Gyermekkorom - Tanítóképzőben, élményeim

A romeltakarítás és helyreállítás már 1946 végére olyan szintre jutott, hogy az épületet teljesen használatba vehettük: Minden terem használható volt, a bútorzat pótlása megtörtént, a tornaterem is használható volt, és az udvarról is eltűntek a törmelékhalmok. Úgy értettem, hogy ebben a sikerben főszerepet játszott Szakáts Ödön tanár úr. Sok jó kapcsolata volt vállalatokkal is, minisztériumi feletteseinkkel is, de talán az egyre jelentősebb szerepet játszó kommunista párt vezetőivel is. Mindent megtudott szervezni, mindenfelől kapott segítséget, anyagokat, bár ezekkel a kapcsolataival sohasem kérkedett, látszólag egy örökmozgó, itt is, ott is feltűnő kis "güzü" volt. 1946 őszén egy hatalmas teherautót szerzett valószínűleg csak kölcsönbe, ezzel akarta az évfolyamunkat levinni Dorogra. Az út célja nem volt világos előttem, lehet, hogy csak valaminek a beszerzésére vagy kampánymunkára (talán betakarítási munkára) vagy valamilyen pártrendezvényre mentünk volna. Nem is igazán készültem fel az utazásra, nem úgy szerepelt előttem mint egy tanulmány út, vagy iskolai kirándulás. Élelmet se vittem magammal. Hanyagul volt előkészítve, de azért reggel ott gyülekeztünk az udvaron álló teherautónál. Vártunk órákon keresztül, rendre kaptuk az üzenetet, hogy 9-kor, majd hogy 10-kor indulunk, de az indulás elmaradt. Végül teljesen elmaradt az út, azt hiszem más évfolyammal se próbálkoztak. Valamiből kimaradtunk, de egy napi tanítás is elmaradt ezzel a kalanddal. Nagyon valószínűnek tartom, hogy egy pártakció résztvevői lettünk volna (ekkoriban a komunisták már sok ilyen kampányszerű programot csináltak: "spontán" tiltakozás valaki ellen, vagy a "haladó városi értelmiség" segítsége valamilyen közösségi feladat megoldására...) de az időzítés nem jött össze a szervezőknek... Ki tudja...

Tornaszereplések Dorogi út - Tornaszereplések - Április elseje - Csikós bácsi - Bütyök tanár úr - Lányok - Öveges - Kamasz - Hospitálás - Jóska - Csapat - Zsuzsóék - Szerelés - Pali

Szakáts tanár úr nagyon sok közszereplést szervezett. A tornaóráink ilyen látványos akciókra készítettek fel minket. Különböző ünnepi alkalmakkor mindég részt vettünk a hivatalos rendezvények programjában. A nagy tömegeket megmozgató csoportos gimnasztikai bemutatokon, a sokféle szeren bemutatott gyakorlatokon általában az egész iskola összes tanulója részt vett. Minden sportpályán tömegtornákat szerveztek ezekben az években, amiken sok iskola és sportegyesület vett részt: szerepeltünk a TF-en, az Elektromos pályán, Kőbányán. Gimnasztikákat adtunk elő, volt futóverseny világító sisakkal, világító buzogánnyal mutattunk be egész sportpályát betöltő tömeggel. Hasonlóképen hatalmas tömeggel szerepeltünk, amikor magunk csinálta nagy golyóval és kalapáccsal mutattunk be koreográfiát. Óriási vaskarikákkal szerepeltünk egy felvonuláson, de a karikákon bemutatott nyújtógyakorlatokkal egy sportpályán is felléptünk. A legjobb tornászokból létrehozott egy kis csapatot is. Ez a csapat szakmai előadásokon is résztvett: a TF-en, a Szentkirályi utcában, meg még más helyeken.

Szakáts tanárúr --- Tornász is voltam...

Jó mozgásom és alakom miatt sokszor szerepeltem bemutatókon, tornaversenyeken. Egy tornaünnepélyen zászlós előtornász voltam. Igen sok dicséretet kaptam. Nem voltak ezek a szerepléseim igazi fellépések, sohase éreztem ambíciót a sport komolyabb gyakorlására. Szerettem ugyan a különböző bemutatókat, a felkészülést, de se a szer-, se a talajtornában nem éreztem magamban különösebb tehetséget, de különösen nem vonzódást, elhívatottságot. Mindég irigyen néztem az előtornászokat, ám az ő szerepük óriási felelősséggel párosult, nekik semmit se volt szabad hibázniuk. Nekünk a tömegben lehetett valamennyire késni vagy sietni -- az ilyesmi elsikkadt a nagy együttesben -- de az előtornászoknak mindenki számára a szinkront, a pontos ütemet, a hibátlan programot kellett bemutatniuk.

Április elseje Dorogi út - Tornaszereplések - Április elseje - Csikós bácsi - Bütyök tanár úr - Lányok - Öveges - Kamasz - Hospitálás - Jóska - Csapat - Zsuzsóék - Szerelés - Pali

Az iskolai életben április elseje mindég érdekes színfolt. A középiskolákban -- azt hiszem mindenhol -- hosszú hagyománya van ezeknek a beugratásoknak. Nekünk a Képzőben szintén megvolt a hagyományos április elsejei bolondozásunk. Ebben annak idején főszereplő volt Csikós bácsi, az iskola portása. "Öreg" bútordarab volt az Intézetben, sok éve szolgált hűségesen. 1946. április elsején az egyik osztálytársamat szemelték ki az ugratás hősének. Reggel az első szünetben bekiáltott valaki az ajtón: "Bütyök üzeni, hogy ... hozza fel a portáról a "Violinkulcsot". Már nem emlékszem, ki volt kiválasztva az ugratásra, de a történet kedvéért nevezzük Sasnak, akit már máskor is előszeretettel ugrattunk. Sas morogva állt fel, és indult a földszintre. Elkezdődött az énekóra Kishonti tanárúrral, és már jócskán az óra közepén jártunk, amikor nyílt az ajtó és Sas lépett be, roppant zavartan. Kishonti tanárúr szigorú kérdésére makogott valami olyat, hogy ő kereste, de nem tudta megtalálni a violinkulcsot. Zavart mentegetődzését elnyomta az egetverő röhögés. A tanár úr először csodálkozó érdeklődéssel hallgatta, de a kitörő nevetés hatására nagyon mérges lett. Alig tudta elcsendesíteni a teljesen felbolydult osztályt. Nagyon kemény letolást kaptunk, csak hajszálon múlt, hogy nem kapott mindenki intőt. Alaposan kioktatott minket, hogy ilyen ostoba vicc nem méltó egy tanítójelölthöz, és hogy ilyen butaságot sem a Sas, sem ő nem érdemelt.

No, de mi történt Sassal a portán? Sas szépen bekopogott a portára és Csikós bácsinak elmondta, hogy valakivel azt üzente Kishonti tanárúr, hogy kérje el a portáról a Violinkulcsot. Csikós bácsi -- az előzetes megbeszélés szellemében -- rápillantott a porta kulcsos táblájára és lakonikus rövidséggel állapította meg: "Nincs itt semmiféle Violinkulcs. Lehet, hogy valaki a régi kulcsok közé keverte. Keresse ki a fiókból a Violinkulcs feliratút!" Ezzel kihúzta a porta asztalának fiókját, ami jócskán tele volt mindenféle kulccsal. Volt ott régi és újj, kicsi és nagy, rozsdás és gyönyörűen ragyogó, ilyen és olyan cimkével díszített, meg zománcos táblával feliratozott kulcsok. Szegény Sas nekiállt a kulcshalomnak, túrkált benne, rakosgatta ide-oda, végül jelentette Csikós bácsinak, hogy nem találja. Csikós bácsi közben roppant elfoglalt volt, tett-vett, kiment a szobából, majd visszajött -- egyszóval nagyon dolgozott. A sikertelen keresést mogorván nyugtázta: "Minek jönnek olyanok tanítójelöltnek, akik se visszahozni, se megtalálni nem tudnak egy nyomorult, ócska kulcsot. Menjen, mondja meg Kishonti tanárúrnak, hogy nincs a portán a Violinkulcs!" Hát a legenda szerint ez történt a pórtán. Hihetetlen történet, de időnként megtörténik ilyesmi. Aztán évekig nevetnek a növendékek a kezdő "prepa" (tanítójelölt) beugratásán, és óriási reverenciával tekintenek a játék főszereplőjére, a "pedellusra", aki támadhatatlan, hiszen nem kell neki tudnia, hogy miféle taneszközöket használnak ezek a főiskolások. Mesélték, hogy időnként a beugratottat "hanglétráért" küldték le.

Csikós bácsi Dorogi út - Tornaszereplések - Április elseje - Csikós bácsi - Bütyök tanár úr - Lányok - Öveges - Kamasz - Hospitálás - Jóska - Csapat - Zsuzsóék - Szerelés - Pali

Ha már az április elsejei tréfa ürügyén említettük Csikós bácsit, ismerkedjünk meg vele kissé részletesebben. Portásként dolgozott a Képzőben, középkorú férfi volt. Az akkori meghatározás szerint afféle munkás kinézetűnek jellemezték volna. Feleségével együtt (aki konyhafőnök volt az Intézetben, kinézetre pedig szinte egy falusi asszony), a Képző egyik szolgálati lakásában laktak. Mivel éjjel-nappal elérhetőek voltak, az évek során a Képző mindeneseivé váltak. Vidám, barátságos, vidékies karakterű embereknek ismertem meg mindkettőjüket. Csikós bácsi valóságos ezermester volt, ha valami kisebb javítás vált szükségessé az Intézetben (víz- vagy villanyszerelés, ablak- vagy szekrényüvegezés, kisebb vakolás, festés vagy mázolás, zárjavítás, kulcsmásolás), azonnal javította, vagy megfelelő szakemberről gondoskodott. Régi ismeretség alakult ki közöttünk, vevői kapcsolat épült ki édesapámmal. Baráti beszélgetésre rendszeresen belátogattak szüleimhez. A tanári karban is, meg az internátusban lakó diákok között is rendszeresen ajánlották édesapám műhelyét.

Bütyök tanár úr Dorogi út - Tornaszereplések - Április elseje - Csikós bácsi - Bütyök tanár úr - Lányok - Öveges - Kamasz - Hospitálás - Jóska - Csapat - Zsuzsóék - Szerelés - Pali

Kishonti Barna szerepelt az előzőekben, ő ének és zenetanár volt a Képzőben. Alacsony, köpcös ember volt, csendes, kiváló tanár. Termete és mozgása miatt a diákok (de hallgatólag, maguk között, valószínűleg a tanárok is) csak egyszerűen "Bütyök" tanár úrnak (vagy röviden Bütyöknek) nevezték. Ebben az elnevezésben nem volt sem gúny, sem sértő szándék. Valahogy ráillett a név, és a névhasználat ellenére nagyon komolyan vettük és őszintén szerettük Kishonti tanárurat.

Még valamikor elsős koromban a tanáriban egyszer keresnem kellett. Az illő megilletődöttséggel, zavarban léptem be a tanári szobába, ahol nagyon sokan voltak és első pillanatban képtelen voltam észre venni Kishonti tanárurat. Ezért az ajtó közelében ülő tanárhoz fordultam, aki már kérdezte is, hogy mi járatban vagyok. Spontán válaszoltam: "Bütyök tanárurat keresem." "Nincs benn," -- volt a válasz -- "de vigyázz, a tanár úr neve helyesen: Kishonti Barna." Azt hittem nyomban elsűlyedek a szégyentől, hiszen nagyon jól tudtam a nevét, csak a figyelmetlenség és a megilletődöttség miatt használtam a közhasználatú szlengnevét. Bocsánatot kértem és megszégyenülve távoztam. Megtanultam, hogy az embernek nagyon kell vigyáznia a nyelvére, ilyen hibát nem szabad elkövetni.

Kishonti tanárúrral volt egy nyilvános fellépésünk, ahol a furcsa megjelenése miatt majdnem botrányba fulladt egy műsorunk. Május elsején szerepelt az iskola énekkara a Városmajori szabadtéri színpadon. Nagyon jól tudtuk az előadandó darabot, sokat gyakoroltuk, már többször is előadtuk, mindég nagy sikerrel. Az énekkar vezetője Kapi-Králik Jenő azonban most éppen valahol máshol szerepelt, nem tudott a Majorba jönni. Kishonti tanárúr helyettesítette. Probléma nem volt, mi még karmester nélkül is el tudtuk volna énekelni. Na de karmester nélkül mégsem létezik énekkar... Felsorakoztunk tehát a pódiumon, aztán bejött Kishonti tanárúr. Tapsok, ahogy illik, aztán hangvilla, kezdőhang megadása, majd rövid koncentráció. Minden szem a pulpitus mögül alig látszó Kishonti szemére szegeződik. És akkor felemelkedik Kishonti jobbkeze egy rövid fehér pálcikáva -- de valami elképesztő magasságba, mintha kétszeres hosszúságúra nyúlt volna az a kar -- majd pillanat múlva hihetetlen sebességgel eltűnik kar, kéz, pálca, szem. No ilyet mi még nem láttunk. A meglepetéstől meg se tudtunk szólalni. A szép nagy kórus néma maradt. Egy kétségbeesett arc bújt ki a karmesteri pulpitus mögül, ijedten könyörgött: "De uraim, kérem..." A humoros esemény összenevethetnékje azonnal elmúlt, pillanat alatt összeszedtük magunkat. Újra nekikészültünk, most már ismerős volt a lehetetlenül hosszú kar, a pici pálcika, sajnáltuk is a kétségbeesetten reménykedő karmesteri arcot és szemeket. Aztán a fura beintést már biztos kezdéssel, dörgő kezdőakkorddal jutalmaztuk... Ment az énekkar munkája mint a parancsolat, csak ilyenfajta beintést még sohase láttunk (próbánk se volt Kishontival) és csak a kiváló énekkar érdeme, hogy felkacagás nélkül tudtuk első alkalommal elviselni a tanár úr furcsaságát.

Lányok Dorogi út - Tornaszereplések - Április elseje - Csikós bácsi - Bütyök tanár úr - Lányok - Öveges - Kamasz - Hospitálás - Jóska - Csapat - Zsuzsóék - Szerelés - Pali

1949-ben a Csalogány utcai tanítónőképzőbe mentünk énekelni. Mert volt ott egy tanítónőképző, amit még Zirzen Janka bábáskodott össze. Nem sok kapcsolat volt a két intézet között (mi hallgatók csak tudtuk a leányiskola létezését, ennyi...), de a "szocializmus" bontakozása összehozott minket, ha másra még nem is, de egy közös fellépésre. Már nem emlékszem, hol is léptünk fel (talán a Petőfi Honvédtiszti Főiskolán), sem arra, hogy mit adtunk elő. De a mi számunkra óriási újdonság volt, igazi tanítójelöltnőkkel együtt szerepelni. Alaposan felkészültünk a szólammunkával, már ami a férfi szólamot illeti. A női szólamokat a zongora helyettesítette Csörgei évfolyamtársam tolmácsolásában. Aztán nagy érdeklődéssel mentünk el a Csalogány utcába. Két jól felkészített kórus találkozott, így aztán remekül sikerült a próba, egyetlen délután elég volt a sikeres szerepléshez. A közös előadásunk minden probléma nélkül lebonyolódott. Óriási sikerünk volt. Sokan közülünk ismerkedtek a lányokkal, ami számomra újdonság volt. Én nem vágyódtam az ismerkedésre. Legalábbis nem találkoztam olyan lánnyal, akivel ismerkedhetnékem lett volna.

Velem egyidős lányokkal nem volt ekkoriban kapcsolatom. Nem jártam táncolni (még csak meg se tanultam), és nem voltak olyan közösségek sem, ahol együtt lehettem volna kortársaimmal. Egyszer aztán iskolai bál volt a Képzőben. Szervezték ugyan a felsősök nagy igyekezettel, de én nem foglalkoztam vele -- anyagi helyzetünk miatt otthon nem is említettem -- nem szándékoztam bálba menni. Inkább egy nagy túrára mentem a Sas-hegyre és a kirándulásról jövet benéztem a tornaterembe. Nem a zenére, vagy a bál hangulatára voltam kíváncsi, jobban érdekelt a hangulatvilágítás, amit Dönci bácsival szereltünk össze, és élesben esti sötétben most láthattunk először. Örömmel láttam, hogy a fényhatások úgy villognak, ahogy elképzeltük, összességében a fény és a hang is nagyon jó volt, a bál sikeresnek mondható. Amint ott, egy csapat álldogáló ember közt nézelődtem, hallgatództam, elébem penderült egy csinos leányzó. Hölgy válasz volt, és ő engem választott ki. Először fel sem fogtam, hogy mit akar, de a második felszólítására már határozott nemet mondtam. Én kosarat adtam, a lenge és alkalmatlan öltözetem miatt amúgy se mertem volna a parkettra lépni, de makogtam valamit, hogy nem is tudok táncolni. Ő csökönyösen hívott volna, hogy "nem baj", de én harmadszor is nemet mondtam. Csüggedten távozott. A hangulatvilágítás és a tömeg miatt tényleg nem látta az öltözetemet (egy kockás rövidujjú ing, rövidnadrág, túracipő és túrazsák). Nem jártam bálokra. Nem tudtam táncolni, nem is igyekeztem megtanulni (bár volt bennem valami belső indíték, érdeklődés, vonzódás a tánc iránt). Tánciskolába járni lett volna ugyan alkalmam a bál előtt, de nem mentem. Na, így végződött az első bálom...

Öveges Dorogi út - Tornaszereplések - Április elseje - Csikós bácsi - Bütyök tanár úr - Lányok - Öveges - Kamasz - Hospitálás - Jóska - Csapat - Zsuzsóék - Szerelés - Pali

Az Egyetem-templom mellett, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tartották meg a fizikatanárok továbbképzését. Csekő igazgatóúrral többször is résztvettem ilyen tanári továbbképzéseken. Nagy élmény volt számomra, lelkesített az Öveges professzor tanítási módszere, de az egész mentalitása. Korábban már az alsós és a felsős fizika tankönyveit tanulmányoztam a fizika tanulmányaim kiegészítésére. Csodálkoztam azokon az egyszerű eszközökön és eljárásokon, amikkel jelentős fizikai igazságokat tudott bemutatni, fontos képleteket kiszámítani. Ami akkoriban teljesen új volt, az atomszerkezetet, az atombomlást ilyen egyszerű, házilag készített műszerekkel mutatta be. Ráadásul az előadási stílusa olyan volt, hogy nem lehetett nem odafigyelni. Nála pergett az előadás, minden érthető volt. Teljesen lenyűgözött és talán kissé elsajátítottam a tanítási stílusát, de legalább is megpróbáltam. Hasonló ragadós példát mutatott számomra más alkalommal Kockás, Jeges, és más remek tanárok bemutatott módszere.

Csekő igazgató úr és Öveges professor úr

Kamasz Dorogi út - Tornaszereplések - Április elseje - Csikós bácsi - Bütyök tanár úr - Lányok - Öveges - Kamasz - Hospitálás - Jóska - Csapat - Zsuzsóék - Szerelés - Pali

Nagyon szerettem lövöldözni. Még ostrom után, valahol az egyik romhalmazban találtam egy légpisztolyt, ami teljesen működőképes volt. Magamhoz vettem, és bár töltényt nem lehetett még kapni, de hosszú ideig papírgalacsinokat töltöttem bele és azzal lövöldöztem kisebb célpontokra. Később lehetett ugyan légpuskagolyót venni. Egyszer vettem is, de sokba került és hamar elfogyott a doboz golyó.

Légpisztoly

Az ablakunkból csúzlival és légpuskával rendszeresen lövöldöztem. A célpont rendszerint egy-egy falevél vagy veréb volt. Nem voltam jó céllövő, ritkán találtam célba, a golyók azonban gyorsan fogytak. De ennek ellenére a lövöldözés izgalmas játék volt. Apró Pali is, öcsém is, én is élveztük a lövöldözős játékot. Esténként néhányszor elmentünk a Németvölgyi temetőbe, ami akkoriban már egy hatalmas bozóttal telenőtt vadon volt. Légpuskával és csúzlival ott is lövöldöztünk. Szerettem a csúzlival való lövöldözést is, talán még jobban, mint légpuskával pufogtatni. A légpisztoly rövid csövével nehéz volt pontosan célozni, de a töltényhiány, tölténydrágaság miatt előnyben részesítettem a csúzlival való játékot. Ebben szerencsés fordulat volt, hogy találtam egy láda vadásztöltényt, aminek a szétszerelésével nagy mennyiségű sörétet és puskaport tudtam kitermelni. A sörét kiváló lőszer volt a csúzlihoz, és mint eszeveszett kamasz, akkoriban a csúzli szinte állandóan a zsebemben volt. Ahogy az idő múlt, másodikos koromban felhagytam ezekkel a deviáns "játékokkal" -- mondjuk úgy -- megjött az eszem. Kezdtem komolyabb problémákkal foglalkozni.

Kezdtem -- a pedagógiai tanulmányaim kapcsán is -- lélektani problémákkal foglalkozni. Apró Pali ebben a változásban kiváló társ volt. Sok új ismeretet tüzetesen megvitattunk, elméletekről beszélgettünk, különböző kísérleteket lejátszottunk. Kísérleteztünk az akaratátvitellel. Érdekes kísérlet volt, amikor például a Nagycirkuszban kiválasztottunk valakit a távoli oldalon és szuggeráltuk: "Nézzél ide! Nézzél ide!..." Meglepő módon az illető egy idő után elkezdett jobbra-balra tekintgetni, mintha keresne valakit, majd megakadt a szeme rajtunk. Érezte, hogy nézik? Ki tudja. Többször megismételtük a kisérletet más alannyal is hasonló eredménnyel. Több esetben az utcán is hátratekintésre késztettünk így embereket. Izgalmas kisérlet volt.

A szugerálás -- mint lélektani téma -- sokat foglalkoztatott. Egy kislányt a tekintetemmel szinte az idegbetegségig szuggeráltam (legalább is úgy hittem), és azután kigyógyítottam (megint csak feltételezésem szerint). De aztán felhagytam ezekkel a kisérletekkel, maradt az egyszerű figyelés, amikor csak a gyerekek viselkedésének a megismerése volt a cél. Ez összhangban is volt a pedagógiai és lélektani tanulmányaimmal. Egyre többet figyeltem a gyerekeket játék és más megnyilatkozásaik közben. Az gyakorlóiskolába több ikertestvér is járt, szerettem megfigyelni őket, elemeztem a hasonlóságukat és különbözőségüket a viselkedés és érdeklődés területén. Nem sok eredményre jutottam, de érlelődött bennem a felismerés, hogy a lélektan nem szorítható úgy képletekbe, mint a fizika, vagy kémia. Ezen a területen a méréstechnika valami más mint a kedvenc tárgyaimban.

A szemközti telken egy kis Bézard tájolót találtam. Ez felébresztette a geodézia és a turisztikai problémák iránti érdeklődésemet. Találtam sok rossz rádiót is, de ezekből a roncs készülékekből eleinte csak a transzformátorokat szereltem ki. Mindenesetre megindult az érdeklődésem átalakulása a pedagógia és a természettudományok irányába, és a tamulmányaimban ez az érdeklődésváltozás tükröződött. Egyre többet tanultam ezeknek a tárgyaknak a szakmai anyagát.

Hospitálás Dorogi út - Tornaszereplések - Április elseje - Csikós bácsi - Bütyök tanár úr - Lányok - Öveges - Kamasz - Hospitálás - Jóska - Csapat - Zsuzsóék - Szerelés - Pali

Szerettem a hospitálást, örültem, ha sorra került egy osztálylátogatás. Sokszor bekéredzkedtem osztályokba, ha szabad időm volt. Ilyenkor mindég az arra a hétre kiadott pedagógiai gyakorló feladatot ismételtem meg. A feladatokat így gyakran többször is megoldottam. A Képző gyakorló tanárai éltek is ezzel a hobbimmal. Például gyermeknapon a gyermekek egyik csoportját vezettem Hűvösvölgybe. Másodikban többször a negyedik osztályban hospitáltam. Meséltem nekik. Nehéz volt. Sok mesét ismertek, szószerint követelték volna. Kijavítottak, ha valamit máskép mondtam, mint ahogy ők a mesekönyvükből hallották (Bámulatos emlékezőtehetsége van egy ilyen kisgyereknek! Persze, csak akkor, ha őt érdeklő dolgot hall...). Egyszer az első osztályban olvasást tartottam. Rosszak voltak, ezért 10 perccel tovább maradtak benn. A büntetés ilyen módját is kipróbáltam...

Gyakran mentem hospitálni a Németvölgyi iskolába is. A Német Bandi tanítónő rokona -- a Marianne néni -- protezsált be. A Pongrácz igazgatót ismertem, ő is jól emlékezett rám, korábban az Attilában tanárom volt. A Németvölgyiben találtam egy ismerős tanítónőt, aki buzdított is a gyakori óralátogatásra. Az első hospitálásomon -- ilyen gyermeteg feladattal is meg kell birkóznia egy tanítójelöltnek -- pulzust kellett mérnem. Nem nagyon ment, sehogy se éreztem meg a gyerekek csuklóján a pulzusukat. Sokat bíbelődtem vele, végül is a nyaki ütőéren számoltam le a pulzusukat. A tanítónő (nyilván visszaemlékezve saját prepa-vergődéseire) türelmes belenyugvással várta ki kínlódásom befejezését. Több mint a fele óra elment a vacakolásommal. A következő alkalommal a tanítónő nagy késéssel jött csak be az osztályba, azt hitte ugyanaz a feladatom. Pedig akkor már megfigyelési feladatom volt. Az idő kihasználása érdekében én mesélni kezdtem a gyerekeknek, ami az osztálynak is tetszett, de a tanárnő is örömmel nyugtázta talpraesettségemet.

"Jóska"? Dorogi út - Tornaszereplések - Április elseje - Csikós bácsi - Bütyök tanár úr - Lányok - Öveges - Kamasz - Hospitálás - Jóska - Csapat - Zsuzsóék - Szerelés - Pali

A környék sok gyereke ismert, sokan jártak velünk kirándultunk, sokkal játszottunk együtt. Ismert voltam a csapatozásunk következtében. A Képzőben is hamar megszerettek a gyerekek, a folyosón is, de az utcán is gyakran elbeszélgettünk egymással. Néhány gyakorlós tanító figyelmes lett a gyerekek beszédében minduntalan előforduló nevemre: "Jóska így... Jóska úgy". A kérdésre: "Ki az a Jóska?" a gyerekek azt válaszolták: "Hát a Jóska tanító bácsi." Téma lettem a tanáriban is, így aztán egyszercsak hivattak a tanáriba. Kissé remegve léptem a titokzatos szobába, talán az egész tanári kar ott volt. A sok tanár csak rám várt, ezért az izgalmam is gyorsan nőtt. Mit akarhatnak velem?... Ugyan mit követhettem el?... Néhány kérdéssel azonosítottak, majd megnyugtattak, hogy semmi baj sincs, csupán néhány tanár el se tudta képzelni, ki lehet az a titokzatos "Jóska tanítóbácsi". Meg akartak ismerni, ezért hívtak le. Megdicsértek a gyerekek között végzett szereplésemért, biztattak a további gondos pedagógus munkára, aztán elengedtek. Óriási megkönnyebbüléssel mentem vissza az osztályunkba. Nemcsak igazolva láttam magam, de a felelősséget is erősebben éreztem, hogy még gondosabban foglalkozzam a jövőben a gyerekekkel.

Csapat Dorogi út - Tornaszereplések - Április elseje - Csikós bácsi - Bütyök tanár úr - Lányok - Öveges - Kamasz - Hospitálás - Jóska - Csapat - Zsuzsóék - Szerelés - Pali

Már többször szóba jött ezeken a lapokon a csapat szervezés. A "Garabontura" gyerekes álmodozásból, az ostrom utáni időszakban komoly kis szervezetté nőtte ki magát. A szomszéd házból való gyerekekkel kezdtem az igazi csapatot szervezni. Ezzel már tekintélyes létszámú kis közösséggé nőttünk. Felhagytunk a Batári Gyusziék elleni "háború" gyermeteg butaságával. Az első tagok hatására osztálytársaik és rokongyerekek is csatlakoztak hozzánk. Nem volt tagdíjunk, rangunk, alapszabályunk. A tagság feltétele volt a jó magaviselet és a jó tanulás. Rendszeresen szerveztünk rövid kirándulásokat (sétákat) a környező rétekre, a Sashegyre, a Mártonhegyre, a Gellérthegyre. Ezek érdekesek voltak a gyerekeknek, mindég megcsodáltunk valamilyen érdekes látnivalót, jól elfáradtunk a kaptatók, a versenyek, a gyaloglás miatt. Időnként jelentősebb túrákat is rendeztünk (Hárshegy, Jánoshegy, Makkosmária, Írhásárok, Normafa, stb.), ami mindég nagy sikert ért el a gyerekek és a szülők között is. A gyerekekkel homokbányát kutattunk a Szabadsághegyen. Jártunk a Hárshegyen is a Báthori-barlangban.

A csapat tagjai részére a titkosírásokkal foglakozás kötelező volt. Sokféle titkosírás metódust gyakoroltunk, olyanokat, amit gyerek fejjel kidolgoztunk, vagy korabeli irodalomban megtaláltunk. Természetes kiindulópont volt a kevert "abc" használata, ahol az egyes betűk egy másik betűvel voltak helyettesítve. Aztán voltak olyanok, amelyekben a kódolt szöveg a mondatok kezdőbetűiből volt összeolvasható. Használtuk a forgatható rácsokkal való titkosítást, amit Verne-regényből (Sándor Mátyás titkosírása) vettünk át. Nem csak leveleket írtunk, de a leveleket igyekeztünk megfejteni is. A gyerekek szívesen dolgoztak a titkosírásokkal és ennek jelentős eredménye volt. Megnőtt a fogalmazás és íráskészségük, javult a helyesírásuk. Olyan gyerekek, akik két-három mondatot is nehezen tudtak korábban leírni, most -- a titkosírásos levelek fogalmazásával és leírásával -- szüleik legnagyobb meglepetésére hosszú leveleket fogalmaztak meg.

Játszottunk detektívesdit is, amiben különböző nyomozó feladatot kellett megoldani. Kerestek neveket lakó-névjegyzékéből, megfigyeltek személyeket. A tagság követelményei szigorúak és következetesek voltak. Az iskolai tanulmányi eredmények romlása, vagy magatartási problémák időszakos kizárást eredményeztek, vagyis nem jöhettek egy ideig a kirándulásainkra. A kizárások komoly nevelő erőt jelentettek. Volt kizárt gyermek, akinek édesanyja csaknem sírva könyörgött fia büntetésének feloldásáért. Nem engedtünk -- és a gyermek hamarosan jó osztályzatokkal jelentkezett...

A csapat tagjai közt -- rövidebb-hosszabb ideig -- szerepeltek: ifj. Csekő Árpád, Egyedi Veronika, Gregor Róbert, Horváth Ferenc, Joó Dániel, Kiss László, Kolhéb Ottó, Kolhéb Róbert, Kovács András, Kovács Attila, Körting Krisztina, Krieser Tamás, Kutasi Kornél, Merényi László, Nagy József, Nyékhegyi Judit, Palásthy Géza, Palásthy Kornélia, Palásthy Viktor, Pálfalvi Ferenc, Pető Attila, Schelb Gyula, Sebestyén Eszter, Sebestyén Károly, Tarján Péter, Temesi Antal, Vasas Mária, Vencel Antal, Wébel József.

Gregor Robi, Horváth Feri ,Körting Kriszti, Schelb Gyuszi, Sebestyén Eszti

A csapat néhány tagja és kirándulások emlékképei

Csekő Árpi a fia volt Csekő igazgató úrnak. Gyakran járt édesapám cipészműhelyében. Érdekelték a cipészműhelyben található eszközök, anyagok. Csak néhány kirándulásunkon vett részt.

Kolhéb Ottó és testvére kezdettől fogva részt vett a Csapatban, nagyon aktív tagok voltak. 1956-ban részt vettek a Nemzeti Múzeumnál a harcokban (nappal szolgálatban voltak, éjjelre hazajöttek, majd másnap ismét elmentek harcolni), emiatt aztán a harcok leverése után nyugatra távoztak.

Körting Krisztinával 1946. július 21-én ismerkedtem meg, nagy barátság alakult ki köztünk, végül kölcsönös szerelemféle bontakozott ki mindkettőnkben, de akkor Bécsbe költöztek. 1947. augusztus 23-án Bécsbe utaztak a Keleti pályaudvarról. A vonathoz húgom is kikísért, nagyon fájt a búcsúzás. Egy jó ideig leveleztünk, én lelki beteg lettem. Mivel ekkoriban már aktívan fényképeztem, Krisztától kaptam sok nagyméretű üveg fényképlemezt (9x12 cm-es) és több celluloid fényképfilmet, amiken első világháborús képek voltak. Városlödön laktak rokonai, náluk többször nyaralt. Elköltözésükkor a Borhy Sándor utcából a Németvölgyi út 10-be költöztek ideiglenesen egy rokonukhoz.

Kriszta

Pálfalvi Feri alapító tagja volt a Csapatnak, mi csak Fidélnek szólítottuk, édesapja gyógyszerész. Nagyon jó barátok voltunk, Feri számára példát nyújtottam. Rendszeresen velem ministrált, és amikor szemináriumba vonultam, ő is jelentkezett a szemináriumba. Hazatérésem után rövidesen ő is kilépett az intézetből, de ettől kezdve nem tudtam vele kapcsolatot létesíteni, mert a családja megakadályozta. Nagyon sajnáltam és sajnálom az elvállásunkat, számomra nagyon értékes barátság volt köztünk.

Fidél mellettem

Schelb Gyuszi nagyon sokat kirándult velünk, jó barátságban voltunk egymással. Vidám társ volt, minden játékban szívesen vett részt. Ő is komoly, mély barátságban, szeretetben élt Krisztával. A későbbiekben a filmszakmában dolgozott, sok film hangmérnöke volt.

Gyuszi

Ahogy közeledtem az érettségihez, a csapatozás is lassan alábbhagyott, majd szinte észrevétlenül megszűnt. Az iskolai, budakeszi, plébániai elfoglaltságaim egyre kevésbé engedték meg a kirándulásokat. A "csapattagok" ideje is egyre kevesebb lett, többet kellett a házi feladataikkal foglalkozniuk, meg ők is nagyobbak lettek és már más érdekelte őket. Én is egyre több örömömet leltem a barkácsolásban és a szakmai könyvek olvasásában.

Zsuzsóék Dorogi út - Tornaszereplések - Április elseje - Csikós bácsi - Bütyök tanár úr - Lányok - Öveges - Kamasz - Hospitálás - Jóska - Csapat - Zsuzsóék - Szerelés - Pali

Az érettségire készülődés évében ismerkedtem meg Zsuzsóékkal. Szerettem a templomréten, a dús fűben heverészve tanulni. Nem mindég volt zavartalan a felkészülésem. Időről időre a réten kemény futballmérkőzések zajlottak. A Képző tornaórás futball-órái ekkor már visszakerültek a Képző gyönyörűen helyreállított udvarára, itt azonban a réten a környék fiataljai (köztük a későbbi vívóbajnok, majd sportdiplomata és államelnök Schmitt Pál, meg a jövendő futóversenyző sógorom, Csury István, meg még mások is) élték ki sportszenvedélyüket. Rendszeresen hatalmas mérkőzések zajlottak itt, ami csak kissé zavart a tanulásban, a hatalmas rét lehetővé tette, hogy a vad sporttevékenységtől távol, kényelmesen, zavartalanul tanulhassak. Itt figyeltem fel a futballozók egyik kitünő kapus játékosára, egy leányra. Úgy játszott mint a többiek, mint a fiúk: keményen vetődött, ha kellett rúgta a labdát, és ha vita volt -- mert ugye a fiatalok futballja csaknem 50%-ban vitából áll (les, vagy nem les, érvényes, vagy nem érvényes, kinn van, vagy nincs kinn, stb.) -- a problémát ugyanúgy oldotta meg, mint a fiúk. Érdekes módon legtöbbször neki volt igaza ... Miért? Biztosan ő látta, vagy tudta jobban ... Vagy ő volt az erősebb...

A lányok és Zsó

Itt vettem észre a jövendő feleségemet, Zsuzsót, aki szeretett futballozni a fiúkkal a réten. Akkor még nem mint eljövendőmet ismertem meg, inkább az keltette fel a figyelmemet, hogy a lélektani megfigyeléseim célpontjai közt az ikrek mellett a fiúsan viselkedő lányokkal is foglalkoztam. Megismerkedtünk, és megismertem baráti körét is. Négyen voltak barátnők: három Zsuzsanna (Zsu, Zsi és Zsó), egy Kati és egy Aranka. Az öt barátnő egyébként a Felsőkrisztinában, az akkori templomi szolgálatokban tevékenykedett: résztvettek a Szívgárda tevékenységében, gyűjtést rendeztek és vettek a templomnak egy Kis Szent Teréz szobrot, csaknem minden nap jelen voltak a litánián és az esti imán. Barátjuk lettem: neveltem őket, figyeltek rám. Hamarosan megismerkedtem a családjukkal is, így aztán családi programokon is részt vettem: születésnapok, iskolai rendezvények, táncestek, szilveszterek, kirándulások.

Szerelés Dorogi út - Tornaszereplések - Április elseje - Csikós bácsi - Bütyök tanár úr - Lányok - Öveges - Kamasz - Hospitálás - Jóska - Csapat - Zsuzsóék - Szerelés - Pali

Körülbelül az 1948-as év környékén életemben egy hatalmas változás kezdett kibontakozni. Megint a fizika-tanulás hozhatta elő az átalakulást: rájöttem a fizikai ismeretek csodálatosságára, és ez a rádöbbenés -- ugyanúgy, mint a polgáriban -- egész egyéniségemet teljesen átalakította. A viselkedésemen, tanulásomon kiütköztek afféle "tudós alűrök". Tartásom volt, öntudatra ébredtem, magabiztosan fordultam a tudomány felé. Ebben a változásban jelentős szerepe volt Apró Palinak, akivel óriási beszélgetéseink voltak ebben az időben. Rádiókészülékeket, próbatáblákat, különböző kísérleti eszközöket készítettem gyors egymás-utánban. Kelényi Tibi -- közös barátunk -- sokszor emlegette, hogy ahányszor feljött hozzánk, én mindég valami újabb "herkentyűn" dolgoztam. Óriási terveim voltak, mindég tanultam, és még pihenés gyanánt is erről elmélkedtem, a tanultakat és a terveket dolgoztam fel.

Asztalom

Pali Dorogi út - Tornaszereplések - Április elseje - Csikós bácsi - Bütyök tanár úr - Lányok - Öveges - Kamasz - Hospitálás - Jóska - Csapat - Zsuzsóék - Szerelés - Pali

Apró Palival már az ostrom utáni időszakban ismerkedtem meg komolyabban. Ellenséges csapatjuk volt, de később aztán rendeződött kapcsolatunk, megéreztük, hogy rokonlelkek vagyunk, majd a ministrálásomkor kiderült lelki rokonságunk: komoly barátok lettünk. Hamarosan együtt ministráltunk, végül én is vele tartottam a lelki úton: Liska atya lett a közös lelkiatyánk. Hosszú beszélgetéseink voltak egymással: valamelyikünk hazakísérte a másikat, majd ott megfordultunk és a másik lakásáig sétáltunk mélyen elmerülve az éppen akkor esedékes probléma megtárgyalásába. De ezzel nem volt vége, mert még jó néhányszor ide-oda kísértük egymást. hogy este 10-kor, kapuzáráskor még éppen besurranhassak a házunkba (Ők házmesterek voltak, ezért nála nem számított a kapuzárás).

Pali a jobbszélen

Később, egyetemi évei alatt is gyakran megbeszéltük a problémáinkat, az új tanulmányi élményeinket, vagy a legújabb tudományos híreket. Egyszer késő éjszaka jött föl hozzánk vizsga előtt, és a laborgyakorlatát éjjel hosszan megbeszéltük.

A hosszú beszélgetések, tervezgetések gyakran Pali kuckójában, egy pincehelyiségben folytak. Nagyon irigyeltem Palit ezért a kuckóért. Főleg azért irigyeltem, mert ez a kuckó egy valódi fotólabor volt. Pali aktívan fotózott, és itt a pincéjükben tanultam meg a fotózás elemeit Palitól. Persze itt a pincében nem csak fotó volt a téma, hanem sok mindenféle műszaki dolog is. Például olyan bizarr dolgokkal is foglakoztunk, mint egy revolver összerakása és működővé tétele. Pali valahol a sárban talált egy eldobott katonai revolvert. Hatalmas pisztoly volt, egyesek szerint lovassági fegyver volt Már rég ott heverhetett, vastagon berozsdásodott. Pali szétszedte, megtisztította, eltávolította a rozsdát, megolajozta. Már csak össze kellett volna raknia, de ez sehogy se sikerült neki. Mindég volt egy-két olyan darabja a fegyvernek, aminek nem találta a helyét, nem illett oda, vagy nem lehetett a helyére tenni. Végül egyesült erővel sikerült működőképesre összeraknunk és ezt mindkettőnk műszaki zsenijének tulajdonítottuk. Most már csak a fegyver kipróbálása volt hátra. Erre a plébánia melletti egykori árok lefedett csatornarészét szemeltük ki. Pali szerzett valamilyen csere útján néhány megfelelő lőszert a pisztolyhoz, és így ejtettük meg a lőgyakorlatunkat a csatornában. Kiváló eredménnyel. Lemásztunk, és sötét alagútba ellövöldöztük a lőszerünket A sötétben ugyan nem lehetett célba lőni, de a lövések eldördültek, a fegyver nem mondott csütörtököt, senki életét sem veszélyeztettük, és ami a számomra a legfontosabb volt: a fegyver nagyokat durrant a zárt alagútban!

TANÍTÓKÉPZŐ, ÉLMÉNYEIM (TARTALOM)

Április elseje -

Bütyök tanár úr -

Csapat -

Csikós bácsi -

Dorogi út -

Hospitálás -

Jóska -

Kamasz -

Lányok -

Öveges -

Pali -

Szerelés -

Tornaszereplések -

Zsuzsóék -

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom -- Képzős élmények) <<< Élményeim >>>