Háttéranyag Izraeli utazásunkhoz
A fennsík A fennsík - Feltárások - Teraszok - Szandál - Környezet
_-_Masada_(1).jpg)
43. kép. Maszada vára különböző irányokból készült légi-felvételeken
A kopár sziklatömb fenséges komorsággal őrzi a Júdeai-pusztaság keleti szélét. A rombusz formájú sziklafennsík átlója észak--déli irányban 600, kelet--nyugati irányban 200 méter. Keleti oldala majdnem függőleges, 400 méteres parttal szakad le a Holt-tenger felé. A nyugati oldal meredélyéhez a rómaiak az ostrom folyamán rámpát építettek, hogy ostromgépeikkel a falak közelébe juthassanak. A mesterséges lejtő maradványait a kép bal szélén látni lehet.
Ásatás
Yiagel Yadin 1963--65 között végzett feltárást a hegyen, és minden képzeletet felülmúlóan bizonyította a várra vonatkozó irodalmi adatokat. Láthatóvá tette azt az időszakot, amikor Nagy Heródes idejétől a zelóták pusztulásáig erődítmény állt a hegytetőn. A legjelentősebb leletek közé tartozik a fennsík északi szögletében feltárt három terasz, amelyeken a királyi palota állt. Itt falfestmények és mozaikok maradványai kerültek elő. Ezen a hegyen találták meg az eddig ismert legrégibb zsinagógát. De találtak tekercseket is bibliai szövegekkel (köztük egyet, amelyik Kr. u. az 1. századból való és Sirák fia könyvének egy részletét tartalmazza), továbbá a kumráni esszénusok iratait pergamen- és papirusztöredékeken.
A vár története elég rövid. A fennsíkra, amelyre csak a keleti oldalon felkúszó ,,Kígyó-ösvényen'' és a nyugati oldalról egy másik ösvényen lehetett feljutni, Nagy Heródes Kr. e. 36 és 30 között építtette legmerészebb épületét. A csúcsot bástyafalakkal vette körül. A bástyafalra védelmi és megfigyelőtornyokat építettek. Belül hatalmas ciszternákat, fegyvertárakat és palotákat alakítottak ki. Az egész építmény koronája az északi szögletben, három teraszra kiképzett palota volt.
Masada térképe -- A királyi palota és a fennsík légi-felvétele
75 évvel később a vár a zsidók történelmének egyik szörnyű színhelyévé vált. Jeruzsálem lerombolása után ugyanis egy kisebb zsidó csapat ide fészkelte be magát, és a várat támaszpontul használva, időnként rá-rácsaptak a rómaiakra. A csapat tagjai a zelótákhoz tartozó szikariusok, ,,tőrös emberek'' voltak, akik semmitől sem riadtak vissza, hogy nemzeti-vallási céljaikat elérjék (vö. ApCsel 23, 19--22).
A római legátus, Flavius Silva a tizedik légióval, segédcsapatokkal és több ezer zsidó hadifogollyal vonult Maszada alá. Eleve hosszú ostromra rendezkedett be. A tábort a hegy lábánál ütötték fel, amelynek maradványai még ma is láthatók a rámpa mögött. Ezután sánccal kerítették körül a fennsíkot hogy elvágják a menekülés minden útját. A zsidó hadifoglyokkal hordatták össze a követ és a földet ahhoz a lejtőhöz, amelynek tetejére ostromtornyot építettek, és egy faltörő kost helyeztek el benne. Hamarosan rést ütöttek a bástyafalon, az ostromlottak számára pedig sem menekülésre, sem a vár megvédésére nem maradt remény. Két dolog között választhattak: vagy megadják magukat, vagy meghalnak.
A fennsík légi felvétele -- Az ostrom régi ábrázolása -- Az ostromtorony vázlata
Az ostromtorony működésének ábrázolása
Eleazár a vár parancsnoka utolsó nagy beszédében kiadta a parancsot: ,,Haljanak meg asszonyaink tisztán, ne jussanak rabszolgasorsra gyermekeink, és utána tegyük meg egymásnak a nemes szolgálatot, hozzuk meg ezt a szép halotti áldozatot, mindhalálig szabadon'' (Zsh. VII, 8, 6). A férfiak megölték asszonyukat és gyermekeiket: ,,Gyengéden átölelték feleségüket, megsimogatták gyermeküket, sírva csókolták meg utoljára valamennyit és végrehajtották elhatározásukat, mintha csak idegen kézzel gyilkoltak volna... Elviselhetetlen fájdalom kínozta őket tettük miatt; úgy érezték, hogy megsértik a halottakat, ha csak néhány pillanatig is túlélik őket: tehát lázas gyorsasággal halomra hordtak minden értéket, meggyújtották, majd sorshúzással kiválasztották tíz bajtársukat, hogy azok szúrják le a többieket. Mindegyik odafeküdt a felesége és a gyermekei mellé, átölelte őket, és aztán nyugodtan várták a halált azok kezétől, akik ezt a gyászos kötelességet teljesítették. Miután ezek remegés és tétovázás nélkül sorra leszúrták valamennyi bajtársukat, ugyanígy rendelkeztek a maguk sorsáról is: akire a sors esett, leszúrja a többi kilencet, végül öngyilkos lesz, mert megbíztak egymásban, hogy mindegyikük egyformán fogadja a halált.'' S Josephus így fejezi be ezt a véres történetet: ,,Az aki utolsónak maradt, végignézett még a halottak sorain, hogy a nagy gyilkolásban nem maradt-e valaki, akinek megadhatja még a kegyelemdöfést, és amikor látta, hogy mind meghaltak, felgyújtotta a palotát, kemény kézzel mellbedöfte magát, és odarogyott sorstársai mellé... A halottak száma az asszonyokkal és a gyermekekkel együtt 960 volt. Ez a szörnyű mészárlás xantikos hónap 15-én történt'' (március--április) (Zsh. VII, 9, 1).
Másnap korán reggel, amikor a rómaiak rohamra indultak, halotti csend, füst és lángok fogadták őket. Mindössze két asszony és öt gyermek maradt élve az egész várban, akik a mészárlás közben elbújtak egy földalatti csatornában. Az ő elbeszélésük alapján szerezhetett tudomást a világ a védők kétségbeesett hősiességéről.
Az ásatási eredmények a legapróbb részletekig igazolják Josephus elbeszélését. A legmegdöbbentőbb lelet 11 agyagtábla volt, mindegyiken egyetlen név, és ugyanaz a kéz írta mindegyiket. Minden jel arra mutat, hogy ők voltak az utolsók, akik megölték a többieket, s e táblák segítségével sorsolták ki azt, akinek végül öngyilkosságot kellett elkövetnie, mert már nem volt, aki őt megölje. (Az erősség elvesztésével és a régészeti eredményekkel kapcsolatban az új régész-generáció némileg módosítja az elődök véleményét.)
A zelóták azonban nem a végzet előtt hajoltak meg, hanem Isten előtt. Eleazár a beszédében így mondta: ,,Nem véletlenség volt, ami az ellenség felé csapódó tüzet visszafordította a mi várfalunkra, hanem Isten haragja tette a sok gazság miatt, amelyet őrültségünkben saját honfitársaink ellen elkövettünk. Ne várjuk meg, hogy mindezért a város ellenségei, a rómaiak büntessenek meg: vegyük a büntetést Istentől, a tulajdon kezünkből, mert ez elviselhetőbb, mint az ő büntetésük'' (Zsh. VII, 8, 6).
Feltárások A fennsík - Feltárások - Teraszok - Szandál - Környezet
45. kép. A nagy király pompája -- hivatalosan és magánemberként
Nagy Heródes ízig-vérig hellén uralkodó volt, aki nemcsak a hatalmat szerette, hanem annak külső fényét és pompáját is. Pazar építményeivel nagy tetteit és dicsőségét akarta megörökíteni az utókor számára. Mindebből nem sok maradt meg, de a maradványok csekély voltukban is alkalmasak arra, hogy uralmának fényét és luxust kedvelő szellemét megéreztessék velünk.
Maszada romjai között, a nyugati palotában feltárták a király tróntermét. A felső kép az előszoba padlómozaikját mutatja, mögötte a trónterembe vezető bejáratot. Sajnos a mozaik nagyobbik része tönkrement, az épen maradt darab azonban mindenért kárpótol. Ugyanis azonnal szembeötlik, hogy a zsidók királya következetesen ügyelt alattvalóinak vallási érzületére, ezért a mozaikban csak mértani alakzatok és növényi díszek fordulnak elő. Középen egy nagy kör volt kirakva, amelyet egymást metsző körvonalakkal töltöttek ki. Abban az időben a zsidó művészetben ezt a motívumot sokfelé meg lehet találni. A hiányzó mozaikfelület alatti réteg a mozaikot rakó mester technikájából is elárul valamit: a még puha alapba párhuzamos vonalakat karcolt, amelyek irányították az apró kövek lerakásánál.
Mozaik
Az alsó kép egy folyosórészlet, amely a király magánfürdőjéhez vezetett. Ismét geometriai és stilizált növényi motívumok határozzák meg a mozaikot. Piros, sárga és barna kövekből rakták. A vár ostromakor (Kr. u. 70--73) a zelóták a maguk falait a luxuskivitelű padlókra építették, amint a kép felső szélén látható. Így találkozott a pompa és a nyomorúság egy helyen.
Teraszok A fennsík - Feltárások - Teraszok - Szandál - Környezet
46. kép. Az északi, három teraszra épült palota Maszada várában
A maszadai paloták -- összesen hét: egy az északi, egy a nyugati szögletben és öt másik kisebb -- még két évezred után is igazolják Josephus leírását, mely szerint Maszada királyi fellegvár volt, amelyben Heródes és családja menedéket talált a nehéz időkben. Erődítményről volt ugyan szó, de olyannak kellett lennie, hogy a királyi család éppen úgy érezhesse magát, mintha Jeruzsálemben volna.
A képen az északi szögletben, három szinten épült palota maradványait látjuk. A legfelső szint a fennsík északi sarka; a középső 20 méterrel van lejjebb, és egy köralakú épületet hordozott; a legalsó még 15 méterrel mélyebben egy oszlopokkal díszített épület alapja volt. A legalsó épület belső felületét római stílusú festményekkel díszítették. Maradványait a déli falon, amelyet egyébként féloszlopok tagoltak, ma is láthatjuk. A művészek értettek ahhoz, hogyan kell márványfelületet úgy festeni, hogy az még Josephust is megtévesztette, és valódi márványburkolatnak gondolta. Ez az egész alsó épület csak szórakoztató célokat szolgált. Volt egy fürdője is, amelyet meleg levegővel fűtöttek. Heródes itt töltötte szabad óráit és gyönyörködött a Holttenger, Moáb és a Júda hegyei felé nyíló kilátásban.
A fürdő termének romjaiban három csontvázra bukkantak. Egy fiatal férfi csontjai mellett nyílhegyeket, egy imakönyvtöredéket és egy cserépkorsót találtak, amelyen felirat is van. Lehet, hogy Eleazár a vár utolsó parancsnokának maradványai. Tőle nem messze egy fiatal asszony csontváza feküdt, a haja épen maradt a száraz levegőben. Két sötét, dús copfja olyan, mintha csak imént fonták volna be. A 129. oldalon látható szandál is az övé volt. A harmadik csontváz egy gyermeké.
A középső teraszon, a képen jól látható, két koncentrikus körfallal épített rotunda állt. A falakon nyilván oszlopok álltak, s ezek tartották a tetőt.
A délnyugati oldalon, részben a sziklába vágva, részben falazva, lépcső volt, amely egyik teraszról a másikra vezetett. Mint az alsó, ez az építmény is szórakoztató célt szolgált.
A palota lakórészei a legfelső szinten voltak. A félkörösen végződő szögletben nyilvánvalóan korláttal ellátott erkély volt, csodálatos kilátással a lélegzetelállító mélység felett észak, kelet és nyugat irányába. Mivel csak néhány helyiség kapcsolódott ehhez az erkélyhez, arra lehet következtetni, hogy ez az épület csak magának a királynak szólt. A nagy palota, amelyben a hivatalos fogadás és a munka zajlott, a sziklafennsík nyugati szögletében állt. Hatalmas, négyszög alaprajzú romjait a rómaiak által épített rámpa felett lehet látni (l. a 43. képet a 80. oldalon). A romok alól sikerült kiszabadítani a királyi tróntermet. A padlóban levő négy mélyedés valószínűleg a trón feletti baldachin rúdjainak a helye. A még most is látható égési nyomok arról tanúskodnak, hogy a paloták minden ékessége és szépsége lángok martaléka lett.
Szandál A fennsík - Feltárások - Teraszok - Szandál - Környezet
74. kép. Szandál Jézus korából
Ez a bőrszandál azé a fiatal nőé volt, akinek csontvázát Maszada várában, az északi palota alsó teraszán, a törmelék alatt találták meg. Férjével és kisgyermekével Kr. u. 73-ban halt meg.
Környezet A fennsík - Feltárások - Teraszok - Szandál - Környezet
139. kép. A Holt-tenger nyugati partja Maszada közelében
--------------------
http://digolanum.gportal.hu/gindex.php?pg=28562582