Háttéranyag Izraeli utazásunkhoz

Cezárea leleteiről

    << Cezarea <<    

Látkép          Látkép - Térkép - Tenger felöl - Vízvezeték - Színház - Oszlopfő menorával - Védmű

 

122. kép. A tengerparti Cézárea (Caesarea Maritima)

 

Röviden el lehet beszélni Cézárea történetét, mely egykor Jeruzsálem vetélytársa volt. A sziklaszirtekkel körülvett, mélyen a tengerbe nyúló földnyelv már a régi föníciaiakat arra késztette, hogy kikötővé alakítsák. Az ókori irodalom "Turris Stratonis -- Straton Pyrgos'' néven ismeri a helyet. Néhány szakértő a Straton szóban Astarte nevét látja elrejtve, aki a sémi mitológiában ugyanaz mint a római mitológiában Vénusz. Ez lehet a magyarázata a Talmud lapidáris minősítésének, amikor Turris Stratonisról csak annyit mond: "Az ördög vára''. Kr. e. 100 körül a hasmoneus Alexander Janneusz gyilkosságok és megvesztegetések árán meghódította a várost. Pompeius hadjárata után (Kr. e. 63.) Straton Pyrgos hellénista városállam lett, pénzverési joggal. A lakosság nagyobbik része pogány volt, zsidók csak szórványban éltek közöttük, és római fennhatóság alatt álltak. M. Antonius Kleopátrának ajándékozta a várost. Mikor Kleopátra az actiumi csata után (Kr. e. 31.) öngyilkos lett, a fiatal zsidó király, Heródes Octavianus fogadására sietett, akiben a győztest köszöntötte. Hihetetlen hízelgések árán sikerült megnyernie a győzőt, aki királyi címet adományozott neki, és Cézáreát is országához csatolta. Heródes méltányolta az ajándékot, amely egyetlen tengeri kikötőjét jelentette.

 

Cezarea kikötője az 1. században rajzon és makettban

 

Nem titkolt büszkeséggel kezdett hozzá a város újjáépítéséhez és 12 év múlva, a 192. olympia évében (Kr. e. 10.) felavatták. Új nevet is kapott, mégpedig a császárét: Caesarea. A képen egy 1917-ben készült légifelvételen majdnem az egész terület látszik, amelyre Heródes az új várost felépítette. A térkép segítségével felismerhetők a falak, a középületek és a vízvezetékek. A mai Kaiszárija (Kesari) nem más, mint a keresztesek fallal körülvett települése egy templom romjaival s egy mólóval, amelynek a végén egy kastély romjai állnak. Ez a móló volt a Heródes-féle kikötő déli mólójának kezdete. A képen sötét foltként megjelenő sziklazátonyok megnehezítették a kikötő építését, amelyet Josephus apró részletességgel ír le: "Ámbár ez a hely meglehetősen kedvezőtlen volt, mégis éppen ez fokozta a király becsvágyát, hogy olyan művet alkosson, amely keményen dacolhat majd a tengerrel, és emellett olyan művészien szép, hogy a belefektetett óriási munkát semmivel sem árulja el. Mindenekelőtt tehát a kikötőnek szánt területet kimérette, és aztán 50 láb hosszú, 9 láb magas és 10 láb széles hatalmas sziklatömböket süllyesztett a vízbe, 20 rőfnyi mélységbe. Miután így a mélységet kitöltötte, a töltésnek vízből kiálló felületét 200 lábnyira kiszélesítette: ebből 100 lábnyi azért készült, hogy megtörje a tenger hullámait. Ennek a résznek prokymia (hullámtörő) volt a neve; a másik 100 láb volt az alapja a kikötő körül épített falnak; ezt igen magas tornyokkal tarkázta, amelyek közül a legnagyobbat és a legszebbet Drususról, a császár mostohafiáról Druseionnak neveztek el.

 

A kikötőben rengeteg raktár volt az áruk elhelyezésére, és előttük körben széles sétány, ahol az utasok kényelmesen körbejárhatták a kikötőt. A kikötő bejárata észak felől volt, mert itt általában az északi szél a legenyhébb. A bejárat mindkét oldalán talapzatokon nyugvó 3--3 óriási méretű szobor (kolosszus) volt, amelyeket balról zömök torony, jobbról pedig egymással összekötött egyenes oszlopok tartottak. Ezek az oszlopok nagyobbak voltak, mint a velük szemben álló torony.

 

A kikötő környékén az épületek ugyancsak fehér márványból voltak, s a város utcái egymástól egyenlő távolságban mind a kikötőbe vezettek. A kikötő bejáratával szemben egy magaslaton hatalmas és gyönyörű templomot építtetett a császár tiszteletére. Ebben volt a császár hatalmas szobra, méltó párja az olympiai Zeusznak, továbbá Róma szobra, amely Héra argoszi szobrának mintája szerint készült'' (Zsh. I, 21, 6--7). A legutóbbi időkig eltérő vélemények voltak a régészek körében arról, hogy hol építtette Heródes a kikötőt. Egyesek a keresztesek által épített kikötő területét jelölték meg, tehát azt az öblöt, amelynek déli oldalán hullámtörőt építettek a keresztesek. Északi mólóját a földnyelv alkotta volna, amely elé a keresztesek oszlopokra állított mólót emeltek. Mások úgy vélekedtek, hogy az előbbi helytől délre fekvő, nagy öböl volt a kikötő, s azzal érveltek, hogy Josephus szerint méreteiben nem maradt el Pireus kikötője (Athén kikötője) mögött (Zst. XV, 9, 6).

 

1960-ban E. A. Link vezetésével egy buvárexpedíció kutatta át a partot. Az ő megfigyeléseik és az újabb légifelvételek segítségével a vita az északi öböl, a keresztesek által is használt kikötő javára dől el. E. A. Link ugyanis végigvizsgálta Cézárea előtt a víz alatti partot, és megállapította, hogy a Josephus által leírt kikötőépítés nyomait meg lehet figyelni az öböl nyugati oldalán. Különösen az északon lévő bejárat körül vannak a tengerfenéken hatalmas -- 20--30 tonnás -- faragott sziklatömbök. Link kutatásai és a légifelvételek mutatják, hogy a hullámtörő déli karja észak felé behajlik. Link mérései szerint ez a móló 600 m hosszú volt. Az északi móló ennél rövidebb, 250 méter lehetett, és egyenesen nyugati irányba tartott. A kikötő északi oldalán a két móló között 10--20 m mély bejárat nyílott -- pontosan úgy, ahogy Josephus írja. A városról adott ismertetést ezzel zárja: "Az egyéb épületek, az amfiteátrum és a színház, továbbá a piactér ugyancsak méltók voltak ahhoz, akinek a nevét viselték'' (Zsh. I, 21, 8).

 

Légi fényképezés segítségével sikerült észrevenni a tengerparti homok által eltemetett amfiteátrum körvonalait. Előzőleg azért nem találták, mert Josephus tévesen a kikötő déli oldalára helyezte, holott valójában a város északi részében állt (Zst. XV, 10, 6). Méreteivel "felülmúlta a római Colosseumot: az csak 86 x 54 m, ez viszont 95 x 62 m átmérőjű volt''. Miután Titus (Kr. u. 70-ben) Jeruzsálemet meghódította, a fogoly zsidókból ebben a színházban rendezett diadalmi játékot: "Több mint 2500-ra becsülhető azoknak a száma, akik vadállatokkal való harcban, máglyán vagy egymással való életrehalálra menő viadalokban vesztették életüket'' (Zsh. VII, 3, 1). A városavatási ünnepségek leírásában Josephus megemlíti, hogy Heródes gondolt a lóversenyek kedvelőire is. Kb. 20 000 néző befogadására alkalmas lóversenypályát (hyppodromot) építtetett és a város avatásakor nagy versenyeket rendeztek. A városból fehér márvánnyal kövezett sétány vezetett ki a hyppodromhoz. A hossza (észak-déli irányban) 320 m, a szélessége (nyugat-keleti irányban) 80 m volt. A pályát három oldalról (nyugatról, délről és keletről) támfallal megerősített földhányás vette körül. A déli oldalon, ahol a pálya fordult, egy természetes völgy hajlatát is beletervezték a hyppodromba. A versenypályát egy 4,2 m vastag és 220 m hosszú fal ("spina'') osztotta két részre. A főbejárat az északi oldalon nyílt. Ettől az északi oldaltól kb. 90 méternyire a spina mellett három nagy, hegyes vörösgránit oszlop feküdt. Valószínűleg ezek voltak a céloszlopok. Nem messze tőlük egy széttöredezett obeliszket is találtak. A legmeglepőbb lelet azonban egy nagy gránitkocka volt (2,24 x 2,24 x 1,2 m). Hatalmas akadályként az indulási oszlop közelében feküdt a keleti oldalon lévő pályán. Lehet, hogy ez volt a félelmetes "taraxippos'', amelynek az volt a feladata, hogy a rásütő napfényt szikrázva visszaverje és megbokrosodjanak tőle a lovak. Erről Pauszaniasz beszél olympiai útikönyvében (X, 37, 4).

 

Josephus semmit nem mond arról, hogy a város vízellátásáról hogyan gondoskodtak. Az első felkelésig (Kr. u. 70.) a városnak 50 000 körül volt a lakossága. A múlt század nyolcvanas éveiben végzett feltárások során két vízvezetéknek bukkantak a nyomára. Az északi falnál léptek be a városba. Az ún. "alacsony vízvezeték'' a part mentén haladva hozta a vizet a mintegy 5 km-re lévő folyóból, a Nahrez-Zerka-ból, amelyet Strabon és Plinius "Krokodil-patak''-nak nevez. Két gáttal duzzasztották fel a vizét, hogy a kellő esést biztosítani tudják. A vízvezeték a kezdeti szakaszán 2 méter széles, nyitott, sziklába vágott csatorna, később azonban 2 méteres bolthajtások tartják a fedett csatornát, amelyet a tengerpart felől érkező homok elől kőlapokkal lefedtek. A másik, a "magas vízvezeték'' a Kármel egyik déli nyúlványának forrásából hozta a vizet 7 km távolságból. A terep azonban annyi kanyart tett szükségessé, hogy a vízvezeték összesen 12 km hosszú.

 

Az újabb légifelvételek tették láthatóvá a félkör alakú fal nyomát, amely körülvette a régi várost. De ez a fal minden valószínűség szerint csak a bizánci időszakból való. Nem tudjuk, hogy a Heródes-féle város körül volt-e véve fallal. Az az ásatás, amelyet 1960-ban a part mentén folytattak, felszínre hozott a keresztesek városától északra egy falrészletet, amely Heródes korából származik, s rajta két kör alaprajzú tornyot. A tornyok átmérője 10 m. Így, legalábbis észak felől, a város védett lehetett. A színháztól délre a homok alatt nagy lakónegyed romjai rejtőznek. A finom tengerparti homokot a szél az évszázadok során behordta a szárazföld felé, és mint finom fátyollal, betakarta a keresztesek településétől északra és délre fekvő maradványokat. 1956 óta olasz és izraeli régészek fáradoznak a feltárásokon.

 

Térkép          Látkép - Térkép - Tenger felöl - Vízvezeték - Színház - Oszlopfő menorával - Védmű

 

123. kép. Cézárea Maritima térképe: a régi kikötő és a tengerpart (L. I. Levine szerint)

 

Tenger felöl          Látkép - Térkép - Tenger felöl - Vízvezeték - Színház - Oszlopfő menorával - Védmű

 

124.1. A város a kikötő felől nézve: Augustus és Róma templomának romjai

 

Nem mindennapos véletlen hívta fel a régészek figyelmét az egykori császárvárosra. Egy banánültetvény helyének előkészítésével kapcsolatos földmunkák során az egyik traktor elakadt. Az akadályt, amely miatt nem tudott tovább haladni, egy hatalmas, piros, porfír márványból való szobor jelentette. Az egykori keresztes várostól északra fekvő területen már 1948-ban rábukkantak egy zsinagóga mozaikmaradványaira és két oszlopfőre. Az egyiken a Menora, a hétágú lámpatartó volt kifaragva (4. kép). 1956-ban újrakezdték a feltárást, és a felszínre kerülő rétegek egymás után vallottak az egykori kikötőváros virágzásáról és pusztulásáról.

 

7 méteres mélységben olyan falmaradványokat találtak, amelyeknek építését Kr. e. a 4--1. századok közé kell helyezni. Mivel a fal alatt további emberi nyomok nincsenek, feltételezhető, hogy ez az egykori Turris Stratonis tartozéka. A falra 1,2 méteres falvastagsággal nagy épületet emeltek, amelynek falazási módja a heródesi építésre vall. Ehhez a második réteghez a kortárs Josephus ad magyarázatot: "A város alatt húzódó csatornarendszer éppen olyan művészien volt megtervezve és megépítve, mint a föld feletti épületek. Az egymástól azonos távolságra kiépített csatornák mind a tengerpartra futottak ki. Az összes csatornán keresztben végighúzódott egy másik csatorna. Így az esővíz és a szennyvíz el tudott folyni a városból, a tenger vize pedig be tudott áramlani a csatornákba, és tisztán tartotta azokat'' (Zst. XV, 9, 6). A következő réteg rejtette magába a már említett zsinagóga mozaikpadlóját. A 18 x 9 m-es épület belső tere háromhajós volt. Mivel a Heródes-féle építési korszakból egy falat beleépítettek a zsinagógába, feltételezhető, hogy ez az a híres zsinagóga, amelyből Kr. u. 66-ban kiindult a rómaiak elleni felkelés. Az oszlopok különböző magasságából arra lehet következtetni, hogy a mellékhajók felett karzatok voltak. Az itt élő zsidók jámborságát hirdeti egy felirat az egyik oszlopon: "Theodorusz, Olymposz fiának ajándéka leányának, Matrónának megmeneküléséért.'' Az ásatások folyamán kb. 3700 bronzpénz került elő. A legutolsó pénzek Julianus császár idejéből (Kr. u. 361--365.) valók. A zsinagógát minden bizonnyal a 4. század közepén rombolták le.

 

A. Negev a keresztesek által beépített területen találta meg 1961--62-ben a heródesi város jelentős maradványait. A légifelvétel a kikötő déli mólóját mutatja. A parton egy mecset áll (minaretje nagyon jól látszik), mögötte a feltárt városrom, hátterében a keresztesek hatalmas bástyafalai. A "Palestine Exploration Fund'' kutatói már a múlt század 80-as éveiben észrevették, hogy a város délkeleti részében egy kis magaslaton -- nyilván úgy hordták össze -- hatalmas falak állnak. A domb déli oldalán áll a keresztesek háromhajós bazilikájának romja. Keleti végében három apszisa volt, a nyugati homlokzatot négy erős pillér támasztotta meg. Úgy látszik azonban, hogy a templomot, amelyet a Népek Apostolának szenteltek, nem lehetett az eredeti tervek szerint befejezni. A bazilika alatt egy hatalmas, boltíves terem volt, 30 m hosszú, 10 m széles és 5 m magas (a képen a minarettől jobbra fent látható). A vastag falak olyan kváderkövekből vannak felhúzva, amilyenekkel Heródes korában építettek. A boltozat beszakadt, mert nem bírta el a ráépített templom terhét. A domb nyugati oldalán álló falak megint csak Heródes idejére vallanak (a kép bal oldalán). A. Negev így zárja beszámolóját: "Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy mind a boltozatos termek, mind a tőlük keletre nyúló hosszanti helyiségek azt a benyomást keltik, hogy egy hatalmas terasz alépítményei voltak, amelyre Augustus templomát és a belváros jelentősebb középületeit emelték.'' A szétrombolt templom és palotaépületek márványtöredékei itt-ott feltűnnek a korai időkben épített arab lakóházak falaiban és a keresztesek erődítményeiben.

 

Vízvezeték          Látkép - Térkép - Tenger felöl - Vízvezeték - Színház - Oszlopfő menorával - Védmű

 

124.2. A "magas vízvezeték'' tenger felőli oldala

 

A város ivóvízellátását két vízvezeték volt hivatva biztosítani. 1963-ban feltárták a "magas vízvezeték'' 28 boltívét. Az építmény 6 méter magas és felül 5 m széles. A félkörívek átmérője 4,25 m, s fent két párhuzamos, 1--1 m széles csatorna fut végig. Már korábban is megfigyeltek ilyen kétcsatornás vízvezetéket a rómaiak korából. Az újabb kutatások megállapították, hogy valójában később kettőzték meg a vízvezetéket. A keleti fele Heródes korából származik, a nyugati valamivel fiatalabb. A képen a nyugati oldal látható, s a képen nem, de a valóságban a boltívekben megfigyelhető a két építmény csatlakozása. Ez a nyugati oldal jobban ki volt téve a szél, a homok és az eső pusztító hatásának. Erről vall három latin felirat, amelyek szerint a II. Legio Traiana Fortis, a VI. Legio Ferrata és a X. Legio Fretensis Kr. u. 132--134-ben renoválta a nyugati oldalt. A 12. században a hullámverés partpusztító hatása következtében a vízvezeték egy szakasza közvetlenül a várostól északra leszakadt.

 

Színház          Látkép - Térkép - Tenger felöl - Vízvezeték - Színház - Oszlopfő menorával - Védmű

 

124.3. A római színház

 

Rendkívül érdekes volt a régészek számára Heródes színháza. A kikötőtől délre, a parthoz egészen közel fekszik, és ötletesen egy elkarsztosodott dűnének a hajlatába építették be. A nézők nyugat felé tekintve a színpad hátterében ott látták a tengert. 1959 óta többéves ciklusokban sikerült az olasz A. Frovának kiásnia az egész színházat a homok és törmelék alól: a félkörös nézőteret (cavea), a kórus helyét (orchesztra) és a színpadot. A feltárás során hamarosan kiderült, hogy a színházat többször átépítették, s utoljára egy bizánci erődítménynek lett a része. Ezért a régészek arra törekedtek, hogy amennyire csak lehet, újra láthatóvá tegyék a Heródes által épített eredeti színházat. A félkör alakú nézőtér (cavea) vízszintes irányban két részre tagolódott: alsó részében 13, felső részében 5 padsor volt. A felmenő lépcsők, az ún. "cunei'' egyforma cikkelyekre bontották: a nézőtér alján boltozatos folyosó futott körbe, és belőle indult 6 lépcső a felső kerülethez. A színház külsejéről csak néhány oszlopfő és pilaszter maradt hírmondónak. Az ülőhelyek félkörben vették körül az orchesztrát, amelynek 30 méteres átmérője a színház méretének alaphatározója volt. Az orchesztrába vezető, kétboltíves bejárat ma is nagyszerű látványt nyújt. Az orchesztra mögött, szemben a nézőtérrel helyezkedett el azoknak a helyiségeknek a sora, amelyekből a színészek a színpadra léptek (szkéna). Ez valamivel magasabban volt, mint az orchesztra. Homlokzatát félkörös apszis és szögletes fülkék díszítették. A színpad pódiuma alatt olyan pilléreket és boltozatíveket fedeztek fel, amelyek a színpadot tartották. Az orchesztrán lehetett megfigyelni a legnagyobb építészeti átalakításokat. Néha nem sajnálták a költséget arra sem, hogy vízmedencévé alakítsák és hatalmas vízi színpadot formáljanak belőle. Heródes pompaszeretetének az egyik legfényesebb bizonysága az orchesztra mozaikpadlója. 70 cm-rel a márványpadló alatt egy korábbi mozaikpadlót találtak -- tízszer restaurálták! --, amelyet négy színű, geometrikus mintákkal raktak ki. A sok oszlopmaradvány, oszlopfők, szobortöredékek és egyéb díszítőelemek maradványai fennen hirdetik ennek a színháznak a szépségét, amelyet az Apostolok Cselekedetei is megörökített: "Heródes akkor elhagyta Júdeát és Cézáreába ment és ott tartózkodott... A kitűzött napon Heródes királyi díszbe öltözött, bírói székébe ült és beszédet intézett hozzájuk. A nép így kiáltozott: Ez már az Isten szava, nem emberé! Az Úr angyala lesújtott rá azon nyomban, mert nem adta meg az Istennek a dicsőséget'' (ApCsel 12,19--23).

 

Oszlopfő menorával          Látkép - Térkép - Tenger felöl - Vízvezeték - Színház - Oszlopfő menorával - Védmű

 

 124.4. A hétágú lámpatartó képe (Menora) a zsinagóga oszlopfőjén

 

Josephus hasonlóképpen írja le az eseményt: "Heródes Agrippa (Kr. u. 41--44.) a császár tiszteletére ünnepi játékokat rendezett Cézáreában. A második nap már kora reggel ezüsttel átszőtt ruhában átvonult a színházba. A felkelő nap fényében úgy tündökölt a ruhája, hogy a körülötte állók szemét elkápráztatta. Akkor a nép köröskörül elkezdett hízelgő szavakkal kiáltozni, és Istennek nevezték őt. ...Nem sokkal ezután fájdalmak lepték meg...ezért a palotába vitték... Öt napon át kínozta a fájdalom belső részeiben, míg végül a halál megváltotta kínjaitól'' (Zst. XIX, 8, 2). A későbbi időkben az arab lakosság a színház romterületén mészégető kemencét állított fel, mert a császárváros márványkövei kimeríthetetlen mészkőbányának bizonyultak. Egy nagy raktárban a kutatók egy 4. századból származó Jó Pásztor szobortöredékre bukkantak, amely drága tanúja a pogánykeresztény közösségnek. A zsinagóga közelében vannak a bizánci bazilika romjai. 10 lépcső vezetett fel a templomba. Ez is arról a keresztény közösségről tanúskodik, amely az apostolok korától folyamatosan élt a városban. Amikor a keresztesek 1099-ben Akkónál (Ptolemaisz) partra szálltak, elvonultak Cézárea mellett és adót vetettek ki a városra. Csak 1101-ben támadta meg Balduin, mégpedig egyszerre a tenger és a szárazföld felől. A város lakóinak semmi esélye nem volt a menekülésre. Rettenetes vérfürdő közepette rombolták le a mecsetet. A nagy kiterjedésű város elnéptelenedett és csak építőanyagul szolgált a kikötőtől keletre fekvő kis terület beépítéséhez.

 

Védmű          Látkép - Térkép - Tenger felöl - Vízvezeték - Színház - Oszlopfő menorával - Védmű

 

124.6. A keresztesek bástyafala és várárka

 

Azokat a bástyafalakat, amelyeket IX. Lajos francia király 1251-ben emelt, hónapok kemény munkájával most újra kiszabadították a föld alól. A fal összesen 1100 m hosszú. Északi és déli oldalán van egy-egy kapuja. Ezeket felvonóhíddal kötötték össze a várárok túlsó oldalával. A 10 m széles és néhol 15 m mély vizesárok éjszakánként ugyan nyugalmat biztosított a városban alvóknak, de nem tudták megóvni az ostromlók elől. Bibarsz katonái ugyanis már 1265-ben az "alacsony vízvezeték'' földalatti csatornáin keresztül kényelmesen besétáltak a város belsejébe, és elpusztítottak mindent. A város azóta romokban hevert mind a mai napig.

 

          Látkép - Térkép - Tenger felöl - Vízvezeték - Színház - Oszlopfő menorával - Védmű

    << Cezarea <<    

----------------------------

G. KROLL könyve szerint:

http://jewbox.hu/index.php/interjews/vilagstetl/2-vilagstetl/563-kultura-es-toertenelem-herodes-epitette-cesarea