Háttéranyag Izraeli utazásunkhoz:
(Felkészülés <<) << Antóniusz << Augustus császár >> Heródes >> >> Quirinius
"Testalkata feltűnően szép volt és életének minden szakaszában nagyon kecses. Arckifejezése mindig nyugodt és derűs volt, akár beszélt, akár hallgatott. Egy gallus törzsfőnök megvallotta honfitársainak, hogy mikor átkeltek az Alpokon, elhatározta, ő bizony kihallgatás ürügyén a közelébe férkőzik, és letaszítja a mélységbe, de Augustus arcának derűjétől, nyugalmától ellágyult, és elállt szándékától. Szeme élénk volt és ragyogó. Jól esett neki, ha azt hitték, isteni erő lakozik benne, s örült, hogy akire erősen rászegezte tekintetét, az, mintha nap vakítaná, lesütötte a szemét'' (Suetonius, Augustus 79).
2. kép. C. Julius Caesar
Octavianus Augustus (Kr. e. 31--Kr. u. 14)
A Via Labicánán találtak egy 2,05 m magas márványszobrot, amely a császárt áldozatot bemutató papként ábrázolja. A császár tógát visel, és a tógát a fejére borította. A szobor két kéz műve: a fejet egy nagy kifejezőerővel rendelkező szobrász keze faragta, s a kész fejet ráültették a másik, szemmel láthatóan kevésbé tehetséges szobrász művére, a nyakáig kifaragott tógás alakra.
Augustus még Caesar életében, Kr. e. 48-ban, amikor mindössze 15 éves volt, "pontifex'' lett. A római papság négy testületre oszlott, közülük a "pontifices'' voltak a legfontosabbak. Az ő feladatuk volt az állami istentisztelet végzése és felügyelete, ők határozták meg a különböző szertartások lefolyását, és ellenőrizték, hogy a nép és a magisztrátus megtartja-e az isteni jogot, a "jus divinum''-ot. Augustust Kr. e. 12-ben választották meg "pontifex maximus''-szá. A császár, aki saját maga írta meg viselt dolgait, "res gestae''-it, ezt írja erről a kinevezésről: "A szenátus határozatára bevették a nevemet a száliuszok istentiszteleti énekébe (a száliuszok -- Salii -- az ősi római hadisten papsága, 2 tizenkét fős kollégium: Salii Palatini és Salii Collini. A saliusok énekei olyan ősi nyelven szóltak, hogy azokat már a Kr. e. 1. században sem értették, csak énekelték. A ford. megj.) és törvénybe foglalták, hogy örökre "sacrosanctus'', azaz szent és sérthetetlen leszek... Azt elutasítottam, hogy pontifex maximus legyek még a kollégám életében, ámbár a nép ezt a papi méltóságot, amelyet már atyám is viselt, rám akarta ruházni. Néhány évvel később elnyertem a méltóságot..., a választásomra egész Itáliából annyian jöttek össze, hogy előtte még soha nem volt annyi ember Rómában'' (II, 10).
Ő maga mondja el azt is, hogy hányféle papi hivatalt és méltóságot viselt: "Augur is voltam, a Quindecimviri sacris faciundis és a Septemviri epulorum tagja, a fratres arvales-ek közé is tartoztam, és tagja voltam mind a Titius mind a Fetialis társaságnak'' (I, 7). Az augurok feladata volt az istenek akaratát kifürkészni. Az ő véleményük nélkül a népgyűlés határozatai nem léptek hatályba. A "fratres arvales'' 12 tagú papi testület, akiknek feladata volt a májusi mezőjárás megtartása, hogy Dia istennőtől a földek termékenységét kérjék. A Titius-papok mutatták be a szabin áldozatokat. A Fetialis-papok (20 patríciusból álló papi testület) a nemzetközi jog szakrális cselekményeit végezték (elsősorban a háború és békekötés ceremóniáit, a jus gentium szabályai szerint). Nem tudjuk, hogy a szobor Augustust éppen melyik minőségében ábrázolja.
4. kép. A
"Monumentum Ancyranum''
Galácia tartomány fővárosából, Ancyrából, a Roma--Augustus-templomból
1555-ben egy küldöttség, amely a későbbi I. Ferdinánd császár követségében járt II. Szulejmán szultánnál Angora, a mai Ankara városában egy régi épület falában felfigyelt egy hosszú latin és görög feliratot őrző részre. A szöveg Augustus híres "Res gestae''-jének másolata, az épület pedig Roma istenasszony és Augustus császár templomának bizonyult. Kr. e. 25-ben csatolta Augustus a birodalomhoz Galáciát. A provincia fővárosa, s egyúttal a helytartó székhelye és a császárkultusz központja is Ancyra lett. A császár életében isteneknek járó tiszteletet követelt magának Rómában. A keleti provinciákkal szemben engedményt tett, amennyiben Roma istenasszonnyal együtt tisztelhették. A császár halála után a templomot nevezetes tetteinek krónikájával díszítették. A latin szöveget három oszlopra osztva a templom előterének falába vésték. Mivel azonban keleten elsősorban görögül beszéltek, a szöveg görög fordítását is bevésték a templom jobb oldali falának külső oldalára. A bizánci korszakban a templomot keresztény templommá alakították át. Jelentős építészeti változtatásokat végeztek, de az antik templomot lényegében megmentették. Romjai ma egy mecset területén vannak, és múzeum célját szolgálják.[10]
A képen a bevésett szöveg kezdő
része látható. Amikor a templomot megépítették, nem gondoltak még arra, hogy
szöveget is fognak a falba vésni. Ezért a latin szöveg számára lesimították a
köveket, és három, egyenként 1,17 m széles oszlopban vésték be a szöveget. A
három szövegoszlop felett három sor nagybetűvel (a 2. és 3. sor jóval kisebb,
mint az első betűnagysága) ez a cím olvasható: RERUM GESTARUM DIVI AUGUSTI
QUIBUS ORBEM TERRARUM IMPERIO POPULI ROMANI SUBIECIT. Azaz: "Augustus tettei,
amelyekkel az egész földkerekséget leigázta a római nép birodalma számára''. A
címet nem Augustus, hanem Tiberius, vagy ennek teljhatalmú megbízottja adta. A
címben szereplő "orbis terrarum = földkerekség'' feltűnő módon emlékeztet a
Lukács evangéliumában szereplő "földkerekség = Oikumené''-re ("Abban az időben
történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget
-- oikumenét, mondja a görög szöveg -- írják össze'',
Lk 2, 1). Az akkor élő
zsidó filozófus, Philo szerint (+ Kr. u. 45--50 között) az "oikumené'' a Római
Birodalomhoz tartozó civilizált világot jelentette az Eufrátesztől a Rajnáig (Leg.
ad. Gaium 2). Augustus szövege a negyedik sorban ezzel kezdődik: ANNOS
UNDEVIGINTI NATUS... Tizenkilenc éves korában... A kövek sarkainál levő lyukak
lehet, hogy kincskeresők vésőjének nyomai, de az is lehet, hogy az épület idővel
süllyedt, és e mozgás következtében pattant le a kövek sarka.
5. kép. A C. Vibius Maximus
egyiptomi helytartó rendeletét őrző, Kr. u. 104-ből származó papirusz (P. Lond.
III, 904).
Az ókorban is szokás volt levélgyűjteményeket összeállítani akár az elküldött levelek másolatából, akár a kapott levelekből. Ez a 14 x 23 cm-es papirusz egy egyiptomi levélmásolat-gyűjtemény egy lapjának darabja. A British Múzeumban őrzik.
7. kép. Az
"Ara pacis'', a
"Béke oltára'' és a déli oldalán levő fríz részlete
Augustus
"Res gestae'' c.
írásában ez áll: "Amikor sikeres tevékenységem után Hispániából és Galliából
visszatértem Rómába, a szenátus elhatározta, hogy visszatérésem alkalmából
oltárt állít "Pax Augustana'' névvel a Mars mezőn. Elrendelték, hogy a
hivatalnokok, a papok és a Vesta-szüzek évenként mutassanak be rajta áldozatot''
(II, 12). A "Béke oltárát'' Kr. e. 9. január 30-án szentelték fel. Az oltár
fallal körülvett területen, négylépcsős emelvényen állt. Négyszögletes kövekből
rakták fel. A kerítést képző fal külső oldalát 1,55 m magas frízzel díszítették.
A téglalap hosszabbik oldalán egy körmenet látható, amelyben kettős sorban
vonulnak az oltár szentelésére.
A császárt mint legfőbb papot ábrázolja,
körülötte konzulok, Vesta-szüzek és papok. A fríz déli oldalán családtagjai
vonulnak Közülük látunk néhányat a képen. A bal szélen egy fiatal tógás alak
fejszét visz a vállán. Tőle jobbra egy komoly, magastermetű férfi áll a császár
veje, Marcus Vipsianus Agrippa. Tógája csücskét fogja nyolc éves kisfia, Gaius
Caesar. A gyermek anyja, Augustus Scriboniával kötött első házasságából való
leánya, a hátsó sorban áll, kezét a gyermek fejére teszi és a balkeze felől
álló, ünnepi fátyolt viselő nő, Livia felé fordítja, aki Augustus felesége és
Tiberius anyja. A gyermek, bármilyen kicsi, apja, anyja és nagyanyja között
mégis különös fontosságú. Agrippa halála után ugyanis Augustus őt szemelte ki
utódjának. A történelem azonban más irányba haladt tovább. Nem Gaius, hanem a
nagybátyja, Tiberius lett a császár, akit a kép jobb szélén, Livia mellett
látunk. Ő az, aki elválaszthatatlan lett a zsidók történelmétől: "Az írástudók
feltették Jézusnak a kérdést: Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem szabad?
De ő észrevette a csapdát, ezért így felelt nekik: Kinek a képe és felirata van
rajta? A császáré! -- felelték'' (Lk 20, 21--24). Az ezüstdénáron pedig
Tiberius
császár képe és felirata volt (l. a 235. képet a 404. oldalon).
(Felkészülés <<) << Antóniusz << Augustus császár >> Heródes >> >> Quirinius
------------------