Az 1953-ban alapított Jad Vasem

Rieth József: Szentföldi zarándoklatunk

(Szentföldi utunk) --- << Templomtér << Yad-Vasem >> Városnézés >>

(Szentföldi utazásunk 7. napja, 1994. október 19., szerda.) Autóbuszunk hamar megérkezett az emlékpark parkolójába. Hosszú Szentjános-kenyérfa sor alatt sétáltunk a múzeumhoz. A fasor alatt táblák emlékeztetnek azokra, akik zsidókat mentettek.

A Jad Vasem név jelentése: Emlékezés Helye, utal Izaiás szavaira: "Adok nekik házamban helyet, és örök nevet adok nekik, amely soha el nem vész" (Iz 56, 5).

Külön emlékmű, örökláng emlékeztet a koncentrációs táborok áldozataira (J67). Már a bejáratnál emléktáblák emlékeztetnek az áldozatokra. Benn a haláltáborok, az ellenállók emlékei, dokumentumai vannak. A zsidó származásúakat már a 19. század közepén "Zsidótörvény" kiadásával megkülönböztették és igen sok joguktól megfosztották Magyarországon is. A 2. világháború idején megkülönböztető "zsidócsillaggal" jelölték meg, majd gettóba gyűjtötték a zsidókat. Végül nagy részüket zárt marhavagonokban gyűjtőtáborokba szállították. Különválasztották a gyermekeket, nőket, idős-betegeket. A táborokban a zsidókon kívül cigányokat, kommunista-gyanus elemeket, fogyatékosokat, papokat és szerzeteseket is összegyűjtötték Ott kezdetben csak dolgoztatták őket, majd -- főleg az öregség, legyengülés, betegség miatt munkaképteleneket -- gázkamrákban tömegesen meggyilkolták, végül kemencékben megsemmisítették a tetemeket.

A túlélők igen legyengült állapotban szabadultak, amikor az amerikai, angol, francia és orosz front elérte a táborokat. Legtöbbjük élete végéig súlyos beteg maradt, de azok, akik testileg ugyan valamennyire felépültek, azok is lelkileg sérültek az átélt borzalmak súlya alatt. Számukra a "Soa", vagyis a holokauszt, a végső megsemmisítés egész életüket és az őket környező társadalmukat is mérgező, engesztelhetetlen vétekké vált. Ezek a milliók -- ugyanúgy, mint a kommunizmus áldozatai -- soha nem fogják elfelejteni azt a megmagyarázhatatlan brutalitást, amit az emberiség vallásüldözés, politikai gyűlölködés, faji megkülönböztetés céljából pogromokkal, háborúkkal, gazdasági diszkriminációval elkövetett ellenük...

Az 1953-ban alapított Jad Vasem (יד ושם), angolos írásmóddal Yad Vashem (emlékjel, tkp. „kéz és név” héberül, l. Iz 56, 5) intézménye a Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Izraeli Emlékhatósága. Az intézmény helye a jeruzsálemi „Har Hazikaron”-on (Emlékhegyen) elterülő többhektáros komplexum, amelynek részei:

1. A Nevek csarnoka (a holokauszt áldozatainak nevei)

2. A Nemzetközi Holokauszttanulmányok Iskolája

3. A Világ Igazai fasor (nemzsidók, akik zsidókat mentettek a holokauszt alatt)

4. Az Emlékezés Csarnoka

5. A Gyermekemlékmű

6. A Könyvtár és az Archívum

7. A Történelmi Múzeum

8. A Művészeti Múzeum

Magyar vonatkozása van a „Világ Igazai fasor” gyönyörű sétányának, amelyben 1956 óta tiszteli meg a Jad Vasem azokat a nem zsidó embereket, köztük magyarokat (id. Antall József, Apor Vilmos, Bay Zoltán, Karig Sára, Keken András, Király Béla, Koren Emil, Márton Áron, Raile Jakab, Schlachta Margit, Sztehlo Gábor ), bajorokat, lengyeleket és olaszokat, akik életük kockáztatásával mentettek zsidókat a holokauszt alatt. Minden Világ Igaza ültet (vagy számára ültetnek) egy örökzöld fát Jad Vasemben, ami a nevét viseli, ezzel jelképezve, hogy „aki egy embert ment meg, egy egész világot ment meg”.(S117)

A név jelentése: Emlékezés Helye, utal Izaiás szavaira: "Adok nekik házamban helyet, és örök nevet adok nekik, amely soha el nem vész" (Iz 56, 5).

Gyűjtik a zsidóüldözésre vonatkozó adatokat. Külön emlékmű, örökláng emlékeztet a koncentrációs táborok áldozataira (J67). Már a bejáratnál emléktáblák emlékeztetnek az áldozatokra. Benn a haláltáborok, az ellenállók emlékei, dokumentumai vannak.

Hősi emlékmű. A múzeum falánál hatásosan emlékeztet azokra, akik szembe mertek szállni az erőszakkal. (Fx)

Emlékmúzeum. Sírkövek sorakoznak, amelyek országok szerint mutatják a holokauszt áldozatainak számát. (F31)

Meglátogattuk az áldozatul esett gyermekek emlékhelyét is. Gondolatébresztő már a bejáratot szegélyező torzó oszlopsor, a fenn meredező betonvasak és a tört oszlopok csoportja. Nyersen faragott fehér kőoszlopok közt vezet le az út. (F32) Hatalmas elsötétített üveglabirintusba érkezünk, rengeteg halványan derengő, csillag szerű fénypont van a boltozaton, nem lehet megítélni a pontok távolságát a sötétben. Mialatt körbe járunk, monoton mondja egy hang az áldozatok nevét és életkorát.

Elszomorodva búcsúztunk el a borzalmakra emlékeztető létesítménytől. Sajnálatraméltók vagyunk mi emberek. Nem azért, mert a rettenetes élmények egy életre megmaradnak bennünk, hanem a megbocsátás hiánya miatt. A történelmünk tele van ilyen öldöklésekkel. Csak néhány: besenyők, tatárjárás, török veszedelem, kuruc-labanc ellentét, vallásháborúk, forradalmak, világháborúk, Cseka/GPU - Gestapo - AVO/AVH - stb..., és amik ma dúlnak..., és amik holnap fognak ránk törni ... Egy biztos: nem szabad felejteni! De a MÁT nem keserítheti meg a tragikus TEGNAP. A Holnap pedig új Hajnallal kell hogy ránk köszönjön, tele reménységgel és szeretettel, megelőlegezett szeretettel...

Az autóbuszba elgondolkozva szálltunk be. Elindultunk programunk záró látnivalói felé, a Rózsakertbe vitt minket, a Kmeszet épülete mellé. Ez a parlamentjük.

(Szentföldi utunk) --- << Templomtér << Yad-Vasem >> Városnézés >>