|
Háttéranyag Izraeli utazásunkhoz: Jaffa története
1. A környék lakói szerint a vízözön előtt alapították Joppét. (Plíniusz) 2. Eolus lánya, Jopa férjhez ment egy Kepheus nevű etióp királyhoz, és róla nevezték el a görögök a mitológia szerint. 3. Más mitológia szerint Andromédát (Kepheus és Kassiopeia leányát) a parthoz láncolták, mert így akarták kiengesztelni a környéket pusztító tengeri szörnyet. Perzeusz iderepült, megölte a szörnyet, ezzel megszabadította a királylányt. A láncot Strabo, Pliniusz és Josephus Flavius szerint az ő idejükben még látni lehetett. Plinius leírja, hogy Scaurus, aki Pompeiusz tisztje volt Rómába vitt innen egy 12 méter hosszú hal-csontvázat, és azt mint a Perzeus által elpusztított lény maradványát mutogatták. (Plinius, H. N. IX. 5.) 4. Noé fia Japhet alapította a várost, tartja a rabbinikus hagyomány. 5. A főniciaiak alapították a várost, véli Josephus Flavius. (A. J. XIII., XV. 4.)
1600 táján (Kr.e.) a karnaki oszlopokon szerepel Ja-pu néven a III. Fhutmes fáraó által elfoglalt palesztínai városok közt.
Kr.e. 1400 körül a város kormányzója két ékírásos levelet írt Amenhotep fáraónak, ezekben is Ja-pu néven szerepel. (M. Muller: Asia u Europan. A. E. D.)
A honfoglaláskor Joppét Dán törzse kapta, de csak Dávid hódította meg először (Bir 1,34). Salamon idejében a főníciából szállított libanoni cédrusokat Joppe kikötőjébe tutajozták.
Salamon halála után, az ország kettészakadásakor Joppe is visszaszerezte függetlenségét, de III. Ramanicar idejében (812-783) asszír uralom alá került (W. Asiat inscr. I.35.). Ekkoriban történhetett Jónás próféta elutazási kísérlete Tarsusba (Jón 1).
Ezekiás (727-698) a filiszteusoktól megszerezte Joppét, azonban Sennacherib Egyiptom elleni hadjáratát Judea elleni támadással kezdte, és az elfoglalt városok közt volt Ja-ap-pu-u is (Prisme de Taylor).
Cyrus, a babiloni fogság után visszaadta Joppét a zsidóknak. Nagy Sándor halála után az egyiptomi görög és a szíriai királyok váltakozva birtokolták.
A Makkabeusok idejében egyszer Joppéban vízbefojtottak 200 zsidót. Megtorlásul Makkabeus Júdás (165-160) emberei megtámadták a kikötőt az éj leple alatt, felgyújtották a hajókat a rajtuk levőkkel együtt (2Mak 13, 3-7). Makkabeus Simon el is foglalta Joppét 142 táján, és helyőrséget állított fel benne (1Mak 12, 33).
63. Pompeius Joppét is Szíriához csatolta.
48. Julius Caesar legyőzte Pompeiust, és Joppét is visszadta a zsidóknak (A. J. XIV., IV. 4., X6). Amikor Nagy Heródest a szenátus Júdea királyává nevezte ki, Joppét erőszakkal, római segítséggel foglalta el, majd Antónius Kleopátrának ajándékozta.
31. Antóniust legyőzte Augustus, ettől kezdve ismét zsidó kézben volt Joppe (A. J. XV., VII. 3.). Autonómiáját és fontosságát a város megőrizte, bár vesztett jelentőségéből. (Plinius és Josephus)
A kereszténység elterjedésekor már korán voltak Jézusnak hívei Joppéban (Tabitha, Simon tímár: ApCsel 9, 36-48 ).
A zsidó felkelés alatt Cestius Gallus szíriai kormányzó serege megtámadta Joppét, felgyújtotta és 8400 embert megölt (ApCsel 10, 1-24). A romok közt sokan, akiket a rómaiak elüldöztek, itt keresett menedéket, kalóztanya lett a város.
Vespasianus megtámadta Joppét, 4200 áldozata lett a harcnak, majd erősséget emelt ide (G. J. II., XVIII. 10., III. 2. 3.), ami körül lassanként felépült a város, virágzó keresztény közösséggel.
415-ben a lyddai, majd 431-ben az efezusi zsinaton résztvett Fidus Joppei püspök is. Gyakran fordultak itt meg zarándokok, az emlékeket felkeresni. Járt itt Szent Jeromos, Szent Paula, Szent Eustachia, Theodosius és a piacenzai zarándok.
637. arab megszállás. Ismét Palesztína főkikötője lett, most már rendszerint Jaffa néven.
1100. keresztes támadás, Bouillon Gottfried falait helyreállítva, a jeruzsálemi király hűbéres grófságává tette, Roger de Rozvi picard lovag őrizetével. A grófi méltóság viselői voltak: Hugnes, Puiset ura; 1151.Amaury, III. Balduin fivére; 1157.Montferrat Vilmos márki; Geoffroi és Amaury, Gui de Lusignan fivérei; 1204. Briennei Gauthier. 1247. az Ibelin házé a grófi méltóság, 1447. a velencei Contarini családé, címük: conti del Jaffo. 1103. Szent Péter templomát I.Balduin átengedte a Szent Sír papjainak.
III.Balduin a pisaiaknak kiváltságokat adott, Jaffában utcájuk és templomuk lehetett.
1187. hattini ütközet, Melek el Adel (Saladin testvére) elfoglalta és kirabolta Jaffát.
1191. Arsuri csata, Saladin és Oroszlánszívű Richárd fegyverszünete. A keresztények visszakapták a várost.
1197. Melek el Adel ismét elfoglalta, és 20ezer keresztényt gyilkoltatott le.
1204-ben Briennei Gauthier visszaszerezte Jaffát.
1228-ban II.Frigyes császár restauráltatta a várost.
1251. Szent Lajos francia király szállt partra, új falat építtetett a város köré, 24 toronnyal. Épült egy ferences templom is, amiben 10 oltár volt (Michaud, Hist. der Crois. 1867.III. 212).
1267. Bibars el Bendukdar egyiptomi szultán elfoglalta, lerombolta Jaffát, mindenkit megölt. Joppe 400 éven keresztül halászok tanyája volt, ferences atyák vártak partraszálló zarándokokat.
1650-ben a ferencesek engedélyt kaptak az újra felépülő Jaffában egy kolostor és zarándok szállás felépítésére.
1775. május 12. Elfoglalta a várost Mahoma bej (akit Abu Daxas-nak, másut Dahab-nak is hívtak), leölette a keresztényeket, a ferencesekkel együtt. Kb. 30-an menekültek csak meg.
1799. március 3. Ostrom után Napoleon elfoglalta Jaffát. Vádolják Napoleont, hogy megöletett 4000 albán helyőrségi katonát, és saját katonáit pestissel fertőztette meg, amikor kivonult. Ez a vád bizonyosan vitatható.
1831. december. Ibrahim pasa, (Mehemed Ali fia) elfoglalta Jaffát.
1838. földrengés pusztította el a város egy részét, a falak is ledöltek.
1880 táján csak mintegy 10.000 lakósa volt. A múlt század végén gyors fejlődésnek indult, s századunk elején már negyvenezer lakója volt. Kereskedelmi forgalma is gyorsan növekedett, a Jeruzsálemi zarándokok akkor mintegy évi ötvenezres tömege is itt szállt partra.
1888. Az 1252-ben épült ferences templom romjain felépült a késői barokk Szent Péter templom.
1909-ben a cionisták Jáfóból megalapították Tel Avivot.
1948-ban pedig a két várost Tel Aviv-Jaffa néven egyesítették. Ma 450ezer lakosa van. (Képalbum.) (S198; Ú57)
|