Rieth József: Anyagvilág - Háttérismeret

Csillagködök

TartalomjegyzékhezVilágképem <  Anyag-időszak     

A csillagköd vagy nebula porból, gázból és plazmából álló csillagközi felhő. A csillagköd kifejezést kezdetben az összes mélyég-objektumra alkalmazták, még a Tejútrendszeren kívüli galaxisokra is, például az Androméda-galaxist gyakran nevezik a köznyelvben Androméda-ködnek.

Az MyCn18 egy fiatal planetáris köd 8000 fényév távolságra. Ezt a hamisszínes felvételt a Hubble-űrtávcső készítette

 

Az NGC 604 a Triangulum-galaxis egyik spirálkarjában található, 2.7 millió fényévre a Földtől. A köd belsejében csillagképződés zajlik

A csillagködök típusai

A csillagködöket a megvilágításuk módja szerint csoportosítják:

A diffúz nebulák világító csillagködök. Az emissziós ködök ionizált gázokból állnak, ezért a köd anyaga világít. A leggyakoribb emissziós ködök a H II régiók (Sirály köd, vagy IC2177) és a planetáris ködök (Kronberger 61 (Kn 61)). A reflexiós ködök anyaga a közeli csillagok fényét tükrözi vissza, jó példa erre a Plejádok körül látható NGC 1435 jelű reflexiós köd. A planetáris ködök haldokló csillagok körül kialakult gázburkok, amelyek az ionizált anyaguk miatt világítanak. A szupernóva-maradványok általában nagy sebességgel távolodnak a szülőcsillaguktól és a lassabb csillagközi anyaggal történő ütközés következtében felforrósodnak, világítani kezdenek.

A sötét ködök csak akkor érzékelhetők amikor más csillagokat vagy világító ködöket takarnak el. Jellegzetes sötét köd a Lófej-köd az Orion csillagképben, vagy a Szeneszsák a Dél Keresztje csillagképben.

TartalomjegyzékhezVilágképem <  Anyag-időszak     

--------------

http://hu.wikipedia.org/wiki/Csillagk%C3%B6d