|
Háttéranyag Izraeli utazásunkhoz
Ősi kánaáni város.
A honfoglaláskor Jerikóval találkoztak először a zsidók. Elfoglalása és lerombolása az Úr segítségével történt. (Józs 5-7)
A próféták iskolája lett, Illés is, Elizeus is lakott itt. A dús vizű forrás vizét Elizeus egy marék sóval tette ihatóvá.(1Krón 2,19-22)
Acház idején egy Hiel nevű istentelen ember Józsue átka ellenére felépítette a város falait. Büntetése családjának elvesztése volt. (1Krón 16,34)
A babiloni fogság után fejlődésnek indult, 345 lakós telepedett le benne.
Antónius Kleopátrának adta a remek kertek miatt. Kleopátra viszont Nagy Heródesnek adta el a várost és környékét. Heródes sok építményt emelt (új belváros a régitől délre, hippodrom, amfiteátrum). Téli székhelyévé tette, és itt is halt meg.
A Jeruzsálembe zarándokló zsidók (Pereából és Galileából) fő közlekedési csomópontja volt.
Nyugaton magaslik a Nagyböjt hegye (arabul Dzsebel Karantal) ami ősi hagyomány szerint Jézus 40 napos böjtjének és megkísértésének színhelye. A hegy keleti falán, és a déli oldalon a Uadi Denunban sok barlang nyílása látható. Ezek részben természetesek, régen remeték lakták.
Kr.e. 43. Marcus Antonius Jerikó oázisát Kleopátrának ajándékozza.
Kr.e. 30. Heródes felépítette kedvenc telelő palotáját.
A zsidó lázadás alatt Vespasianus idején sokat szenvedett Jerikó.
Hadriánus fölépíttette Heródes városát.
A kereszténység hamar elterjedt itt is, korán püspöki székhely lett.
325. Első püspöke, Januárius résztvett a niceai zsinaton.
A 4. században Theodosius az Elizeus forrás mellett még egy templomot jelzett, Elizeus sírját. A századunk elejére már csak egy görög feliratú szikla volt látható mindebből (L. Heidet, D. B. V., III, 1290).
536. Utolsó püspöke részt vett a jeruzsálemi synóduson (Le Quien, Or. ch., III, 654). Sokan telepedtek le itt keresztény szerzetesek, vagy remeték, akik Szent Euthym, majd Szent Sabas irányítása alatt éltek itt. Justinianus nagy templomot emelt az Isten Anyja tiszteletére szentelve azt, és zarándokházat alapított.
670. Arculfus az arabok által támogatott Chosros hordák pusztítása után Jerikót a pusztulás szélén állónak találta.
752. Hisham, az omajádok 12. kalifája a közelben felépítette a pompás Hisham-palotát, amit egy földrengés pusztított el. Az arab hódítás eredményeképpen a 12. században már csak romhalmaz.
A keresztesek újjáépítették Jerikót, a két előbbitől keletre. Több szerzetesrend tagjai telepedtek le, de Szaladin uralma véget vetett a jeruzsálemi királyságnak. A csatornák el lettek hanyagolva, a város elnéptelenedett, a 16. században ismét elpusztult, sivataggá vált.
A múlt század végén csak rozoga viskók tömege volt található. A század elején ismét lendületbe jött a fejlődése, a romok helyét felszántották, dús kerteket hoztak létre. A zarándokélet fellendült, kolostorok, templomok épültek, javult a közbiztonság.
1868. Charles Warren és Catherina Canon kezdett ásatásokat a település nyugati szélén levő dombon, a Tell es Sultanon, (25-30 méter magas,) és napon égetett téglákat, agyagedény-töredékeket, szén maradványokat talált; felfedezte az ősi Jerikót.
1874-óta görög szerzetesek Krisztus hagyomány szerinti barlangját a Nagyböjt hegyén (ahol a 13. századig is kápolna állt) restaurálták és odatelepedtek. A hegy falához tapasztva hosszan húzódik kolostoruk. A várost 1967-ben izraeli csapatok foglalták el, elüldözve a táborokban itt élő palesztinokat. Ma 6-7 ezer lakója van.
|