|
Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz: Pokorni János Az ÁVH pártőrség és a szaléziak pere (Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom)
Alakulásakor az ÁVH szívesen toborzott a háborúban szüleiket elvesztett fiatalok közül (ők tűntek a „legmegbízhatóbb kádereknek” számukra), így a szaléziek újpesti Clarisseumának árva munkás és iparos fiataljai közül is. 1949-ben az ÁVH elvette a rendházat, és a gyerekeket ÁVH-s janicsárokká akarták nevelni. Katonai szolgálatuk alatt a volt szalézi növendékek kapcsolatot tartottak Sándor Istvánnal, aki ún. partizánhíreket nyomtatott, melyeket volt növendékei terjesztettek az ÁVH tagjai között. (Katolikus Lexikon) Az Államvédelmi Hatóság 1952 júliusában és augusztusában őrizetbe vett tizenhat gyanúsítottat. A letartóztatottak közül kilencen az ÁVH partőrségénél szolgáltak (köztük Zana Albert őrmester -- R.J.), öten a szalézi rendhez tartoztak (köztük Ádám László tartományfőnök és Sándor István szerzetes testvér), két személy pedig civil volt (Pokorni János és Hegedűs Hajnalka -- R.J.), (az egyikük) egy tizenhét éves gimnazista lány. A lefogottak közül néhányan a szalézi rend árvaházában nevelkedtek, és sorozás után kerültek a pártőrség kötelékébe. Több mint három hónapig tartó kemény ÁVH-s, ügyészi és fegyházi tortúra után 1952. október 28-30. között került sor a Budapesti Hadbíróságon az elsőfokú eljárásra. A szigorúan titkos tárgyalást Kovács Béla hadbíró alezredes vezette. A Budapesti Hadbíróság 1.0308/ 1952. számú ítéletében az első négy vádlottat kötél általi halálra ítélte (köztük a 2013. október 19-én boldoggá avatott Sándor István szalézi szerzetest - a szerk.), a többi vádlott pedig hosszú börtönbüntetést kapott. Az ügy másodfokú, szigorúan titkos minősítésű tárgyalását a Katonai Felsőbíróságon nagyon feszült légkörben, a Sztálin halálát követő napokban, 1953. március 12-én tartották. A legfőbb katonai ügyész rendkívül hosszan és szenvedélyesen fejtette ki, hogy ennek az ügynek az elsőrendű vádlottja nem Zana Albert ÁVH-őrmester, hanem Ádám László szalézi szerzetes, tartomány főnök. Hangsúlyozta, hogy az első eljárásban hibázott a vádhatóság, az ügyész és a Budapesti Hadbíróság, amikor nem ismerték fel a XIII. rendű vádlott veszélyességét, vezető szerepét. Nyomatékosan kérte a Katonai Felsőbíróságot, hogy Ádám László esetében a legsúlyosabb büntetést szabja ki. Ezután egy nagyon figyelemreméltó esemény történt. Mivel az elsőfokú ítéleteket a Budapesti Hadbíróság ügyésze elfogadta, ezért Ádám László hivatalból kirendelt védője, Ganczaugh Béla, látva a rendkívüli helyzetet, a szünetben odament védencéhez, és megpróbálta rábeszélni saját fellebbezésének visszavonására. Ez -- tekintettel arra, hogy Ádám László meg volt győződve ártatlanságáról -- csak nagyon nehezen sikerült. Drámai percek voltak. Ádám László fellebbezésének visszavonása után az elsőfokú ítélet jogerőssé vált, ezután őt elvezették. A védő rendkívüli lelkierőről tett tanúságot, nagyon sokat kockáztatott, de életet mentett. A vádlottakra, a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, hűtlenség, gyilkossági kísérlet, illegális klerikális szervezkedés, feljelentési kötelezettség elmulasztása, harmadik világháború esetén az ellenséghez való átállás bűntettében, illetve a devizagazdálkodás elleni bűntettben szabták ki a jogerős ítéleteket.
A börtönre ítéltek egy része az 1956. évi „felülvizsgálatok" során szabadult, a többieket az „ellenforradalmárok" szabadították ki. (Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom) -------------------------------------- Új Ember cikke - 2013. október 20 - kiegészítésekkel dölt betüvel, részben internettes anyagok nyomán és saját emlékek. http://mno.hu/migr_1834/partorsegper-rendithetetlen-tanitvanyok-763251 http://lexikon.katolikus.hu/S/szal%C3%A9ziek%20pere.html
|