Háttéranyag Izraeli utazásunkhoz
(Felkészülés <<) << Antóniusz << << Augusztus << <<Heródes<< << Quirinius
Quirinius, akit a latin Vulgáta fordítás ,,Cyrinus''-nak mond, nem ismeretlen a világtörténelemben. Annak ellenére, hogy életéről nagyon hézagos ismereteink vannak, egyetlen olyan római szenátor sincs, akiről annyit írtak volna az utóbbi évszázadban, mint az evangélista szíriai helytartójáról. Az antik források szűkszavúak és feladnak néhány talányos kérdést. Tacitus, a római történetíró közöl egy rövid kivonatot abból az üzenetből, amelyet Tiberius császár a szenátushoz intézett, amikor Quirinius meghalt. Tiberius ,,azt kérte a szenátustól, hogy az elhunyt Sulpicius Quiriniust állami temetéssel tiszteljék meg. Ennek a Quiriniusnak, aki Lanuvium községből származott, semmi köze nem volt a Sulpiciusok régi és patríciusi nemzetségéhez, de fáradhatatlan katona lévén, serény szolgálataival az isteni Augustus alatt konzulságot, majd miután elfoglalta Kilikián túl a homonadensisek erősségeit, győzelmi jelvényeket kapott. Mikor irányítóként az Armeniában parancsnokló Gaius Caesar mellé rendelték, a Rhodos szigetén tartózkodó Tiberiust is tisztelettel vette körül. Tiberius most tárta fel ezt a szenátus előtt, megdicsérte iránta való szolgálatait... De mások előtt korántsem volt ilyen jó emléke Quiriniusnak, mivel, mint említettem, Lepidát bajba keverte, öregségét pedig fösvényen és túl befolyásosan élte le'' (Annales III. 48).
A kritikus olvasó azonnal megállapíthatja, hogy, Tacitus egy szóval sem említi Quiriniusnak szíriai helytartóságát, ami pedig számunkra a legfontosabb lenne. Olyan tény ez, amely óvatosságra int a történeti források kezelésében, mert más forrásokból kétségtelenül tudhatjuk -- ha a Lukács-féle adatoktól el is tekintünk --, hogy Quiriniusnak volt szíriai megbízatása.
Az élete későbbi szakaszában betöltött állásai szempontjából nem jelentéktelen egész életének alakulása. Tacitus szerint ,,aljas-sötét házból'' való (Annales III. 23), Lanuvium vidékéről. Szegény származása ellenére a provincia fiának sikerült a legmagasabb állami hivatalok elnyerése. Olyan magas állásokba jutott, amelyek a büszke és tekintélyes patríciusokkal tették egyenrangúvá.
A Kr. e. 12. évben abban a rendkívüli megtiszteltetésben részesült, hogy konzullá választották, pedig éppen az előző években ezt a hivatalt a legrangosabb személyiségek számára tartották fenn. Első konzultársa, M. Valerius Messala Barbatus is -- Quirinius a nevének meghosszabbítását valószínű adoptálás útján nyerte -- Róma ősi nemességéhez tartozott. Quirinius katonai sikereinek köszönhette lassú, de biztos emelkedését a ranglétrán. Valószínű, hogy praetori prokonzulként ő vezette Kr. e. 21/20-ban Krétából és Kyrenéből a garamantok és marmaridák elleni harcot Afrika északi partvidékén. Augustus tudta, hogy ezt a rendkívüli teljesítményt valamivel viszonoznia kell. Néhány történész úgy véli, hogy Augustus bízta meg Quiriniust a konzulsággal, hogy így készítse fel őt további bizalmi állások betöltésére. A ,,cursus honorum'' a konzulság után megemlíti Quirinius győzelmét a homonádok ellen. Ezek egy félelmetes rabló törzs tagjai voltak, és a kisázsiai Taurus-hegység északi fennsíkján laktak. A császár parancsára a szenátus a hadvezért győzelmi jelvényekkel tisztelte meg. A homonádok elleni hadjárat viszont a szíriai Antiochiába visz minket, az evangélista Lukács szülővárosába. Mikor és milyen minőségben vezette Quirinius a homonádok elleni hadjáratot?
Kr. e. 25-ben Amyntasz, Galácia királya és a rómaiak hűséges szövetségese háborúba keveredett a hegylakó homonádokkal. Egy összecsapás alkalmával tőrbe csalták, és az egyik magasrangú asszony gyalázatosan agyonütötte. A rómaiak, akik a galata király örökébe léptek, kötelességüknek tartották, hogy szövetségesükért bosszút álljanak, de sok évbe tellett, amíg e kötelességüket teljesítették. Kr. e. 23-tól kezdve Marcus Vipsanius Agrippa, a császár veje, ,,orienti praepositus''-ként irányította a Kelet hivatali ügyeit. Sok egyéb feladata miatt ezt a hadjáratot ismételten elnapolta. Kr. e. 13-ban Agrippa hazatért Rómába, majd 12-ben meghalt.
Tacitus szerint éppen a 12. esztendőben volt konzul Quirinius. Az a szolgálat viszont, amelyet Gaius Caesarnak, Agrippa fiának és Augustus unokájának tett, a Krisztus születése előtti első és az azt követő három esztendőre esik. A homonádok elleni hadjárat szempontjából tehát a Kr. e. 12. és 1. közé eső idő jöhet számításba. Tudunk-e még olyan adatot, ami ezt a 11 esztendőt szűkebb körre határolja?
W. Ramsay, a jelen és a közelmúlt idők legjobb Kis-Ázsia-szakértője, 1912-ben a piszidiai Antiochiában felfedezett két feliratot, amelyek Quiriniust a város polgármesterének, ,,duumvir''-jának nevezik. Ez a város Augustus uralkodása alatt, Kr. e. 25. táján lett római kolónia, és veteránokkal népesítették be. Pál apostol első missziós útján kereste föl a piszidiai Antiochiát, ,,és majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallgassa Isten szavát'' (ApCsel 13,14 sk). Quirinius ebben a tiszteletből neki adományozott hivatalban prefektusával, Caristianus Frontoval helyettesíttette magát, aki a város polgára volt.
Ha nem is mondja el a felirat, hogy miért éppen Quirinius kapta ezt a tiszteletbeli polgármesteri címet, mégis kézenfekvő annak elfogadása, hogy a polgárok és a telepesek hálára kötelezettnek érezték magukat azzal szemben, aki legyőzte az őket is háborgató homonádokat. Ramsay talált egy mérföldkövet a Via Sebaste mentén, a Taurus-hegységtől északra. A mérföldkő ezeket az eseményeket a Kr. e. 6. évre keltezi, mert ezt az utat a rómaiak akkor építették ki, amikor a vidéket meghódították. Így annak a hadjáratnak az ideje, amelyet Quirinius a homonádok fészkei ellen vezetett, a Krisztus előtti 11. és 7. közötti évekre szűkül össze.
Milyen minőségben[16] vezette Quirinius ezt a hadjáratot? Tacitus nem említ sem címet, sem hivatalt, csupán Kilikia említése visz bennünket Szíria közelébe, amely Egyiptom mellett a birodalom legfontosabb provinciája volt. Szíria helytartójának Antiochiában, Lukács szülővárosában volt a székhelye. Mivel a hadjárat számára csapatokként csak a Szíriában állomásozó légiók jöhettek számításba, magától értetődik annak lehetősége, hogy a hadvezér az akkori szíriai helytartó legyen.
Th. Mommsen, aki a híres, Tivoliban talált csonka feliratot Quiriniusra értelmezi, ezt a valószínű azonosságot bizonyossá tette.[17] De ha nem is fogadja el valaki teljesen Mommsen érvelését, azt a véleményt, hogy a homonádok elleni hadjáratot a szíriai helytartó irányítása mellett folytatták, a legnagyobb valószínűséggel el lehet fogadni. Ha pedig ezt elfogadjuk, akkor Quirinius az, akit Augustus ,,orienti praepositus'' (keleti főparancsnok) ranggal a sereg élére állított. A megtalált feliratok kétségtelenné teszik Quirinius vezető szerepét. Josephus Flavius is kénytelen elismerni ennek a rómainak kiemelkedő pozícióját: ,,Quirinius, az egyik római szenátor, már minden állami hivatalnak birtokosa volt, és tekintélye miatt igen nagy befolyással bírt'' (Zst. XVIII, 1, 1).
Augustustól kapott, későbbi megtisztelő megbízatása,
hogy Gaius Caesar mellett hivatalos tanácsadó legyen Armeniában, alátámaszthatja
ezt a feltételezést.
Quirinius tehát akár mint helytartó, akár mint rendkívüli megbízott
szerepelhetett Kr. e. 11. és 8. között Keleten. Ennek semmiféle tény nem mond
ellent. A szíriai helytartók általunk ismert névsorában a Kr. e. 8. és 6.
közötti éveket C. Sentius Saturninus, a 6. és 4. közötti éveket pedig P.
Quinctilius Varus foglalja el.[18] A 3. és 2. közötti időben nem tudjuk, hogy ki
volt Szíria helytartója.
Krisztus előtt 1-ben küldte Augustus az ekkor nagykorúvá lett unokáját, Gaius Caesart mint ,,orienti praepositus''-t Szíriába rendkívüli teljhatalommal. Quiriniust adta a császári trón várományosa mellé személyes tanácsadóul, és ő elkísérte Gaiust Armeniába Kr. u. 3-ban a hadjáratára. Egy éremről tudjuk hogy Gaius korai halála után (Kr. u. 4.) a 4--5. években L. Volusius Saturninus lett Szíria helytartója. Profán történeti forrásaink ezeket a tárgyilagos adatokat szolgáltatják.
Lukács még Nagy Heródes életében beszél Quiriniusról mint szíriai helytartóról. Heródes Kr. e. 4-ben halt meg. Megbízható-e ez az adat, és mikorra esik Quirinius helytartói hivatala? A Krisztus előtti 8. és 4. közötti évek biztosan ki vannak zárva, mert akkor C. Sentius Saturninus és Varus foglalta el ezt a hivatalt. Ha Quirinius ezekben az években lett volna Szíriában, akkor vagy az ott lévő helytartó fölé rendelt szerepe lett volna, vagy mint Volumnius, a helytartó mellett töltött volna be különleges császári megbízatást (Zst. XVI, 9, 1; XVI, 10, 6).[19] Ha így volna, akkor Lukács átvette volna korának általános szóhasználatát, és ezt az adatát nem kellene komolyan vennünk. Csakhogy az antiochiai Lukácstól több pontosságot várhatunk el.
A döntő kérdést, hogy M. Titius helytartóságát közvetlenül Saturninus elé kell-e tennünk, nem tudjuk megválaszolni, mert hivatalának időtartamára nincs közvetlen adatunk. Josephus akkor említi M. Titius szíriai helytartóságát, amikor Heródes harmadszor és utoljára járt Rómában. Ez pedig Kr. e. a 12. évben volt. Ezért néhány modern kutató[20] M. Titius hivatali idejét a Kr. e. 13--12. évre teszi. Valószínű, hogy már Agrippa, miközben távol volt Szíriától, császári legátusként alkalmazta Titiust. Így a Kr. e. 11--9/8. évek maradnak szabadon Quirinius szíriai küldetése számára, az az időszak, amelyet egy felirat és a Tertulliánustól idézett adat a legnagyobb valószínűséggel igazol.
Aemilius Palatinus Secundus római hivatalnok Velencében megtalált sírköve (8. kép) őrzi a következő, nagyon fontos mondatot: ,,P. Sulpicius Quirinius szíriai legátus parancsára Libanonban harcoltam az itureusok ellen.'' Josephusnál találunk egy rövid feljegyzést, amelyet kapcsolatba lehet hozni ezzel a világtörténelem szempontjából mellékesnek számító eseménnyel. Miközben Heródes Rómában volt (Kr. e. 12-ben), lázadás tört ki, amely nemcsak Júdeát érintette, hanem megmozgatta az egész országot egészen a Libanon-hegység vidékéig Cöleszíriáig (Zst. XVI, 9, 1). A felkelés elindítóiként Josephus a Trachonitisz lakóit jelöli meg. Ez a vidék Itúreával határos. Nem valószínű, hogy a szíriai helytartó ezt a területén zajló zavargást minden további nélkül szemlélte. Igaz, hogy Josephus nem beszél Quiriniusról, de megemlíti Saturninust és Volumniust, mint római hadvezéreket, akikkel Heródes Rómából visszatérve tárgyalt. Csak néhány sorral később -- mint ezt már említettük -- tűnik fel ez a két ember Josephusnál úgy, ,,mint Szíria akkori helytartói'' (uo.). Rajtunk áll ezek után a választás, hogy több hitelt adunk-e Josephus homályos adatának, mint az előbb idézett, kőbe vésett feliratnak, mely szerint ,,Quiriniusnak, Augustus császár szíriai legátusának parancsára Libanonban harcoltam...''
Mindazok a források, amelyek Quiriniusnak Heródes király éveiben betöltött szíriai helytartóságáról beszélnek, ugyanarra az eredményre juttatnak. Lukács az egyetlen történetíró, aki Quiriniusnak ezt a hivatalát közvetlenül bizonyítja. De semmi helytálló bizonyíték nem szól az ellen, hogy ezt a tanúságot el ne fogadhatnánk.
8. kép. Aemilius Palatinus
sírköve
1674-ben Velencében találtak egy sírkövet amely valószínűleg egy hajó ballasztjaként került ide a lagúnák városába. Aemilius Palatinus sírkövéről van szó, aki Quirinius beosztottja volt, a feleségét pedig Chianak hívták. A sírkő feliratát annak idején lemásolták és publikálták. Maga a kő közben elveszett, a szöveg másolatáról pedig kiderült, hogy hamisítvány. 1880-ban újra megtalálták a kő alsó darabját, s most már biztonsággal lehet a feliratot vizsgálni.
A számunkra fontos részlet így szól:
S(UB) P. SULPICIO QUIRINIO
L(EG. AUG) CAESARIS SYRIAE
HONORIBUS DECORATUS IDEM
IUSSU QUIRINI CENSUM EGI
APAMENAE CIVITATIS MIL
LIUM HOMIN CIVIUM CXVII
IDEM MISSU QUIRINI ADVERSUS
ITURAEOS IN LIBANO MONTE
CASTELLUM EORUM CEPI
Azaz: P. Sulpicius Quirinius, Szíria császári legátusának parancsára, Aemilius Palatinus mint centurio censust hajtottam végre Apameaban, a 117 ezer lakosú városállamban, és a Libanonon bevettem az itureusok erődjét.
(Felkészülés <<) << Antóniusz << << Augusztus << <<Heródes<< << Quirinius
-------------------