Gyermekkorom - Szeminárium, tanulmányok

Rieth József

Gyermekkorom - Szeminárium, tanulmányok

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom -- Szemináriumi élmények) <<< Tanulmányok >>>

SZEMINÁRIUM, TANULMÁNYOK (TARTALOM)

Antifonista -

Kezdet -

Könyvtár -

Latin -

Nehézségek -

Tantárgyak -

Kezdet Kezdet - Tantárgyak - Antifonista - Nehézségek - Könyvtár - Latin

1949. szeptemberében bevonultam az Esztergomi szemináriumba. Nagy lendülettel fogtam bele a tanulmányokba, ami kezdetben nagyon könnyűnek, szinte játékosnak tűnt. A kezdeti könnyedségek hatása alatt a szemináriumban újból nekikezdtem az eszperantó tanulásnak. Átvettem a nyelvtant és a szavak tanulásához fogtam. A társaim ellenzékiesen fogadták, bár a kitartó munka letörte a gúnyt és megnemértést. Még levelezni is megpróbáltam. Írtam egy belga embernek, de nem sikerült vele partneri viszonyt kialakítani, mert nem szép lapot küldött vissza. A szemináriumi tanulás aztán lassanként döcögőssé vált. Előbb a filozófia, később a dogmatika óriási problémákat okozott. Lassanként a tanulás szinte teljesen ezekre a tárgyakra és a latin nyelvre koncentrálódott, igen kevés eredménnyel. Csak 1950. máj. 9-én feleltem filozófiából elfogadhatóbban, úgy, hogy a tanár se szólt bele. Nem sok reményt nyújtott számomra, mert a felelés nagyon nyögvenyelős volt, és a pontos tartalmát se értettem -- tulajdonképpen szóról-szóra betanult szöveget mondtam fel.

Tantárgyak Kezdet - Tantárgyak - Antifonista - Nehézségek - Könyvtár - Latin

Sok nyelvi tárgy lehetőségünk volt. Latint, görögöt, hébert kötelező volt tanulnunk. A latin alapfokú ismerete elvileg alapkövetelmény volt, de a klasszikus latint felsőfokon tanították. A görög érdekes volt, de először egy nagyon liberálisan oktató bencés atya igen lazán vette a képzésünket. Év közben aztán kaptunk egy fiatal atyát, aki megállapította, hogy semmit se tudunk. Fakultatív olasz vagy francia nyelv választható volt, de a latin pótlóvizsga tartozásaim miatt ezek egyikére se jelentkeztem.

A filozófia és vallástörténet a latin nyelvű előadás, jegyzet és beszámoló miatt számomra követhetetlenül nehéz tantárgy volt. A leadott anyagot csak sejteni tudtam, de alaposan nem tudtam elsajátítani. Éreztem, hogy ezen a területen -- bármilyen kegyelem-osztályzatot is kaphattam -- a valóságos ismeretem: "elégtelen".

Kedvenc tantárgyam volt a biblikum: Szentírás-magyarázat, zsoltár, Ó- és Újszövetség... Ez a terület -- elsősorban Bartl Lőrinc professzor úr remek pedagógiája, valamint a magyar nyelvű tanulmányi nyelve miatt -- roppant érdekes, érthető és elsajátítható volt. Szenvedélyesen tanultam ezt az anyagot, és nagyon megszerettem Bartl professzor urat. Vele a későbbi években is -- 1989-es haláláig -- rendszeres és (úgy érzem, kölcsönös) baráti kapcsolatot tartottam.

Az ének, liturgia, szónoklattan szintén kedvenc tárgyaim közé tartozott. A tanulási teher ezeken a tanulmányi területeken számomra kicsiny volt, egy részük a Képzőben is fontos szerepet játszott részemre. Ezen a területen az ismeretek elsajátítása nem akadályozott a többi, nehéz tárgyak tanulásában.

Az aszketika, misztika nagyon érdekelt -- korábban is a pszihológiával sokat foglalkoztam -- de az előadások is roppant érdekesek voltak. Erdős Matyi bácsi rendkívül érdekesen adta elő az ismereteket, szinte első hallásra mindent meg tudtam jegyezni, és alig kellett tanulnom a kedvező eredményű szerepléshez. Ezenkívül a tantárgy témái a lelki életemben is fontos szerepet játszottak, hajlamos voltam a leadottakat magamon vizsgálni, magamra alkalmazni.

Antifonista Kezdet - Tantárgyak - Antifonista - Nehézségek - Könyvtár - Latin

Óriási szerencsém volt, hogy engedélyezték, hogy harmóniumon gyakorolhattam. Egyrészről nem volt túl szerencsés, mert a gyakorlás nagyon sok időt vesz igénybe, másrészről azonban végre egy lelkesítő, szívet elmét-melengető szabadfoglalkozás volt a tanulási stressz ellen. Mivel a hangommal még mindég elégedetlen voltam, fejlesztendő: hangosan énekeltem az újgyakorlatokat. Nem kicsit, hanem -- mivel szép nagy előadóteremben állt a harmónium -- jócskán felcsavartam a hangerőt, szépen kitöltöttem a teret: "egyet-kettőt-hármat-négyet" -- kísértem a gyakorlatokat. A szokatlan gyakorlási mód kihallatszott a folyosóra is, sokan meghallották, tanárok is. Óriási eredménye lett a hangfejlesztési gyakorlásomnak. Ajánlásra ugyanis már az első év végén felvettek antifonistának, ami igencsak szokatlan volt a szeminárium gyakorlatában, hiszen oda általában harmad-negyedévesek kerültek be. A nyolc-tíz antifonista a püspöki miséken, a bazilika szentélyében, az oltár mellett énekeltek. A mise szertartásainak válaszain kívül általában ők énekelték a szertartásokhoz tartozó zsoltárokat, himnuszokat is. Csodálatos volt velük énekelni, érezni, ahogy az a pár férfihang betölti a nagy templom terét, és az a kolosszus szinte együtt cseng, rezonál a szárnyaló Isten-dicsérettel. Sokat gyakoroltunk, külön is foglalkoztunk a gregorián éneklés finomságaival: a különböző hajlítások (melizmák) dinamikájával, a lassítások-gyorsítások mesteri alkalmazásának technikájával, a pianissimók teltségének csodálatos hatásaival, a pontos intonálás kimondhatatlan élményt adó hatásával, meg még sok mindennel. Szeretettel forgattam az Uzuálist, azt a vastag kottás énekeskönyvet, amibe összegyűjtöttek minden gregorián liturgikus éneket. Ebből énekeltünk általában. Sok próbánk volt, külön csapatot alkottunk. Tisztelettel néztem fel a felsős társakra, főleg Kabar Sanyira (aki szintén nagytudású, kíváló tagja volt kis különítményünknek). Sokat tanultam tőlük. Szerettem volna magam is olyan méltóságteljes, nagy tudású, a liturgiában járatos és magabiztos teológussá válni, mint ők.

Nehézségek Kezdet - Tantárgyak - Antifonista - Nehézségek - Könyvtár - Latin

A szemináriumban a legnagyobb terhet számomra a nyelvi problémák okozták. Nem csak nem értettem meg a tananyag szövegét, de még amit netalántán meg is értettem, megtanulni képtelen voltam, gyorsan felejtettem. A többi tantárgyban is sokat kellett tanulni, de súlyos teher volt a latin pótlóvizsgához szükséges plusz tanulás is. Fogalmam se volt a különböző igeidők finomságairól, de a szókincsem is igen gyatra volt, nem sokat segített az eszperantó szókincsem se (ezért aztán hamarosan kénytelen voltam felhagyni az eszperantó gyakorlásával).

Akadályt jelentett számomra öntörvényűségem is. Kitűztem magamnak sok saját imaszándékot, és nehezen tudtam fogadni mások további imaszándékát (hiszen nem is jutott már ezekre imaidő), márpedig az elmélkedési pontok közt igen sok "központi" imaszándékot kaptunk. Lélekben keményen lázadoztam, belül (sokszor hangosan is) határozottan tiltakoztam a rám erőszakolt "idegen" szándékok ellen. Érthető ez a hozzáállás, ha meggondoljuk, hogy ebben az időben számomra a szándék kitűzése után az imádság egy vagy több Miatyánk és Üdvözlégy elmondását jelentette, és sok imaszándék esetén ez jelentős imádságra fordított időt jelentett. A szentségimádásra fordított időt is nagyon sajnáltam és egy kötelező szentségimádásnál is elfecsérelt időnek éreztem a tanulástól elvont félórát, vagy órát. A belső lázadás komoly terhet jelentett számomra, az ima és adorátió nem adott megnyugvást, különösen nem felüdülést.

Sok lekötöttségünk volt (napi kötelező társas séta, hetente egyszer fürdőbe menetel, pontos és zsúfolt napirend), ehhez képest kevés pihenőidő (legalább is az én számomra). Gondot jelentett lelki életem számára a lefojtott érdeklődésem: nem olvashattam elektromosságról, technikáról, a természetről. Pedig ezek korábban szinte teljesen kitöltötték az időmet. Nagyon súlyos terhet jelentett lelki egyensúlyom számára ezeknek a kielégítetlen -- hivatásom felét jelentő -- ismereteknek, vágyaknak, érdeklődéseknek a mellőzése, elnyomása.

Fokozódó fáradtság töltött el, egyre halmozódtak a hiányosságok, miközben egyre nagyobb követelményeket támasztott a napi tananyag elsajátítása is. Nehézségeimmel elöljáróimat, lelki vezetőimet és szüleimet is rendszeresen megkerestem. Vigasztaltak, bátorítottak -- sikertelenül. Kerestem a jobb tanulási módokat, az időm jobb beosztását, a szentségek nyújtotta erő hasznosítását, de egyre erősebb volt a meggyőződésem: képtelen vagyok győzni, azt a papi ideált, amit magam elé tűztem, nem tudom megvalósítani...

Nem csak a tanulmányi problémák okoztak nehézséget. Szentelési akadályok is sorra felmerültek. Törvénytelen gyermek voltam, szüleim 1934-ben rendezték ugyan házasságukat, de csak polgárilag. Bérmálásomat sem tudtam igazolni. Édesapáék rendezetlen egyházi házasságát sikerült gyorsan rendezni. Szüleim -- bizonyára már ők is rég akarták, csak nem tudták hogyan kezdeni -- a Felsőkrisztina sekrestyéjében, Gyurka bácsi tanúskodásával egyházilag is kimondták a boldogító igent, így én is törvényessé váltam. Hiányzó bérmacédulám ügyét pedig a római egyházi bíróság édesapám tanúvallomása alapján rendezte. Ezzel nagykorú keresztény lettem már a jog előtt is. Volt még egy anyagi probléma is. Szüleim anyagi helyzete nem tette lehetővé a reverendám és a papos ruhatáram (öltöny, kalap, birétum) megvásárlását. Ezen a nehéz helyzeten Brückner kanonok úr segített át. Támogatásával -- jótékony adomány révén -- a ruhatáram is kiegészült, így már hasonlóvá váltam társaimhoz.

Brückner József

Könyvtár Kezdet - Tantárgyak - Antifonista - Nehézségek - Könyvtár - Latin

A szemináriumnak nagyon gazdag könyvtára volt. Amennyire a tanulási nehézségeim lehetővé tették, gyakran látogattam. Csodálatos kincsekre bukkantam: Cserkészkönyvek sokaságára leltem, a "Szebb jövőt" cserkészújság hatalmas gyűjteményére, valamint egyháztudományi könyvek sokaságára. Ez utóbbiak révén próbáltam pótolni azokat az értés hiányokat, amiket a latin gyengeségem miatt filozófiából és dogmatikából képtelen voltam még csak sejteni is. Sajnos még kevés magyar nyelvű mű volt abban az időben ezen a területen, de komoly erőlködéssel próbáltam legalább nagy vonalakban követni a nehezen követhető latin előadásokat és jegyzeteket.

Gyakori látogatója voltam az Egyházmegyei Könyvtárnak is. Itt se találtam sok magyar nyelvű könyvet, amelyek segítettek volna a latin nyelvű tananyag megértésében, de ezeket szorgalmasan bújtam. Óriási örömmel fedeztem fel azonban, hogy a könyvtár nagyon olcsón adja el a duplumokat, azokat a könyveket, amik feleslegesek, mert két vagy több példány is van a polcokon. Arab tankönyvet, zsolozsmáskönyv-szerűségeket, biblikus könyveket szereztem így.

Latin Kezdet - Tantárgyak - Antifonista - Nehézségek - Könyvtár - Latin

Latinnal a szemináriumi tanulmányok előtt csak a Konkurzusra, a felvételi vizsgára való felkészülés során foglalkoztam egy rövid ideig. Szereztem egy iskolai latinkönyvet, abból kezdtem tanulni. Valamennyi szókincsem a latin liturgia szövege nyomán volt, és a Szúnyogh-misszálé jóvoltából volt ezeknek a szavaknak egy részét értettem is. A nyelvtanulással azonban lassan és keveset haladtam. Ez a nehézség a szemináriumban is megmaradt. Sem a szótanulás (és értés), sem a nyelvtani szabályok ösztönös értelmezése nem tudott kialakulni bennem a magányos tanulgatás nyomán.

Filozófiával kezdődtek az igazi nehézségek. Vajda úr latinul adott elő, latin jegyzet volt, és a kérdések, viták is általában latinul zajlottak le óraközben. Nem szidott senkit se a konyha-latinságért, de megkövetelte a latin nyelv használatát. Csak felszínesen sejtettem hogy miről van szó, néhány óra után már fogalmam se volt a filozófiai probléma lényegéről. A jegyzet teljesen érthetetlen problémákról, csupán sejtett véleménykülönbségekről szólt, és a tanulásom a szavak kikeresgélésén túl, csupán a beszajkózásra szorítkozott. (Egyébként -- be kell vallanom -- soha sem szerettem a filozófusokat, még magyarul se! Valahogy mindég üres szócséplésnek éreztem hosszú vitáikat, értelmetlennek a finom distinkcióikat.)

A latin vizsgákat sorra elbuktam. Szókincsem minimális volt, csupán a liturgiában gyakran hallott szavak csengtek ismerősen. Némi segítséget jelentett eszperantó ismeretem, de ez is csupán minimális volt, nagyon kevés szó volt a latinnal szoros rokonságban (de az eszperantóban se volt túlságosan bő és aktivizálható a szókészletem. A nyelvtannal is alapvető gondjaim voltak. A végződések nem jelezték nekem a szavak mondatbeli szerepét és ragozási sémákat képtelen voltam alkalmazni, vagy felismerni. Így aztán gyakorlat problémáim voltak a pontos megértés és a finom árnyalatok sejtése vagy kifejezése terén. Sok fordítási gyakorlatra lett volna szükségem, de a -- tanév során egyre keményebbé váló tanulási tempó mellett -- a kötelező tananyag mellett erre nem találtam (és talán nem is kerestem) lehetőséget. A nyelvtanulásban az időmet teljesen kitöltötte a pótló vizsgákra készülés (ezeknek a szabályoknak a gépies bemagolása) így aztán a napi tananyaggal együtt a feszített tanulás túlterhelt.

A dogmatikát is képtelen voltam megérteni, megtanulni. Sima prefektus úr is és a Schütz féle tankönyv is is veretes latint használt. Sima prefektus meg is követelte a "konyhalatin" kerülését. Itt is az volt, hogy a dogmatikai tárgyalás tartalmi finomságait képtelen voltam kihámozni a szövegekből. Sem az anyag finomságainak a megsejtése, sem az ellenvetések cáfolata nem sikerült a tanulmányok során.

A túlterhelés felőrölte az ambícióimat. Én nem ezt álmodtam, valami mást ideált szerettem volna a hivatásomban megvalósítani. Ismerve képességeimet, végzetesen hiányoltam a magamtól elvárt sikereket. Én komoly pap akartam lenni, hasonló ragyogó tanulmányi eredményekkel (és itt nem a külső sikerekre, elismerésekre gondolok), mint amit fizikában vagy kémiában meg tudtam valósítani. Egyáltalán nem tudtam magamra elfogadni Vianney Szent János példáját, mert úgy éreztem, kiváló eredménnyel el tudnám sajátítani a latin nyelv finomságait, talán még közepesen a filozófia és dogmatika -- számomra néha idegenül hangzó -- tételeit is. Nem volt számomra elfogadható a vizsgákon való "áthomorítás", a "kegyelem elégséges". Ráadásul valódi -- az egyéniségemhez illeszkedő -- pihenés sem adódott számomra: se valaminek a szerelése, se fizikával való valamilyen foglalkozás (olvasás, beszélgetés, kísérletezés, előadás).

Összeroppantam. Azt vettem észre, hogy tanulás közben hullámoztak, ugráltak előttem a sorok, képtelen voltam a szöveget felfogni, összekeveredett emlékezetemben a megtanult szöveg. A szokatlan állapot nagyon zavart, búskomorságba estem. Segítségért fordultam a szeminárium vezetőjéhez, dr. Brückner József kanonok úrhoz, aki személyesen is gondomat viselte, a spirituálisunkhoz, egykori lelki vezetőmhöz. Azonban se a rektor úr, se Erdős Matyi bácsi, se Liska atya nem tudott megnyugtatni. Mondták: soha nem küldtek volna el, én azonban nagyon csalódott voltam, éreztem: a magam elé tűzött papi ideált nem tudom megvalósítani. Szüleim tudomásul vették állapotomat, ahogy a hívatás-döntésemet, a visszakozást is elfogadták. Hazamentem.

Véget ért a gyermekkorom -- no, nem igazán. Csak az a gondtalan gyermekség, amikor a szülői gondoskodás mellett nem kellett gondolnom a gazdasági és társadalmi problémákra, csak a tanulás gondja terhelt és szórakozásaimnak szentelhettem minden időmet. Újra az ÉLETBE kerülve egészen új környezetben találtam magam. Gyermekből fiatal-emberré lettem, dolgozni kezdtem. Alakított a katonaságnak álcázott munkaszolgálat, majd pár év múlva jött a szerelem, a házasság, a gyermekek... Egy új élet, a felnőtt élete. De ez már tényleg egy teljesen más történet...