Háttéranyag Izraeli utazásunkhoz

Tábor hegye története

<< Tábor hegye <<    

Sok szemléletes és kiváló mű ismerteti a zsidó nép történetét. Itt elsősorban az általam feldolgozott Meistermann könyvre hivatkozom. Az alábbiakban mellékelem az általunk meglátogatott egyes szenthelyek történelmének részleteit ennek a műnek a segítségével.

A hegy neve Dzsebel et Tur, ami azt jelenti, a hegy, a szent hegy.

 

A Tábor hegy volt Isszachár, Zebulun és Naftali határa. 588 méter magas. Ősidők óta szent hegynek tekintették.

 

Az ígéret földjének meghódítása után 150 évvel Debora lelkesítése hatására Barak itt semmisítette meg Sisera seregét. (Bír 4-5)

 

Medianiták és amalekiták támadása elől tömegesen menekültek ide a zsidók, de az ellenség ide is üldözte őket, Gedeon testvéreivel együtt sokan haltak itt meg. (Bír 6,2; Bír 8,18-19)

 

A próféták hasonlatokban említik. Jeremiás: Nabukodonozor "mint a Tábor hegye áll a hegyek között" (Jer 46,18). A Zsoltáros: Az Úr nevére a Tábor hegye reszketni fog, továbbá "a Tábor és Hermon hegye a te nevedről énekel (Zsolt 88,13).

 

Meggyőző hagyomány ide teszi Jézus színeváltozását. "A" hegynek tekintették.

 

Az apokrif Tizenkét apostol töredék szerint a Szentlélek Jézust a Tábor hegyére vezette.

 

Origenes (185-254) írja, hogy Jézus a Tábor hegyén változott el szinében.

 

A 3., vagy 4. században szerkesztett Dormitio B. V. Mariae kétszer is említi, hogy a színeváltozás a Táboron történt.

 

A hagyományt erősítik meg:

            Cesareai Eusebius,

            Agathang (Örményország történetírója),

            Jeruzsálemi Szent Ciril,

            Szebasztai Péter,

            Szent Jeromos,

            Petronius (bolognai püspök, +420),

            Szent Proclus (konstantinápolyi pátriárka, +477),

            ifj Arnobus (+460),

            Cassiodorus,

            Szevillai Szent Izidor,

            Jeruzsálemi Szent András,

            Damaszkuszi Szent János, és a későbbi századok írói hasonlóképen.

 

A zsidó felkelés alatt az üldözött zsidók ide gyűltek. Josephus Galileai kormányzó 26 stádium hosszúságú falat építtetett a tető védelmére 40 nap alatt. Vespasianus Placidus csapata azonban csellel lecsalta a zsidókat a hegyről, majd részben lemészárolta, részben szétzavarta őket. (G.J. IV., I. -IV., IV.)

 

553. Püspökséget alapítottak a hegyen az 5. Konstantinápolyi zsinat határozata alapján. Ez a 4. század óta híres zarándokhely lett. Itt jártak: Aquitaniai Szent Szilvia, Szent Paula, Theodosius diákonus, Piazenzai Antonius, Szent Arculfus, Szent Willibald.

 

808. A Commemoratorium szerint Theopanes a püspök, a hegyen négy templom áll és egy kolostor 18 szerzetessel (Jóval az arab megszállás után!).

 

1101. Német bencések telepedtek meg a hegyen.

 

1142. A 72 szerzetest felkoncolták Malduk és Toghtekin csapatai.

 

1183. A görög barátok kolostorát és a Szent Illés templomot dúlták fel Szaladin csapatai, de a bencés apátság ellenállt a támadásnak.

 

1187. A hattini ütközet után a szerzetesek Saint-Jean d'Acreba és Antiochiába menekültek.

 

1212. Melek el Adel damaszkuszi szultán és fia Muadhem Isza erőddé ápítette ki a tetőt .

 

1217. II.Endre magyar király, Lipót osztrák herceg, Vilmos flandriai gróf, Bajor Lajos, Brienne János jeruzsálemi király és Lusignan Hugó ciprusi király egyesült sereggel sikertelenül támadták az erődöt.

 

1217-18. Melek el Adel a béke helyreállítása reményében lerombolta az erődöt.

 

1631. Fakhber ed Din fejedelem engedélyezte a Minorita testvérek számára a letelepedést.

 

Századunk elején már csak romokat lehetett a hegyen látni.

 

1921-ben impozáns román-szíriai stílusú templomot építettek a régi romok alapjaira.

            (K347; N115; S184; Ú433)

<< Tábor hegye <<