Háttéranyag Izraeli utazásunkhoz
Szentsír templom helyszíne - Kroll szerint
Háttéranyag: Templomleírás - Golgota - Templom története - Helyszín - Feltárás - Restaurálás - Status quo
271. kép. A Szentsír temploma (1906-os felvétel)
Gustaf Dalman szerint az a templom, amely a kereszténység egyik legszentebb helyét veszi körül, "megőszült édesanyához hasonlít, akinek arcát egy hosszú élet harcai barázdálták. A jámbor zarándokok tisztelik ennek az öreg arcnak minden ráncát, mert olyan történelem emlékeit látják bennük, amely a saját életükkel is összefonódott.''
A Szentsír templomát idők folyamán annyira körülépítették kolostorokkal, hogy csak a tornya, déli bejárata, a kupolája és szentélyének apszisa látszik (a kép jobb szélén), egyébként teljesen elfedi a többi épület. A nyugati, késő-román stílusú templomépület meglepi a szemlélőt keleties külsejével: kupoláival és lapos tetejével. Teraszosan illeszkedik egymáshoz a szentély, a mellékhajó és a főhajó lapos teteje, s koronaként nyugszik rajta a kupola. A déli homlokzatot kivéve mindenütt csupasz falak határolják kívülről a templomot, még az ablaknyílások sem díszesek.
A déli kapubejárattól balra áll a nagy, négyszögletes harangtorony. Ebben a formájában csonka: legfelső szintje és a sisakja hiányzik. Harangok csak 1187-ig zengtek a toronyban, mert Szaladin szultán (1169--1193) összetörette őket. A torony a Negyven Vértanú kápolnája fölött áll; tőle balra van a most nyitott tetejű Mária Magdolna-kápolna, amely korábban a Szentháromság tiszteletére volt szentelve, és kupolája is volt; ettől tovább bal kéz felé van a bizánci Szent Jakab-kápolna. A toronytól balra lévő külső fal már a keresztesek idejében sem volt látható. A toronytól jobbra, keletre lévő oldalban van a gondosan megformált déli homlokzat és a templom főkapuja.
Kupolák
A nagyobbik kupola kb. 50 m magasan borul azon hely fölé, ahol Krisztus sírja volt. Sajnos az átépítések során az ősi kupolából nem maradt semmi. A konstantinápolyi Magas Porta 1719-ben azzal a feltétellel adta meg a kupola felújításához az engedélyt, hogy semmiféle változtatást nem hajthatnak végre rajta. Mégis megkísérelték: a régi, omladozó kupolát a tamburral együtt eltávolították. Quaresmius, ferences gvárdián (1626) leírása szerint a régi kupola kúpalakú, fából készült, de felül nyitott volt, és nagy, köralakú nyílásán keresztül kapta világítását a templom. A kupoladobot (tambur) újra felépítették, s 16 ablakot hagytak rajta, mert zárt kupolát akartak fölébe emelni. Csakhogy a Magas Porta meghiúsította a tervet. Az ablaknyílásokat be kellett falazni és újra a felül nyitott csonkakúp kupolát kellett felépíteni. Az 1808-as tűzvész után egy újabb felújítás következett, de ez alig 60 évet ért meg, mert 1863-ban a mai vasszerkezetet állították fel a régi fagerendázatú kupola helyére.
Katholikon
A Szentsír köré emelt köralakú templomtérből kelet felé (jobbra) nyílik a ,,görögök szentélye'', a régi kanonoki kórus. Öt egymás mellé rakott kockából áll, s az így kialakított kereszt szárainak találkozási négyszöge (négyezet) fölött van a kisebbik kupola. Nem kevesebb mint 96 gyámkő tartja a kupoladobot, nagyon változatos figurákra faragva: emberfejek, ökörfej, fa, kerek nyílás stb.
A keresztre feszítés helye, a Golgota, amelyről a bordói zarándok azt mondja, hogy egy kőhajításnyira (kb. 40 m) van a sírtól, a kép jobb alsó negyedében látható kisebbik kupola alatt van.
Az 1810-es újjáépítés során a templom külsejét általában változatlanul hagyták, csupán a görögök szentélyének keleti apszisa kapott barokk formát.
Ferences
templom
Miután a keresztesek elvonultak, a Szentsír temploma többször is gazdát cserélt, és a legszentebb hely körüli viták bizony nem váltak a kereszténység díszére. Szaladin, aki a város meghódításakor megkímélte az épületet, hatalmas váltságdíj fejében (40 000 aranypénzért) a szír keresztényeknek adományozta. II. Frigyes 1228-ban szerezte vissza szerződéses úton újra a latin egyháznak, miután a császárt feloldozták a kiközösítés, és a várost is fölmentették az interdiktum alól. (II. Frigyest 1227-ben közösítette ki IX. Gergely pápa, mivel a már 1215-ben esedékes keresztes hadjáratot még mindig nem indította meg. Végül Frigyes útra kelt a Szentföld felé. Jeruzsálemben a szent helyeket békés úton visszaszerezte, s a Szentsír templomában koronáztatta magát jeruzsálemi királynak. A kiközösítés alól 1229-ben oldozták fel.) A templomot Gerold helybéli pátriárka az antiochiai és aquilejai pátriárkák és négy másik püspök jelenlétében 1231-ben újra fölszentelte, de a várost ért újabb hódítások következtében már 1244-ben végleg elveszett a latinok számára. Be sem tehették a lábukat nyugati keresztények mindaddig, amíg Szicíliai Róbert 1305-ben meg nem váltotta a Szentsír, a Születés és az Utolsó Vacsora templomának használati és társbirtoklási jogát. 1342 óta a ferencesek látják el ezeknek a helyeknek a szolgálatát. Akkor a latinoknak be kellett érniük a Szentsír körépületétől északra lévő Mária-kápolnával és a tőle nyugatra fekvő helyiségekkel. A 16. század óta ismét gyakran volt más gazdája a templomnak. Ma hat keresztény közösség osztozik rajta: a görögök, latinok, örmények, koptok, jakobita szírek és az abesszinok, de ők csak Arimateai József sírját mondhatják magukénak. Kicsi kolostoruk a templom tetejére épült.
Az 1927-es földrengés ezt az épületet is megviselte. Mivel a hat birtokos nem tudott megegyezésre jutni a restaurációs munkálatok megszervezésében, az akkori angol hatóság intézkedett, és a veszélyessé vált épületet vasszerkezetekkel erősítették meg. De a templom ettől annyira csúffá lett, és a felelős tulajdonosok közötti széthúzás végül is annyira botrányossá vált, hogy megoldást kellett találni. Gondos előkészületek után 1962-ben kezdték el a munkálatokat. A restauráció célja az, hogy a templomot 12. századi állapotában állítsák helyre. A templom szépsége most már a keresztények közötti közeledésnek is jelképévé vált.
272. kép. A felsőváros a három városfallal és a Szentsír templomával (L.-H. Vincent szerint)
A 10 méterenként berajzolt szintvonalak felismerhetővé teszik azt az északnyugati irányban emelkedő hegyoldalt, amelyben az Úr sírja volt, és a környezetéből kiemelkedő Golgota-sziklát. A beépített területen nagyon nehéz követni a felszín változásait, ezért a szintvonalaktól kisebb-nagyobb eltérések vannak a konkrét helyszínen. Néhány ponton ugyanis a felszínre bukkan a nyers szikla (pl. a Szentsír templomának déli kapuja előtti udvarban, benn a templomban, a templomhoz kelet felől kapcsolódó udvarban és a szomszédos utcasarkon álló házakban), de már nem természetes állapotban van, hanem többszörösen megfaragták. A templom nyugati részét csak úgy tudták megépíteni, hogy a sziklába bevágták a helyét. A templom padlószintje 753 méterrel van a tenger szintje felett, s innen alig 13 méternyire a szomszédos utcában a szint 8 méterrel magasabb. Ennek ellenére a szintvonalak alapján nagyjából pontos elképzelésünk támadhat a felszíni viszonyokról.
Jeruzsálem
A Golgota nyúlványát dél felől (a Heródes-palota felett) aránylag meredek lejtő határolja, amely nyugat felől a Tyropaion-völgy felé tart. Keletről maga a Tyropaion-völgy a határa, amelynek egy részére ráépítették a Templomtér délnyugati sarkát. A völgyet már a makkabeusi korban híddal ívelték át, hogy a délnyugati hegyet összekössék a Templom-térrel. Valószínűleg ez volt az a híd, amelyet Kr. e. 63-ban leromboltak, nehogy Pompeius akadálytalanul be tudjon jutni a városba. Az is valószínű, hogy Nagy Heródes újra felépítette. A múlt században 180 méternyire a Templomtér délnyugati sarkától, mélyen a törmelék alatt megtaláltak egy ívet, s a felfedezőről Wilson-ívnek nevezték el. Az ív fesztávolságát 14 méternyire becsülték. A Tyropaion-völgy másik áthidalása ettől délre, a Robinson-ívnél volt, kb. 12 méternyire a délnyugati saroktól.
Az első és a harmadik városfal helyét már részletesen elmondtuk. A második fal Josephus szerint a Kerti-kaputól (Gennat-kapu) indult. A kapu helyét sajnos nem tudjuk pontosan. Mivel azonban ezt a kaput a szakértők vagy közvetlenül Heródes palotája mellett, vagy kb. középütt sejtik a palota és a Templomtér között, a fal számára két elképzelés válik lehetségessé. A rajzon mind a két változatot láthatjuk.
A hagyományos felfogás szerint, s ennek képviselői Guthe, Schick és Vincent, a Gennat-kapu közvetlenül Heródes palotája mellett állt. A fal folytatásának nyomon követéséhez a ház- és útépítések során elég sok falmaradvány bukkant elő. 1885-ben egy út javításakor és csatornaépítésnél ,,Dávid király tornyától'', azaz a Phaszael-toronytól északra 50 méternyire egy ókori falrészlet bukkant elő, ami valószínűleg a városfal belső része volt. Akkor a nagy köveket szétzúzták és elszállították. Néhány hónappal később egy új épület alapozásakor ugyanennek a falnak a folytatásaként egy hosszabb részletre akadtak. Ezúttal a nyugatra néző külső oldalt találták meg. A 1,5 m magas kőtömbök megmunkálása nagyon hasonlított a Siratófal és Dávid tornya köveinek faragásához. C. Schick gondosan megvizsgálta a köveket, és úgy ítélte, hogy a Heródes palotájánál induló második városfal részével áll szemben. A Gennat-kaput ezért a Phaszael-torony közelébe helyezte, de a feltárt falrészlet után semmiféle nyom nem mutatkozott, csak 70 méterrel odébb, északi-északnyugati irányban tűnt elő újra egy nagyon erős falszöglet.
Robinson, aki 1837-ben jutott el Jeruzsálembe, az Amygdalon-tótól (Birket-Hammam) északra egy kb. 3 méter vastag fal szabadon álló kőtömbjeit látta.
Kelet felé, csak néhány méternyire a Szentsír templomától délre állt a kicsiny Omár-mecset. A minaret alapozásakor 1908-ban egy középkori fal alatt nagy kőtömbökre lettek figyelmesek, de pontos feltárást sajnos nem végeztek.
E mecsethez kapcsolódik kelet felé, a Szentsír temploma előtti térség déli oldalán a görögök Getszemáni-kolostora. A kolostort azokra a falmaradványokra építették, amelyek innen kezdve hosszan folytatódnak keleti irányban, és a Johanniták zarándokházának északi fala alapjául szolgáltak. Ezután mintegy 130 méteren át fut a fal egészen a mai Megváltó-templom szentélyéig. A templom építésekor találtak egy mély sziklahajlatot, s benne egy régi falat. Valószínűnek látszik, hogy a fal a templom keleti része alatt 90 fokkal elfordult. Emellett nemcsak az szól, hogy a Hán-ez-Zet utcával párhuzamosan is találtak falmaradványokat, hanem egy mély árok is, amely éles kanyar után észak felé folytatódik. Az északnak futó falból az orosz Alexander-zarándokház alatt egy diadalív maradványait találták meg, amelyet Hadrianus császár Kr. u. 136-ban az Aelia Capitolina fórumára való bevonulásra építtetett. Az 1883-as ásatások folyamán találtak egy erősen megkopott városkapu-küszöböt. A kapu maradványai egy régi fallal voltak kapcsolatban.
Az egész rendszer olyan benyomást kelt, hogy a városfalnak ezt a részét erődítményszerű bástyákkal látták el.
A Megváltó templomától 150 méternyire északra a fal ismét fordul, ezúttal keleti irányba. A fal ilyen futását a kelet felé lejtő sziklafelszín és a IV. keresztúti stáció körül talált kerámiamaradványok is támogatják.
A fal következő nyomát északi irányban, 70 méterrel odébb találták meg, ahol a fal egy 4--6 méter magas domboldalnak ütközött. Ezután kb. 90 méteren újra keletnek tartott, egészen az Antonius-várnál lévő Ecce Homo-ívig.
A felsorolt falrészletek köveinek mérete és megmunkálási, illetve falazási formája megegyezik. A kőtömböket beágyazták a sziklába, s néhol mély árkot vágtak a fal elé, mely kb. 3 méter vastag volt. Ha a feltárt maradványokat összekötjük, egy olyan falrendszerhez jutunk, amely Heródes palotájától indul, a Szentsír templomától délre halad keleti irányba és az Antonius-várnál végződik. A helyrajzi viszonyok ismeretében a katonai szakértők úgy ítélik, hogy ez a legvalószínűbb megoldás a 2. fal futását illetően.
Az újabb megoldási kísérlet K. Gallingtól és L. H. Grollenbergtől származik. K. M. Kenyon szintén csatlakozott ehhez a felfogáshoz. Abból indulnak ki, hogy a Kerti-kapu (Gennat-kapu) félúton állt Heródes palotája és a Templomtér fala között. K. M. Kenyon az Óváros egyetlen beépítetlen terét, a Szentsír templomától délre fekvő területet vette igénybe feltárásához. Az ásatás helyét a térképen ,,C'' jelzéssel láttuk el.
A feltárt leletek egy olyan falra vallanak, amely a Hán ez-Zet utcával párhuzamosan déli irányba tart, és a Heródes-palota és a Templomtér távolságának kb. a közepénél csatlakozik az első falhoz.
A Felsőváros térképét bemutató rajzon mindkét fal helyét jelezzük. Számunkra annyi fontos, hogy a két lehetőség bármelyikénél a Szentsír-templom területe, azaz a Golgota és Jézus sírja kívül esett a város falán.
-----------------------------