Háttéranyag Izraeli utazásunkhoz
Kumrán - Krollnál
Kumráni fennsík Fennsík - Térkép - Légifelvétel - Medencelépcső - Ciszterna - Földrengésnyom - Romok - Sziklafal - Izajás tekercs - Réztekercs
129. kép. A márgateraszon fekvő Hirbet-Kumrán
A felvétel jobboldali negyedében a mély Kumrán-szakadék, baloldalt középen, a fennsíkon a kumráni telep romjai, a háttérben a Holt-tenger északi része és mögötte a Kelet-jordániai-fennsík látható. A fennsíkot, amelyen a kolostor épült, északról, keletről s főleg délről meredek sziklafalak veszik körül. Csak nyugat felé köti össze egy vékony nyelv a júdeai hegyekkel. A fennsíkról körös-körül mindenfelé nagyszerű rálátás nyílik, s nemcsak védelmet biztosított a ,,kolostorban'' élőknek, hanem magas fekvésével valamivel enyhébb klímát is a környezethez viszonyítva. De még így is 35 fokot is elért a hőség még szeptemberben is. Némi enyhületet ad a kora délutántól a fennsíkra eső árnyék, amelyet a meredek hegyoldalak vetnek rá.
A kumráni közösség mintegy 200 évig lakott ezen a fennsíkon, abban a szellemben, amit a ,,Nagy szabályzat'' határozott meg: ,,El kell különülniük a bűnösök lakásaitól, és pusztába vonulva kell készíteniük az utat az Úrnak, ahogyan írva áll: ,,Készítsétek el Jahve útját a sivatagban, építsetek egyenes utat a pusztában a mi Urunknak'' (1QS VIII, 12--14).
Térkép Fennsík - Térkép - Légifelvétel - Medencelépcső - Ciszterna - Földrengésnyom - Romok - Sziklafal - Izajás tekercs - Réztekercs
130. kép. Kumrán környékének térképe, és a romok alaprajza (vö. a 131. képpel)
A Holt-tenger nyugati partján kezdődik a Júdeai-sivatag. A felhők ugyanis, amelyek nyugat felől hozzák az esőt, Palesztina vízválasztó vonalától nyugatra lehullatják csapadékukat, s a vízválasztótól keletre eső hegyoldalak már esőárnyékában fekszenek. Hebronban még 500 mm az évi csapadék, a Holt-tengernél pedig mindössze 100 mm. Ezen elenyésző csapadék miatt a vidék sivataggá vált. A vízválasztó vonaltól keletre a hegyvidék lépcsőzetesen ereszkedik alá a Holt-tenger vidékéig. Közvetlen a part mentén kb. 300 m magas hegyvonulat húzódik, amely meredek parttal szakad le a víz szintjéhez és mély szakadékok tagolják.
A kumráni romterület Jerikótól 12 km-re délre, és Betlehemtől 24 km-re keletre 50 méter magasan van a Holt-tenger szintje felett. Közvetlenül a kolostor fennsíkja mellett, a déli oldalon mély patakvölgy van (l. a 129. képet). Az egyes számú barlang a romoktól észak felé 1,5 km távolságban van. Miután a beduinok 1952-ben felfedezték a kettes számú barlangot, a jordániai régészeti hatóság expedíciót szervezett a környék barlangjainak felkutatására. 8 km széles sávban kutatta át a keleti sziklafalat két csoport, amelyek egy-egy tudományos szakértőből és 3--4 beduinból álltak. 26 barlangban és sziklaüregben találtak olyan korsótöredékeket, mint az egyes számú barlangban, de kézirattöredékeket csak 2 barlang őrzött. A 3-as számú barlangban volt a híressé vált réztekercs (3 Q 15, l. a 263. képet). 1952 őszén bukkantak rá a beduinok a 6-os és a 4-es számú barlangra. Ép kéziratot ugyan nem, de a 4-es barlangban 400 kézirat 20 000 darabkáját sikerült megmenteni (l. a 134. képet). A régészek, kedvet kapva ettől a felfedezéstől, újra kutatni kezdtek, és a márgateraszon még további öt barlangot fedeztek fel, amelyek az 5, 7, 8, 9, 10-es számot kapták. Az utolsó barlangot, a 11-est 1956-ban fedezték fel, 2 km-re Kumrántól északra.
Kumrántól 3 km-re dél felé, a meredek sziklafal aljában fakad az Ain-Feska bővízű forrás, amely nemcsak az ott élő emberek és állatok ivóvízszükségletét képes fedezni, hanem a Hirbet-Kumrán és Ain-Feska közötti parti sáv öntözésére is elegendő. Így vált lehetővé ennek a résznek a megművelése. Most a terület mocsaras. A sziklafalban még további barlangok vannak, de ezekhez már nem volt köze a kumráni közösségnek. (L. hozzá az alaprajzot!)
Egy másik régészeti lelőhely az Ain-Feskától 18 km-re délre fekvő Vádi-Murabbaat; egy következő pedig a Hirbet-Mird, ahol szent Szabbasz az ötödik században az egykori Hyrkania erődítmény helyén felépítette a ,,Castellion'' kolostort. Mindkét helyen találtak különböző kéziratokat, részben szentírási, részben egyéb szövegekkel. 1960/61-ben egy izraeli kutatócsoport fésülte át az Én-Gedi és Maszada közötti sziklás vidéket, és fáradozásukat siker koronázta: találtak egy papiruszlevelekből álló köteget, amely Simon ben Koseba 15 levelét tartalmazta. Ő volt a második felkelés vezére (Kr. u. 132--135.).
Az ábra a kumráni kolostor alaprajzát mutatja. A külvilággal egyetlen útvonal kötötte össze a telepet, de ez nem a mai értelemben vett út, hanem a Kumrán völgyéből felkapaszkodó szűk szerpentin-ösvény. Az ösvény a hegyek között csatlakozott a Jerikóból Betlehembe és Jeruzsálembe vezető útba.
A kolostor főbejárata (1) kettős udvarba nyílt (2), amely az épületek északi oldalán volt. Az egész ,,kolostor'' világosan két részre tagolódott: főépületei a keleti, melléképületei a nyugati oldalon álltak. A telep központi épülete, amelyet az első építési periódusban emeltek (I a), hatalmas, 30 x 37 méteres tömb volt. Az északnyugati sarkot és a bejáratot egy hatalmas torony biztosította (3). Az egész központi épület 2 emelet magas volt, a torony falai pedig 1,2-2,5 m vastagok. A toronynak egyetlen, az udvar felé néző bejárata volt a második emeleten. Az alsó szintekre csak belül, lépcsőn lehetett lejutni. Ezek a termek ul szolgáltak. A főépület északi oldalán a torony mellett olyan helyiség állt, amelyben több tűzhely volt. Valószínűleg ez volt a konyha (4). A scriptorium (íróműhely), ahol a tekercseket írták, az 5-ös számmal jelzett helyiségben volt. A törmelékben még felismerhetők voltak az íróasztalok roncsai.
Különös érdeklődést keltett a főépület déli oldalánál egy hosszú helyiség (6). Úgy látszik, ez a 22 m hosszú és 4,5 m széles terem volt a közösség gyűlésterme. A nyugati végében gipszből kialakított emelvény állt, amelyet apró lapokkal borítottak be. Bizonyára ez volt a közösség vezetőjének kiemelt helye. Több jel mutat arra, hogy ezt a káptalantermet ebédlőnek is használták. Az egész területet átszelő vízcsatornából külön ág futott az ebédlőhöz. A terem déli végében, a padlóban lévő mélyedés a víz elvezetésére szolgált. Josephustól tudjuk, hogy milyen szakrális rítusokkal vették körül az esszénusok az étkezéseket: ,,Istent sajátságos módon tisztelik. Ugyanis napfelkelte előtt nem ejtenek ki szentségtelen szót, hanem a Naphoz ősi imádságokat intéznek, mintha könyörögnének, hogy keljen fel. Erre az elöljárók elbocsátják őket a napi munkára, hogy mindegyik végezze a maga mesterségét. Miután pedig déli 11 óráig szorgalmasan dolgoztak, megint összejönnek egy-egy meghatározott helyen, vászonkötényt öltenek, és hideg vízben megmosakszanak. A tisztálkodás után átvonulnak egy külön épületbe, amelybe más szekta tagja nem teheti be a lábát, és megtisztultan, mintha csak szentélybe mennének, úgy lépnek be az ebédlőbe. Csendben leülnek, és ekkor a pék sorjában egy-egy kenyeret tesz eléjük, a szakács pedig mindenki elé tányért egy tál étellel. Étkezés előtt a pap imádkozik, és az imádság előtt nem szabad az ételhez nyúlni. Étkezés után megint imádkozik, úgyhogy az étkezés elején és végén dicsőítik az Istent mint az étel adóját. Miután szent ruházatukat levetették, megint elmennek dolgozni egészen alkonyatig. Ekkor visszatérnek, és ismét ugyanúgy étkeznek. Ha vendégeik vannak, azok is részt vesznek a közös étkezésen'' (Zsh. II, 8, 5). (L. hozzá az alaprajzot!)
Az ebédlőhöz csatlakozó helyiségben (7) a kutatók egy kb. 1000 darabot tartalmazó edényraktárat fedeztek fel. Találtak 11 korsót, 21 kicsi kancsót, 38 tálat, 75 kelyhet, 210 tányért. 708 csészét, s mindezt olyan rendben és tisztán, mint egy elegáns porcelánboltban. A közösségnek saját fazekasműhelye volt az épület délkeleti sarkánál. Vízmedencében (8) gyúrták az agyagot, majd a megformálás után két kemencében égették ki (9). A főépület keleti szárnyán egy nagy fürdőmedence volt (B6), továbbá sok kisebb medence, amelyek lépcsőzetesen álltak egymás mellett. Ez lehetett a mosoda (10). Kr. e. 31-ben egy földrengés az egész épületet romba döntötte, Ennek a nyomát repedés formájában még ma is látni lehet, (főleg a B6-os jelű nagy medence lépcsőjénél (a képen szaggatott vonal jelzi a föld hasadékát). A padlózatban félméteres szintkülönbség jelent meg! E földrengés után kb. 30 évig lakatlan volt Kumrán. Amikor újjáépítették, néhány változás történt: a tornyot mind a négy sarkán 4 m magas és 1,5-2 m széles vállakkal erősítették meg. A káptalanterem déli oldalán nyíló ajtót befalazták, és betömték a vízvezetéket is. A keleti szárnyon lévő vízmedencék olyan súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy nem is kísérleteztek a kijavításukkal (l. a 132,3. képet (B6)). Úgy tűnik, hogy az egész délkeleti sarkot szabad udvarnak hagyták meg. A nagy ülepítőmedencét az északnyugati sarkon (K2) csak futólag javították ki, és kisebb méretűre szűkítették.
Az épülettől keletre volt a kolostor nagy temetője. Kb. 1100 sírt sikerült feltárni. A sírok mindegyikénél (2 m mélyre vannak ásva) ugyanazt a temetési módot lehet látni. A sírok észak-déli irányban állnak, párhuzamos sorokban. A holttestet kővel vették körül, hogy föld egyáltalán ne érintkezzék vele. Csak férfi holttesteket találtak, és egyikük sem volt idősebb 50 évesnél. [119] Két másik kisebb temető is van a közelben, azokba temették az asszonyokat és a gyermekeket. A kolostor környékén gondosan eltemetett állati maradványokat is találtak: birkák, kecskék, borjúk, marhák, bárányok csontjait temették el gondosan cserépedényekbe. Hogy ennek mi lehet a magyarázata, arról még nem tudnak a régészek semmit sem mondani. (L. hozzá az alaprajzot!)
Kumrán falmaradványai némán hirdetik annak az életformának az emlékét, amelyről önmaguk így vélekedtek: ,,Áldalak téged, Uram, mert kimentetted lelkemet a romlásból. És a pokol pusztulásából örök magaslatokra vezéreltél engem!'' (1 QH III 19--20).
Légifelvétel Fennsík - Térkép - Légifelvétel - Medencelépcső - Ciszterna - Földrengésnyom - Romok - Sziklafal - Izajás tekercs - Réztekercs
131. kép. Légifelvétel Kumránról - Ezen a felvételen a kumráni kolostor legapróbb részletei is láthatók (l. hozzá az alaprajzot!)
1 főbejárat
2 udvar
3 a torony
4 a konyha
5 az íróműhely
6 a káptalanterem és ebédlő
7 az edénytároló
8 az agyagmosó
9 a fazekasműhely és
a kemencék
10 a mosoda
11 udvarok
12 raktárhelyiségek
B1-7 vízmedencék
K1-2 ülepítőmedencék
Z1-4 ciszternák
132.kép. (a nagykép mellett itt fenn) Kumrán vízvezetékrendszere (A számok és hivatkozások a 130. kép alaprajzára vonatkoznak.)
A kutatók még vitatkoznak egyes ciszternák, ülepítőmedencék és egyéb medencék rendeltetésén, annyi azonban általánosan elfogadott tény, hogy a kumráni közösség különleges fontosságot tulajdonított a vízellátásnak. Tisztulási szertartásaik megkövetelték a vizet.
A Vádi-Kumrán egyik mellékvölgyéből 700 m hosszú vízvezetéken hozták be a téli időszakban a vizet a kolostorba. A nagyon meggondoltan kiépített csatornarendszer, amely a Vádi felső részén levő víztárolót táplálta, arra mutat, hogy a kolostor ciszternáit és medencéit nemcsak a téli, esős évszakban töltötték fel, hanem egy vízemelő szerkezet segítségével mindig a szükségletek szerint tudtak a völgyből vizet hozni a kolostorba. A csatorna (A) az épület északnyugati sarkánál lépett be, és vize először egy kisebb (K1) medencébe ömlött, ahonnan továbbfolyt egy széles, lapos ülepítőmedencébe (K2).
Medence lépcsője Fennsík - Térkép - Légifelvétel - Medencelépcső - Ciszterna - Földrengésnyom - Romok - Sziklafal - Izajás tekercs - Réztekercs
132.1. A B1 medencébe vezető lépcső a csatorna befolyónyílásánál.
Az ülepítőmedence északnyugati sarkában volt a B1-es fürdőmedence, amelybe délről és nyugatról 2--2 lépcsőfok vezetett a lépcsőzetesen kiképzett medencébe. Az 1-es képen az arab férfi a medence 3. lépcsőfokán áll (1 kép. Vö. 130. B1 a 215. oldalon). Előtte egy szélesebb fok van, majd újra három lépcsőfok következik, megint szélesebb fok, utána két rendes, majd ismét szélesebb fok, s újra két rendes fok után érkeztek le a legalsó medence-részbe, amely 93 cm hosszú, 2,17 m széles és 43 cm mély. Ez a 3+3+2+2 lépcső és a köztük levő szélesebb szakaszok azt jelzik, hogy a medencében változott a víz szintje. Az arab háta mögött, a kép bal felső sarkánál a déli, a jobb felső sarokban a nyugati bejáratnál lépcső látszik. Az egész berendezés semmi kétséget nem hagy afelől, hogy mosdó rendeltetése volt. Valószínű a közösség kívülről hazatérő tagjai használták. Közvetlenül mellette egy kisebb kapu nyomai is előkerültek. (L. hozzá az alaprajzot!)
Ciszterna Fennsík - Térkép - Légifelvétel - Medencelépcső - Ciszterna - Földrengésnyom - Romok - Sziklafal - Izajás tekercs - Réztekercs
132.2. A nagy Z1 ciszterna észak felől nézve.
A vízvezeték főága, amely északnyugat-délkeleti irányban vágott át az épületen, az ülepítőmedencét a délkeleti sarkon hagyta el. Kb. 8 m után délnek fordult, és egy nagy ciszternához érkezve (Z1) kelet felől félkörben megkerülte (2. kép). A déli oldalról készült felvétel bal oldalán jól látszik a kanyarodó főcsatorna. A középen látható, 5,1 m mély ciszternának víztároló szerepe volt, s már Kr. e. a 8--6. században megépítették! A vizet dél felől vezették be a főcsatornából (l. a 130. képen az alaprajzon a Z1 jelzést). A ciszterna másik tápláló ere az északi falon át bevezetett cső volt. A keleti és az északi oldalon nagy medencék helyezkedtek el (B2, B3). E két medence között egy kisebb ciszterna volt lemélyítve (Z2). A főcsatorna közvetlenül ezt töltötte fel, és belőle táplálkozott a két medence. A B2-es medence szolgálhatott azoknak a mosdására, akik a főbejáraton át érkeztek a kolostorba. Mindkét medencébe lépcsők vezettek le, s a lépcsők végén volt a ,,kád''-szerű fürdőmedence.
A káptalanterem (6) közvetlen közelében, egy nagy ciszterna előtt (Z4), újabb medence állt (B4). Ebbe négy lépcsőfokon lehetett lejutni. A tőle keletre fekvő ciszterna (Z3) szintén víztároló volt, és a főcsatorna táplálta. Lehet, hogy eredetileg ugyanúgy, mint a B4-es medence, ez is fürdőmedence volt, és a Z4-es víztárolóból kaphatta a vizét. Ez a nagy ciszterna 12,6 m hosszú, 4,82 m széles és ugyanilyen mély volt. Négy különböző vakolatréteg 10 cm vastag volt az oldalán.
A Z3-as tárolóból a csatorna keleti irányba haladt egy következő nagy medencébe (Bs), amely közvetlenül a káptalanterem előtt volt. A lépcső háromszor négyfokos szakaszokban vezetett le a hatalmas méretű medencébe: hossza 17 m, szélessége 3,6 m, mélysége 4,35 m. A méretei is mutatják, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonítottak a mosdásnak az étkezések és gyűlések előtt. A főcsatorna még e medence előtt elágazott és a bejárati ajtó mellett behatolt az ebédlő termébe (l. a 133. képet a 219. oldalon). A nagy terem és az előbb említett mély medence között még másik két, mindössze 1,8 m mély medence is állt. A főcsatorna elhaladt a B5-ös medence északi oldalánál, s ott egy ág a B6-os medence felé ágazott le belőle. A 3. kép e medence lépcsőjét és a földrengés miatt keletkezett repedést mutatja, amely az egész medencén is végighúzódik. (L. hozzá az alaprajzot!)
Földrengésnyom Fennsík - Térkép - Légifelvétel - Medencelépcső - Ciszterna - Földrengésnyom - Romok - Sziklafal - Izajás tekercs - Réztekercs
132.3. A földrengés
repedése a B6-os medencébe vezető lépcsőn.
A lépcső baloldali része 40--50 cm-rel mélyebbre került a földrengés következtében. A 4,05 m mélyen levő fürdőmedencéhez 4+3+3+3 lépcső vezetett le. A főcsatorna a B5-ös nagy medence délnyugati sarkánál 90 fokkal dél felé fordult, majd több medencén keresztül haladt újra délkeleti irányba. Az utolsó állomása újra egy nagyméretű fürdőmedence volt: 17,55 m hosszú, 5,2 m széles és 4,8 m mély. 11 m hosszú, három részre tagolódó lépcsőn lehetett lejutni a vízhez. Mivel a falon túl kelet felé itt volt a közösség temetője, feltehetően ez a medence szolgált a temetéssel kapcsolatos rituális fürdések elvégzésére.
A Misna egyik traktusában ránk maradt egy ún. ,,erénylánc, amely nagyon tömören és találóan foglalja össze az esszénusok vallási, aszketikus és teológiai elgondolásait:
,,A buzgóság (a törvény megtartása) vezet a testi tisztasághoz,
a testi tisztaság a rituális tisztasághoz,
a rituális tisztaság az önmegtartóztatáshoz,
az önmegtartóztatás a szentséghez,
a szentség az alázathoz,
az alázat a bűntől való irtózáshoz,
a bűntől való irtózás a jámborsághoz,
a jámborság a szent lélekhez (a prófétáláshoz),
a szent lélek a halottak feltámadásához,
a halottak feltámadása pedig az áldott emlékű Illés próféta által érkezik el. Amen'' (Sota 9, 15).
Romok Fennsík - Térkép - Légifelvétel - Medencelépcső - Ciszterna - Földrengésnyom - Romok - Sziklafal - Izajás tekercs - Réztekercs
133. kép. A kumráni romok déli oldalának részlete
A kép jobb alsó sarkából indul az a csatorna, amely a főcsatornából a káptalanterem felé vitte a vizet. Az a terem, amelynek hátsó falához támaszkodik egy férfi, a 7-es számú edénytároló helyiség. A középen álló két pillér a mennyezetet tartotta (vö. a 130. képet).
Sziklafal Fennsík - Térkép - Légifelvétel - Medencelépcső - Ciszterna - Földrengésnyom - Romok - Sziklafal - Izajás tekercs - Réztekercss
134. kép. A sziklafal, amelyből a 4. barlang nyílik (vö. a 130. képpel)
A 4. barlang felfedezésének különös története van. A barlang eredeti bejárata a képen látható sziklabarlangból nyílik. Mikor a pásztortűz mellett a beduinok a barlangokban talált iratokról meséltek egymásnak, az egyik beduin elmondta, hogy fiatal korában ő is járt egy ilyen barlangban, amikor egy lelőtt fogolymadara a sziklák közé esett. S lenn a barlangban, ahová beesett a madár régi olajmécsest talált. Részletes helymeghatározása után elindultak, és megtalálták a 4. barlangot, amely az egyes számú mellett a legfontosabb leleteket rejtegette. 400 kézirat több ezer töredékét emelték ki a barlangból. Jeruzsálemben egy nemzetközi kutatócsoport már hosszú ideje dolgozik -- és még évekig fog tartani a munkájuk azért --, hogy a töredékekből az eredeti kéziratok nagyobb részleteit helyre tudják állítani.
Izaiás-tekercs Fennsík - Térkép - Légifelvétel - Medencelépcső - Ciszterna - Földrengésnyom - Romok - Sziklafal - Izajás tekercs - Réztekercs
192. kép. Az első Kumráni barlangból való Izaiás-tekercs (IQIsa)
A tekercs 17, cérnával összevarrott részből áll. Jeruzsálemben az Új Egyetemen őrzik. 27 cm magas, 7,37 m hosszú. Az ugyancsak állati bőrből készült pergamennel szemben ezt a bőrt egyszerűbben és olcsóbb módszerrel készítették elő az írásra. Csak az egyik oldalára írtak. A felgöngyölt részeken látszik a bőr hátoldala, rajta a tekercset egykor használók ujjainak nyoma. Izaiás teljes könyvét különböző szélességű kolumnákban írták rá.
Töredékek és a feldolgozás munkaterme
A képen -- jobbról balra haladva -- a 32--33. oszlopot látjuk és a 34. jobb szélét. A 33. (közepső) kolumna második sorában kezdődik Izaiás 40. fejezetének 3. verse: ,,Egy hang hangosan: Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. Minden völgyet töltsetek föl, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljon egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy. Akkor megnyilvánul majd az Úr dicsősége, és mindenek látni fogják. Igen, az Úr szája mondta ezt így'' (40,3--5).
A scriptor (írnok) a sorokat előre bejelölte magának: kemény palavesszővel belenyomta a vonalakat a bőrbe. A sorok száma oszloponként 29--32 között ingadozik. Akkoriban még nem volt szokásban a szentírási szövegek fejezetre és versre való beosztása. Értelemszerű egységekre tagolták, és az új bekezdéseket új sorban kezdték. Kihagyások, betű- és szóismétlések ilyen hosszú szövegben természetesen elkerülhetetlenek a scriptor számára. De látszik, hogy majdnem minden esetben gondosan kijavította az ejtett hibát.
A használhatatlanná vált tekercseket nem égették el, hanem a zsinagóga ún. geniza részében őrizték, majd bizonyos idő múltán megszentelt földbe temették.[187]A zsidó vallás szabályai szerint a sérült, elhasználódott írásokat nem szabad megsemmisíteni, ha tartalmazzák Isten nevét. Ha a könyvben ez a négy betű szerepel JHVH (isten neve) akkor nem dobják ki őket. A vallásilag elfogadott eljárás, hogy ezeket a megfelelő szertartással el kell temetni. A hivatalos temetésig az írásokat a genizában tárolják, megóvva őket a megszentségtelenítéstől. Mindez nem feltétlenül a vallásos irományokra vonatkozik, alkalmazták a magániratokra, szerződésekre, levelekre is. Gyakran előfordult, hogy a geniza létezése feledésbe merült, illetve valamilyen okból az iratok eltemetésére nem került sor. A később felfedezett genizák értékes forrásanyaggal szolgálhatnak a kutatók számára.
Réztekercs Fennsík - Térkép - Légifelvétel - Medencelépcső - Ciszterna - Földrengésnyom - Romok - Sziklafal - Izajás tekercs - Réztekercs
263. kép. Kumráni réztekercsek (3Q 15)
A felvétel azt az állapotot mutatja, ahogyan 1952-ben a réztekercseket a 3. barlangban megtalálták (l. a 130. képet). A héber írást a lemez belső oldalára kalapálták, 12 oszlopban. A két tekercs együttesen 2,4 m hosszú, s kb. 30 cm széles. Ma az ammani Jordániai Nemzeti Múzeumban őrzik.
Réztekercs felvágása
Réztekercs tanulmányozása
Réztekercs tanulmányozása és kópiája
Fennsík - Térkép - Légifelvétel - Medencelépcső - Ciszterna - Földrengésnyom - Romok - Sziklafal - Izajás tekercs - Réztekercs
------------