Háttéranyag G

Jeruzsálemtől dél felé, 12 km távolságban, a nyugat felől keletnek lejtő dombok közül kiemelkedik egy kettős halom. Ezt a helyet szemelte ki az önmagáról elnevezett erődítmény számára Heródes, s itt a Heródiumban akart végső nyughelyet is találni. A keleti domb tetejét lehordatta, s az elmozdított földtömeggel megtoldotta a nyugati dombot. A nyugati domb így a tengerszint felett 811, a környezetéhez képest pedig 100 méterre kiemelkedő csonka kúppá alakult (l. a 26. képet a 48. oldalon). Az arabok Dzsebel-el-Fureidis-nek, a ,,Kis Paradicsom hegyének'' hívják. Az európaiak a 15. század óta Frankenbergnek nevezik. Az erődítményről Josephus ír, s állításait lényegében igazolták azok a feltárások, amelyeket 1962--67 között a ferences régész, P. Virgilio Corbo[67] a hegy csúcsán végzett.

57.1. A Heródium alaprajza (V. Corbo OFM szerint)

1 a keleti torony
A, B a torony belső építményei
S gabonatároló siló
Z ciszterna
2 az északi torony
3 a nyugati torony
4 a déli torony
5 körfolyosó a katonaság számára
6 lépcsőfeljárat a várhoz
6a fogadóterem
7 kertek
8 kép-részlet
9--11 oszlopcsarnok
12 a déli exedra
13 feljárat a körfolyosóra

14 ebédlő (zsinagóga)

15--18 kiszolgáló helyiségek

19--22 kereszt formájú udvar

23--26 a termek kiszolgáló helyiségei

27--30 a fürdő

27 apoditerium (vetkőző)

28 tepidarium (langyos fürdő)

29 frigidarium (hideg fürdő)

30 caldarium (forró levegőjű, melegvizes medence)

31 udvar

32 várótermek

33 az északi exedra

34--35 a keleti homlokzat

36--38 siló raktárhelyiségek

,,Heródes a hegy csúcsát kerek tornyokkal vette körül és a várfalon belül eső területet pompás palotákkal építette be, melyeknek nemcsak a külseje volt káprázatos, hanem falaik, oromzataik és tetőzetük is pazar pompában ragyogtak. Azután messziről óriási költséggel bővízű vízvezetéket s vakító fehér márványból 200 lépcsős feljáratot építtetett, mert a domb meglehetősen magas volt és, mint említettem, emberkéz emelte. A domb tövében is palotákat építtetett udvartartásának és kíséretének, és ezeket is olyan pompával ékesítette, hogy a telep olyan volt, mint valami város, és olyan nagyterjedelmű, mint egy királyi vár'' (Zsh. I, 21, 10).

A felső kép a kör alaprajzú keleti torony felől mutatja a palota északi oldalát (az alaprajzon a 8, 33, 32, 27, 28, 29, 5, és 2-es számmal jelzett részek), az ásatások legutóbbi szakaszaiban.

A hegy formájának megfelelően az egész várnak kör alaprajza volt. A 62 m átmérőjű külső falgyűrű koronaként ült a hegy csúcsán, s alatta meredek sziklafal folytatódott, ami természetes védelmet nyújtott. Csak az északkeleti oldalról vitt lépcső be a várba (6). A keleti és az északi torony között nyílt a kapu 4,5 m magas, boltozatos nyílása. A külső falban lévő kapu egy 5 x 5 méteres fogadóterembe nyílt (6), majd innen egy második kapun át lehetett az oszlopsorral körülvett kertbe jutni (7).

Az üszkös romok között 19 pénzdarabot találtak, valamennyi a felkelés negyedik évéből (Kr. u. 69--70) való. Jelzik azt az időpontot, amely után az erődítmény elpusztult.

A kerek, keleti torony ma is lenyűgöző látvány (1). Külső falának egy kis darabja a kép jobb alsó szögletében még éppen látszik. Ez a bástya volt arra szánva, hogy a várbeliek végső mentsvára legyen, ha maga az erőd idegen kézbe kerülne. A torony 15,7 m magas volt. A pincében egy ciszterna (Z) és két gabonatároló siló (S) biztosította az ide kényszerültek ellátását bizonyos ideig.

Két felsőbb helyisége (A, B) megmaradt. A ciszternában talált emberi csontok, s az első (Kr. u. 70.) és a második (Kr. u. 135.) felkelés idejéből való pénzek egyértelműen mutatják az erődítmény sorsát. A torony előtt lévő kertben felhalmozódott törmelékben számtalan összetört korsó és amfora tanúskodik Bar Kohba követőinek nyomorúságáról és kétségbeeséséről: ezeket hajigálták a bástyáról a támadó rómaiakra. A történelem azonban nem állt meg a felkelés leverésével, mert a fölötte lévő törmelékrétegben bizánci kerámiamaradványokat találtak a régészek. Ezek a cserepek Kr. u. az 5--6. századból valók, amikor Heródes termáinak helyén (a tervrajzon 27--31-es szám) a vár északnyugati részében bizánci szerzetesek kolostort rendeztek be. Az egyik szerzetes a bástyatoronyban alakította ki a celláját. A kereszt alaprajzú udvarban építettek fel egy kis egyhajós templomocskát. Ennyit a Heródium történetéről.

Észak, nyugat és dél felé a köralakú bástyafalat egy-egy félkör alaprajzú féltoronnyal erősítették meg (2, 3, 4). A vár védelmét szolgálta a 3,5 m széles körfolyosó (5), amely a külső és belső fal között futott körbe. A belső falon belüli terület átmérője 50 m, és kb. 2000 m˛-en különböző épületeket hordozott. Az alaprajzon világosan felismerhető, hogy a vár belseje két különálló részre oszlott. A keleti félkörben nyitott belső udvar és egy kert (7) volt, amelyet három oldaláról (észak, nyugat és dél felől) oszlopsor vett körül (peristylium), keleti oldalán pedig fél oszlopokkal tagolt homlokzati falat képeztek ki (34, 35). A körfalhoz ez a terület északon és délen egy-egy exedrával (félkörös apszissal csatlakozott (12-es és 33-as szám az alaprajzon), s nagyon harmonikus lezárást adott a kertnek, amely 12,5 x 33 m méretű volt. A kert földje, a messze vidékről ide szállított híres ,,terra rossa'' tíz méteres törmelékréteg alól bukkant elő. A kép vízszintes felezővonalától kissé lejjebb látható a kert északi oldala (8) és az északi exedra (33) a belső kőfalnál. Nagyon jól látszik a kertet körbevevő oszlopsor alapja (stylobat) és az oszloplábazatok. A kép közepétől kissé feljebb jól kivehető a két párhuzamos körfal és a 2--3 kősorral magasabb északi féltorony (2), amely a 3. emeletéig épen megmaradt. A negyedik sornál a kövek beljebb lépnek, világosan jelezve, hogy itt támaszkodott meg az egyik szint tetőgerendázata.

A nyugati félkörben álltak a tulajdonképpeni palotaépületek, amelyek a kereszt formájú udvar két oldalán (19--21) két tömböt alkottak. Az északnyugati negyedkörben (a színes kép bal alsó sarkától a jobb felső sarokig futó átlótól balra lévő rész!) állt a terma a vetkőzőhelyiséggel (27), a tepidáriummal (ez az izzasztó fürdő előtti várakozó helyiség volt) (28), a frigidariummal (hidegvizes fürdő) (29) és a caldariummal (itt szárítkoztak a fürdés után) (30). A 4,15 m átmérőjű kör alaprajzú tepidárium az egyetlen helyiség az egész hegyen, amelynek a mennyezete ép maradt és nem szakadt be a romok súlyától. A mozaikkal borított padlótól 3 m magasságban kezdődő kupolaboltozat belső magassága 5 m volt.

A délnyugati negyedkörben volt a nagy ebédlőhelyiség, a triclinium (14), a hozzátartozó kiszolgáló helyiségekkel (15--18). A 10 x 15 méteres ebédlőteremnek fából lehetett a teteje, amely négy oszlopon nyugodott. A padló sajnos teljesen elpusztult és a falak maradványain csak néhány vakolatfolt és színes stukkódarab élte túl a pusztulást. A kert felőli, keleti oldalon nagy ablakok voltak, és innen nyílt a bejárati ajtó is. Később ezt a termet is, mint a várban sok egyebet, más célra alakították át. Az ebédlőből zsinagógát vagy gyűléstermet képeztek ki. Az északi, nyugati és déli oldalon három hosszú kőpadot építettek be. A zsinagóga keleti oldalánál állt a rituális mosdáshoz szolgáló medence (mikve), pontosan tartva a szabályt, amelyet a Misna a kultikus mosdáshoz előír.

A lakóhelyiségek az ebédlő fölött lehettek, mégpedig a talált cédrusfa gerendák maradványaiból ítélve három emelet magasságig. A palota nagyságát és előkelő berendezését még a romokból is sejteni lehet. S ha nem is fogadhatjuk el fenntartások nélkül Josephus leírását, annyit mégis el kell ismernünk, hogy a Heródium királyhoz méltó építmény volt. A sok stukkó- és vakolattöredék arról beszél, hogy egy tenyérnyi helyen sem maradt nyers fal, hanem a jelek szerint a Pompejiben látható stílusban minden díszítve volt.

Különösen az feltűnő, hogy az oszlopokon is vakolat volt és festve voltak. A korintusi és ión oszlopfők jelzik, hogy az építtető Heródes nem volt fukar a költségvetésnél. A palota őrségének helyisége is freskókkal volt díszítve (32).

Mint annyi más épület ez a pompás királyi palota is a zsidó lázadás áldozata lett. Az ásatásoknál világosan megmutatkozott a két lázadást követő római ostrom és megszállás nyoma. A kép bal sarkában egy kerek mészégető kemence látható, amelyet a vár védői építettek az ostrom idején. Tőle jobbra a lejtő mutatja, hogy a régészeknek mekkora törmeléktömeggel kellett megbirkózniuk, mert a rómaiak után nem maradt hátra más, csak romhalmaz, amit az évszázadok pora tovább növelt.

A hegycsúcson álló erődítmény azonban csak egy része volt annak az épületegyüttesnek, amelyet Heródes ezen a helyen emelt. A legutóbbi feltárások során eddig ismeretlen maradványok bukkantak felszínre, s ezzel megoldódott néhány olyan rejtély, amit Josephus leírásai támasztottak.

A Betlehembe vivő út mentén (észak felé) egy 500 m hosszú, és 25 m széles terasz volt. Egy másik helyen találtak egy 170 x 110 méteres épülettömb-alapot, amelyen belül egy 45 x 70 méteres vízmedence volt, s ennek közepén egy 13 méter átmérőjű, köralakú építmény állt. A 4 méter mély medencét a Betlehemtől délre fekvő Urtasból érkező vízvezeték táplálta. Ehhez a medencerendszerhez a várból bonyolult alagútrendszer vezetett.

Kelet felé kb. 110 x 60 méteres területen részben lehordták, részben feltöltötték a terepet, és két támfal között egy 100 m hosszú, 7 méter széles földalatti terem állt, valószínűleg egy királycsarnok (oszlopcsarnok) alépítményeként.

Azonban mind a mai napig őriz a hegy egy titkot: Heródes király sírját. Jézus születési helye, Betlehem mindössze hat kilométer távolságban van, északnyugatra a Heródiumtól. A képen az északi féltorony felett látható.