Rieth József: Anyagvilág - Háttérinformáció
Mit fúj az intergalaktikus szél?
Tartalomjegyzékhez < Világképem < Anyag-időszak
A Torontói- és az Arizonai Egyetem csillagászai megtalálták az első közvetlen bizonyítékot, amely megerősíti azt a régebbi feltételezést, miszerint a galaxishalmazokba bezuhanó galaxisokból intergalaktikus szél fújja ki a további csillagok képződéséhez szükséges gáztömegeket. A mostani megfigyelés magyarázza azt a tapasztalatot, hogy a galaxishalmazokba tartozó galaxisokban miért van viszonylag kevés, új csillagok képzésére alkalmas gázanyag, s ennek megfelelően mérsékeltebb ütemű csillagképződés, mint a hasonló korú és méretű, ám galaxishalmazhoz nem kötődő „szabad" galaxisokban.
Az egyik megfigyelt galaxis, a Virgo galaxishalmazba zuhanó NGC 4522 a Hubble látható tartományban készült (kék), illetve a Spitzer infravörös tartományban készült (hamis színezésű, vörös) felvételeiből összeállított kompozitképen. A (kék) galaxis a képen felülről lefelé „zuhan", a nyomában kiszakadt molekuláris hidogénfelhők infravörös sugárzása vörösben látható (KÉP: SURESH SIVANANDAM; DUNLAP INSTITUTE FOR ASTRONOMY & ASTROPHYSICS) 1562 - 2014/49
Csillagászok már korábban is úgy vélték, hogy amikor egy addig egyedülálló galaxis túl közel kerül egy galaxishalmazhoz, majd a gravitáció hatására elkezd annak közepe felé zuhanni, szembetalálja magát az ott lévő forró gáztömegekkel. Miközben több ezer kilométeres másodpercenkénti sebességgel száguld befelé, ezek egy vele szemben fújó „ellenszélként" hatnak, amelyeknek a torlónyomása kifújja a galaxisban lévő gázfelhőket, miközben a csillagok lényegében érintetlenül áthatolnak rajta.
Korábbi megfigyelésekben számos példát láttak arra, hogy a galaxishalmazba zuhanó galaxisból foszlányokban szakadnak ki a ritkásabb, atomos hidrogént tartalmazó gázfelhők. Ám úgy vélték, hogy a náluk jóval sűrűbb molekuláris hidrogénfelhők, amelyek a későbbi csillagok szülőhelyei, ennél jóval erősebben ellenállnak e szélnek. „Ezzel szemben mostani megfigyeléseink azt tanúsítják, hogy ez téves feltételezés volt — mondta Suresh Sivanandam, a Torontói Egyetem csillagásza. — A távozó molekuláris hidrogént tartalmazó gázfelhők kimutathatók a galaxis mögött, mint nyomdokvíz egy hajó tatjánál. Korábban erre legfeljebb közvetett jeleket láttunk."
A felfedezésről az Astrophysical Journal-ben beszámoló cikk négy, egymáshoz nagyon hasonlóan viselkedő galaxis spektrográfiai megfigyelésén alapul, amelyeket az optikai-és az infravörös tartományban, a Spitzer- és a Hubble-űrtávcsövekkel végeztek, a spektrográfokkal a hidrogén emissziós spektrumvonalaira koncentráltan.
Tartalomjegyzékhez < Világképem < Anyag-időszak
-----------------
(ScienceDaily)
Élet és Tudomány - 2014/49 - 1562.o.