Tartalomjegyzékhez < Világképem
Elméleti alapon már régóta feltételezik, hogy a Világegyetem legkorábbi csillagai — az úgynevezett elsőgenerációs (vagy egy másik besorolás szerint III. populációs) csillagok — a kevéssel a Nagy Bumm után létrejött, csak hidrogént, héliumot és nyomokban lítiumot tartalmazó ősanyagból születtek. Ezeknél nehezebb kémiai elemek („fémek") már csak csillagok belsejében termelődhettek, és azok szétrobbanása szennyezhette meg velük azokat a gáztömegeket, amelyekből a csillagok későbbi nemzedékei létrejöttek.
Ám abból, hogy a fémek (ideértve minden a lítiumnál magasabb rendszámú elemet, tehát például az élethez nélkülözhetetlen szenet, oxigént vagy nitrogént is) a Világegyetem anyagában már nagyon korán megjelentek, arra lehet következtetni, hogy a csillagok első nemzedékének tagjai túlnyomórészt nagyon nagy tömegűek (a Napnál több százszor vagy akár ezerszer „nehezebbek") lehettek, amelyek mindössze néhány millió év után ellobbantak. Ilyen csillagok nyomára bukkanni azonban roppant nehéz, ugyanis időben (és térben) iszonyú távoliak, továbbá fényük olyan időszakban indult el felénk, amikor az Univerzum még csaknem teljesen átlátszatlan volt a fotonok számára.
Fantáziakép a nagyon távoli CR7-galaxisról, amelyben
első generációs csillagok
nyomaira bukkantak
KÉP: ESO/M. KORNMESSER
Most egy nemzetközi kutatócsoportnak az ESO nagyon nagy távcsövével (VLT), továbbá a W. M. Keck Obszervatórium, a Subaru távcső, és a Hubble-űrtávcső korábbi adatbázisait is felhasználva, sikerült bepillantani abba a reionizációs időszakba, amikor a Világegyetem anyaga kezdett fokozatosan egyre átlátszóbbá válni a fény számára, mintegy 800 millió évvel a Nagy Bumm után. Ennek során több, nagyon fiatal és meglepően fényes galaxist fedeztek fel, közülük a legfényesebbet, amely a CR7 jelzést kapta, tüzetesebben is megvizsgálták. A CR7 spektrumában a semleges hidrogén- és héliumgázok mellett erősen ionizált héliumra utaló vonalakat találtak, de ezen túl semmilyen más, nehezebb elemekre utaló jelet nem tudtak kimutatni. A CR7 belsejében csillaghalmazokat is sikerült azonosítaniuk, ezek fénye — egy referenciahalmazhoz viszonyítva — a kék, illetve a vörös hullámhosszak felé tolódott el, ami arra mutat, hogy a halmazok különböző időszakokban, több, egymást követő hullámban keletkeztek. Alaposabban az utolsó (időben hozzánk legközelebbi) hullámban létrejött halmaz csillagainak színképét megvizsgálva, azokban sem sikerült a héliumnál nehezebb elemeket kimutatni, ezért okkal feltételezhető, hogy ezúttal végre sikerült első generációs csillagok nyomaira bukkanni, állítják a kutatók az Astrophysical Journal-ben megjelent cikkükben.
Ennek minden kétséget kizáró igazolására további vizsgálatokat terveznek a VLT és az ALMA földi-, valamint a Hubble-űrtávcsővel.
Tartalomjegyzékhez < Világképem
---------------
(EurekAlert!)
858 ■ Élet és Tudomány ■ 2015/27