Háttéranyag "Gyermekkorom"-hoz

Duna

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)   

A Duna a második leghosszabb folyam Európában (a Volga után). Németországban, a Fekete-erdőben ered két kis patakocska, a Brigach és a Breg összefolyásával Donaueschingennél, és innen délkeleti irányban 2850 kilométert tesz meg a Fekete-tengerig. Magyarország egész területe e folyam vízgyűjtőjén terül el, itteni főágának hossza 417 km, ezért az ország vízrajzának meghatározó alkotóeleme.

A Duna a világ „legnemzetközibb” folyója; 10 országon halad át, vízgyűjtő területe pedig 7 további országot érint. Több jelentős település is emelkedik a partjain, köztük négy jelenlegi főváros: Bécs, Pozsony, Budapest és Belgrád.

Nevezetes a Duna-Rajna csatornakapcsolata. A Rajna–Majna–Duna-csatorna vagy hivatalos nevén Majna–Duna-csatorna közel 171 kilométer hosszú vízi út Bajorországban, nemzetközi jelentőségű belvízi út. Bambergtől Kelkheimig köti össze a Majnát a Dunával. 1992 szeptember 25-i átadásának segítségével létrejött a Duna–Majna–Rajna vízi út (Europakanal), amin nagy hajókkal az Északi-tengernél fekvő Rotterdamtól a Fekete-tengernél fekvő Konstancáig lehet hajózni. Ez a transzeurópai vízi út a világ leghosszabb belvízi útja, hossza 3483 km, a hozzá kapcsolódó folyószakaszokkal együtt a vízi útrendszer hossza 12 000 km.

A Majna melletti Bamberg településtől indul a csatorna. Az első folyómeder a Regnitz folyóé. Ezen jut el a meder a kontinentális vízválasztóig. Onnan lefele a Sulz, Ottmaring és az Altmühl folyón halad a csatorna és Kelheim településnél éri el a Dunát. A Majna-Duna csatornán (Lajos csatorna) tizenhat zsilipet hoztak létre. Ez hatalmas munka volt, hiszen át kellett vinni a csatornát a kontinentális vízválasztón, ahol elvileg nem lenne képes áthaladni egy folyó. A csatorna teljes hosszában 1992. szeptember 15-én lett hajózható, melyet 1992. szeptember 25-én adtak át a forgalomnak.

Először elgátolták a folyót, majd a medret kikotorták, felépítették a műtárgyakat és visszaengedték rá a folyót. Minden törmeléket elszállítottak és teljes füvesítést hajtottak végre. Rá sem lehet ismerni a környékre, hogy milyen nagy munkálatok színhelye volt. Gondoskodtak a zsilipek energiatakarékos működtetéséről. Ezek az úgynevezett takarékos zsilipek. Ezen zsilipek gravitációval, szivattyú nélkül biztosítják az áramoltatott víz 60%-át. A csatorna partjainál fákat és bokrokat ültettek, így dús növényzet borítja, ahol nem kikötői részen halad át. Az Altmühl partja melletti Riedenburg lakói követelésére Reinhard Grebe mérnök javasolta, hogy nem szabad kiegyenesíteni a folyót és a holtágakat feltölteni. Helyette sok nádast, félszigetet, öblöt képzelt el, amelyek megvédik a nagy hajók keltette hullámoktól a vízben élő állatokat.

Több mint 120 híd létesült, hogy a közlekedés a szárazföldön se váljék lehetetlenné. A vízválasztótól lezúduló víz áramot is szolgáltat, egy München méretű városnak elegendő áramot termelve. Az építők sokat adtak a gazdaságosságra. Három helyen néztek azzal a kihívással szembe, hogy a csatornát hegyoldalak között kellett vezetni. E miatt a Zenn, a Rednitz és a Schwarzach folyók érintett szakaszain felüljárót építettek a folyóvíznek. Ezek hidak, amin átmegy a folyómeder és hajók járnak benne. A leghosszabb ilyen híd 220 méter hosszú és megerősített acélból készült.

A nyugatiak nyertek a csatornán, de a magyar vállalatok nem készültek fel, hogy éljenek a csatorna kínálta lehetőségekkel. A vízlépcső-botrány miatt egyelőre semmilyen fejlesztést nem hajlandók végezni. Szakmai vonalon kemény küzdelmek folynak a fejlesztés érdekében. Sokféle terven dolgoznak az érdekelt szakemberek.

A Duna neve az ős-indoeurópai nyelv *dānu (jelentése „folyó, folyam”) szavából ered. A mai oszét nyelv don (jelentése „víz, folyó”) szava hasonlít hozzá. Az Ister a Duna alsó folyásának antik neve. Nevét az ógörögből is származtatják, de kelta eredetűnek is tartják egyes nyelvészek. A legszélesebb körben elfogadott elmélet szerint az Ister név az óeurópai víznevek között sok kapcsolattal rendelkezik, és a gyors, fürge jelentésű ős-indoeurópai *heisr- gyökre vezethető vissza. Rokona így ez a név a bajor Isar, a cseh Jizera, a francia Isère (folyó) és az olasz Isarco folyók nevének, sőt közvetettebb kapcsolata van a Bisztra, Beszterce típusú szláv folyónevekkel is.

A városok ivóvízkészletét a dunából általában víztisztító berendezések segítségével nyerik. Elsősorban Magyarországon ezzel szemben nagyon elterjedtek a parti szűrésű kutak, amelyek szinte az egész tágabb Duna mente, így Budapest ivóvízkészletét is biztosítják.

A Duna mélysége, szélessége és így sebessége nagyban különbözik az egyes szakaszokon. Általában elmondható, hogy a felső jellegű szakaszokon a folyó keskeny és igen mély. A Vaskapunál mértek 70 méteres mélységet is, sebessége ott az 5 m/s-ot is eléri. A sík vidékeken a jellemző sebesség 1,1-1,2 m/s között alakul, a felső szakaszon 1,5–3 m/s között (a zsilipekkel duzzasztott szakaszokon lényegesen kisebb), a Duna-delta környékén pedig a sebessége szinte nulla. A folyó szélességét illetően jól látszik egyfajta növekvő tendencia a vízhozam növekedésével. Így míg Ingolstadtnál a Duna pusztán 102 méter széles, a Széchenyi lánchídnál már eléri a 350 méteres szélességet, Zimonynál az 1300 métert, míg az Al-Dunán pedig akár 15 kilométer széles is lehet.

A Duna szabályozása az 1837-es árvíz időszaka után szükségszerűvé és sürgősen megoldandóvá vált. Felgyorsultak a szabályozással kapcsolatos tárgyalások, egymás után készültek a tervek, lázas munka kezdődött.

A folyó vízszintje nem állandó, főleg tavasszal, elsősorban az alpi hó elolvadásakor emelkedik jelentősen a vízszint. Ezek az áradások alapvetően másként sújtják a különböző szakaszokat. Azon részeken, ahol az ártér meglehetősen kicsi, ilyen a felső szakasz, jóval nagyobb áradások lehetnek, mint a folyó lejjebbi szakaszain, viszont a nagy esés miatt hamarabb le is vonul az ár, míg ez az alsó szakaszokon kifejezetten hosszú ideig is eltarthat.

A Duna magyarországi szakaszán az Alpokban lehulló csapadék és a hóolvadás következtében évente két szabályos árvize van: a tavaszi jeges árvíz és a kora nyári zöldár. Az egyik legsúlyosabb a pesti jeges árvíz volt 1838-ban. Kialakulását az okozta, hogy a megelőző kemény télben a Duna jege - több helyen torlódva - Bécsig rakódott fel. A felülről érkező olvadással indult árhullámok hatalmas jégtorlaszokat képeztek. A torlaszt robbantással sikeresen megbontották. A lezúduló víz - és jégtömegek Esztergomtól a Dráváig végigdúlták az árteret. Több, mint tízezer ház dőlt össze (Pesten és Budán a házak több mint fele) 3200 megrongálódott, életét vesztette 153 ember.

Már az 1810-es évektől létrejöttek az ún. dunafürdők, azaz gerendaácsolattal elkerített dunai folyófelületek, kabinsorral. 1842-ben már öt ilyen sorakozik a pesti és budai parton. Ezekben úszóversenyeket is rendeztek. Az 1910-es évekre számuk kilencre gyarapodott. A legtovább fennmaradt ilyen építmény a Parlament alatti Duna-szakaszon még a második világháború éveiben is fogadta a szezonvendégeket (hiszen nyilvánvalóan csak nyáron működött).

A második világháború után budapest hídjai romokban hevertek. Leghamarabb a Ferenc József (ma Szabadság) híd ideiglenes üzembeállítása történt meg: uszályokra és faoszlopokra épített átkötés készült, a lerobbantott budai pídfőnél pedig gerenda ácsolattal biztosították a közlekedést. Szovjet műszaki alakulatok, szovjet uszályokra építették 25 nap alatt. Közel 10 hónapig állt.

A második világháborúban felrobbantott Margit híd mellett 1946 májusától több mint két éven át működött a Manci hídnak elnevezett pontonhíd. (A híd a Lukács fürdő kertjéből a Margitszigeten át a Sziget (ma Radnóti Miklós) utcánál érte el a pesti partot. A Manci híd a második világháborúban lerombolt Margit híd helyére épített ideiglenes hajóhíd (pontonhíd) volt. 1946 májusára készült el, a Lukács fürdő kertjéből a szigeten át a Sziget (ma Radnóti Miklós) utcánál érte el a pesti partot. Ezt a hidat a néphumor a Margit név becézése alapján Mancinak nevezte el. Tervezője Mistéth Endre volt. Ezen a hídon 8 és 16 óra között lehetett közlekedni és az áthaladóknak igazolniuk kellett személyazonosságukat, mert háborús és köztörvényes bűnözőket kerestek a szovjet hatóságok és magyar közbiztonságiak. 1948-ban a már felesleges ideiglenes Manci hidat elbontották. Egy másik ideiglenes átkelési lehetőség az Erzsébet híd melletti "Böske-híd" nevű pontonhíd volt. 1945. novemberében nyitották meg. Csaknem négy évig volt használatban.

A háború utáni első félállandó hídunk a Parlamentnél épült Kossuth-híd volt. A Kossuth és Batthyány terek között, 1946 és 1960 között működött. A hidat 10 éves élettartamra tervezték, ennek megfelelően elhasználódása miatt 1957-ben, mikor már nélkülözhetővé vált, forgalmon kívül helyezték, majd 1960-ban lebontották. A medertisztítási munkák 1963-ra fejeződtek be. A keszonoknak új felhasználást találtak, Kulcsnál partvédművekbe építették be őket. A híd helyét az egykori pesti és budai hídfőnél emlékkő jelöli.

Feltehetően még a középkor legelejéig a Duna mellékága, amely azonban korán eliszaposodott, elapadt, de az árokszerű mélyedése megmaradt, így első említése egy 1281-es birtokkijelölő oklevélben már „árok”, igaz „nagy árok” (fossatum magnum) volt. A Duna magas vízállása vagy árvízek esetén megtelt vízzel, de az áradásokon kívüli időben száraz volt, azért nem nevezték Dunaágnak, hanem csak ároknak, a 18-19. század fordulójáig Városároknak (Wassergraben). Egyes térképeken (a rákosi mezők környezete miatt) a Rákos-árok név is előfordul, de nem tévesztendő össze a Rákos patakkal, amivel semmi kapcsolata sem volt. Felső csatlakozása a Dunához a margitszigeti apácakolostor vonalában volt, az alsó pedig a mai Boráros térnél. (Vagyis északi részén egy darabig nem a mai Nagykörút vonalában volt, csak a hajdani váci országúttal való keresztezéstől, és azután már végig.) Helyének meghatározásában sokat köszönhetünk Gárdonyi Albert (1874-1946) történészprofesszor budapesti főlevéltárnoknak, aki Mikoviny 1737-es térképének másolatát is közölte.

Az 1838. évi nagy árvíz után az árvíz elleni intézkedések ügyében 1839 január 15-én tartott bizottsági ülésen különös figyelmet szenteltek ennek az ároknak, s megállapították róla, hogy a Teréz-, József- és Ferencvároson áthaladva e városrészek eső- és szennyvizének felfogására szolgált.

Pest újjáépítésekor volt elképzelés, hogy a Nagykörút vonalában Velencei hangulatú lagunát alakítanak ki. Az első terv, Reitter Ferenctől, a Közmunkatanács első főmérnökétől származó műszaki terv a mélyfekvésű területeket hajózható csatornával szerette volna összekötni, felélesztve az egykori folyóágat. A csatorna 8 láb mély, 120 láb széles lett volna, északi és déli végén egyaránt zsilipkapukkal elválasztva a Dunától.

A csatorna partjaira látványos palotasorokat terveztek. A csatorna végül pénzügyi okok miatt nem valósult meg, a helyén futó közúti nyomvonal azonban véglegesen bekerült a városrendezési tervekbe és meg is valósult a jelenlegi Nagykörút alakjában. A nagykörút vonalában nagyméretű főgyűjtő csatorna lett kialakítva. A Metró építés később tovább nehezítette a főgyűjtő csatorna üzemét, de sikeresen át tudták hidalni a problémákat a csatorna keresztmetszetének megváltoztatásával.

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)   

----------------

http://egykor.hu/budapest-v--kerulet/dunafurdo/757

http://hu.wikipedia.org/wiki/Duna

http://www.vizugy.hu/index.php?module=content&programelemid=10&id=33&page=2

http://dunaiszigetek.blogspot.hu/2010/10/egykori-duna-meder-nagykorut-alatt.html

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/tudomany_es_ismeretterjesztes/A_budapesti_duna_hidak/pages/011_a_kossuth_hid.htm

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1946_januar_18_a_budapesti_kossuth_hid_atadasa/

http://hu.wikipedia.org/wiki/Budapest_Duna-h%C3%ADdjai

http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyk%C3%B6r%C3%BAt

https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C5%91s%E2%80%93nagymarosi_v%C3%ADzl%C3%A9pcs%C5%91

http://www.magyarszemle.hu/cikk/a_bos_nagymarosi_vizlepcsorendszer_tortenete

http://zoldvalasz.hu/sites/default/files/Nagymaros.pdf