Háttéranyag Izraeli utazásunkhoz
Getszemáni kert - Kroll szerint
245. kép. A Getszemáni-kert az Olajfák hegyének
lábánál
A ferencesek 1392 óta próbálkoztak azzal, hogy a Kidron völgyében kolostort építhessenek, és az ottani szentélyeket oltalmuk alá vegyék, de csak 1681-ben sikerült megvásárolniuk a Getszemáni-kertet és a barlangot. Gondoskodásuk és munkájuk jutalmául fölfedezték a 4. századi ,,Ecclesia elegans''-ot. Az új templom, amelyet 1919--1924 között építettek, az Úr halálfélelmének emlékezetét őrzi, amelyet a legrégibb idők óta ezen a helyen tiszteltek.
A három, hegyre vezető út indulását a kép bal oldalán álló fa nagy koronája eltakarja (l. a 243. térképet). Középütt az orosz Magdolna-templom, tőle jobbra, kicsit feljebb a középső út mentén áll a ,,Dominus Flevit''-kápolna. Az előtérben álló pálmafa -- még nincs száz éves -- akaratlanul is a bordói zarándok leírását idézi emlékezetünkbe. Kyrillosz jeruzsálemi püspök is ismeri a pálmafát (Kat. X, 19). Ez az apróság is bizonyság amellett, hogy egy helyi hagyomány milyen mélyre tudja verni a gyökereit. Különös a hagyomány kettős értékelése: van, akinek a múlt hűséges őrzője, van, akinek a népi fantázia üres szüleménye. Ennek a képnek a szépsége, s a pálma is, remélhetőleg mindenki tetszését elnyeri.
246. kép. Olajfa a Getszemáni-kertben
A ferencesek kertjében a virágágyások között áll nyolc öreg olajfa. A régi olajfaültetvény ,,veteránjai'' ezek a fák. Tekintélyes, 6--8 méteres kerületük van. Életkorukat azonban nagyon nehéz meghatározni, mivel ezeknek a fáknak, tekintettel arra, hogy állandóan virítanak, nincsenek évgyűrűik. Annyit azonban mégiscsak meg lehet róluk mondani, hogy melyik időpont előtt nem élhettek, és mikor kellett már itt állniuk. Nem Jézus korából valók, mert Josephus elmondja, hogy Kr. u. 70-ben a város ostromakor a rómaiak 20 km-es körzetben minden fát kivágtak. A legvastagabb fát a földtől tenyérnyi magasságban forradásos gyűrődés veszi körül. Ez arra mutat, hogy ez a fa egy kivágott fának a földben maradt gyökeréből sarjadt ki. Az öregedő fáknál gyakran megtették, hogy hagyták, hogy a gyökérzetből egy új hajtás nevelődjék, s csak utána vágták ki az öreg fát. Az így nevelt fa, a nagy gyökérzetből kapván a táplálékot, gyorsabban növekedett és hamarabb termett, mint a frissen ültetett csemetéből növekedő fák. Az újonnan telepített olajfáknak 8--10 évre volt szükségük, hogy termést hozzanak. Nagyon valószínű, hogy ennek a legöregebb fának az őse Jézus korában élt ezen a helyen, a rómaiak pusztításakor kivágták, s a gyökeréből hajtott ez a mostani fa. A többi 7 fa ennél fiatalabb, de azok is pátriárkának számítanak az olajfák között.[231]
Az ószövetségi könyvekben elég gyakran szerepel az olajfa. A próféták és a zsoltáros képei mutatják, hogy jól megfigyelték a növekedését és a termését. Nemcsak a termékeny völgyekben, hanem a köves hegyoldalakon is megél. Tavasszal a legszebbek ezek a fák, amikor világossárga virágaik elborítják az ágakat, és frissen hajtott leveleik ezüstösen csillognak. Ôsszel, amikor már gyümölcsét hozza, s zölden vagy kékesfeketén látszanak az olajbogyók a keskeny levelek között, a fa a beteljesedés szelíd képét nyújtja.
247. kép. A Getszemáni-templom alaprajza (L.-H.
Vicent OP szerint)
A rajzon két templom alaprajzát látjuk: a 4. században épült Ecclesia elegans és a 12. században a keresztesek által épített templom alaprajzát. Mindkét templom szentélyét a sziklába vágták. Ez tette lehetővé, hogy évszázadok múltán is pontosan meg lehessen állapítani a templomok körvonalait, mert a sziklák nem rombolódtak szét.
Elsőnek a keresztesek templomát tárták fel: pontosan keletelt, 29,75 m hosszú, 17,7 m széles épület volt. Feltűnően vastag, 2,35 méteres külső falakkal építették. A pontosabb kutatások során kiderült, hogy a falak eredetileg vékonyabbak voltak, a régi köveket újra felhasználták bennük. A 13. század elején, eddig tisztázatlan okok miatt megerősítették, akkor nyerték a falak ezt a több mint kétméteres vastagságot. A templom belsejében a falak síkjából kilépő kétszeres pilaszterek tartották a boltíveket. A főhajóban álló nyolcszögletes pillérek rendje nem harmonizál a pilaszterekkel, ebből arra lehetett következtetni, hogy nem az eredeti építményhez tartoznak. S valóban, szondázással sikerült megtalálni az eredeti, a pilaszterekkel összhangban álló, 1,62 m átmérőjű, kereszt alaprajzú pilléreket. A rajzon már ezeket tüntették fel.
A főhajó apszisa előtt és a két mellékhajó apszisában van három kő (F'), azon a helyen, ahol a hagyomány az Úr háromszoros kérésének helyét tiszteli: ,,Atyám, ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd!'' A középső követ a nyers sziklából vágták: 75 cm hosszú és 60 cm széles. 10 cm-re emelkedik ki a főhajó szentélyének padlójából, s három oldalról védőfallal vették körül. A sarkain gödrök vannak, ezekben nyilván baldachint tartó oszlopok álltak. A padló durvaszemcsés, tarka mozaikkal van kirakva, de itt-ott még lehet látni egy finomabb mozaikpadló nyomait. A padlóba volt beépítve annak az óarab írással készített feliratnak a töredéke is, amely miatt az első ásatást félbe kellett szakítani. A templom alatt és a környéken lévő sziklasírok (G) a templom építése előtti és utáni évszázadokból származnak. Csupán egyetlen sírkövet sikerül pontosan a keresztesek korára azonosítani, amelyen ez a felirat áll: ,,Itt nyugszik N, Akkóból való varga, Lambert fia.''
A 385 előtt épített bizánci templom főtengelye 13 fokkal észak felé fordul a keresztesek templomához képest. A hossza 25,05, a szélessége 16,35 m volt. Alaprajza téglalap, két oszlopsor három hajóra tagolta. A keresztesek templomához hasonlítva az ,,Ecclesia elegans'' falai mintha vékony lemezből lennének.
A négyszögletes oszloplábazatok még a helyükön álltak a feltáráskor, így meg lehetett határozni a belső arányokat. Az oszlopok 2,4 m távolságban álltak egymástól. A töredékekből ítélve az oszlopok átmérője 51 cm, magasságuk kb. 5,2 m lehetett. Egyetlen klasszikusan szép korintusi oszlopfő került elő. A főhajó apszisa előtt egy szabálytalan alakú szikla emelkedik ki 35 cm-re a padlóból (F). A templom elrendezése arra mutat, hogy az építésznek külön figyelmet kellett szentelnie erre a sziklára, különben nem építette volna így be a templomba, ahogyan látjuk. A hagyomány úgy tartja, hogy Jézus ezen a sziklán imádkozott, ezért lett a templom középpontjává. ,,Ezt a sziklát sem a zarándokok gyűjtési ösztöne, sem a következő századok romboló erői nem semmisítették meg. Idők folyamán a felszíne érdes lett, repedések futnak rajta keresztül és karcolások tarkítják, de az új templomban változatlanul tovább őrzi az Úr emlékezetét'' (L.-H. Vincent).
A 4. század stílusának és pazar pompájának megfelelően az ,,Ecclesia elegans'' padlóját is finom mozaikkal fedték. A mellékhajókban kék, fekete, piros és sárga kövekből geometrikus mintákat raktak ki; a főhajóban stilizált virágminták ékesítették a templomot. A falakat különlegesen finom márványlapokkal burkolták.
A templom előtti átriumnak van néhány rendkívüli sajátossága: észak és dél felől épületek határolták. Nyugat felől valószínűleg lépcsők vezettek fel az átriumhoz, amelynek közepén egy nagy ciszterna volt (Z). Az átrium déli oldala alatt sziklasírok vannak. Egyébként a templom külső fala körül 150 sírt találtak. Az átrium alatti sírok vízzáró vakolata arra enged következtetni, hogy később ezeket is víztárolónak használták (G''). Az északi mellékhajó apszisa alatti három sírt mozaikkal rakták ki, ezek nyilván kiemelt tiszteletben álló halottaké voltak. Epitáfium (sírfelirat) nem maradt, de egy vaskereszt igen. Még egy másik lelet keltette fel a régészek érdeklődését: a keresztesek templomának délnyugati sarka előtt a szikla 2,75 m mélyen volt a templom eredeti szintje alatt. A templom alapfala ezen a részen egy régi ház romjaira épült, amely a római vagy a bizánci korból való volt. Különösen feltűnt egy helyiség (K), amely minden bizonnyal olajpréselő hely volt, és fehér márványdarabokkal gondosan kikövezték.
Muzsinszki
oltárképe
Muzsinszki Nagy Endrének, a Szentföld, Jeruzsálem és Siófok magyar festőjeként is ismert művésznek ... egy ideig volt itt is festménye, a Getszemáni-kertben épült, s 1924-ben fölszentelt Nemzetek, vagy Agónia bazilika főoltára fölött. Volt, de a szentföldi ferencesek Muzsinszki Nagy Endre elsődlegesen fára festett képét eltávolították, s a helyére végül egy olasz művész mozaikja került. A Szentföldre zarándokló magyaroknak ennek ellenére a helybeli idegenvezetők mindig azt mondják, a legtöbb úti könyv azt írja, hogy az Agónia bazilika főoltára fölött a magyar festő alkotása látható. (l. még. az Árulás Barlangjánál más részleteket)
243. kép. A Getszemáni-kert környéke. 244. kép. Az árulás barlangja
A magyar kereszt emléktáblája -- A barlang bejárata
A sziklába vágott barlangot, amely a Getszemáni-templomtól mintegy 100 méternyire észak felé van az Olajfák hegyének oldalában, egy keskeny folyosó köti össze a Mária-templom udvarával (l. a 243. térképet). Lépcsők vezetnek le a szabálytalan alakú barlangba. A hossza 19, a szélessége 10 m, és 3,5 m magas. Kb. 100 ember befogadására alkalmas. A mennyezetébe szögletes nyílást vágtak, innen kapja a megvilágítását napközben. Az alkonyat óráiban a nyugatra nyíló bejáraton özönlik be a lenyugvó nap fénye. Az elmúlt századok folyamán néhány változtatást végeztek a barlangon. Eredetileg olajpréselő hely volt. A 4. században kultikus céllal vették használatba és észak felől nyitottak hozzá új bejáratot. Déli és nyugati irányban megnagyobbították a barlangot, a mennyezetét pedig sziklapillérek tartották. A délkeleti és nyugati falon még kőpadok nyomait lehet megfigyelni. Azok a kőasztalok, amelyekről a zarándok beszámolók beszélnek, nyom nélkül tűntek el. 1955-ben víz öntötte el a barlangot. Az utána következő restaurálás folyamán minden falazott támpillért eltávolítottak. Közvetlenül a mai bejárattól délre egy régebbi bejáratra bukkantak. Ezt akkor építették ki, amikor 1112-ben Mária sírjának bizánci templomát újjáépítették, és a templomot összekötötték a közelben fekvő barlanggal. Az ajtót, amely ehhez a sziklába vágott bejárathoz vezetett, a mostani lépcső kezdeténél a falban még látni lehet. Csakhogy ezt a lejáratot Szaladin szultán már 1187-ben elzáratta. Mária sírjának felső templomát és a hozzá tartozó bencés kolostort lerombolták. Az altemplomot, amely a Mária-sír mai kriptája, a muzulmánok megkímélték azon tiszteletért, amellyel a Korán szerint tartoznak Szitti Marjam, Mária Úrnő iránt. Ez azonban nem akadályozta őket abban, hogy a barlangba vezető lejáratot meg ne szüntessék. A bennszülött keresztényeknek engedélyt adtak arra, hogy más irányból bejáratot nyissanak a barlanghoz. Ez nagyjából azonos a mai, Mária sírjának előteréből nyíló lejárattal. Idők folyamán csak javításokat eszközöltek rajta (l. a 243. térképet).
A barlang bejáratának feliratai
A környék sziklái temetőt rejtenek magukban, amelyet az 5--8. században használtak. A keresztesek korszakából több mint 25 további sírt találtak.
Sajnos a barlang régi mozaikpadlója az átalakítások során tönkrement, csak néhány apró nyom maradt a szögletekben. A falakon már az első időkben freskók voltak, majd a 12. században újakat festettek rájuk. Egy 14. századból való felirat a barlang északi beszögellésében már a hagyomány változásáról tanúskodik: a barlang átvette a Getszemáni-kert lerombolt templomától Jézus halálfélelme misztériumának helyét.
-----------------