Háttéranyag Izraeli utazásunkhoz
Utolsó Vacsora terme - Krollnál
Épület - Dávid sírja - Környék - Alaprajz - Keleti fal
236. kép. Az Utolsó Vacsora termének mai képe (vö. a 241,B képpel)
237. kép. Régi lépcsőlejárat a felsővárosból a Tyropaion-völgybe
Épület Épület - Dávid sírja - Környék - Alaprajz - Keleti fal
238. kép. ,,Nebi-Daud'' és az Utolsó Vacsora termét magába foglaló épület
ű
238.1. A ,,Nebi-Daud'' északi oldala
238.2. A belső udvar és az Utolsó Vacsora termének déli oldala (vö. 241,B kép)
A keresztény Sion területén emelkedik egy nagy, kolostorszerű épületegyüttes, amelyet egy kupola és egy minaret koronáz meg. A mohamedánok az épületet ,,Nebi-Daud = Dávid prófétá''-nak hívják. Ez veszi körül azt a házat, amely alatt a mélyben (? vagy talán inkább a földszintjén) ,,Dávid sírja'' van, emeleti terme pedig az Utolsó Vacsora terme (l. a 241,B képet).
Dávid sírja Épület - Dávid sírja - Környék - Alaprajz - Keleti fal
239. kép. ,,Dávid sírja'' az Utolsó Vacsora terme
alatt
,,Dávid megtért atyáihoz, és Dávid városában temették el'' (1Krón 2,10). A Királyok könyvei szerint Dávidon és Salamonon kívül tizenegy királyt temettek a királysírokba. Még nem tudjuk, hogy a királysírok hol vannak Jeruzsálemben. Úgy látszik azonban, hogy a régészek a legutóbbi időben nyomra bukkantak a Tyropaion-völgy nyugati lejtőjén. Josephus, aki egyébként Jeruzsálem várostörténetének a koronatanúja, ebben a kérdésben homályban hagy minket. Annyit tudunk ugyan, hogy Heródes, miután sikertelen kísérletet tett a sír kifosztására, ,,a bejáratához nagy költséggel fehér márványból emlékművet állított'' (Zst. XVI, 7, 1), de a sír helyéről Josephus nem mond semmit. Dio Cassius szerint ez a Heródes-féle engesztelő emlékmű túlélte Jeruzsálem pusztulását (Kr. u. 70.) és csak röviddel a Bar Kohba-lázadás előtt omlott össze (Hist. Rom. 69, 14).
Az új városban, Aelia Capitolinában Dávid sírjának emlékezete feledésbe merült. A későbbi keresztény hagyomány Dávid városában kereste a sírt, ez a város pedig Betlehem. Euszébiosszal együtt a bordói zarándok is (333) ott véli megtalálni a sírt.
Nem sokkal az ezredforduló előtt tért vissza a hagyomány ahhoz, hogy Dávid sírja Jeruzsálemben van. A keresztények Jézus előképének, Dávid királynak ünnepét december 26-án a Sion hegyén ülték meg, mégpedig abban a helyiségben, amely az Utolsó Vacsora terme alatt van (l. a 241,A képet). A muzulmánok a késő középkorban átvették ezt a hagyományt a keresztényektől, és ,,Dávid sírját'' mecsetté alakították. Ma ez a hely zsidó szentély.
A képen a jelképes sír felső része és a mögötte kiképzett apszis látható. A nagy kövek, amelyekből a falat rakták, még a 2. századi zsinagóga-épületből valók. A kőkoporsó egy római szarkofág másolata a keresztesek korából. Csillagokkal kihímzett takaró fedi, rajta ezüstből készült tórakoronák.
Környék Épület - Dávid sírja - Környék - Alaprajz - Keleti fal
240. kép. A Sion-templom és az Utolsó Vacsora terme (H. Renard, M. Gisler és L.-H. Vincent szerint)
240.1. kép magyarázata
régi falmaradvány
A -- B a zsinagóga keleti fala (Utolsó Vacsora terme)
B -- D a zsinagóga déli fala (Utolsó Vacsora terme)
E -- F -- F' a bizánci Sion-templom nyugati homlokzata
E -- E' a keresztesek templomának nyugati homlokzata
G -- H -- I -- K az előtérbe vezető lépcső
H a keresztesek temploma tornyának alapja
To a Dormitio-templom tornya
T temetők
240.2. kép magyarázata
régi falmaradvány
A -- B a zsinagóga ókori keleti fala (,,Vacsoraterem'')
B -- D a zsinagóga ókori déli fala (,,Vacsoraterem'')
E -- F -- F' a bizánci Sion-templom nyugati homlokzata
E -- E' a keresztesek templomának nyugati homlokzata
G -- H -- I -- K lépcső az előtérhez
H a keresztesek temploma tornyának alapjai
To a Dormitio-tmeplom tornya
T temetők
A rajzon a Sion-templom rekonstrukcióját látjuk a bizánci és a keresztes időből. A délnyugati városhegyen, a keresztény Sionban van az a terület, ahol a templom állt, s közvetlen szomszédságában volt az a zsinagóga-épület, amelyet később az Utolsó Vacsora termének kezdtek tartani (A, B, C, D). A bizánci ,,Apostol-templom'', az ,,'' valószínűleg öthajós bazilika volt. Sajnos a Dormitio-templom 1899-es építése közben semmi lényeges adat nem bukkant elő, amelyek alapján az építéstörténetet össze lehetne állítani. A bazilika romjait kőbányaként használták és elhordták.
A legfontosabb falrészlet, amely előkerült (E, F), a főhomlokzat része volt. Ennek a falnak a bemérése L.-H. Vincent atya egyik csúcsteljesítménye volt: a többiek tiltakozása ellenére felmászott az Utolsó Vacsora termének tetejére, és onnan mérte meg, hogy a keresztesek templomának fala (E, E') másfél fokkal elhajlik az eredeti bizánci templom falától (E, F, F'). E megállapítás alapján a rejtélyes alapfalmaradványt, amely 6 m hosszú és 3 m széles volt, két részre tudta tagolni. A két rész építése között jó 700 évnyi korkülönbség van. A később végzett számítások szerint a bizánci templom majdnem ugyanolyan hosszúnak bizonyult, mint a kereszteseké: 54 m. A templom pontos helyét illetően, azaz hogy miként csatlakozott az előzőleg ott lévő zsinagógaépülethez (A, B, C, D), eltértek a vélemények. L.-H. Vincent érdeméből semmit sem von le az, hogy a többi régész nem osztotta a véleményét. Vincent páter a templom tengelyét délebbre tételezte föl, mint a többiek, s így a zsinagógaépület belenyúlott volna a templom alaprajzába.
H. Renard, a Dormitio-templom építésze olyan alaprajzot készített, amely a templomon kívül hagyja a zsinagógát. Ő úgy látja, hogy a főhomlokzat előtt megtalált lépcsőház alapjai (G, H, I, K) a templom főhajójának pontos tengelyét adják. Így a zsinagóga kívül esik a templom déli mellékhajóján. Ennek megfelelő a madabai mozaiktérkép is, amely melléképületként jelöli a zsinagógát Jeruzsálem képén (l. a 251,4. képet a 434. oldalon).
A keresztesek templomáról a legfontosabb adatokat F. Francesco Surianónak köszönhetjük, aki kétszer is gvárdiánja volt a Sion-hegyi ferences kolostornak. Amikor 1485-ben kiadta a Szentföldről szóló leírását, nemcsak a templom apszisa volt látható, hanem még az alapfalak is kivehetők voltak a földben. Ô azt mondja, hogy a templom 100 könyök hosszú és 50 könyök széles volt. L.-H. Vincent mérései szerint a hossza 55,5 m volt, azaz megközelítőleg azonos értéket mért. Az Utolsó Vacsora termének északi oldalán lévő, nagy féloszlopokkal díszített pillérmaradványok (C, C'; 3 m vastagok és 2 m szélesek) nyilvánvalóan a középhajóhoz tartoztak (l. a 247,A képet).
Amikor 1898-ban II. Vilmos császár Jeruzsálemben járt, Abdul Hamid szultántól ajándékul kapott egy telket, amely közvetlenül határos az Utolsó Vacsora termének épületegyüttesével. A 7. század óta ezt a helyet tekintik ,,Mária hazatérése'' helyének. A Német Szentföldi Egyesület templomot és kolostort emelt Mária halálának helyén. A Dormitio-templomot 1906-ban szentelték föl, és a beuroni bencések védelme alá helyezték.
Alaprajz Épület - Dávid sírja - Környék - Alaprajz - Keleti fal
241. kép. ,,Dávid sírjának'' és az Utolsó vacsora termének alaprajza (J. Pinkerfeld és L.-H. Vincent szerint)
Az ,,A'' rajz a földszintet mutatja s benne Dávid sírját. J. Pinkerfeld vezette a régészeti feltárásokat 1951-ben. Megállapította, hogy a keleti oldal régi alapfalon áll. Az alapfal a rómaiak korából való. Az északi fal, s benne az apszis éppen a templomra van tájolva. Ezen a részen 2,8 m vastag a fal. A vékonyabb déli és keleti falhoz hasonlóan ezt is nagy kváderkövekből rakták. Az egész belső tér 10,5 m hosszú. Mivel a nyugati fal hiányzik, szélességét nem lehet meghatározni, annyi azonban valószínű, hogy eredetileg szélesebb volt, mint a későbbi térkiképzés mutatja. Az apszis 2,44 m magas, 1,48 m széles, 1,2 m mély, és 1,2 m magasan kezdődik a mai padlószint felett.
A kutatások során kiderült, hogy a régi padló szintje sokkal mélyebben volt, mint a mostanié. A kenotáfiumon látható, hogy a keresztesek 12 cm-rel a mai szint alatt alakították ki a padlózatot, a bizánciaké pedig a mozaikok tanúsága szerint ennél is mélyebben volt. A legelső padló, amely valószínűleg szintén mozaikkal volt kirakva, a mai alatt 70 cm-re volt. A mostani nyugati fal és a boltozat a déli oldalban kiképzett, Mekka felé néző imafülkével együtt az arab időszakból származik. A közfalat a török időkben húzták fel. A nyugati oldalon lévő előteret a keresztesek alakították ki.
A ,,B'' rajzon láthatjuk, hogy az emeleti helyiség, amelyet a hagyomány az Utolsó Vacsora termeként tart számon, követi a földszinti elrendezést. A nyugati kétharmadot elfoglaló nagy helyiségben két oszlop tartja a boltíves mennyezetet; tőle keletre van a "Szentlélek eljövetelének helye" (l. a 238,1. képet). Mivel a régi lépcsőfeljáratot lezárták, az épület külső oldalán építettek egy új lépcsőt: a mecset udvarából vezet fel az Utolsó Vacsora terme előtti teraszra. Az ajtót a nyugati oldalon lévő ívelt ablak alatt nyitották a falban (l. a 238,2. képet, és a 240. képet -- a keresztesek Sion-templomát).
Keleti fal Épület - Dávid sírja - Környék - Alaprajz - Keleti fal
242. kép. Az Utolsó Vacsora termének és Dávid sírjának keleti fala (L.-H. Vincent szerint)
A keleti falról készített vázlaton az ablakok alapján könnyű megállapítani az előbbi alaprajzok szerinti helyiségek elhelyezkedését. Feltűnő a jobb sarkon lévő négy réteg nagy kő (A--D). Ez maradt meg a régi zsinagóga épületéből. A felettük lévő nyolc, kisebb kövekből rakott sor valószínűleg a keresztesek korából való.
----------------------------