Rieth József: Útiemlékek
Római látogatásunk 1992 - Turista látogatásunk, 5. rész
Tartalomjegyzékhez <<< Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső
Rómában több alkalommal megfordultunk. 1992. július 23-tól augusztus 1-ig turistaként jártunk itt. Alapos előkészület után, részletes útiprogrammal vágtunk neki a nagy vállalkozásnak. (8-9. nap: Városnézés, hazaút.)
Előkészület - Forum Romanum - Vatikán - Városnézés - Búcsúzás
1992. július 31. péntek, nyolcadik nap.
UTOLSÓ NAPUNK
Reggel templomokat néztünk meg. A Santa Maria degli Angeli templom (l. története) [41] ott volt éppen a Republika téren, mindjárt a buszvégállomásunk mellett.
A Santa Maria degli Angeli templom és környezete
Meglátogattuk a Cestius piramist. (A piramis képe)
A Cestius piramis és belső részletei
Következő célpontunk a közeli Santa Maria della Concezione dei Cappuccini rendház [58/8] volt a Piazza Berberini tér közelében.
A
Piazza Berberini tér
A Piazza Berberini téren gyönyörű szökőkút állt, a tér sarkában másik szökőkút, onnan már csak pár lépés a kapucinus templom.
A
templom
Itt koponyákból, csontokból, teljes csontvázakból nyitott "temetőt" csináltak.
A
díszítés
A rendház földszinti termeiben jelenetekhez sorakoztak fel a csontvázak. A falak, a mennyezet, különböző csontok füzéreivel vannak díszítve. (Csontváz a falban, Koponya-kereszt, Lámpás) Nagyon érdekes volt, egyáltalán nem találtuk ízléstelennek, bár előzetesen az útikönyv is harangozta harangozta be. Elgondolkoztunk a halál megvetésének ilyen magas fokán, és a halottak figyelmeztető jelenlétének igényén. A látogatás után irány haza, ebéd, pihenés, majd áruházi vásárlás a gyermekeknek. Este elkészítettük a visszaútra az ennivalót.
1992. augusztus 1. szombat, kilencedik nap.
HAZAFELÉ
Reggel misén vettünk részt, megreggeliztünk, csomagoltunk, írtunk az emlékkönyvbe. Genovéva nővér megkért minket, hogy vigyünk pestre egy miseruha-anyagot, valamilyen szalagot. Jutalmul elvittek minket autóval a buszunkhoz. Elmentünk Genovévával közben vásárolni egy nagy áruházba, a Termini pályaudvar szomszédságában. Genovéva korát meghazudtoló gyorsasággal és temperamentummal poharakat, lábtörlőket vásárolt, mi pedig az eljövendő új unokánknak egy takarót vettünk. A nagy tumultus meglehetősen fárasztó volt, de nagyon érdekes volt az áruházban ez a bazárszerű zsúfoltság. Megpihentünk a buszunk indulásáig a Santa Maria degli Angeli templomban, és nagyon gyorsan elérkezett az indulás ideje.
Hamarosan jött a VOLÁN busz, kettő is. Éreztük, hogy valami nincs rendben, mert a személyzet hosszasan sustorgott, és nem közölte, kinek hol van az ülőhelye. Végül megállapodtak a sugdosásban. Mi a második kocsiba kerültünk. Ebben rossz volt a légkondicionálás, nem lehetett kikapcsolni a fűtést, a légkondícionáló pedig nem működött. Így zarándokutunk utolsó megpróbáltatása az volt, hogy a rekkenő melegben, szellőzés nélküli, jól fűtött autóbuszban utazhattunk. Igyekeztünk is felajánlani, de megtanultuk, hogy a szenvedést akkor nehéz őszintén felajánlani, amikor kínoz. Előtte és néha még utána is könnyű a felajánlás, ám az elviselés igencsak nehéz! A tetőn lévő vészkijáratot nyitották ki, az azon bezúduló kinti meleg levegővel hűtöttem magam időnként, de a buszban a levegő nem tudott megmozdulni. Estére már kezdett elviselhetővé válni a benti meleg, mert a kinti hőmérséklet is lecsökkent.
Zarándok felajánlásunk dacára panasszal éltünk a Volánnál, kárpótlásunkra visszafizették az útiköltség egy részét.
Előkészület - Forum Romanum - Vatikán - Városnézés - Búcsúzás
Tartalomjegyzékhez <<< Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső