Háttéranyag Izraeli utazásunkhoz
Szentsír templom restaurálása - Kroll szerint
Háttéranyag: Templomleírás - Golgota - Templom története - Helyszín - Feltárás - Restaurálás - Status quo
A restaurált Szentsír-templom alaprajza (V. Corbo OFM szerint, 1969-ből) és az épületegyüttes hosszmetszete (L.-H. Vincent szerint, 1914-ből).
287.1. A Szentsír-templom alaprajza
Az 1962-ben megkezdett restaurációval a keresztesek 12. századi épületét teljes fényében helyreállították. Az alaprajzon (A) a földszint elrendezését láthatjuk, a mélyben lévő ciszternák bejelölésével együtt. A ,,B'' jelzésű részlet az Ádám-kápolna feletti Golgotát és a Megfeszítés-kápolna alaprajzát mutatja.
287.2.
A Szentsír-templom hosszmetszete
Az alaprajz 13, 2, 8, 22-es számai vonalában fekvő tengely mentén készített hosszmetszet a templom északi oldalát mutatja. Így a harangtorony (amely a déli oldalon az épületen kívül áll) nem takarja a rotundát. A torony helye az alaprajzon a 35-ös számmal jelzett Negyven Vértanú kápolnájánál van. A restaurációs tervek szerint a rajzon még pillérként jelzett objektumokat oszlopokkal akarják felcserélni. Egy oszlopot E. Horn adatai alapján már berajzoltunk.
A nem egykönnyen áttekinthető alaprajz megértéséhez elkerülhetetlen, hogy felvázoljuk a templom építésének alapgondolatát. Amikor a 12. században megépítették, az építészeknek már több adott körülménnyel számolniuk kellett. Ott volt a nyugati oldalon a Konstantin által építtetett nagy rotunda, amely körülvette Krisztus sírját (12); délkeleten a Golgota sziklája és a kápolna (5), északkeleten Krisztus börtönének kis, négyszögletes épülete (20); keleten a Szent Ilona-kápolna altemploma (24) a Kereszt megtalálásának ciszternájával (25) és az előtte álló kápolnák, amelyekben a hagyomány szerint a szenvedés -- a megostorozás, leköpdösés és a ruhák elosztásának -- titkait tisztelték (21, 22, 23).
Bámulatra méltó érzékkel oldották meg a feladatukat ezek a 12. századi építészek, és a hely szentségéhez és méltóságához illő monumentális épületegyüttest alkottak.
Első lépésként eltávolították a rotundához később
hozzátoldott keleti apszist (7'), és ennek a helyén emelték az ún. Császár-ívet
(7), majd hozzákapcsolták egy román templom négyezetét (8'), kereszthajóját (10)
és szentélyét (8), amely hajóival (10') és szentély mögötti folyosójával (10'')
körülölelte az összes szent helyet. A földalatti Szent Ilona-kápolna kívül esett
az épületen (24), s csak az Arkulf térképén szereplő Mária-templomot nem
újították fel. Maradványait, az apszist és a
diadalívet az örmények Szent János-temploma (31) őrizte meg.
Így az új Szentsír-templom úgy tekinthető, mint egy keresztboltozatos, későromán bazilika szentélye, kereszthajója és mellékhajói, körbejárható szentéllyel, de a hosszhajó nélkül. Mindenütt a gótika felé hajló, enyhén csúcsos ívek uralkodnak. Csak néhány ablak őrzi a félkörös formát, amint ezt a hosszmetszeten látjuk.
A hosszmetszet nyugat-keleti irányú (kelet jobboldalon van). A hosszmetszeten nyugatról (balról) keletre haladva a következő elemeket láthatjuk: a kis nyugati apszis vastag falát (13), a rotunda külső falát és a körbefutó erkélyeket (U, U'), a Szentsírt (1, 2), fölötte a kupoladobot, a tamburt (T) és a lanternával ellátott kupolát; a rotundához kapcsolódik a Császár-ív (7), a hajók találkozási négyszöge, a négyezet (8'), az északi mellékhajó, kereszthajó (10) mögötte a mellékhajó (10'), a szentély (8) és az apszis, a szentélyt körülvevő folyosó (10'') és a ruhák elosztásának kápolnája (22).
A Szentsír-templom régi rotundája, melynek kupoláját Konstantin Monomakhosz (1048) épületében 20 pillér tartotta, lényegében ma is áll.
Páter Elzearius Horn OFM a keresztesek templomáról, korát megelőző módszerességgel, ,,látleletet'' vett fel. A helyszínen a legapróbb részletekig menő tollrajzot készített, és lábakban és collokban adva a méreteket kínos pontossággal leírt minden épületelemet. A rotundáról adott leírás szerint az északi, déli és a nyugati pontokon a földszinten is, az emeleten is pillérpárok álltak. Keleten a Császár-ív volt. A pillérek között a nyugati félkörben mindkét oldalon 3--3 támasztóelemre volt szükség. Mégpedig a földszinten három oszlopot állítottak be, az emeleten oszlop--pillér váltogatta egymást. A keleti oldalon a Császár-ív olyan nagy helyet foglalt el, hogy a harmadik oszlop csak féloszlop lehetett, és egészen belesimult az ív oldalába. Így adódott a végeredmény: a földszinten hat pillér és 14 oszlop, az emeleten 10 pillér és 8 oszlop.
Az
1810-es restauráció alkalmával az összes oszlopokat kidobták, és 16 zömök
pillért építettek be. Keleten a pillérkoszorút megszakította a 7 m széles
Császár-ív (7), amely hatalmas, mindkét szintet átívelő pilléreivel
összeköttetést biztosított a szentély felé (8'). L.-H. Vincent mérései szerint a
rotunda teljes átmérője 36,52 m, a külső körfolyosó szabad nyílása (U) 4,85 m, a
külső fal 1,42 m vastag, a pillérek átmérője pedig 2 m. A karzat padlója (U')
9,35 m magasan van a föld színe felett. A körfolyosó födémszerkezete 1810-ből
származik. A karzatok fölött emelkedik az ablaktalan kupoladob (T). 16 vakablaka
emlékeztet a meghiúsult kísérletre, amely után be kellett falazni a fényt
biztosító ablakokat. A kupoladob vasszerkezetű kupolát hord, mely felett egy lapostetejű világítónyílás, lanterna van. Ez az egyetlen természetes fényforrás
az egész hatalmas épület számára.
--------------------------