Rieth József: Anyagvilág - Háttérismeret
Litoszféra
Tartalomjegyzékhez < Világképem < Anyag-időszak
A
Föld metszeti ábrája
A Föld belső szerkezete a
magtól a felső köpenyig
A litoszféra a Föld külső, a kéregből és a legfelső köpenyből álló, szilárd, merev kőzetburka, amely a köpeny asztenoszféra nevű, képlékeny részén úszik. A litoszféra szokásos vastagsága 70–150 km: az óceánok alatt vékonyabb, a kontinensek alatt vastagabb. A litoszféra nem egységes héj, hanem több, különböző méretű kőzetlemezből áll. Ezek mozgásának természetével és okaival foglalkozik a lemeztektonika.
Az úgynevezett konvekciós cellákban felemelkedik a köpeny anyaga, és a litoszféra alján elterülve szétnyomja egymástól a litoszféralemezeket. Az ezek között felnyíló résben, az óceánközépi hátságok mintegy 75–80 ezer km hosszú, összefüggő vonulatán alakul ki a megszilárdult magmából az új óceáni kéreg, a régi pedig betolódik a kontinensek (vagy más óceáni lemezek) alá: ez a folyamat a szubdukció. Két, széttolódó kontinentális lemez ütközése és a köztük rekedt anyag feltorlódása a kollízió.
A litoszféralemezek között megkülönböztetjük az: óceáni és a kontinentális típusúakat.
Az óceáni litoszféra rendszerint 50–100 km vastag, de az ócéánközépi hátságok alatt nem vastagabb a földkéregnél. A kontinentális litoszféralemez kb. 150 km vastag, amiből mintegy 50 km a földkéreg, 100 a földköpeny felső része. Az óceáni litoszféralemez rendszerint sűrűbb, mint a kontinentális, mert mafikus, illetve ultramafikus kőzetekből áll.
A litoszféralemezeket a köpenyáramlások mozgatják. Egymáshoz ütközve gyakorta felmorzsolódnak, szemben a jóval képlékenyebb asztenoszférával, ami plasztikusan deformálódik.
Jelenleg
hét nagy és több kisebb litoszféralemez mozog különböző irányokban és
sebességgel a Föld felszínén.
A hét nagy lemez:
az Észak-Amerikai,
a Pacifikus,
az Eurázsiai,
az Ausztrál,
a Dél-Amerikai,
az Afrikai és az
Antarktiszi.
A kisebb lemezek közül a jelentősebbek:
a Cocos (a Dél-Amerikai, az Észak-Amerikai és a Pacifikus között),
a Karib (a Dél-Amerikai és az Észak-Amerikai között),
a Juan de Fuca (az Észak-Amerikai és a Pacifikus között),
a Fülöp (a Pacifikus és az Eurázsiai között),
a Nazca (a Dél-Amerikai és a Pacifikus között),
a Scotia (a Dél-Amerikai és az Antarktiszi között),
az Arab (az Afrikai és az Eurázsiai között),
az Indiai (az Afrikai, az Arab, az Ausztrál és az Eurázsiai között).
A lemeztektonika (tektonika, görög τέκτων, tektōn "építő" vagy "kőműves" szóból) geológiai elmélet, amely a Föld litoszférájának nagy léptékű mozgásait magyarázza. Magába olvasztotta és meghaladta a kontinensvándorlás kora 20. századi és a tengeraljzat-szétterülés 1960-as években kifejlesztett elméleteit.
A Föld külső része alapvetően két rétegből épül fel. Felül helyezkedik el a litoszféra, amely a földkéregből, illetve a földköpeny felső, szilárd részéből áll. A litoszféra alatt fekszik az asztenoszféra, amely az emelkedő hőmérséklet ellenére még mindig szilárd, de mégis van egy minimális viszkozitása és a földtörténet időléptékében folyadékként viselkedik. (A földköpenynek az asztenoszféra alatti része szilárdabb, nem mert hidegebb, hanem a magas nyomás miatt).
A litoszféra tektonikai lemezeknek nevezett darabokra töredezett, ezekből a Földön hét nagyot és sok kisebbet ismerünk. E lemezek az asztenoszférában úsznak, emberi mértékkel nagyon lassan, hiszen az asztenoszféra folyóssága a köznapi értelemben folyadéknak tartott anyagokéhoz képest nagyon alacsony. A lemezek vízszintes irányú mozgásának sebessége tipikusan évi 0,66-8,5 centiméter. A mozgás sebessége nagyon változó lehet. A Dekkán mintegy 40 millió év alatt 6000 kilométert tett meg, míg a csendes-óceáni-lemez 50 millió év alatt 3000 km-t.
Az egymáshoz képest végzett mozgás típusa szerint háromféle lemezszegélyt különböztetünk meg: konvergens vagy ütköző szegélyt, divergens vagy széttartó szegélyt, illetve amikor a lemezek egymás mellett elhaladnak, súrlódó szegélyt. A lemezszegélyek mentén földrengések, vulkáni tevékenység, hegységképződés, illetve óceáni árok képződés léphet fel.
A lemezek mozgása GPS-mérések alapján. A nyilak hossza a sebességgel arányos.
A kéreglemezek az óceáni litoszféra viszonylagos sűrűbb volta és az asztenoszféra gyengesége miatt mozoghatnak. A lemeztektonikához a földköpenyből származó hő elnyelődése nyújtja az energiát, de az feltevés, hogy a lemezek az asztenoszféra konvekciós áramlatain passzívan mozognak, már nem elfogadott. Ehelyett a lemezmozgást a szubdukciós zónákban lesüllyedő óceáni litoszféra nagyobb sűrűsége hajtja. Amikor az óceánközépen kialakul, az óceáni litoszféra még kevésbé sűrű, mint az alatta lévő asztenoszféra. Idővel, ahogy hűl és vastagodik, sűrűbbé válik, s emiatt a szubdukciós zónákban lesüllyed.
Tartalomjegyzékhez < Világképem < Anyag-időszak
-----------------------
http://hu.wikipedia.org/wiki/Litoszf%C3%A9ra
http://hu.wikipedia.org/wiki/Lemeztektonika