Rieth József:
Anyagvilág - Háttérismeret
Csillagködök
Tartalomjegyzékhez
< Világképem <
Anyag-időszak
A csillagköd vagy nebula
porból, gázból és plazmából álló csillagközi felhő. A csillagköd kifejezést
kezdetben az összes mélyég-objektumra alkalmazták, még a Tejútrendszeren
kívüli galaxisokra is, például az Androméda-galaxist gyakran nevezik a
köznyelvben Androméda-ködnek.
Az MyCn18
egy fiatal planetáris köd 8000 fényév távolságra. Ezt a hamisszínes
felvételt a Hubble-űrtávcső készítette
Az
NGC 604 a Triangulum-galaxis egyik spirálkarjában található, 2.7 millió
fényévre a Földtől. A köd belsejében csillagképződés zajlik
A csillagködök
típusai
A csillagködöket a megvilágításuk módja
szerint csoportosítják:
A diffúz nebulák világító csillagködök. Az
emissziós ködök ionizált gázokból állnak, ezért a köd anyaga világít. A
leggyakoribb emissziós ködök a H II régiók
(Sirály köd, vagy IC2177) és a planetáris ködök
(Kronberger
61 (Kn 61)). A reflexiós ködök anyaga a közeli csillagok
fényét tükrözi vissza, jó példa erre a Plejádok körül látható
NGC 1435
jelű reflexiós köd. A planetáris ködök haldokló csillagok körül
kialakult gázburkok, amelyek az ionizált anyaguk miatt világítanak. A szupernóva-maradványok általában nagy
sebességgel távolodnak a szülőcsillaguktól és a lassabb csillagközi
anyaggal történő ütközés következtében felforrósodnak, világítani
kezdenek.
A sötét ködök csak akkor érzékelhetők
amikor más csillagokat vagy világító ködöket takarnak el. Jellegzetes
sötét köd a Lófej-köd az Orion csillagképben, vagy a
Szeneszsák a Dél
Keresztje csillagképben.
Tartalomjegyzékhez
< Világképem <
Anyag-időszak
--------------
http://hu.wikipedia.org/wiki/Csillagk%C3%B6d
|