a megépítésében. Ez a fal északon kezdődött az úgynevezett Hippikosz-bástyánál, aztán a Xysztoszig húzódott, elhaladt a tanácsház mellett, és a szentély nyugati csarnokánál végződött. A másik oldalon, nyugaton, ugyanannál a toronynál kezdődött, elhúzódott a Betszo nevű tér mellett egészen az esszénusok kapujáig, aztán délnek fordult a Siloé-forrás irányában, innen megint keletnek Salamon tava felé, s végül beletorkollott a templomkerület keleti csarnokába (Zsh. V, 4, 2).

Az első fal északi részére emlékeztet az 1867--70-ben feltárt Wilson-ív, amely hatalmas viaduktként ívelt át a fal mentén a Tyropaion-völgyön, és összekötötte a Felsővárost a templommal. Általánosan elfogadott vélemény, hogy az első fal többé-kevésbé merőlegesen metszette a Tyropaion-völgy tengelyét, és összekötötte Heródes palotáját a templommal. Ez a vonal a mai Dávid utca és a Bab-esz-Szilszele utcának megfelelő irány. Josephus azt mondja róla, hogy ez volt a legrégibb fal, és Dávidnak tulajdonítja az építését. Ez azonban nem helytálló, mert a régészeti adatok szerint Kr. e. a 2. században készült. Ahogyan Josephus írja, a fal a déli oldalon a mai Óváros délnyugati sarkától a Gehinnom-völgy vonalát követve haladt kelet felé mindaddig, amíg a Kidron-völggyel nem találkozott. Keresztülhaladt a Tyropaion-völgy bejáratán a Siloé-tónál, s a keleti városhegy déli csücskénél találkozott a város régi területével. A keleti oldalon ezután észak felé futott, amíg el nem érte a templomtér falának délkeleti sarkát. F. G. Bliss és A. D. Dickie 1894--97-ben mérhetetlen fáradalmak árán földalatti tárnák és árkok segítségével végigvizsgálták a falat, és rajzaik -- melyek a tényeknek a legapróbb részletekig megfelelnek -- mind a mai napig alapot adtak az összes biblikus mű régi Jeruzsálem-térképéhez.

A fal kronológiai adatai körül újabban viták támadtak. K. M. Kenyon szerint világos régészeti bizonyítékai vannak, hogy a nyugati városhegy déli vége Kr. u. az első század közepe előtt nem tartozott a fallal bekerített város területéhez. Más szóval: a Josephus által adott leírásban a falnak ez a része I. Heródes Agrippának tulajdonítandó. Ebből azonban következik a kérdés: hol helyezkedik el Nagy Heródes városának déli fala? K. M. Kenyon úgy véli, hogy ez a fal nagyjából ugyanazon a helyen állt, ahol ma az Óváros déli fala húzódik. A képen ez nagyon jól megfigyelhető. Igaz, hogy ezt a mostani falat a török időkben, a 16. században emelték, de joggal feltételezzük, hogy egy régebbi fal alapjait használták fel. A felszíni adottságokat stratégiai szempontok miatt figyelembe kellett venni, ezek pedig a régi fal nyomvonalát javallották.

K. M. Kenyon városrajza, amelyet Nagy Heródes városáról adott, nem talált maradéktalanul tetszésre a régészek körében. Már Bliss és Dickie felfigyelt arra, hogy a déli falban a Gehinnom-völgy hosszában, különböző korú építőelemek vannak. C. N. Johns az egykori Heródes-palota területén végzett feltárások során négy építési korszakot tudott megkülönböztetni egymástól. Ő úgy véli, hogy a Bliss és Dickie által megvizsgált falrészlet ugyanabból a korszakból való, mint a Heródes palotája körüli erődítés. Ezt az erődítményt pedig a hasmoneus Jonatán (Kr. e. 161--143) kezdte építeni, és Nagy Heródes (Kr. e. 37--4) fejezte be.

A harmadik falról Josephus ezt írja: ,,A harmadik fal ugyancsak a Hippikosz bástyánál kezdődött, onnan előbb északi irányban haladt a Pszephinosz-bástyáig, aztán Heléné királyné síremlékével szemben a királysírok irányába fordult és az ún. Gnapheusz-emlék sarokbástyájánál elkanyarodott, aztán csatlakozott a régi falhoz, és a Kidron völgyében ért véget. Ezt a harmadik falat Agrippa az újonnan épített városrész körül húzta, amely azelőtt teljesen védtelen volt. A lakosság szaporodtával ugyanis Jeruzsálem lassanként túlterjedt a falakon; miután már a templomhegy északi lejtőjét is bevonták a város területébe, hamarosan ezen is túl kellett menni, és be kellett építeni a negyedik dombot is, amelynek Bezetha volt a neve. Ez szemben volt az Antonius-várral, és mély árok választotta el tőle, amelyet mesterségesen ástak azért, hogy az Antonius-vár alsó építményei, amelyek összefüggtek a dombbal, ne legyenek könnyen hozzáférhetők, s hogy a vár magasságát is emeljék. Mert az árok mélysége miatt a bástyatornyok természetesen jóval magasabbnak látszottak. A Bezetha név, amelyet az ottaniak adtak a újonnan épített városrésznek, görögül annyi, mint Kainopolisz vagyis Újváros'' (Zsh. V, 4, 2). E fal leírása is vitákat váltott ki a legutóbbi időkben. 1925-ben útépítési munkák folyamán egy olyan kőtömbre bukkantak, amely kifejezetten a Heródes-féle építkezésre vall. Ezt a követ az Óváros északi részén találták. Ennek kapcsán E. L. Sukenik és S. A. Mayer ásatásokat végzett 1925--27-ben, és 425 méternyire északra a Damaszkuszi-kaputól az út mindkét oldalán 3--3 falmaradványt tártak fel. A falból mintegy 1200 méteres szakaszt, ezen belül 5--6 bástyát tudtak meghatározni. A kutatók szerint egészen a Kidron völgyéig húzódott és ott csatlakozhatott a második városfalhoz. Szerintük a 4,5 m széles, hatalmas kváderkövekből emelt falkolosszus, amely Josephus szerint a harmadik városfal, I. Heródes Agrippa műve. Ebben a kérdésben is a legújabb kutatások hozták meg a választ. Az ásatást a Damaszkuszi-kapu közelében J. B. Hennessy vezette. Eredményei szerint a harmadik fal ott húzódott, ahol az Óváros mai, északi fala áll. A keresztesek városának egyik kapujában a keresztesek építménye alatt bizánci réteget, alatta pedig a római város idejéből való réteget találtak. Ez alatt feltárták azt a sziklaalapot, amelyen ott voltak az első fal alapozásának a nyomai.

A Damaszkuszi-kapu keleti tornyának alsó rétegeiben a heródesi korszak tipikus kőfaragási nyomai láthatók. Az egyik féloszlopokkal díszített mellékkapuban, amelyet gyalogosok számára nyitottak, majdnem félmagasságig megmaradt a régi építmény. A felső, újonnan épített részben van egy Hadrianus császár idejéből való feliratos kő. Vajon az alsó rész az I. Heródes Agrippa által emelt harmadik falnak lehetett része? Minden régészeti lelet emellett szól.

Az északi fal területén 1965-ben újra kutatásokat végeztek, és ezek során megállapították, hogy a fal köveit előzőleg máshol már felhasználták. Az egyik falrészlet alapjában egy csomó pénzt találtak. Közülük a legkorábbiak Kr. u . 54--59-ből valók, a falat tehát nem I. Heródes Agrippa idejében (Kr. u. 41--44) építették. K. M. Kenyon hajlik arra a feltevésre, hogy ez a fal ahhoz a sáncrendszerhez tartozik, amellyel Titus vétette körül a várost, hogy teljesen elszigetelje. Olyan köveket használtak fel, amelyek részben kőbányákból, részben lerombolt épületekből származtak. Ez az elgondolás nagyon összhangban van a leletekkel.

A második fal helyét részletesen tárgyaljuk Jézus sírjának leírásakor (l. a 479. oldalon).

1 - Óváros - Falak - 2 - Városfal - Feltárás - Ősi Jeruzsálem - 3 - Királysírok - Pogány szentély - Királykorban - Tyropaion-völgy -

4 - Gihon - Siloé - 5 - Siloé-felirat - Siloé-csatorna - Csatorna - Siloé-templom - 6 - Sírok - Gallicantu -

<< Jozafát völgye <<

--------------------------

G. KROLL könyve szerint: