Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz:
Vajk Ödön:
(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom) TISZA TÖRTÉNETE < -SZABÁLYOZÁSA < -ÉLETE
„Mint én hiszem és áltálján véve már tapasztaltam is, és nem azon kicsinyekben egyedül, miknek megpenditője én valék, de szinte minden emberi műben, „igazi és állandó siker" egyedül ott szokott beállni rendesen és tartólag, hol egy nehézség sem titkoltatik el, hol egy akadály előtt sem hunyják be a szemeket, hol egy bajt sem kerülnek önámítólag el; hanem hol inkább ellenkezőleg minden előfordulható nehézségeket még a kelletinél is ’nehezebbre' számítván, egy úttal mind azon erőket is kifejteni buzgókodnak, s pedig inkább tulzólag mint fel nem érőleg, mellyek az útban levő akadályok legyőzésére valósággal, vagy ha csak véletlenül is, szükségeseknek fognának mutatkozhatni.” (Széchenyi,1846)
1. Előzmények 1. Előzmények - 2. A hullámtér kialakulása - 3. A folyamatok vizsgálata - 4. Akadályok, meder szűkítők
A Közép Tisza- vidékén az elmúlt években jelentős magasságú árvizek folytak le, melyek vízhozamukban nem haladták meg a korábbi legnagyobb árvizekét. A Tisza árvízi medre - a töltések közötti sáv más néven a hullámtér – az idők folyamán nagy változásokon ment keresztül.
E változások elemzéséhez a területileg illetékes Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság számos régi térképet szerzett be és illesztett térinformatikai rendszerbe. A térképállomány nem csak a Tisza hullámterének hanem a Közép-Tisza-vidék teljes területének elemzését lehetővé teszi. A térképállományok a terület vízrajzi viszonyainak elemzésén kívül segítik és adalékokat szolgáltathatnak a földművelés, a gazdálkodás, a település szerkezet valamint a közlekedés fejlődésének elemzéséhez is.
Az adatállomány másik része a Tisza nyilvántartási szelvényeinek mérési adatait tartalmazza 1890-től napjainkig. Az adatállományok vizsgálata felöleli a természeti adottságok változását valamint az emberi beavatkozás hatásának elemzését egyaránt.
2. Az árvízi meder (hullámtér) kialakulása 1. Előzmények - 2. A hullámtér kialakulása - 3. A folyamatok vizsgálata - 4. Akadályok, meder szűkítők
2.1 A Tisza a szabályozás előtt. „Történeti és földrajzi tényezők egyaránt közrejátszottak abban, hogy a Tisza-szabályozás hatalmas munkája csak a 19. század derekán indulhatott meg: az ország gazdasági ereje korábban elégtelen volt ilyen méretű feladatok megoldására. A Tisza-völgy nagyobb része csak a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól, s a 18. század legfőbb feladata e területek újratelepítése és gazdasági életének újjászervezése volt. A regenerálódás, a felfelé ívelő zavartalan fejlődés, gyarapodás kora a szatmári békétől a század végéig tartott (1711-1790). Il. József halála után némileg megtorpant, majd utóbb — bár a gabonakonjunktúra ismételten felvetette a víziszállítás fejlesztésének kérdését — a napóleoni háborúk viszonyai gátolták a nagyobb távlatokra szóló gazdasági-műszaki tevékenység kibontakozását. …
|
|
A reformkor - részben már Széchenyi hatására - meginduló vízügyi műszaki tevékenysége során is viszonylag későn, a gazdasági fejlődés előrehaladottabb szakaszában, az 1840-es években kerülhetett csak napirendre a Tiszaszabályozás, helyesebben a Tisza-völgy rendezésének feladata, mely annak idején nemcsak hazánkban, hanem egész Európában páratlan méretű vállalkozás volt. A munka eredményeként az ország sokkal nagyobb területet nyert, mint egész Hollandia ármentesített területe volt, vagy mint amekkorát Európa harmadik legjelentősebb ilyen munkája a Pó-síkság ármentesítése biztosított az árvizek ellen a mezőgazdaság számára.
A Tisza völgyében a korábbi századokban végzett kisebb-nagyobb ármentesítési és folyószabályozási munkálatok a gazdasági és műszaki fejlődés akkori szintjének megfelelően csak helyi jelentőségűek voltak; inkább csak egyes értékesebb területek, főleg a települések belsőségeinek védelmét szolgálták. Sem az árvizek szétterülésében (tárolódásában) sem az egyes folyók lefolyási viszonyaiban nem okoztak lényeges változást.” (Botár, Károlyi, 1971)
Az I. katonai (jozefiniánus) felmérés 1763-87 között készült el nagyrészt Mária Terézia uralkodása idején, befejezésekor már II. József volt az uralkodó. A munka menetét a várható háborús veszély irányai határozták meg. Elsőnek a porosz hadszínteret mérték fel (1763), illetve ezzel párhuzamosan elkezdődött Cseh- és Morvaország, majd Magyarország keleti határának felmérése Máramaros határvidékén a krími tatárok várható betörése miatt. Az utóbbi két felmérést 1768-ra fejezték be. Ezt követte 1766-73 között Erdély és a Temesi bánság. A végére maradtak Magyarország és Erdély belső részei.
A felvételeket Andreas von Neu vezette, aki már a sziléziai próbafelvételben is részt vett, akkor még századosként mint a főszállásmester-törzs térképezési ellátó tisztje. Ö vezette a felvételt Felső-Ausztriában (1769-72), Alsó-Ausztriában (1773-81) és Magyarországon is (1782-85), itt már ezredesként. A felvétel alapméretaránya 1:28800 ( 1 bécsi hüvelyk a térképen a valóságban 400 öl). Kb. 5400 ilyen szelvény készült el. Egy ilyen szelvény mérete 2* 1 1/3 láb, azaz 64*42 cm ( a terepen 18480 m * 12148 m). Az 1:28800-as méretarányú szelvények önálló szelvényezési rendszert alkottak a korabeli Magyarország területén ( a felvétel szerint 3071 négyzetmérföld, azaz 178180 km2) 9 felvételi térképművet alkotva. A térképek a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Térképtára állományában találhatók meg.
2.2. A tiszai ártér. Az 1830. évi rendkívüli árvíz főleg a Felső-Tiszán alakított ki új maximumokat: a jobb oldali mellékfolyók vizével növelt felső-tiszai árhullám nemcsak a szabolcsi és hevesi fokokon keresztül tört ki, hanem a magaspartokon is átbukva öntötte el az egész Körös-völgyet. Ennek az emberemlékezet óta legnagyobb árvíznek hatására kezdték meg a Tisza-felmérés munkáját.
A tiszai árterek nagyságáról csak a Lányi Sámuel vezetésével 1833-40 közt készült részletes felvétel adott teljes és döbbenetes képet. Az Építési Igazgatóság 1838 körül készült, községenként és megyénként részletezett kimutatása szerint a Tisza völgyében állandóan vízzel borított terület 221 000 ha volt. A legnagyobb árvizek idején elöntött terület 1 192700 hektárra rúgott és 854 község határára terjedt ki. E számok azonban nem tartalmazzák a Körös-Berettyó rendszer árterének adatait, amelyekről Huszár Mátyásnak, az 1818-23 közt végzett Körös-felvétel vezetőjének, 1824-ből származó jelentése tájékoztat. Eszerint a vízrendszer árterülete 771 000 ha volt, amiből 256000 ha-t borítottak az állandó jellegű mocsarak és lápok. Adatainkat összegezve a Tisza és mellékfolyói ősi árterére 1 963 700 ha-t kapunk, amiből 477 000 ha volt állandóan víz alatt. Mivel ezek a területek csaknem teljes egészükben mai határainkon belül fekszenek, megemlítjük, hogy hazánk területének 21,1, ill. 5,1%-át képviselik. (Botár,Károlyi, 1971) Végül pedig a térképezési és az ezt követő tervezési munkálatok befejező szakaszában, az 1840-es évek elején, ismét egy rendkívüli árvizes periódus adta meg a szükséges döntő lökést az egyre tarthatatlanabbá váló helyzet felszámolásához: a Tisza-szabályozás és a rendszeres ármentesítés munkájának megkezdéséhez. (Botár, Károlyi, 1971)
|
|
A szabályozás kezdeti állapotát a második katonai felvételen követhetjük nyomon. I. Ferenc császár uralkodása alatt megindult a második országos katonai felmérés. Ez a felmérés arra a geodéziai hálózatra támaszkodott, amelyet a Augustin tábornok által szerkesztett, s Binnental ezredes által írt 1810-es utasítás szerint 1806-1861 között fejlesztettek ki. A térkép felmérési hálózatának csillagászati kiinduló pontja a bécsi Szt. István torony volt. A szelvényezési rendszer lényegében nem változott, a méretarány sem az első katonai felméréshez képest.
E térképek tartalma részletesebb, pontossága nagyobb lett, nemcsak a katonai igények, hanem a nagy arányú vasútépítések és folyószabályozások követelményei miatt is. A szelvényeken jelentősen bővült az úthálózat és gazdagabb terület- és dűlőnév-megírásokat találunk. Domborzat-ábrázolása (szintvonalak nélküli) Lehmann-féle csíkozás, ritka magassági adatokkal. A lejtőfokozatokat zseblejtőmérővel határozták meg. 1827.-től egységes jelkulcsot adtak ki. Érdekessége és újszerűsége a térképműnek az, hogy a kereten, a keleti oldalon feltüntették a szelvényen ábrázolt települések nevét, közigazgatási jellegét, a házak (esetleg az istállók) számát és befogadó képességét. E térképeket sem nyomtatták ki. Kisebb méretarányú szerkesztett sorozatuk az 1:144 000 méretarányú Spezialkarte és az 1:288 000 méretarányú Generalkarte. Később, 1856-ban 20 rézmetszetű lapon kiadták az 1:300 000 méretarányú Scheda-féle Közép-Európa áttekintő (hadműveleti) térképet. A térképek a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Térképtára állományában találhatók meg.
2.3 A szabályozások időszaka. A települések, a vonalas létesítmények és a mezőgazdasági területek biztonsága, védelme érdekében alakult meg 1846-ban Vásárhelyi Pál vezetésével a Tisza-völgyi Társulat, melynek célja a szabályozási munkák tervezése és kivitelezése lett. A Tisza és mellékfolyóinak megépített gátrendszere, mesterséges mederszakaszok kiépítése, a meander kanyarulatok átvágása, a mocsárvilág csatornahálózat segítségével történő lecsapolása az akkori Európa legjelentősebb természetátalakító tevékenysége volt.
A Tisza szabályozás alapelveit Vásárhelyi a következő felismerésből határozta meg: a folyó a középvíz idején egyensúlyban van és nem épít zátonyokat. Ezért a Tiszát tökéletesen lehet szabályozni, -- ha a túlfejlődött kanyarulatait átvágják, s a folyót megrövidítik, és -- az árvizeknek is olyan lefolyást biztosítanak, mint amilyen a középvíznek van, tehát az árvízi mederszélessége és mélysége között ugyanolyan arány legyen, mint amilyen a középvíz mederszélessége és mélysége között van.
A fenti összefüggéseket figyelembe véve Vásárhelyi a Tisza árvízgátjainak közepes távolságát 750 m-ben adta meg, mely a körülményektől függően 500-1900 m között változhat. A mederszűkités az árvizek megemelkedését okozza.
Paleocapa a Pó folyóra kidolgozott árvízmentesítési rendszert javasolt, széles hullámteret, melyet az árvíz elönthet, és az úgynevezett nyárigátakat, melyek a folyó mellett húzódnának, hogy a kisebb nyári vizeket visszatartsák. A rendszer hibája: a hullámtér feliszapolódik az árvizek hatására, emelkedik a hullámtér, s ezzel az árvizek szintje is.
|
|
A Tisza szabályozása során Vásárhelyi elképzelése érvényesült. A folyókanyarulatok átvágásával a Tisza hossza 1420 km-ről 977 km-re rövidült. Esése megnövekedett, a kis és középhozam-medrek szakaszjellege kissé eltolódott a felsőszakasz irányába.
A Tisza jelenlegi hullámtere az 1930-as évekre néhány rövid szakasztól eltekintve kialakult. Jól tükrözik ezt a vízrajzi szemmel készített tiszai térképek, a Tisza hajdan és most (1902), valamint az 1929-30-as Tisza atlasz.
A Tisza folyó első összefüggő vízrajzi felvétele 1830-40-es években készült el és Vásárhelyi Pál nevéhez fűződik. Ez a felvétel a szabályozás előtti állapotokat tükrözi. A második felvételt az Országos Vízépítési Igazgatóság vízrajzi osztálya az 1890-91-es években hajtotta végre. A Tisza 1:2880-as méretarányú helyszínrajza a kataszteri térképek felhasználásával készült s kiterjedt az egész hullámtér területére. A kidolgozott kataszteri helyszínrajzot 1:25000 méretarányra kisebbítve a „Tisza hajdan és most” című kiadványban az 1902. évben adta ki a Vízrajzi Osztály. Az 1929-30-as Tisza atlasz helyszínrajzához felhasználták a „Tisza hajdan és most” kiadvány alumíniumlemezeit. Az eredeti állapotot fekete a változásokat piros színnel ábrázolták. Így a helyszínrajz könnyen áttekinthető képet ad a szabályozás után bekövetkezett mederváltozásokról és a folyó mederalakító munkájáról.
Az 1930-as évekig kialakul a Tisza új hullámtere, az árvízi meder. Vásárhelyi terveit figyelembe véve a hullámtér jó vízvezető szelvényt biztosított az árvíz levezetésére. A hullámtéren kevés a vízfolyást akadályozó létesítmény, (jórészt a hidak rávezető töltései), a növényzet nem alkot vízfolyási akadályt ( galéria erdő, töltést védő hullámtörő véderdő), hidraulikailag kedvező művelési módokat folytatnak (legeltetés, rét, szántó), nincs számottevő övzátony, s az övzátonyon és a hullámtéren nincs sűrű aljnövényzet. A későbbiekben rendszeres méréssel ellenőrizték a Tisza medrének alakulását, melyet Tisza atlaszokban adtak közre. A mérési szelvények helye 1890 –óta rögzített.
Az Országos Vízépítési Igazgatóság vízrajzi osztálya az 1890-91-es években hajtotta végre a Tisza második felmérését. A felvételt egy fixpont-hálózat elhelyezése előzte meg. A fixpont-hálózat a magasságok rögzítésére szolgáló épületek falába falazott magasságjegyekből és betonba ágyazott bronzgombos faragott kövekből (főpontok), ezeken kívül a meder-nyilvántartási szelvények rögzítésére használt szelvénykövekből (V.O. kövek) állott. A folyót ma is ehhez a hálózathoz mérjük.
2.4 Jelenlegi állapot. A jelenlegi állapotot a legkorszerűbb mérési technikákkal rögzítették 2001.-ben. „A korszerű fotogrammetriai és térinformatikai megoldások a térképészet történetében először teszik lehetővé azt, hogy a természetes környeztet valós állapotának megfelelően, objektív módon képezzük le egy számítógépes rendszerben úgy, hogy annak minden részlete kiértékelhető és elemezhető módon álljon a tervező rendelkezésére.
A légi kiértékelést kiegészítette a meder mederszkennerrel való részletes felmérése, valamint a felülről nem látható partközeli sávok hagyományos felvétele. Ezek együtteséből alakult ki a fenti műszaki paramétereknek eleget tevő domborzatmodell.
2.5 Térinformatikai adatbázis
A Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság a már említett és további térképművekből valamint egyéb adatokból egy és ArcView kezelő programokból egy egységes adatbázist hozott létre. A tárolt adatállomány mintegy 120 GigaByte mennyiségű.
3. Hullámtéren lezajló folyamatok vizsgálata 1. Előzmények - 2. A hullámtér kialakulása - 3. A folyamatok vizsgálata - 4. Akadályok, meder szűkítők
Térkép és adatállományainkkal nyomon követhetjük a hullámtér fejlődését.
3.1 Középvizi meder változása Az árvizi meder a mederátvágások és folyótöltésezés végrehajtása után alakult ki A Tisza jelenlegi medre 1932 óta gyakorlatilag változatlan. A középvizi meder az átvágások mederalakulatainak kialakulása után részben folyamszabályozási beavatkozások hatására stabilizálódott. Jellemző a meder mélyülése, és a partélek egymáshoz közelebb kerülése. Jellemző, hogy a középvizi meder keresztmetszete, s ezzel vízszállító képessége is csökken.
3.2 Nyárigátak kialakulása és hatása „A nyárigátak története 1900 – 1920 közötti időszakra vezethető vissza. Mivel a Tisza nyári árvizei rendszerint alacsonyabbak voltak, mint a tavasziak, a nagy kiterjedésű, termékeny talajú hullámtéri területeket nyárigátakkal védték, hogy kapás növényeket termelhessenek rajta. Ezeket a területeket a tavaszi árvizek ellen nem is védték. Ebben az időszakban az övzátonyok magassága a szolnoki 600 cm körüli vízállásnak felelt meg. A nyárigátak átlagmagasságát 650 cm körüli vízállásra tervezték.
Mivel ebben az időszakban a középvízi meder – az átvágások miatt – még nem fejlődött ki, a mederképződés – beágyazódás – elősegítése érdekében a vízépítési igazgatóság kimondta, hogy megfelelő, arra alkalmas helyen, hasznos befektetésnek fogja tekinteni a nyárigátak építését. Az 1950-es években kampányszerűen megindult – a nagyteljesítményű földmunkagépek megjelenésével – a nyárigátak kiépítése a Közép-Tiszán. Kisköre – Csongrád közötti folyószakaszon néhány év alatt 10 db nyárigát épült. Az átlagos kiépítési magasság is emelkedett a szolnoki vízmércén mért 680-740 cm-es vízállásnak megfelelő magasságra.
1970 után újabb változás következett be a nyári gátak történetében. Igaz, hogy a nyilvántartott (kézben tartott) nyárigátak száma csökkent, de a magassági kiépítés jelentős mértékben emelkedett. Egyes nyárigátaknál az engedély nélküli magasítás meghaladta az 1,0 m-t. Az engedélyezett magasság szolnoki vízmércén mért 700 – 740 cm-es magasságnak felelt meg. A megszűnt vízjogi engedélyű nyárigátak töltéstestének nagy része eredeti magasságában megmaradt. Rontja a helyzetet, hogy a gazdátlanság és karbantartatlanság miatt a töltéseken jelentős magasságú sűrű cserjeállomány alakult ki, mely tovább rontja a hullámtér átfolyási viszonyait. Néhány jellemző számadat:
A mértékadó árvízszint alatti keresztszelvény területből a Tiszasüly-Kőtelki, Tiszaroff-alsóréti nyárigátak a teljes szelvény 55-62 %-át kitakarják.
A Tószeg alsóréti nyárigát a teljes szelvény 46-54 %-át kitakarja.
Az Újbögi nyárigát a teljes szelvény 58 %-át kitakarta.
A Nagyrévi nyárigát takarása 35-48 %.
A főmeder legszűkebb keresztmetszetei a mértékadó árvízszint alatt 1550-1720 m2 közöttiek, de a keresztszelvény területek alig néhány szelvényben haladják meg a 2000 m2-t. A mértékadó vízhozamok levezetéséhez a mértékadó árvízszínt alatt mintegy 3500 m2 lenne szükséges. E számokból is látszik, hogy a folyó igényli az árvíz levezetéséhez a főmedren kívüli hullámteret is. A nyárigátak visszabontása konfliktushelyzetet is teremt, a privatizáció után a hullámtéri területgazdák úgy gondolják, hogy földterületeik a korábban engedély nélkül megmagasított nyárigát szintig védettek. Nehéz lesz elfogadtatni, hogy a hullámtéri területek védelme a Közép-Tiszai Alföld 57%-ának veszélyeztetését jelenti.
3.3 Övzátony képződés és fejlődés. A középvizi meder mentén mindkét parton övzátony fut végig. Az övzátony anyaga a folyó hordaléka, mely a középvízi mederből a hullámtérre kilépő és lelassuló vízből rakódik a partélre. Az övzátony képződés mindig jelen volt folyamat, mely a szabályozás előtt is létezett. Korábban jellemző volt, hogy kialakult egy egyensúlyi állapot, a partél magas felrakódása esetén a parti csúszólap mentén a többletteher hatására a partél a mederbe csúszott, s anyaga újra mobil hordalékká válhatott. Az övzátonyos partélen természetes mélyedések – fokok – voltak, melyeken át a főmeder és a széles hullámtér közötti vízmozgás elősegítette a széles hullámtér bekapcsolását az árvízhozam levezetésébe.
Ma az övzátonyokon kevés helytől eltekintve sűrű növényzetet találunk, mely a vízmozgás lelassításával jelentősen megnöveli a lerakott hordalék mennyiségét. Az övzátonyokon hiányzanak a fokok, s sok helyen magas nyárigátakat találunk rajtuk. – melyek ha rossz állapotúak is – a mögöttes területeket már nem védik az elöntéstől, de tömegükkel és magasságukkal jelentős vízvezető szelvényszűkítést okoznak. Jellemzésül a korábbi 600 cm-es kisvizi mederél helyett sok helyen már a 750 cm-es vízszintnél se tud a főmederből a hullámtérre jutni a víz. Gyakorlatilag a 750 cm alatti vízállásnál a hullámtér sehol sem vezet vizet
3.4 Általános feliszapolódás. A folyó mindig hozott hordalékot, melyet árterén lerakott. A szabályozások után esése megnövekedett, így hordalékszállító képessége megnőtt. A hordalék lerakásra rendelkezésre álló helye leszűkült. A hozott hordalékon kívül jelentős mennyiségű a folyó uszadéka, mely szintén a hullámterekre rakódik le, s ugyancsak a hullámterek magasságát növeli az elburjánzó növényzetből visszamaradó korhadék. A feliszapolódás mérését tovább kell folytatni, mert némi ellentmondás van a pontonkénti kormeghatározásból származó iszapolódás sebessége és az 1890 óta a hullámtérre elhelyezett VO. kövek esetleges iszap alatti eltűnése között.
3.5 Tuskógátak elhelyezkedése, lefolyási akadályoztatás. A hullámtéri erdőgazdálkodás során az utóbbi években elszaporodott az energia takarékos tuskózás, a kivágott fák tuskóinak kiszedése és tuskóprizmába gyűjtése. E prizmák sokszor 2-2,5 m magas tuskógátakat alkotnak, s a rajtuk kisarjadó sűrű növényzet tovább növeli a vízvezető szelvényből kitakart felületet. Szelvényszűkítő hatásuk egyes szűk szelvényekben elérheti a 20-25 %-ot is.(9. ábra)
3.6 Területhasználat változása a nagyvízi szelvényben. A Tisza ártere a szabályozások előtt – a térképek tanúsága szerint - jelentős vízfolyási akadályt nem képező növényzettel borított volt. Jellemzően legelő, kaszáló, mocsár szántó. Erdőt alig találunk, az is inkább galéria erdő. Ezt mutatja mind az első, mind a második katonai felmérés is. A szabályozás – átmetszések és töltésépítés – után is ez volt a jellemző. A Vásárhelyi által meghatározott hullámtér méretek szabad áramlási viszonyokat biztosító árvízi mederre vonatkoztak.
A Közép Tiszán csak 7 % volt az erdő, még 1902 –ben is. Mára a hullámtéri viszonyok megfordultak, a szabad lefolyást biztosító legelő és szántó kb. 7%, a többi erdő, bozótos vagy elvadult kultúrterület. Míg régebben az erdőre a ligeterdő, vagy a zárt lombkoronájú kevés egyedet tartalmazó cserjeszintű erdő volt jellemző, ma az elvadult, besűrűsödő gyalogakácos, zöldjuharos, amerikai kőrises tájidegen fajok a jellemzők. Állományuk olyan sűrű, hogy benne még a vaddisznó sem tud közlekedni, kerülő utakat keres a nyiladékok és folyópartok felé. Az ilyen helyen a víz sem talál utat magának az árvíz levezetésére. Ilyen erdőket találunk a hullámtéri természetvédelmi területeken is.
3.7 Meder oldali növényzet terjedése állapota. Jellemzően a Tisza középvizi medrének partélén mindkét parton jelenleg sűrű növényzet található. Nem volt ez mindig így. A régi térképek tanúsága szerint ha volt erdő, az is csak az egyik parton volt megtalálható, a másik part tiszta volt. Ennek oka, hogy jelentős hajóforgalmat bonyolítottak le a Tiszán, s a parti vontatás volt a jellemző. Ehhez általában szabad partélre volt szükség. A mai állapotban s partéli bozótos több szempontból is káros. A partélen kilépő árvíz hirtelen lelassul, s hordalékát a partközelben rakja le. Az iszapot és az uszadékot egyaránt. Jelentősen meggyorsítja ezzel az övzátony képződést. A parti növényzet sűrű gyökérzetével fogja a partot, s megakadályozza a korábbi övzátony mederbe csúszásokat, megakadályozva ezzel, hogy a kirakott iszap a folyóban újra útra kelljen. Káros hatásként jelentkezik az is, hogy a parti növényzet víz fölé nyúló szövedéke csökkenti a főmeder vízvezető szelvényét, a fömeder is egyre kisebb hányadban tud résztvenni a vízszállításban
4. Hullámtéri akadályok, mint a meder szűkítői 1. Előzmények - 2. A hullámtér kialakulása - 3. A folyamatok vizsgálata - 4. Akadályok, meder szűkítők
A 3. fejezetben részleteztük az árvízi mederben lezajló folyamatokat. Ezek egy részét befolyásolni tudjuk, egy része befolyásolhatatlan természeti jelenség. Az árvizi események gyakorisága és veszélyeztető hatása növekedni fog mindaddig, míg néhány dolgot a Tisza érdekében nem teszünk.
a.) Tudomásul kell venni, hogy a Tisza hullámtere a folyó árvízi medre, fő célja a folyó nagyvizeinek akadálytalan levezetése. Minden egyéb érdeket ez alá kell rendelni.
b.) Tudomásul kell venni, hogy a hullámtér természeti értékei emberi beavatkozásokra jöttek létre, s ezen értékek megtartása érdekében a hullámteret nem hagyhatjuk magára. Művelés és fenntartás nélkül a kialakult értékek tönkre mennek.
c.) Tudomásul kell venni, hogy néhány – időnkén önző – hullámtér használó érdeke nem veszélyeztetheti a Tisza-völgy biztonságát, vagy ha igen akkor ezt tudatosítani kell az ártér lakóival.
Középvízi meder változása. Spontán lejátszódó természeti folyamat, a jelenséget tudomásul kell vennünk, s tevékenységünk tervezésébe be kell számítanunk.
Nyárigátak. A vizsgálatok szerint a legnagyobb részük van az árvízi mederszelvény szűkítésében. Javasolható mielőbbi visszabontásuk a hidraulikailag eltűrhető szintre. A használaton kívülieket is el kell bontani a hidraulikailag indokolt helyeken, esetleg ha a természetvédelmi értékek úgy kívánják, elbontásuk szakaszos is lehet. Az utóbbi évek gazdátlansága, s a mögöttes területek művelés nélküli állapota jelentős szerepet játszhatott a gyalogakác robbanásszerű elterjedésében is.
Övzátony. Az övzátony képződés természetes, s a Tiszára mindig jellemző folyamat volt. A reá telepített nyárigátak és a vízvezető fokok elzárása folytán megnőtt a vízfolyást akadályozó szerepük. Szükség van a hullámterekre az árvízi vízszállításban, ezért a fokok tisztításával, az övzátony feletti egyes szakaszok folyamatos karbantartásával biztosítani kell az árvízi levezető sávban a hullámtér és a főmeder közötti vízutat.
Feliszapolódás. Természetes folyamat, melyet a hullámtéri áramlási viszonyok rontásával jelentősen felgyorsítottunk. Biztosítani kell a hullámtéren az egyenletes vízáramlást, egyenletes sebesség mellett kisebb lesz a lerakódott iszap mennyísége. A hullámtér vízáltali átjárhatósága az uszadék lerakódást is csökkenti.
Tuskógátak. A tuskózás helyett a tuskóforgácsolási technológia alkalmazható (Czeglédi, 2003). A meglévő tuskógátakat el kell távolítani.
Terület használat változása
A terület használat szempontjából különbséget kell tenni a hullámtéri árvíz levezetésében részt vevő különböző területek között. A szabadon hagyandó sávba csak vízvezető szelvényt biztosító növénykultúrák kerülhetnek. A sáv kialakítása jelentős kompromisszumkészséget igényel az árvízvédelem, a természetvédelem és a területhasználók részéről. A nagyvízi levonulási sáv kis akadályú növénykultúrákkal telepíthető, kialakításánál elsősorban a hullámtér hidraulikailag kedvezően igénybe vehető felszíni viszonyait kell figyelembe venni. Célszerűen e sávban egyenletes vízmozgást kell biztosítani. Az áramlási holtterek hasznosítását szabaddá kell tenni.
Meder oldali növényzet. Növényállapotának átjárhatóvá tételével csökkenthető az övzátony-képződés folyamata, javítható a főmeder és hullámtér közötti vízvezetés.
Mindazokra a tevékenységekre amelyek a hullámtér vízszállító-képességének visszaállítását célozzák a Vásárhelyi terv oldaltározóinak kialakítása mellett is szükség van, mert a vízszállító-képesség hiányában a tározókhoz se fog eljutni a folyó vize.
Ha nem lépünk mihamarabb a folyó nem vár. Medre nem alkalmas a 2000-ben hősies küzdelemben levezett vízhozam fogadására. A Közép-Tiszán a szabályozott hullámtér kialakítása (1932) óta rendre emelkedett a legnagyobb árvízszint napjainkig.
Ezek ismeretében talán nem volt fölösleges feltennünk a kérdést: Hová tűnik a Tisza medre a Közép-Tisza vidékén? Ha nem adjuk vissza a Tiszának a medrét, új helyen és új időben lesz aktuális Juhász Gyula verse:
A nagy víz emlékére (1929)
A múlt ködéből kondul egy harangszó,
Mely ötven éve, Gergely éjjelén,
E táj fölött zengett komor, riasztó
Hangjával, mint az elveszett remény.
Hirdette, hogy a szőke víznek árja,
Mint a halálnak angyala, robog,
És a viharzó tavasz-éjszakában
Most dőlnek össze békés otthonok.
1. Előzmények - 2. A hullámtér kialakulása - 3. A folyamatok vizsgálata - 4. Akadályok, meder szűkítők
(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom) TISZA TÖRTÉNETE < -SZABÁLYOZÁSA < -ÉLETE
--------------------------------
A cikk szerzője:
Vajk Ödön (Közép-Tisza Vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság - Szolnok)
http://www.aquadocinter.hu/themes/Vandorgyules/pages/7szekcio/vajk.htm