Háttéranyag Izraeli utazásunkhoz

Betlehem: 2 Születés temploma - Kroll

<< Betlehem <<       

Homlokzat          1 - Legelő - Látkép - 2 - Homlokzat - Régi kép - Légifelvétel - Templombelső - Alaprajz - 3 - Barlang - Barlang alaprajzok - Ékírás - Együttállás

 

6. kép. A Születés-templom homlokzata előtti tér

 

A templom homlokzata omlani kezdett ezért nagy támfalat építettek eléje. Előtte kb. 60 méter hosszú tér terül el, amelynek erősen lejtő északi oldalát (l. a kép bal szélén) a görög temető határolja. A déli oldalon (a kép jobb széle) az örmény kolostor épületei állnak, és négy egymás utáni kiszögelléssel egyre inkább leszűkítik a teret. A templom előtt eredetileg oszlopcsarnokkal körülvett 26 m széles udvar állt. Ebből három nagy kapu nyílt a bazilika előterébe (l. a 30. képen).

 

A három kapu közül kettőt teljesen, a harmadikat részben takarják a támpillérek. A főkapu szabadon maradt részét később egész alacsonyra (1,3 m) lefalazták, hogy könnyebben meg tudják védeni a templomot a támadásoktól; s különösen azt tudták így megakadályozni, hogy lóval behatoljanak a templomba. A homlokzaton egy hosszú, keskeny ablakot lehet látni, amely egy régi torony alsó kápolnájába nyílik. B. Bagatti OFM, aki 1948--1951 között a feltárásokat és a renoválási munkálatokat vezette, azon a véleményen van, hogy a Születés-templom homlokzatát eredetileg két torony keretezte. A kép jobb szélén látszik az örmény kolostor kis harangtornya, majd tőle balra a görög kolostor tornya. Ehhez a toronyhoz csatlakozik egy nagy, szögletes épület, amely a keresztesek korából származik, és a görögök kolostorának része. A kép bal szélén a Szent Katalin-templom tornya áll (vö. 28. kép).

 

Régi kép          1 - Legelő - Látkép - 2 - Homlokzat - Régi kép - Légifelvétel - Templombelső - Alaprajz - 3 - Barlang - Barlang alaprajzok - Ékírás - Együttállás

 

27. kép. A Születés-templom Bernardo Amico ferences rajza szerint, 1596-ból,

,,Trattato delle Piante et Imagini de Sacri Edifizi di Terra Santa'' c. munkájából.

 

1    A főkapu                                         2    Az udvar

4    Ciszternák                                      5    Szent Jeromos iskolája

6     A templom bejárata és előcsarnok   7    A Születés temploma

14   Raktárépületek                               21  Kolostorudvar

24   A rombadőlt ebédlő                         28  A Katalin-templomhoz vezető lépcső

30   Az örmények kolostora                   31  A görög kolostor tornya

34   A vendégház                                  42  Romok

 

A hatalmas épületkomplexum, amely szinte vár benyomását kelti, nyitott könyvként tárul ki előttünk, és elmondja a templom építéstörténetét. A képen látható metszet azért nagy érték, mert a mai állapothoz képest -- közben több épületet emeltek a környéken -- az eredeti helyzetet mutatja (l. a 28. képet). Látható a templom (7) kereszt-alaprajza, természetesen csak a tető jellegzetes formájából. A kereszthajó apszisa úgy látszik, mintha oda lenne ragasztva az eredeti épülethez. A homlokzat előtt látjuk a Jusztiniánusz által épített előcsarnokot (narthexet) (6). A főkapu még a nagy támpillérek nélkül látható. A pillérek később a bejáratot és a narthex homlokzatát is eltakarták. A bazilika előtt még felismerhető az átrium és az udvar nyoma. A 4-es számokat körülvevő négyszög vonalában volt az átriumot díszítő oszlopcsarnok oszlopainak lábazata (l. a 30. képet). A nagy előudvar nyugati zárófala egy középkori erődítmény falmaradványa. Felénk eső végén, a bazilika tengelyében egy hatalmas torony áll. Ha a rajzot a 28. képen látható légifelvétellel összevetjük, látható, hogy csak annyi a változás, hogy több épület megszűkítette a bazilika körüli teret. Az előudvar déli oldalán áll az örmény kolostor nagy épülettömbje a díszes harangtoronnyal. Hozzá csatlakozik (a templom jobb oldalán) a görögök kolostora. Magas tornya van. A Születés-templom déli apszisához csatlakozó ,,görög torony'' még a keresztesek idejéből való építmény. A bazilikától balra, északra eső területet a Katalin-templom és a ferencesek kolostora foglalja el. Már Amico metszete jelzi az Alexandriai Szent Katalin tiszteletére emelt templomot. 1880-ban átépítették és megnagyobbították. Ez Betlehem plébániatemploma. Ekkor kapott tornyot is, harangokat is. A kolostor nagy támpillérei időközben eltűntek, csak a Bét-Szahur felé vezető út sejteti a korábbi lejtős terepet. Az Amicónál 42-es számmal jelölt romterületet az előudvartól északra (balra) fákkal ültették be, és temetőnek használják.

 

Légifelvétel          1 - Legelő - Látkép - 2 - Homlokzat - Régi kép - Légifelvétel - Templombelső - Alaprajz - 3 - Barlang - Barlang alaprajzok - Ékírás - Együttállás

 

28. kép. Légifelvétel a Születés-templomáról és környékéről

 

Templombelső          1 - Legelő - Látkép - 2 - Homlokzat - Régi kép - Légifelvétel - Templombelső - Alaprajz - 3 - Barlang - Barlang alaprajzok - Ékírás - Együttállás

 

29. kép. A Születés-templom belseje

 

A bazilika belseje eredeti állapotában áll: 54 m hosszú, 26 m széles. Négy oszlopsor tagolja öt hajóra. A főhajó oldalfalai magasan felfutnak a mellékhajók fölé, és ablakok nyílnak rajta. A mellékhajó világítását az oldalfalak négyszögletes ablakai biztosítják. A nyitott fedélszék későbbi időből való, de eredetileg, Nagy Konstantin idejében sem volt mennyezete, akkor is nyitott fedélszékkel készítették. Az oszlopok feletti falfelületen látható nagy, rőt felületek annak az arany alapra rakott mozaiknak a nyomai, amelyekkel Komnenosz bizánci császár (1143--1180) ékesítette a bazilika főhajóját.

 

A negyven oszlop mindegyike egy-egy vörös mészkő. Magasságuk az architrávig mérve 5,47 m. Az oszlopfők mind egyformák: három sor akantuszlevélből kiképzett korintusi oszlopfők. Egyik-másik oszlopon még látszik annak nyoma, hogy egykor festve voltak. A baloldali mellékhajó ötödik oszlopán van egy Mária-kép, és egy felirat, amely napnyi pontossággal megadja a templom befejezésének dátumát. Ez a nap a Megtestesülés 1130. évének május 15-e volt. A kőlapokkal lerakott padló nem az eredeti, ezt a padlóba süllyesztett oszloplábazatokon lehet látni, mivel az új padló kőlapjaival körberakták az oszlopokat.

 

A mostani padlón hagytak egy négyszögletes nyílást, amelyben látható, hogy milyen mélyen volt a Konstantin-féle bazilika mozaikpadlója (vö. a 30. ábrát). A tér harmóniáját és mélységét egy fal -- amelyet a főhajó végében 1842-ben húztak fel -- sajnos megzavarja.

 

Alaprajz          1 - Legelő - Látkép - 2 - Homlokzat - Régi kép - Légifelvétel - Templombelső - Alaprajz - 3 - Barlang - Barlang alaprajzok - Ékírás - Együttállás

 

30. kép. A Születés-templom alaprajza Nagy Konstantin idejéből (326),

Jusztiniánusz császár bővítésével (530), az 1933/34-es ásatások eredményei alapján

(E. T. Richmond, L.-H. Vincent OP és B. Bagatti OFM).

 

A      átrium                                          A1   a porticus sarokpillére

A2    a porticus oszlopai                        E     a barlang régi bejárata

E'     a mai lépcsőbejárat                       G     a Születés barlangja

K      körfal                                           KS   körcikk

M1-5 mozaikmezők                               N     narthex

OP   keleti porticus (Jusztiniánusz)         OP'  keleti porticus (Konstantin)

O1-3 az oktogon falmaradványai              V     előépületek         

P1,2 kapu (Jusztiniánusz)                      P'     kapu (Konstantin)

S      küszöb                                         ST    lépcsőzetes nyolcszög

T       régi keresztelő medence                T'      keresztelő medence

 

A tervrajzon az átriumnak csak a keleti vége látható, teljes egészében a 27. képen figyelhető meg. A föld alatti barlangokat pontozással jelöltük, ugyanígy a nyugati homlokzathoz épített támfalat is. A barlang pontos helyzetét lásd az alábbi 33. képen.

 

33. kép

 

A képek illusztrálják az alaprajzot és bemutatják a régészeti leleteket:

1. a porticus oszlopai (A2);

2. a Jusztiniánusz-féle nyugati homlokzat főkapuja (P1);

3. az északi mellékkapu küszöbe (S) Konstantin bazilikájából (P');

4. a déli mellékhajó mozaikjai és oszloplábazatai (M2);

5. a főhajó mozaikmezője (M1);

6. az oktogonhoz vivő feljárata és a születés barlangjának régi bejárata (E), valamint a mozaikok (M3);

7. a körfal (K) és a lépcsőzetes oktogon alapfalai (ST).

A Születés templomának építéstörténetéről sokáig vitatkoztak. A kutatók többsége úgy vélte, hogy az épület úgy maradt meg, ahogy Konstantin megépíttette. Néhányan azonban későbbi módosítást feltételeztek. Az 1927-es földrengés károkat okozott a templomban is, de ezek helyrehozásakor alkalom nyílt arra, hogy a bazilika előtt és a belsejében megvizsgálják a föld alatti részeket. Az ásatásokat W. Harvey és E. T. Richmond vezette. Az eredmény ellentmondásos volt: az épület úgy ahogy van, egységes egész, de nem Konstantin korából való. A kutatások két építési periódust állapítottak meg: az elsőt Nagy Konstantin, a másodikat Jusztiniánusz idejében. Próbáljuk meg az eredményeket egységes képpé összerakni. A nyitva maradt kérdések nemcsak az ásatások nehézségeit mutatják, hanem arra is rávilágítanak, hogy mennyire esetlegesek a régészeti kutatásokra támaszkodó következtetések. Egy-egy új lelet megerősítheti, de meg is döntheti az eddigi szemléletet és feltételezéseket.

 

A Konstantin-féle átrium rekonstrukciójához (A) a kutatások nagyon fontos adatokat szolgáltattak, ahhoz azonban nem elegendőt, hogy minden tekintetben pontos képet lehessen alkotni róla. L.-H. Vincent már 1906-ban, amikor a görög temető új falát építették, észrevett a déli sarkon egy falszögletet, amelynek kelet felé nyíló szárai egybeestek a bazilika északi falának irányával. Amikor 1932-ben felújították az előudvar kövezetét, az előbb felfedezett falszöglet észak-déli szárának folytatását vették észre, és ez a fal egy korábbi előudvar (átrium) nyugati falának tűnt. Ebből az előudvar hosszának 73 m, a szélességének 26 m adódott. Vajon ez az átrium Konstantin idejéből származik?

 

24 méternyire az átrium nyugati falától egy olyan közfalat fedeztek fel, amelyet bontásból származó kövekből emeltek. Ez tehát már egy második építési periódushoz tartozik. Felmerül a kérdés, hogy ez a kisebb előudvar volt-e a konstantini bazilika átriuma, vagy csak a Jusztiniánusz-féle átépítés alkalmával alakították-e ki? A napfényre került maradványok tanúsága szerint az átrium keleti kapuját (OP) a bazilika újonnan épített narthexébe nyitották (N). A déli kaput az örmények kolostora eltakarta, de a kolostor falában a délkeleti 4,55 m magas sarokpillért a helyén hagyták a korintusi oszlopfővel együtt (A1). S ott van még egy régi alapján álló, de felső részében csonka oszlop (A1).

 

Az első oszlop (A2) a kolostor falába rejtve átvészelte az összes század kőrablóinak veszedelmeit, csak korintusi oszlopfőjétől fosztották meg. Mivel magasságának meg kellett egyeznie az ajtó sarokpillérének magasságával, ezért az oszlopfővel együtt ez is 4,55 m magas volt. Vastagsága 0,52 m, 68 cm élhosszúságú, négyszögletes alapon áll. Ez az alapul szolgáló kőlap és az oszlop alja mutatja, hogy ugyanazon a helyen áll, ahová 1400 esztendővel ezelőtt beállították.

 

A sarokpillér (A1) és az oszlop (A2) távolságából L.-H. Vincent megpróbálta kiszámítani a belső oszlopgaléria méreteit. Arra az eredményre jutott, hogy a déli és északi oldal 2--2 sarokpillérrel és 9--9 oszloppal 27,92 m; a nyugati és a keleti oldal ugyancsak 2-2 sarokpillérrel és 6-6 oszloppal 19,88 m hosszú lehetett.

 

A Bernardino Amico OFM 16. századi metszetén látható két átriumot a leletekben világosan fel lehet ismerni. Mivel a konstantini bazilikának nem volt narthexe, és egy oszlopnyival rövidebb is volt, a keleti kapu maradványai (OP') a mai narthex (N) alatt vannak. Az átrium mozaikpadlója 1,64 m mélyen volt. A mozaikkal kirakott átriumból két lépcső vitt fel a 3,9 m széles porticushoz, amelyből ismét két-két lépcsőn lehetett megközelíteni a három kaput. L.-H. Vincent válaszolatlanul hagyta a kérdést, hogy milyen hosszú lehetett a Konstantin-féle átrium. A 73 x 26 méteres nagyság megfelelne a bazilika arányainak. A nyugati fal és az oszloplábazatok maradványai viszont rövidebb méretet sugallanak (l. a 27. képet).

 

A jusztiniáni bazilika pompás homlokzatáról csak a főkapu romos maradványai mondanak hírt (P1). De még ebben az állapotában is tanúskodik a fal annak a kapunak a magasságáról, amelyen keresztül császárok, kalifák, bénák, vakok és sánták haladtak át, hogy kifejezzék hódolatukat a megtestesült Ige előtt. A főkapu magassága 5,5 m, a szélessége 3 m. A középkorban kisebbítették a kaput, amint a csúcsívről látható. Végül a török időkben egész kicsire zsugorították össze a bejárati nyílást.

 

A bazilikán belül a szondázások meglepő adatokat hoztak. Az északi mellékbejárat (P') szabaddá tett küszöbe (S) megingatta azt az általános meggyőződést, hogy a mai Születés-templom azonos a Konstantin által épített bazilikával. Az északi és a déli külső falat alapjaitól újraépítették a második építési periódusban, természetesen felhasználva az előző épület köveit. Innen adódik az a csábító gondolat, hogy az egész épület változatlan eredetiségében maradt meg. Ugyancsak a konstantini bazilikából valók az oszlopok lábazatukkal és oszlopfőikkel együtt. De nem eredeti helyükön állnak, hanem felemelték, majd a főtengely felé beljebb vitték őket, s ettől a hajók szélessége kisebb lett. A mai nyugati faltól 2,8 méterrel beljebb lévő küszöb a jusztiniáni bazilika utolsó oszlopával azonos magasságban van, s ez kétségbevonhatatlan bizonyíték arra, hogy a konstantini bazilika egy oszloptávolsággal rövidebb volt mint a későbbi Jusztinián-féle épület (l. az alaprajzon a P2 és P' részeket). Az összetört küszöb közepén egy kis téglalap alakú nyílás a retesz számára készült, amelyik a bal ajtószárnyat rögzítette. Egy lépcsővel mélyebben volt a bazilika szintje, amelynek mozaikpadlója egészen a lépcsőig ért.

 

A fénykép és a következő adatok nyilvánvalóan mutatják, hogy Konstantin bazilikájának padlózata 75 cm-rel mélyebben volt a mostani padozatnál. A kutatások megmutatták, hogy a régi bazilika alacsonyabb mozaikpadlójára kelet-nyugati irányban kőlábazatot építettek az oszlopok alá. E lábazat köveit nem munkálták meg olyan gondosan, mint a többi köveket, mert az új padlószint alá kerültek, és tudták, hogy senki nem fogja látni. A lábazat alapozásakor a mozaikpadlót természetesen felszedték. A mellékhajókat egyszerű kövekkel rakták ki, a főhajóban azonban gazdagon mintázott mozaikszőnyeget képeztek (M1), amelynek szépségéről a megmaradt darabok ékesen tanúskodnak. A főhajó mozaikpadlóját a presbyterium felől indulva a kapu felé tárták fel. A kép bal felső sarkában a déli mellékhajó oszlopainak lábazatát látni. A kép alsó bal sarkát átlósan átszelő kövek és a sarokban látható nyílás a 6. képen újra látható, és segítik annak illesztését a mozaikpadlós főhajóhoz. A 16,36 m hosszú és 6,8 m széles mozaikszőnyeg két egyenlőtlen részből tevődik össze (l. M1-et). A nyugati, kisebb mező közepe teljesen tönkrement. Kettős keretezése azonban megvan: a belső keret egymásba fonódó akantuszlevelekből képzett négyszög; a külső keret pedig széles, geometriai mintákból kirakott négyszög. A keleti, hosszabb részt egyetlen keret veszi körül, ezen belül azonban három, különböző mintákkal kirakott rész van: az első két meandermintával átszőtt négyszög; a második két fehér és sötét háromszögekből kirakott, rozettákkal díszített kör; végül harmadikként ismét két egymás melletti kör, amelyeket szalagmintával raktak ki. A főhajó keleti szélén a két sarokban két négyszögletes mozaikot találtak (M3,4). A szalagmintával körülfont belső mezőben egész kicsi kövekből egy szó van kirakva. A szó jelentése: ,,hal'', de a keresztények számára rövidített hitvallás.

 

Az egész kutatómunka legnagyobb meglepetése az a felismerés volt, hogy a konstantini bazilika nem három apszissal, nem is a főhajót záró félkör-apszissal fejeződött be a keleti oldalán, hanem egy sokszög-apszissal, amely pontosan a barlang fölött állt. Ámbár csak az északi kereszthajót és a főtengelyig bejövő padlózatot sikerült feltárni, az eredmények mégis olyanok, hogy rekonstruálni lehet belőlük Konstantin bazilikáját és Jusztiniánuszét is.

 

Az északi oszlopsor irányában tovább haladva egy 1,2 m vastag falba ütközünk (O1), amely a barlang fölé emelt boltozatra támaszkodik. Ehhez nyugati irányban, tompaszögben csatlakozik egy másik, de csak 0,6 m vastag fal (O2), ide ér ki a mozaikpadló széle. A további maradványok (O3) azt mutatják, hogy egy oktogonális (nyolcszög alaprajzú) építményről van szó, amelynek élhosszúsága 7,8 m, átmérője pedig 18 m. Tehát az északi fal a mai bazilika északi apszisán belül folytatódott, majd derékszögben délnek fordult, és az oktogon északi oldalához kapcsolódott (O1), és magába zárta a nyugati részét. Ez magyarázza, hogy miért volt elegendő a 60 cm-es falvastagság. Ebből a megoldásból mind a két oldalon egy-egy négyszög illetve háromszög alaprajzú helyiség adódott. Ezekből bejárat a belső mellékhajókba és az oktogonba nyílt. Az északi oldal háromszög alaprajzú helységének padlóján, amely 30 cm-rel az oktogon szintje alatt volt, mozaik maradt meg. A mozaik rakásának irányából a nyolcszög-alaprajzra lehet következtetni, és L.-H. Vincent azt mondja, hogy valóban oktogonális volt a bazilika lezárása. B. Bagatti szerint viszont nagyobb oldalszámú sokszög volt látható a presbyterium oldalán.

 

A főhajó keleti végében álló oktogonális szentély 0,6 méterrel magasabb padlószintű volt, mint a bazilika hajói. A 6. képen a felvezető lépcsők maradványait lehet megfigyelni. De nem is olyan egyszerű ennek a leletnek az értelmezése. Az első lépcső ugyanis (a négyszögletes mozaik fölött) 4,9 m hosszú, és erősen lekoptatott, különösen a déli végén, ahol a mozaikkövekkel ki is javították (a kép felső szélén). A második lépcsőnek a felét, a harmadikat teljes egészében eltávolították, amikor később az oktogonális építmény északi oldala felől keskeny lépcsőt nyitottak, amely a barlang nyugati végébe vezetett le. A piacenzai névtelen zarándok megjegyzése (570-ből) erre a bejáratra vonatkozhat: ,,A barlang bejárata (os speluncae) nagyon szűk'' (Geyer 177. o.). Ezt a keskeny lépcsőt a középkor folyamán egészen befalazhatták. L.-H. Vincent viszont azt tételezi fel, hogy már a konstantini bazilikában monumentális bejáratot képeztek ki a barlanghoz, mégpedig a főhajó tengelyében, és az oktogonhoz felvezető lépcső közepébe. Ennek a vitának az eldöntéséhez azonban még további kutatásokra van szükség.

 

A még ennél is fontosabb ásatási eredményt az egyik kép mutatja, amelyen a főtengelytől északra a kereszthajóban feltárt rész látható. (Az alaprajzon való tájékozódás érdekében megjegyezzük, hogy az E' jelzésű félkörös lépcsőlejárat a barlang felé a kép bal felső szélén még éppen látható.)

 

 

23 cm mélyen a padlószint alatt, az oktogon közepén egy 80 cm vastag körfal (K) maradványaira bukkantak. A körülfalazott terület belső átmérőjét 3,85 m-re számították. A mintegy 5,5 m külső átmérőjű körépítményhez kívülről két, nyolcszög alaprajzú lépcsőt illesztettek az eredeti építéskor (ST). A felső lépcsőből vannak maradványok, az alsóból nem maradt semmi, meglétére csak az alapokból és a hozzá csatlakozó mozaik rakásának irányából lehet következtetni. A gondosan megmunkált kőfal kövein azonos távolságokban függőlegesen lefutó mélyedéseket lehet megfigyelni, amelyek nyilvánvalóan egy rács vagy baldachin rögzítésére szolgáltak. De mi célt szolgálhatott ez a nyolcszögletes lépcső a köralakú belső építménnyel? Vajon a barlang mennyezetébe vágott nyílást vették körül, amelyen át le lehetett tekintetni a grottába és az ott lévő oltárra? Vagy ezt a kis nyolcszöget oltárlappal fedték le, és afölé emelkedett a baldachin? B. Bagatti ezen utóbbi elgondolást pártolja.

 

A templom hajóinak találkozásában lévő négyszöget sötét keret jelzi a padlón. Alatta látszik a 80 cm-es körfal maradványa. Az alaprajzon a látható falrészt bevonalaztuk (K). A körfal körül nyolcszög formájú lépcső volt. A nagy kőtömbök az alsó lépcső alapjai voltak. A mozaikmaradványok tompaszögű találkozása világosan mutatja, hogy ezen az oldalon keretbe foglalt négyszögletes mezők találkoztak, amelyek közét nyílhegy alakú mező töltötte ki. A felerészben elpusztult alsó négyszöget füzérbe font akantuszlevelekből és stilizált gyümölcsökből formált széles szalag fogja keretbe. Mivel semmi, az építéssel kapcsolatos feliratot nem találtak eddig, időmeghatározást csak stíluselemzés és már pontosan datált, egyéb mozaikokkal való összehasonlítás alapján lehet megkísérelni. A nagyon gondosan rakott, de eklektikus munka minden valószínűség szerint az 5. század második feléből való. Ezek szerint csak néhány évtizedig ékesítette ez a mozaik a templomot, mert égési nyomok hirdetik a szamariai felkelés (Kr. u. 526) pusztításának emlékét. Jusztiniánusz építőmestere megemelte a bazilika padlószintjét, márványlappal fedte be, és ezzel napjainkig megőrizte a mozaikokat.

 

Amikor Jusztiniánusz újjáépítette a bazilikát, a körfal (K) körül a padozatot 26 cm-rel megemelve új kőlapokkal rakták le, s ezzel eltüntették a nyolcszögletes lépcső mindkét fokát. Valószínű, hogy a két lejárat a grottához (E') szintén egyidős ezzel az újjáépítéssel. A körfallal körülvett központi tértől északkeletre egy ciszterna felett felfedeztek egy mozaikmezőbe mélyített medencét (T). Valószínűleg ez volt a keresztelő medence eredeti helye, s csak később tették át mai helyére, a déli mellékhajóba (T').

 

Úgy tűnik, hogy a mai háromapszisos szentélymegoldás előtt volt egy másik terv is, amit elkezdtek ugyan építeni, de hamarosan félbehagyták. Az északi apszisban és a külső északi mellékhajó északkeleti sarkában ráakadtak egy ívelt faldarabra, amelynek déli megfelelőjét is megtalálták (KS). Ez a két körcikk metszi a mostani északi és déli falat, és ráépült a mozaikmezőkre. Azaz később épült, mint a konstantini bazilika, de előbb, mint a Jusztiniánusz-épület. A fal görbületének sugarát az északi apszisban 9,2 m-re mérték. Jusztiniánusz építőmesterének eredeti elgondolása ezek szerint egy háromlevelű lóhere formájú zárás volt, de nem valósult meg. Sajnos az építés lefolyásáról a történeti források nagyon gyér adatokat szolgáltatnak. Az egyetlen forrást Eutychiusz -- Szaid ibn Batrik -- (+ 940) alexandriai pátriárka arab krónikája jelenti. Stílusa azonban inkább anekdotázó, mintsem történeti, de valószínű, hogy az elbeszélés hátterében történeti igazság van. Eutychiusz elmondja, hogy Szabbász apát (438-532), aki a Vádi-el-Keltben lévő nagy remetetelepet alapította, felkérte a császárt, hogy hozassa rendbe a Születés-templomon esett sérüléseket, amelyeket a szamariai felkelés okozott. Jusztiniánusz erre elhatározta, hogy lebontatja a sérült épületet és egy sokkal pompásabb templomot építtet a helyére. Mikor a templom elkészült, és számadásra kérette a császár az építőmestert, elszörnyülködött a templom szegényes voltán, s ezt mondta: ,,Megkaptad a pénzt és zsákmánynak tekintetted. Felhúztál egy épületet, aminél csak a magad hasznára figyeltél! Igaz, elég nagyra építetted, de nem úgy, ahogyan kívántam. Te megcsaltál engem! Ezért a fejeddel fogsz fizetni!'' (L. Cheikho, Eutychii Patr. Alex. Annales 1, 201 sk. o.)

 

A jusztiniánuszi épület túlélte azt a perzsa támadást (614-ben), amelynek annyi más templom esett áldozatul. A keresztes háborúk idején a függőleges falak mozaikjait felújították és kiegészítették. Az oszlopokat képekkel díszítették, és a bazilikához észak felől kvadrumot építettek.

 

          1 - Legelő - Látkép - 2 - Homlokzat - Régi kép - Légifelvétel - Templombelső - Alaprajz - 3 - Barlang - Barlang alaprajzok - Ékírás - Együttállás

<< Betlehem <<       

-------------------------